VKF XIV - Bableves

A magyarok nagyon szeretik a levest, amelynek számtalan változatát készítik a húslevesektől a csak zöldséget tartalmazó levesekig, krémlevesektől a savanykás zöldséges-húsos ragulevesekig. Állítólag nincs még egy olyan konyha, amely ennyiféle változatban ismeri és készíti a levest.

Nos, a mi családunkra ez a közhely egyáltalán nem jellemző: a velőscsonttal főzött marhahúslevesen, sajtlevesen, brokkoli-vagy gombalevesen és a most következő füstölt húsos bablevesen kívül nem igazán fogyasztjuk, ezek is maximum havonta egyszer kerülnek terítékre. (A káposztás illetve kapros húsgombóclevest majdnem kihagytam…)

Most húsvétkor a sonka főzőlevét bablevesfőzésre használtam, ami kapóra jött a VKF XIV. fordulójára kiírt feladványhoz.

A bablevest legalább öt literes lábosban szoktam főzni, nyáron pedig bográcsot használok. Mivel a füstölt húst és a babot együtt főzöm, a húst mindig ismerős hentestől veszem, mert így tudom, mennyire lesz sós és ízes. Nálunk a bablevesbe jó sok zöldség kerül és nem rántom be, hanem kevés lisztes tejföllel behabarom. Friss ropogós kenyérrel és további tejföllel szoktuk enni.

Recept

50 dkg száraz tarkabab
3-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy közepes zellergumó negyede
40-50 dkg füstölt hús (most oldalas, általában csülök)
füstölt lé a felöntéshez
egy nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika fele
kb. 10 szem egész feketebors
2-3 kisebb babérlevél
csapott evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl

A babot és a füstölt húst előző este külön-külön beáztatom. Másnap az áztatóvizet mindkettőről leöntöm és lemosom, majd egy jókora lábosba öntöm a babot. Az oldalast két-három darabba vágva melléteszem, rászórom a borsot, beledobom a babérlevelet, fokhagymagerezdeket és a hagymát egészben, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi egy-két ujjnyira ellepi, majd lassú tűzön elkezdem főzni. Ha felforr, hagyom még negyed óráig, ezután beleteszem a feldarabolt zöldségféléket, az erőspaprikát, és a tetejére szórom a fűszerpaprikát. Addig főzöm, amíg minden hozzávaló meg nem puhul. Az oldalast puhulás után kiveszem és falatnyi darabokra vágom, utána visszateszem. Ezután a lisztet elkeverem a tejföllel és behabarom a levest, pár percig összeforralom, majd tálalom.

Szerencselencse

Újév első napján lencsét KELL enni és punktum. Már csak azért is, hogy gazdagok és szépek legyünk.

Ez nálunk olyan szinten hagyomány, hogy nem is volt olyan eset, amikor kihagytuk volna a lencsefőzeléket. Egyszer került csak veszélybe a szokás megtartása: 1997-ben Szicíliában ért minket a szilveszter, gondolkodtunk is, hogy veszélybe kerül anyagi jólétünk, mert itt aztán biztos nem fogunk lencsét enni. Hát mi ezt csak hittük, ugyanis a hétfogásos vacsora és a szilveszteri koccintás után megjelentek a pincérek, és feltálalták a lencsefőzeléket! Azon kívül, hogy kolbászkákat főztek bele, teljesen olyan íze volt, mint az általunk megszokottnak, ezen meg is lepődtünk és megelégedve fogyasztottuk el.

Én általában még az év utolsó napján el szoktam készíteni, mert azt mondják, nem jó, ha az ember munkával kezdi az évet, ilyenkor legyen a pihenésé a főszerep (a magyarázat inkább az, hogy ki kell pihenni az előző esti mulatozás fáradalmait, de legalább jól hangzik). A legjobb, ha valamilyen füstölt hús levével öntjük fel, ennek híján én most egy darabka vállaji szalonna bőrét főztem bele, ami megadta neki a kellemesen füstös ízt.

Recept

50 dkg lencse
egy kisebb fej hagyma
két gerezd fokhagyma
5 szem feketebors
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
mustár
citrom
só
a felöntéshez füstölt lé

A lencsét a főzés előtt pár órával beáztatom, hagyom hogy kissé hidratálja magát. Ha ez megtörtént, leöntöm az áztatóvizet és lábosba teszem. A hagymát nagyon apróra, a fokhagymát hosszában félbe vágom, rászórom a lencsére. Hozzáadom a borsszemeket, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi éppen csak ellepi és kis lánggal puhára főzöm. (Most vízzel öntöttem fel, de belefőztem a füstölt szalonna bőrkéjét.) Ilyenkor megkóstolom, ha szükséges, sózom. A lisztet a tejföllel elkeverem és behabarom vele a lencsét. Pikáns ízét egy-két evőkanál mustárral, pár csepp citromlével és körömnyi reszelt citromhéjjal adom meg.
Sertéssülttel ettük, de jó hozzá a sült kolbász, sőt, én még magában is szeretem, főleg langyosan.

Az első recept

Tegnap kerti bulin voltunk, így már indulás előtt eldöntöttem, hogy ma valami másnaposságot gyógyító levest készítek. (A macskajaj szerencsére nem következett be :) ). Mi nem vagyunk levesesek, de a csülkös vagy káposztás bablevest, az igazi, aranyló marhahúslevest - meg persze a főtt marhahúst almás tormamártással- kapros húsgombóclevest nem vetjük meg. Emellett nagy kedvenc a sajtleves és a gombaleves.

Nagyon szeretem a savanykás ételeket, és ha már korhelykedtünk, akkor nincs más megoldás, mint a korhelyleves húsgombóccal.

Recept

50 dkg savanyúkáposzta
30 dkg darált sertéshús
pár karika szárazkolbász
1 nagyobb fej hagyma
1 zöldpaprika (csipős is lehet)
füstölt hús leve/víz
1 db tojás
olaj (ezt most szalonna kiolvasztott zsírjával követtem el)
tejföl és liszt a habaráshoz
szemesbors
pirospaprika
majoranna
kömény (én az egészet szeretem)
kapor
só
3-4 gerezd fokhagyma

A zsiradékon megfonnyasztom a hagymát és a zöldpaprikát, rászórom a köménymagot, megvárom, amíg kipattog. Rádobom a kolbászt, amikor kiengedi a zsírját, rádobom a pár vágással megkurtított savanyúkáposztát. Pár perc pirítás után megpaprikázom, utána felengedem füstölt lével, beledobom a szemesborsot, a félbevágott, kés lapjával megnyomott fokhagymát, és addig főzöm, amíg a káposzta majden puha. Ezalatt van egy kis idő, hogy elkészítsem a belevaló gombócot. Ehhez a darált húst egy tojással, egy gerezd fokhagymával, pici sóval, borssal és majorannával összegyúrom, ha túl híg, egy kis zsemlemorzsával sűrítem. (Van olyan is, hogy 4-5 dkg főtt rizst teszek bele, de most az nem volt a háznál...) Ebből a masszából diónyi gombócokat készítek és belefőzöm a káposztás lébe. Kb. 15 perc múlva, amikor a gombóc már átfőtt, lisztes tejföllel behabarom, a vágott kaprot is beledobom, kiforralom, majd jó friss kenyérrel, esetleg plusz tejföllel tálalom.

Lehetne kapor helyett csomborral is főzni, de én nem szeretem.

Jönnek a hidegebb idők, ez lélekmelengetőnek kiváló és olyan tartalmas, hogy utána nem kívánkozik más étel. (Bár azért délután kellett egy kis rizsfelfújtat csinálnom, hogy meglegyen a hétfői reggeli....)