Tagliatelle kagylóval

Tegnap itthon voltam, ebédre pedig valamilyen gyorsan elkészíthető ételt kellett készítenem, egyrészt mert egész nap mászkáltunk, másrészt meg az éhség nagy úr.
Korábban vettem egy kilós fagyasztott kagylót, ami eddig várt a sorára, de tegnap elérkezett annak az ideje, hogy legalább a felét felhasználjam.
A kagylót paradicsomos- boros mártásban főztem meg és tagliatellével tálaltam. Nagyon finom lett, bár ezt még lehetett volna fokozni, ha friss kagylóból készül (ez nálunk gyakorlatilag lehetetlen).
Gyakorlatilag húsz perc alatt elkészíthető, ha a mártást és a tésztát egyszerre tesszük fel.
Herkentyűs tésztákhoz állítólag vétek reszelt parmezánt adni, de ez minket vajmi kevéssé érdekelt…


Recept

60 dkg tisztított kagyló
egy 400 grammos hámozott darabolt paradicsom-konzerv
4 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
8-10 levél bazsalikom
egy kis csokor petrezselyem
2-3 dl száraz fehérbor
só, olívaolaj
50 dkg tagliatelle tészta

A fokhagymát vékony szeletekre vágom, olívaolajon átfuttatom, majd rádobom a kagylót még fagyasztott állapotában. Meglocsolom a fehérborral, rászórom a felaprított petrezselymet, rádobom a felszeletelt paradicsomot, kissé megsózom és a kagyló puhulásáig főzöm. Ekkor beleöntöm a paradicsomkonzervet, beleszórom a felcsíkozott bazsalikomlevelet és 8-10 perc alatt készre főzöm. A közben kifőzött tagliatellével tálalom, amelyet a szósszal kicsit össze is melegítek, hogy a tészta beszívhassa a mártást.

Tagliatelle kacsasültes mártással

A mai ebéd Attila egyik régi kívánságának megvalósítása.

Egyszer a TVPaprikán láttunk egy részt egy ausztrál sorozatból, talán Gondolával a Murray folyón volt a címe. A szakács, aki olasz származású, de Ausztráliában él, egy kacsasültes tésztaételt készített. Attila teljesen le volt nyűgözve a recepttől, de sajnos nem jegyeztük meg.

Most, hogy volt itthon két felhasználásra váró fél kacsamell, rá is vágta rögtön, hogy márpedig csináljak olyan kacsasültes tésztát, amit a tévében láttunk.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten a recept után, végül ez tetszett a legjobban. Igaz, egész kacsából kellene csinálni, de az íze azért csak kacsamellel is finom lett. Annyit változtattam rajta, hogy a kacsamelleket külön sütöttem meg, nem pedig a mártásban pároltam, csak a végén kevertem a feldarabolt húst a fehérboros-paradicsomos szószba.

Szerintem máskor is meg fogjuk ismételni.

Recept

2 fél kacsamell
egy sárgarépa
egy fehérrépa
kis darab zellergumó (vagy zellerszár)
egy nagyobb fej hagyma
3 gerezd felszeletelt fokhagyma
3 gerezd fokhagyma egészben
fél csokor felaprított petrezselyem
2 babérlevél
pár levél bazsalikom
egy ág rozmaring
pár levél friss zsálya (ezt most kihagytam)
só, bors
3 dl száraz fehérbor
egy doboz hámozott, darabolt paradicsom
egy bögre húsleves
egy csomag tagliatelle
parmezán

A kacsamellek bőrét bevagdalom, húsos felüket sózom, serpenyőben mindkét oldalukat erős tűzön megkapatom, majd sütőben puhára sütöm őket. A mártáshoz a zöldségeket (hagyma, répák, zeller) kisebb kockákra aprítom, kevés kacsazsíron párolni kezdem a felszeletelt fokhagymával, babérevéllel, rozmaringgal, bazsalikommal, zsályával. Ha már kezdenek puhulni, sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot, a bort és a húslevest és lassú forralással sűrű mártássá főzöm, a végén a zöldségeket kissé össze is töröm (túl pépesen nem szeretem, legyen kissé darabos.) Ez kb. egy-másfél óra. Ha a kacsa megsült, kiveszem, hűlni hagyom. Ha már nem túl meleg, lefejtem a bőrét és a húsát vékony csíkokra metéltem. A kacsahúst a paradicsomos mártásba keverem és kb. 10 perc alatt összeforralom. Tagliatellével és parmezánnal tálalom.

Natúrszelet sütőtökös tésztával

Tegnap vásárlás közben összeakadtam egy szép darab nagydobosi sütőtökkel, és egyszerűen nem bírtam otthagyni. Nem volt vele konkrét célom, de ha már úgyis színesíteni akarom étrendünket, akkor ezt az idénygyümölcsöt vagy -zöldséget (?) nem hagyhattam ki.

Gyerekkoromban nagyon sokszor ettünk héjában sült sütőtököt fahéjas cukorral, talán túl sokat is, mert egy időre száműztem a tányéromról. Ugyanakkor nagyon egészséges és mivel állítólag hétévente változik az ízlés, eldöntöttem, teszek vele egy próbát.

Elkezdtem recept után kutatni, de valahogy teljes egészében egyik sem tetszett, így a mai recept az én elképzeléseimet tükrözi. Talán azért sem találtam megfelelőt, mert tésztával szerettem volna köretként elkészíteni, ilyen meg nem igazán volt.

Egyébként más témában jó receptek vannak a tök névadójának honlapján.

Recept

4 kisebb szelet sertéskaraj
vaj, tarkabors, só

A körethez

Kb. 40-50 dkg sütőtök
Egy kis cukkini
Egy fej lilahagyma
Egy szelet húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma
körömnyi chilipaprika
rozmaringlevelek
vaj, só
1 dl tejszín
25 dkg tagliatelle vagy spagetti (nálam ez utóbbi)
parmezán

A tészta mártását készítem először. A felkockázott szalonnát kiolvasztom, ha nincs elég zsírja, vajat adok még hozzá. Rádobom a felaprított lilahagymát, fokhagymát, chilit és rozmaringot, egy percig pirítom. Hozzáadom a kisebb kockákra vágott meghámozott sütőtököt és a felkockázott cukkinit, addig pirítom párolom, amíg kezd puhulni, de még nem fő szét, aláöntöm a tejszínt, és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint sózom. A tésztát kifőzöm, leszűröm és a mártással összemelegítem.
A karajszeleteket egy kicsit kiklopfolom, sütés előtt sózom és tekerek rá borsot, majd vajon hirtelen kisütöm.

A tökös tésztával tálalom, aminek a tetejét parmezánnal meghintem.

A tejszínt Attila kedvéért tettem bele, elhagyható, de ebben az esetben még egy darabka vajjal tenném selymesebbé a mártást. Jobb a tagliatelle hozzá, mert jobban felveszi a mártást, de sajna az most nem volt. A mártás nagyon jól sikerült, máskor is elkészítem majd. Főételként is megállja a helyét.

Bolognai Spagetti

Ma nem történt semmi különös, azon kívül, hogy megérkezett a tetőcserép a házhoz, így folytatódott a munka. Azért jutott idő főzőcskézésre is, mindamellett, hogy én vigyáztam délelőtt a kiskutyára. Mit mondjak, nem teher a feladat!

A főzésből nem csináltam nagy ügyet ma: a menü bolognai spagetti volt. Gyakran készítem, mert nem bonyolult, egyébként meg imádom a tésztaételeket.

Reggel a neten megnéztem, hogy csinálják a ragut a kedves blogtársak, és arra a következtetésre jutottam, hogy Mamma (Dalla cucina per te) receptje áll a legközelebb az enyémhez, csak a fűszerezésben térünk el némileg, mert én előszeretettel használok fahéjat a paradicsomos-húsos mártásokhoz.

Recept

50 dkg darált marhahús

kb 5 dkg húsos szalonna

1 nagyobb sárgarépa

kisebb darab zeller vagy egy zellerszár

egy fej hagyma

négy gerezd fokhagyma

2 doboz 40 dekás darabos hámozott paradicsom konzerv ("polpa")

egy dl vörösbor

friss rozmaring és bazsalikom

kakukkfű

fahéj, só bors

olivaolaj

A szalonnát kiolvasztom, ha kevés a zsírja, egy-két evőkanál olivaolajat is adok hozzá. Ezen a zsiradékon megpirítom a hagymát, rádobom a lereszelt sárgarépát és zellert. Pár percig pirítom ezt is, majd ráteszem a darált húst és kavargatva morzsalékosra sütöm. Hozzáadom a felaprított fokhagymát, a paradicsomkonzerveket,a bort, sózom borsozom, beleteszem a késhegynyi fahéjat is. Kis lángon 1-1.5 óráig főzöm, a vége felé adom hozzá a felaprított friss zöldfűszereket. A végére sűrű ragut kapok.

A szószt spagettivel, tagliatellével (ezt jobban szeretem) tálalom. Lehet úgy adni, hogy a tálba tett főtt tésztára kanalazzuk a mártást, de szerintem finomabb, ha egy kis serpenyőben egy adagra való ragut felmelegítek, beledobom a tésztát és pár percig erős tűzön kevergetve összemelegítem.

Parmezánt adok hozzá.

A párom legelfogadhatatlanabb szokása, hogy tejföllel eszi! Aki ismer még ilyet, szóljon.