Focaccia a kenyér ünnepére

Augusztus 20. az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe, ennek örömére, most egy kenyérféle receptje következik.

A focaccia egy olasz laposkenyér, a tésztája a pizzához hasonlít, de erre nem kerül szósz, az ízesítése sokkal egyszerűbb. Gyakran csak friss fűszereket dagasztanak bele és olívaolajjal locsolják meg, én most két gazdagabb verziót készítettem.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

A tésztához

50 dkg liszt

egy zacskó porélesztő

2 teáskanál só

2 teáskanál rozmaring

280 ml langyos víz

2 evőkanál olaj

Hagymás feltét

Egy fej lilahagyma

Két fej vöröshagyma

Egy evőkanál olaj

4-5 ág kakukkfű só, bors

Sajtos-olívás feltét

Egy golyó mozzarella (125 gramm)

10 dkg zöld olívabogyó olívaolaj

A tésztához valókból közepesen kemény tésztát dagasztok, duplájára kelesztem. Ezután kicsit meggyúrogatom és ismét hagyom kelni (ez el is maradhat, de ártani nem fog)

Közben a hagymás feltéthez a hagymát félfőre vágom és az olajon kis lángon megfonnyasztom. Sóval, borssal, kakukkfűlevelekkel ízesítem és hagyom langyosra hűlni.

A másik feltéthez a mozzarellát felkockázom.

A sütőt 230 fokra előmelegítem. A tésztát elfelezem, kicsit átgyúrom, tetszőleges formára, ujjnyi vastagra kihúzogatom. Az egyikre ráteszem a hagymát, a másikon elrendezem a sajtot és az olajbogyót, ezt meglocsolom kevés olívaolajjal is. Mindkét lepényt a tíz ujjammal kicsit megnyomkodom, majd a forró sütőben kb. negyed óra alatt készre sütöm.

Olajbogyókrém (tapenade)

Ez a kence provanszál eredetű, és számtalan variációja létezik. Alapja az olíva-és kapribogyó – egyébként érdekes módon nevét is ez utóbbiról kapta, holott olívából jóval több van benne -, melyet eredetileg mozsárban pépesítettek és olívaolajjal, meg különböző fűszerekkel kevertek krémmé. Alapeleme általában még a szardella és a fokhagyma, de kerülhet bele zöldfűszerként akár bazsalikom, savanykás-kesernyés ízének erősítése végett citromlé, sőt akár chilipaprika, tonhal, konyak és netalántán dió is.

Én hétvégére készítettem előételként, borozgatás mellé, és nagy sikerem volt vele. Ehhez azért hozzátartozik, hogy amikor említettem Attilának, hogy mit csinálok, akkor csak legyintett, hogy milyen hülyeség ez már megint, de kóstolás után igencsak odavolt a krémért, sőt már meg is kellet ismételnem, mert őnagysága repetát kívánt.

Szerintem ez igazán férfias ízű étel, akik szeretik az olajbogyót, azoknak természetesen be fog jönni, de akik nincsenek oda érte, azoknak is érdemes egy próbát tenni vele.
Az én verziómból sajnos kimaradt a szardella, mert nem kaptam, viszont került bele egy mokkáskanál dijoni mustár, ami szerintem nem rontotta el.
A képet nem magam készítettem, mert olyan tempóban sikerült elfogyasztani, hogy esélyem sem volt rá.

Recept


20-25 dkg magozott fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
2- 3 evőkanál kapribogyó
só, frissen őrölt feketebors
mokkáskanálnyi dijoni mustár
2 szardellafilé
ízlés szerint pár csepp citromlé
kb. 1 dl extraszűz olívaolaj


A fokhagymát szeletekre vágom, a bogyókkal aprítógépben megforgatom. A keveréket mélyebb tálkába teszem, hozzáadom az ízesítőket, az olívaolajat, és botmixerrel pürésítem, de csak éppeen hogy, annyira, hogy összeálljon. Behűtöm, de fogyasztás előtt legalább negyed órát hagyom szobahőmérsékleten, hogy az olaj visszamelegedjen. Friss házi kenyérrel tunkoltuk, de pirítóssal sem lehet rossz.

Kép forrása: Dreamstime.com

Paradicsomos padlizsánsaláta

Korábban már beígértem egy újabb padlizsánsaláta receptet, most ez következik.
Tulajdonképpen ez a saláta több recept házasításának eredménye, kicsit olyan, mint az olasz caponata, de a fűszerezés miatt enyhén közel-keleties beütéssel.
A nagy nyári melegben hidegen akár előételként, akár könnyű főételként is megállja a helyét, de langyosan is igen finom. Mivel az ízek jéghidegen nem érvényesülnek, célszerű a salátát legalább fél óráig szobahőmérsékleten tartani, mielőtt megennénk.


Recept

3 közepes méretű padlizsán
3 szem paradicsom
egy nagy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy marék olajbogyó
egy evőkanál paradicsompüré
egy csokor petrezselyem
8-10 levél bazsalikom
egy mokkáskanál római kömény
egy mokkáskanál fahéj
egy evőkanál citromlé és reszelt citromhéj
olívaolaj

A padlizsánokat hosszában négybe vágom, majd felkockázom. (Nem szabad túl apróra vágni, mert akkor a főzés közben szétmegy.). A kockákat tálba teszem, besózom és 20 percig pihentetem, majd, ha a levét kiengedte, leöblítem és lecsepegtetem.
A hagymát félfőre vágom, és 2 evőkanál olívaolajon pirítani kezdem, közben rászórom a római köményt. Amikor a hagyma már üveges, hozzáadom a padlizsánt, belereszelem a fokhagymát, ízesítem a fahéjjal, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Ha a padlizsán puha, hozzáadom a felnegyedelt paradicsomot és a paradicsompürét, és addig főzöm, amíg a paradicsom elveszti a formáját és mártásszerűvé válik. Ekkor hozzáadom a felaprított zöldfűszereket és a felkarikázott olajbogyót, sózom, ízesítem a citromlével és –héjjal. Ezt követően vagy langyosra hűtve tálalom, vagy tálalásig hűtőszekrényben tartom.

Francia hagymás lepény

Anyukám jött pénteken unokázni, ekkor készítettem ezt a lepényt.
Alapja egy pizzatészta, a feltét pedig a francia pissaladier-hez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy én sonkát is tettem bele, ettől kicsit északiasabb jelleget kapott az étel. A szardellát a sült hagymás ragu alá pirítottam, nem feltétként szerepelt, mert szerintem úgy túl sós lett volna az étel.
Sör vagy bor mellé kiváló, vendégvárásra is alkalmas, előnye, hogy a tészta és a feltét is előre elkészíthető, összeállítani pedig pár perc műve az egész. Szilveszterre kitűnő (jól szívja a szeszt:-)

Recept

25 dkg liszt
1.5 evőkanál olaj
egy kiskanál só
fél csomag szárított élesztő
1.5-2 dl víz
5 közepes fej hagyma
4-5 szardellafilé
10 dkg füstölt parasztsonka
rozmaring
kakukkfű
3 dkg vaj
10-12 szem fekete olajbogyó

A lisztből olajjal, sóval, élesztővel, langyos vízzel tésztát gyúrok, kb. 30-40 perc alatt duplájára kelesztem langyos helyen. Ezalatt elkészítem a feltétet. Ehhez a hagymát megtisztítom, félbevágom és fél centi vastagra szeletelem, a sonkát vékony csíkokra vágom. Lábosban egy evőkanál olajat forrósítok, rádobom a szardellát, pár percig kevergetem, amíg szétolvad, majd hozzáadom a hagymát és a sonkát. Ízesítem a zöldfűszerekkel és nagyobb lángon pár percig pirítom, utána kis lángon kb. fél óra alatt puhára párolom. A végén belekeverem a vajat.
A tésztát kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, rákenem a sonkás hagymát, a tetejét kirakom olívabogyóval, majd előmelegített 230 fokos sütőben 12 perc alatt megsütöm. Cikkekre vágva tálalom.

Grill szezonnyitó

Ismét anyuékat láttuk vendégül a hétvégén. Azt találtuk ki, hogy az elkészült új konyhában fogadjuk őket, ott sokkal kényelmesebben elférünk, ki lehet ülni a teraszra, meg hát ki ne büszkélkedne az új konyhájával…

Reménykedtem, hogy jó idő lesz, mert a teraszon, faszenes grillen terveztem az ebéd elkészítését. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így minden a terv szerint történt.

Tarját sütöttem faszénen, mellé vegyes – majdnem görög - salátát és bazsalikomos sültpaprika mártást kínáltam, meg friss kenyeret. A desszert a tegnap említett csokis mogyorótorta volt.

A legnagyobb sikert a paprikamártással és a süteménnyel arattam (meg persze a konyhával).

Recept

Fejenként egy nagy szelet sertéstarja
Darált csípőspaprika-krém
két ágacska rozmaring
egy kiskanál egész római kömény
egy evőkanál magos mustár
egy kis fej hagyma felaprítva
3 gerezd felaprított fokhagyma
olaj
só, bors

A salátához

10-12 szem koktélparadicsom
egy kis fej lilahagyma
egy kígyóuborka
3 kisebb szem főtt krumpli
20 dkg fetasajt
fekete olajbogyó
kakukkfű
olívaolaj
só, fél citrom leve

A húst előző este bepácolom. A páchoz a fenti hozzávalókat jól összekeverem a só kivételével, annyi olajat öntök hozzá, hogy ellepje a hússzeleteket. A hús széleit bevagdosom, hogy ne ugorjon össze, kiklopfolom, a felületén a zsíros „ereket” késsel kissé megvágom – úgy, mint amikor a kacsa mellén kockázom be a bőrt - , mert szerintem így jobban kisül belőle a zsiradék. A szeleteket a pácba teszem, lefedve hűtőben egy éjszakát érlelem.
Másnap faszénparázson piros-ropogósra sütöm. Paprikamártást kínálok mellé.
Majdnem görög salátával tálalom, amihez a hozzávalókat kisebb darabokra vágom, kakukkfűvel ízesítem, meglocsolom olívaolajjal, ráfacsarom a citrom levét, sózom és fekete olajbogyóval díszítem. Tálalás előtt a hűtőben legalább egy órát hagyom állni, hogy az ízek összeérjenek, de mielőtt ennénk, kb. 20 percig hagyom szobahőmérsékleten magához térni.

Mozzarellás padlizsánsaláta

Az előző héten nem éppen kímélő ételeket főztem, ma talán ezért is vágytam már valami könnyedebbre.
Volt egy megaméretű padlizsánom, mozzarella és paradicsom a hűtőben, úgyhogy ezekből hoztam össze a salátát.

A padlizsán az egyik kedvenc zöldségfélém, imádom töltve, muszakának, salátának vagy egyszerűen natúr kisütve, grillezve is. Mivel nagyszüleim apai ágon erdélyiek, a padlizsánkrém is gyakori nálunk, ennek készítésén a család anyai és apai ága rendszeresen össze is veszett, a vita tárgya az volt, kell-e bele fokhagyma. Ennek kimenetelét és a receptet majd később meg is fogom írni.

Visszatérve a padlizsánhoz, az a jó, ha kisebb, fényesen csillogó példányokat veszünk, most én csak ezt az óriást találtam, mert a kisebbek ráncosak, fonnyadtak voltak.

A padlizsán előkészítésében is két pártra oszlanak a fakanálforgatók: van aki szerint nem kell besózni felhasználás előtt, mások viszont besózzák. Én ez utóbbiak közé tartozom, mert jártam már úgy, hogy a szép, magnélküli kisméretű padlizsánból készített étel ehetetlenül keserű lett. Jobb a békesség!

Recept

2 kisebb padlizsán (nálam most egy hatalmas)

3 kisebb paradicsom

1 golyóbis mozzarella

3 gerezd fokhagyma

olivaolaj

balzsamecet

pár levél rozmaring

pár levél bazsalikom

2 szardellafilé

só

tetszés szerint olajbogyó

A padlizsánt félujjnyi vastag karikákra vágom, besózom, 15-20 percre féreteszem. Ezalatt barnás levet enged, amit leöntök róla, kicsit le is öblítem, lecsepegtetem. Serpenyőben olajat forrósítok, 2-3 adagban kisütöm a padlizsánszeleteket, a felesleges olajat lecsepegtetem. Lapos tálba beleterítem a padlizsánt, meghintem felaprított fokhagymával, beleszórom a tálba a kisebb darabokra vágott paradicsomot és mozzarellát. Az olivaolajból, balzsamecetből salátaöntetet keverek, hozzáadom az apróra vágott szardellát, a zöldfűszereket. Megkóstolom, ha kell, kicsit sózom, - most facsartam bele egy kis citromlevet is- és ráöntöm a padlizsánra. Tetejére lehet dobálni pár szem olajbogyót, nem rontja el.

Egy -két órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Fontos, hogy ne úgy tálaljuk, hogy a hűtőből adjuk az asztalra, mert az íze sem érvényesül és az olívaolaj is megdermed.

Friss kenyérrel szoktam enni, kimártogatva a fűszeres olajos levet.

Nyáron grillezéskor jó kiegészítője a húsoknak, anyukám imádja.

"Vasárnapi hús" alias rántott karaj

A velem egyidőben szocializálódott korosztály gyermekkorában bizonyosan gyakori vendég volt

vasárnaponként a tányérban a rántott hús, amit sokan "vasárnapi húsnak" is hívnak emiatt.

Általában ezt mindenki szereti, sőt van olyan is - sajnos - aki csak ezt szereti...

Nálunk már nem túl gyakran kerül az asztalra, mert én annyira nem vagyok oda érte, főleg nem az elkészítéséért, viszont kedvesem nagyon szereti, ezért ma ebédre rántott húst csináltam, rizibizivel és salátával.

A bundázásnál azonban eltértem egy kicsit a szokásostól, aminek következtében a panír ropogósabb lett.

Miután tegnap krumpli volt a köret, előre figyelmeztettem a kedvest, hogy kedvenc krumplipüréjéről ne is álmodjon, helyette rizibizi lesz, és friss zöldfélét is készítettem, hogy valami vitamin is kerüljön a szervezetbe.

Recept

fejenként két szelet sertéskaraj (ez a normál adag, nálunk persze dupla ennyi készül)

liszt

tojás

zsemlemorzsa

reszelt sajt (jelen esetben trappista)

reszelt parmezán

só, bors

A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megsózom és félreteszem, amíg előkészítem a bundához valókat. A panír hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojáshoz són és borson kívül hozzáreszeltem a trappistát (kb. 5 dkg.), a zsemlemorzsába pedig fele-fele arányban parmezánt tettem.

A szeleteket a szokott módon kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.

A rizibizit most fele sima, fele barnarizsből csináltam: megfőztem a szokásos módon, majd vajon megpároltam a zöldborsót, megszórtam egy csokor felaprított petrezselyemmel és belekevertem a rizsbe. Nekem nagyon bejött, hogy a kétféle rizsnek eltérő állaga van és a barnarizs kicsit diós ízű, ami meg jól passzolt a zöldborsóhoz.

A saláta felcsíkozott jégsalátából és kisebb darabokra vágott paradicsomból készült, ment bele egy adag olajbogyó, olívaolaj és balzsamecet. Újabban a hasonló jellegű salátákra sót nem teszek, helyette egy-két nagyon apróra vágott szardellafilét adok hozzá. Tetejét megszórtam apróra vágott friss bazsalikommal.

Csirke tetrazzini paradicsomos-ruccolás salátával

Húsosfazék adott ihletet a vasárnapi ebédhez: amikor megláttam utolsó postját, tudtam, hogy ezt az ételt fogom elkészíteni vasárnapi ebédre (Anyukám és anyósom látogatására).

Rákerestem a receptre a guglin és azt találtam, hogy Luisa Tetrazzini olasz operaénekesnő kedvenc étele volt. Készíthető csirkével, pulykával, tenger gyümölcseivel is, de tonhalas változata is ismert. Noha Jamie Oliver Olasz kaják című szakácskönyve olasz ételként ír róla, a kereső szerint amerikai étel.

A receptet a főételhez nem részletezném, hiszen a http://husosfazek.blog.hu/2007/10/05/spaghetti_tetrazzini már leírásra került, csak a saláta receptjét írom meg, - de minek.... - amely annyira egyszerű, hogy elkészítési útmutatót nem is igényel...

A főételnél annyiban tértem el, hogy parmezán helyett pecorinot használtam.

Recept (saláta)

fejenként egy marék ruccola

egy ág bazsalikom letépkedett levele
6-8 szem koktélparadicsom
2 újhagyma
2 szardellafilé
olivabogyó ízlés szerint
olivaolaj, fél citrom leve

Az újhagymát felkarikázom, salátástálba szórom, hozzáadom a ruccolát, a negyedelt koktélparadicsomot, a nagyobb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az apróra vágott szardellafilét. Rászórom az olajbogyót, ráfacsarom a citromlét és megcsepegtetem olivaolajjal.
Ezt tálalom a csirke tetrazzinihez.