A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kördés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kördés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 17., vasárnap

Filmes játék


Marcsi játékra hívott: arra kíváncsi, melyek a kedvenc filmjeim.
Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy nagy filmnéző, nagyon kevés van, amely egyáltalán le tud kötni, s ha mégis, nagyon kevés van – ezek tényleg a legjobbak -, amin nem alszom el, akkor sem, ha álmos vagyok.

Mostanában első számú kedvencem a
Parfüm. A hangulata lélegzetelállító (szó szerint), a cselekmény fordulatos, nem szokványos, és persze gyönyörűen van fényképezve. A főszereplő pedig zseniális.
Hasonló okok miatt – bár kicsit más műfaj, de legalább van gasztronómiai vonatkozása – a
sorban következik a Csokoládé. Ez sokkal szórakoztatóbb, igazi kikapcsoló film, és hát persze Johnny Depp is játszik benne:-))
A komolyabb kategóriából nagyon szeretem a Halálsoront, Tom Hanks és Csengettyűúr főszereplésével. Ez egy Stephen King regény feldolgozása, nagyon megható, az ilyeneken mindig bőgök.
Az ötbe úgy szép, ha magyar film is bekerül, ez pedig
A napfény íze, ezt szintén a hangulatáért, és a fényképezéséért szeretem, meg Ralph Fiennes alakításáért persze .Jó érzés megnézni a Sonnenschein-család és a gyomorkeserű sorsát.
Végül egy igazán megmosolyogtató sorozat, abszolút kedvencem, ez pedig nem más, mint a
Csengetett Mylord?. Igazi békebeli angol családregény korhű jelmezekkel, igazi vaskos angol humorral, és persze néha főzéssel. Nem tudom, most megy-e valahol, de szívesen nézném újra.

Fentieken kívül nagyon szeretem Adam Sandler filmjeit és nagy kedvenc a Gladiátor is, mert a történelmi jellegű filmeket is kedvelem. Sport témájú filmek közül a kedvenc a Minden héten háború pazar szereplőgárdája miatt (is), háborús filmek közül - mert akármilyen fura is, ezeket is szeretem -pedig a Sólyom végveszélyben.


A stafétát továbbadnám
Beatbullnak, Loriennek, és Szepykének (bár lehet, hogy ő már megkapta).

2009. december 27., vasárnap

Az én karácsonyom




Szepykétől érkezett a kérés: írjak a mi karácsonyunkról. Szánt szándékkal nem akartam ezt idén az ünnep előtt megtenni, mert ez a karácsony számunkra más volt, mint a többi. Hogy miért? Mert idén a lányunk is aktív résztvevője volt a procedúrának, így minden máshogy alakult, mint régen.

Korábban, amíg bent laktunk a városban, ráadásul tíz percre mindkettőnk szüleitől, karácsonykor a megsütött aprósüteményekkel és az ajándékokkal felszerelkezve, málhás szamárként caplattunk el Attiláékhoz. Ott jól beebédeltünk töltött káposztából és/vagy halászléből, majd átügettünk anyuékhoz – öt perc testmozgás - , és jól bevacsoráztunk. Anyunál általában valamilyen saláta volt előételnek, majd töltött hús –pulyka – vagy harcsa orly módra, desszertnek pedig az általam készített torta, aprósütemény. Ennek az lett a következménye, hogy alig bírtunk hazamenni, úgy megtömtük magunkat, pedig még az ajándékainkat is vinni kellett. Volt, hogy nagyobb pakkal távoztunk, mint amivel érkeztünk, pedig az már nagy szó.

Idén Zsófi miatt a menetrend átalakult. Anyuékhoz mentünk ebédre, megettük a narancsos ráksalátát, a sült kacsát párolt káposztával és hagymás krumplival, csipegettünk egy kevés süteményt. Persze volt ajándékozás is, itt Zsófi lépett elő főszereplővé. Kapott az öcsémtől egy nagyon helyes dzsekit, anyukámtól Duplo-t, mesekönyvet, tőlünk meg fajátékokat. A karácsonyfa igazán nem nyűgözte le, de azért megpróbálta lekapni az üveggömböket, illetve nálunk itthon a mézeskalácsoktól igyekszik megszabadítani a fát. Legjobban az ajándékdobozok érdeklik, kipakol-bepakol, csomagol, neki ez az igazi öröm.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.

2009. december 11., péntek

Tükröm-tükröm





Doctor Pepper invitált egy nagyon jó kis játékra, melynek lényege, hogy mazsolázzunk a kezdeti blogbejegyzéseinkből és képeinkből, és keressük meg a legidétlenebb szövegeinket, valamint a legrosszabb és legjobb fotót. Mivel úgy gondolom, az önirónia és az önkritika igen egészséges, én is belelapoztam a legelső fejezetekbe.
A szövegeket még nem is találtam annyira gáznak, bár azért van egy-két izgalmas szófordulat, de némelyik kép magáért beszél, olyan rossz.

A bejegyzések közül megmosolyogtat a következő, mert – főleg az utóbbi időben – ez a „mindentegymondatbaakarokleírni” stílus egyáltalán nem jellemző rám:

„Ma anyu szülinapját ünnepeltük, ennek örömére az ünnepelt főzött.Olyan trakta volt, hogy biztos nem fogok ma vacsorázni!!!Meleg előételként hortobágyi húsos palacsinta - "tegnap ezt csináltam, meg kell kóstolnod... "-, ezután egy tányérnyi palócleves, ahogy ő főzi (marhanyakkal, krumpli nélkül, citrommal savanyítva), majd libasült, uborkasaláta tökmagolajjal - ami mennyei - és hagymás krumpli, majd - ha ez nem lett volna elég - sütemény......Ha HÉV-vel kellett volna hazajönnöm, lehet nem szállok le a megfelelő időben....Most még írni sincs kedvem ételekről, ezért mára ennyit, holnap folyt köv...”
És ez is vicces, már csak az ételkészítés menete miatt is:

„A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.”

Egyébként szerintem a legrosszabb kép is a csülökhöz kapcsolódik (olyan, mintha a tányérba hányt volna valaki), ami ennek ellenére az egyik legnépszerűbb bejegyzésem.




És persze, a 100. bejegyzésem sem maradhat ki, ahol már szinte a Parnasszuson éreztem magam, olyan fennköltre sikeredett:

„Aki ismer, az tudja: munkamániás vagyok, éppen ezért otthon is dolgoztam. Ez viszont nincs túl jó hatással a családi életre, kaptam is érte Attilától rendesen. Miska nevű kedvenc kutyám halála és egyéb – elsősorban munkahelyi személyi – problémák miatt rendesen magam alatt voltam, kellett valami, amivel kirángatom magam ebből a kátyúból, mert általában magam oldom meg a problémáimat, siránkozni nem szeretek, hiszen más siránkozásához sincs türelmem, nemhogy a magaméhoz.Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet. A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.

A blogolás előnyei
-Alig hozok haza munkát
-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert
-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást
-Sok ötletet kapok a blogtársaktól
-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása
-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni

Hátrányok:
-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten
-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni
-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)
-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…

E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)”
És végül jöjjön a mostanában legkedvesebbnek tartott fotóm a burritoról:




Egyébként minden egyes gondolatot ma is igaznak tartok, és bocs, ha kicsit hosszú voltam. A stafétát ezennel továbbadnám Loriennek, Beatbullnak és Piszkének.


Az első kép forrása: Dreamstime.com

2009. október 20., kedd

Kördés: Tudatos vásárló vagyok?


A kördést Felhőlánytól és Daisytől is megkaptam.

Úgy gondolom, legjobb e téren is az arany középút. Fontosnak tartom a hazai termékek előnyben részesítését, főként a friss áruk terén, de a globalizáció áldásos hatásaiból is szeretem kivenni a részem, amikor finom francia sajtot, olasz tésztát, rizottórizst vagy svájci csokit pakolok a kosaramba.
A témához kis illusztráció az a párbeszéd, amit egyik bevásárlásom alkalmával hallottam. Két középkorú asszonyság taglalta egymásnak vadul helyeselve a magyar áruk fontosságát, kijelentve, hogy az alma az igazi magyar gyümölcs, magyarok vagyunk, mit nekünk a déligyümölcs, a banán, a narancs, aztán gyorsan telerakták a kosarukat viasszal kifényesített, kisebb sárgadinnye méretű amerikai almával. No comment.

Én az alábbiak szerint vagyok tudatos vásárló.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata


1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Minden héten szombaton vásárolok be a következő hétre, így mindig bevásárlólistával megyek. A menüt nem tervezem meg előre, így nem általában konkrét elképzelésekkel megyek, hanem azt veszem meg, ami igazán szép és friss, és ebből aztán otthon kitaláljuk, mit is főzzek. Lidlbe és Sparba járok, ezek vannak igazán közel és a kínálatuk is megfelelő számomra. Természetesen nálam is befigyel egy-két, a listán nem szereplő tétel, de ez szerintem természetes.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Szégyen vagy sem, nem piacon vásárolom a zöldséget, hanem a Lidlben, és a nagyon jól felszerelt zöldségesünknél. Egyrészt a helyi piac nem nyerte el tetszésemet, másrészt sajnos közel nem biztos, hogy a kofa a saját termékeit akarja manapság eladni, gyakran találkoztam import zöldséget áruló öreg nénikékkel. Ezek elkerülésére idén próbaként csináltunk egy kis konyhakertet, amelyben a számunkra legfontosabb zöldségeket és fűszereket termeltük meg: paradicsomot, cukkinit, padlizsánt, sárgarépát, bazsalikomot, petrezselymet. A kert mesterséges anyagokat nem látott, a termények teljes mértékben kezeletlenek, csakúgy mint - és almafánk gyümölcse.
A húst helyi hentesüzletekben vásárolom, tojást, tejterméket a heti bevásárlás során veszek.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Mindig viszünk 4-5 nagy teherbírású szatyrot, így nem kell az üzletben zacskókat venni. Régebben mindig egy nagy halom zacskó hazavitelével zárult a vásárlás, mára már kiselejteztünk minden reklámtáskát a nagyméretűek kivételével, így mostanában inkább a szatyornélküliség okoz gondot, ha valamit nylonba akarunk csomagolni.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Ez a pont baromság. Ha a kitalálója olyan helyen lakna, ahol a madár se jár – mint én -, ráadásul ez a hely a főúttól másfél kilométernyi 45 fokos lejtő alkotta úton lenne megközelíthető, biztos nem írna ilyeneket. Mindenesetre aki ilyen körülmények közt gyalog intézi a bevásárlást és hazacipeli a kb. harminckilónyi – kutyaeledellel és nehéz üvegekkel tarkított – árut, az induljon Iron Man versenyen, hátha a környezettudatos vásárlói cím mellé egyéb trófeát is tud szerezni.

5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

A helyi termékek vétele nálam leginkább a gyümölcsök terén valósul meg, mert a környéken igen sok bogyós gyümölcsöt, almát, barackot termelnek, így ezekhez könnyen és olcsón hozzá lehet jutni. A hús szintén helyi feldolgozóktól kerül a konyhámba. A zöldségeknél is igyekszem magyar árut venni, de ha a minőség a hazai terméknél nem kielégítő, gondolkodás nélkül a külföldit választom.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A csomagolás abszolút semmi szerepet nem kap nálam a termék kiválasztásánál, így ezen a téren teljesen környezettudatos vagyok.

7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Ezen a téren vagyok talán a legtudatosabb, főleg amióta megszületett a kislányom. A kenyeret minden nap én sütöm, a lekvárokat, kompótokat én teszem el, konzerveket nem fogyasztunk, a legfőbb zöldségeket magunk igyekszünk termelni. Zacskós, instant ételeket sosem fogyasztottunk, a felvágott is egyre ritkább vendég, egyedül a virsli és a mustár az, ami megmaradt, de talán ennyi belefér.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Már a lányom miatt is csak idényzöldség és –gyümölcs kerül a kosárba, de ez korábban is így volt, soha nem rajongtam a decemberi fóliás eperért és cseresznyéért, ráadásul a szezonális termények az adott időszakban sokkal kívánatosabbak és jobban is esnek. Nem véletlen, hogy a gesztenyét, sütőtököt, savanyú káposztát télen esszük, az epret, görögdinnyét, uborkát pedig nyáron.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Ilyen felesleges hívságokkal nem rendelkezem és nem is fogok. Botmixer, robotgép, kenyérpirító és kenyérsütőgép alkotja a konyhai gépparkot, de ez utóbbit mostanság nem is használom. Ja, és a vízforralót kihagytam, ami pedig nagy segítség, ha kisgyerek van a családban. Ami jó dolog, az a turmix, de a készülékemből a tömítéseknél kifolyik a turmixolandó alapanyag, így ebből majd azért be kell szereznem egy újat.


10. Olvasd el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

A címkéket el szoktam olvasni, főleg a felhasznált mesterséges anyagokra és a származási helyre koncentrálva.

A kérdést nem adnám tovább, de akit esetleg még nem talált meg, azt bíztatom, bátran írja meg a maga véleményét.


Kép forrása: Dreamstime.com

2009. január 31., szombat

Az öt legjobb


Engem is elért a mostanában népszerű körkérdések egyike, Cecile kérdezte tőlem, hogy melyek a legemlékezetesebb élményeim 2008-ból.

Az első és legfontosabb a lányom születése és ezzel együtt az anyaság érzése. A babavárás ideje teljesen problémamentesen telt, végig dolgoztam jóformán, persze ennek meglett a böjtje: a szülés nem volt egyszerű és komplikációmentes, de ezzel együtt minden fájdalom és kellemetlenség bagatellizálódik, ha Zsófira nézek. Az is nagyon jó érzés volt, hogy sokan örültek az új jövevény érkezésének és gratuláltak a babához, olyanok is, akiket alig ismerek.

A második emlékezetes dolog, hogy felépült a házunk, amibe végre áprilisban be is költöztünk. Persze vannak még hiányosságok, meg a tetőtérrel sehogy sem állunk, de nagyon szeretem, úgy ahogy van. Jó érzés a napfelkelte látványára ébredni, a hatalmas és gyönyörű konyhámban tevékenykedni.

A harmadik lehet hogy másnak kicsit kacagtató, de számomra igen furcsa és emlékezetes élmény a mai napig, hogy nem dolgozom. Aki ismer, tudja, hogy munkamániás vagyok, szabadságra is alig megyek, táppénzre meg jóformán sosem (életemben először januárban voltam, de ez is összefüggött a még fel nem ismert terhességemmel…), így igen furcsa, hogy itthon vagyok és a babázáson meg háztartásvezetésen kívül semmi dolgom. Hát, nem mondom, meg lehet szokni, de azért a kollégák kicsit hiányoznak…

A negyedik élményem már a főzéssel kapcsolatos, büszke vagyok arra, hogy egyre több dolgot saját magunk készítünk, amiket korábban boltban vettünk. Ilyen volt idén az
aszalt paradicsom, a kolbász és hurka, na meg a saját sütésű kenyér. Jövőre bővítem a palettát, mert befőzni is fogok. Régebben csináltam, majd abbahagytam, de most, hogy Kicsi Mó (Zsófi) is velünk van, bizonyára jobban fognak majd fogyni a befőttek-lekvárok. Mivel nyáron még nem ehet majd mindenféle gyümölcsöt, igyekszem üvegbe zárni ezeket és majd télen megismerkedhet velük.

Az ötödik emlékezetes élmény pedig számomra maga a
blog. Én nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják olvasni, azt meg főképp nem, hogy megjegyzéseket, tanácsokat, tippeket is fogok kapni, vagy engem kérnek arra, hogy segítsek receptkeresésben, beszerzési hely megtalálásában. Mindenesetre nagyon szeretem a blogolást, ez már-már függőséget okoz.

A kördést ezennel továbbgurítom
Loriennek , Cukroskatának és Beatbullnak.

Kép forrása: Dreamstime.com




2008. november 23., vasárnap

Recept kerestetik!



Újabban ránktört a kolbásztöltési láz.Különösen Attila szeretne házilag sütnivaló kolbászt csinálni. A gond csak az volt, hogy nem rendelkeztünk töltéshez való alkalmatossággal mostanáig, ugyanis Attila nagymamája orvosolta ezt a hiányosságot és jövő hétvégére hozza a húsdarálóval egybekötött kolbásztöltőt.
Most már csak egy a probléma: mivel még nem csináltunk ilyet soha, jól bevált receptekre fáj a fogunk, ezért kérnék minden blogtársat és olvasót, hogy bocsássa rendelkezésünkre féltett sütőkolbász-receptjét, amely lehet magyaros, vagy bármilyen más fűszerezésű. A töltésről és a végeredményről beszámolok majd a blogon (megemlítve persze a recept forrását is).

A kép forrása: Dreamstime.com

2008. október 31., péntek

Bűvös hetes


Beatbulltól érkezett hozzám a kördés, mely szerint hét olyan dolgot kell mondanom magamról, amit eddig még nem említettem.
Másokkal ellentétben nekem tetszenek a körkérdések, mert érdekes olvasgatni, ki mit ír magáról és összevetni azzal az elképzeléssel, ami az adott személyről bennem kialakult.
No de bele is kezdek rögtön a „titkaim” felsorolásába, melyek közt lesznek gasztro- és egyéb jellegűek is.

-Nagyon nehezen és kevés embert engedek közel magamhoz. Ez nem volt mindig így, de ahogy „öregszem”, egyre befelé fordulóbb vagyok. Munkahelyemen, meg egyébként is, másként viselkedem, mint a magánszférában: ott inkább vagyok nagyhangú, társaságkedvelő, míg privátban szemlélődő,
visszahúzódó.

-Imádom az állatokat, főként a kutyákat, ami azért érdekes, mert amíg nem volt saját kutyám, rettegtem tőlük. Teljesen ki tudok borulni, ha nem jól bánnak velük. Az ilyen műsorokat, híreket nem is vagyok hajlandó meghallgatni, inkább elkapcsolom a tévét.

-Nem bírok meglenni meleg étel nélkül, naponta egyszer legalább főtt kaját kell ennem.


-Minden nap süteményt és kávét reggelizem, rendszerint saját sütésűt, ha ez nem lenne, kekszet. Enélkül nem kezdődhet a nap. A muffinoktól viszont megőrülök, a muffinsütési láz valahogy hidegen hagyott.

-Korán kelő vagyok, ha nem ébredek fel időben (ez kb. hat-fél hét), úgy érzem, az egész napom elromlik.

-Szenvedélyesen gyűjtöm a szakácskönyveket, veszem a gasztroújságokat. Ezt a szenvedélyt apukámtól örököltem.

-Rettegek az autóban, ezért nem is tudok vezetni, pedig meg kell tanulnom, mert így gyerekestől kell majd az önállóság.

A stafétát
Loriennek adom, szerintem még nem kapta meg.



A kép forrása: Dreamstime.com

2008. július 16., szerda

Einstand, avagy az enyém (is) az üveggolyó!


Jutka révén engem is el- illetve megtaláltak az üveggolyók, úgyhogy elgondolkodtam és nálam az ABC betűi az alábbiakat juttatták eszembe. Bár igyekeztem a nevektől elvonatkoztatni, a számomra fontos két-és négylábú társak azért bekerültek.

A –Attila, anya, ananász
Á –álom, árvácska
B –Boni, baba, belga(Belga?), bor
C –cukor, cifra, citrom
Cs –csoki (!), cseresznye, Csüli
D –dinnye, dal, dugó
Dz –Dzurinda (túl sok Híradót nézek…)
Dzs -dzsem,
E - eper, elefánt, Eszter
É - édes, élet (vagy inkább vessző nélkül)
F - fehér, fekete, fűszer
G -Gordon, grill, gyros
Gy –gyengéd, gyömbér
H -hús, hal
I -ital, illat
Í -íz, íj
J- játék, jóság
K –kutya, Koni, konyha
L- lány,ló
Ly-lyuk
M –Miska (első és második) marha, malac, málna
N – nap, nő, nektár

NY-nyár,nyugdíj, nyargal
O –olvas, orgona, olasz
Ó-óra, óriás
Ö-ökör
Ő-ősz, őszibarack
P- pizza, párna, papa
Q- quesadilla
R –Rico, ropogós, rumba
S – sárga, saláta
Sz –szilva, szalma
T – tavasz, tészta, telefon
Ty – tyúk, Tyúkocska (másnéven Boni)
U –uborka, utálat
Ú –újság, út
Ü- üsző, ütő, üdítő
Ű –űr
V –vihar, vadság
W –Waldorf, waffel
X- Xavér
Y –YMCA
Z- zöld, zendülés
Zs- Zsófi, Zsuzsi, zsenge

Kíváncsi lennék, hogy
Loriennek és BeckZsunak mi jut erről eszébe…



2008. június 29., vasárnap

Körkérdés: besózzuk-e a padlizsánt felhasználás előtt?


Előző bejegyzésemhez írt megjegyzésében jelezte "saját levében", hogy megvitathatnánk tudományosan, be kell-e sózni a padlizsánt, mielőtt felhasználnánk.

Én a besózás mellett vagyok, mert jártam már pórul vele: főleg a sok magot tartalmazó példányok tudnak megkeseredni.

Van a padlizsánnal kapcsolatban egy másik legenda is, amit még apukám terjesztett nálunk a családban: fakéssel kell vágni, különben megkeseredik. Ezt azonban én a rozsdamentes kések világában egyértelműen cáfolom.

Nektek mi erről a véleményetek?


(A képet a Dreamstime oldaláról kölcsönöztem)

2008. március 8., szombat

Tavaszváró



A Horasz által elindított kördéssel Cukroskata talált meg, amit ezúton köszönök.

Ilyenkor már hosszabbodnak a nappalok, hajnalban és naplementekor csicseregnek a madarak, egyszóval érezhetően közeledik a tavasz. A kertben megjelennek a hóvirágok, kinyíltak a krókuszok, és a kutyáim által ki nem taposott tulipánok is szépen növögetnek.

Ilyentájt bosszús vagyok, mert a déligyümölcsökre és almára rá sem tudok nézni, de még nem jelennek meg a tavaszi gyümölcsök, pedig ezekre feni a fogát mindenki.

Zöldségfronton jobb a helyzet, nemsokára jön az újhagyma, az általam nem kedvelt retek, és nagy kedvenceim, a spenót, sóska és spárga.

Nálam a gasztronómiai tavaszt jelzi a húsvéti sonka a levében főt tojással, újhagymával, tormával. Ekkor kerül a tányérba a spárgaleves, a friss spenótból készített főzelék, töltött karalábé, és ami számunkra leginkább a tavaszt jelzi, a kapormártással feltálalt töltött tök.

Az idő előrehaladtával megjelenik a ropogós cseresznye, az eper, amiket leginkább frissen szeretek.

És persze közben elérkeznek a kardigános napok, melyekből a klímaváltozás következtében egyre kevesebbet élvezhetünk. A fák napról napra több kis levelet bontanak, rügyek fakadnak, majd májusra minden virágba borul.

Az évben – az ősz mellett – ez a kedvenc évszakom, remélem idén lesz igazi tavasz, hogy minél tovább élvezhessük.

A kérdést továbbgurítom
Dalitnak és Áfonyás borjúnak, ha jól láttam, ők még nem válaszoltak.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails