A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barna rizs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barna rizs. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. február 3., vasárnap

Karaj sajtmártással, spenótos rizzsel


Miután tegnap pacalt főztem, ebből logikailag az következik, hogy főztem mást is, magamnak.

Volt itthon egy-két szelet karaj, meg vettem még a héten gorgonzolát, ezért arra gondoltam, hogy a natúr kisütött hússzeleteket egy gorgonzolás mártással tálalom.

Ismét vettem egy kilónyi leveles fagyasztott spenótot, és kedvem támadt főzni is belőle, ezért a köret spenótos barnarizs lett. Itt csaltam, mert tasakos barnarizst vettem, mert egy adagot így könnyebb volt készíteni.

Ez az étel is igen hamar elkészíthető és sokféle hozzávaló nem is kell hozzá, viszont nagyon finom.
A sajtos mártásoknál – így most is – egy bevált trükköt alkalmaztam: a mártásba teszek pár csepp friss citromlevet, mert az a tapasztalatom, hogy jobban kiemeli a felhasznált sajt ízét.

Recept

4 szelet sertéskaraj
15-20 dkg gorgonzola sajt
2 dl tejszín
egy kis ág rozmaring,
pár csepp citromlé
csipet szerecsendió
4 dkg vaj
olaj, só, bors

A körethez

Egy zacskó barnarizs
2 gerezd fokhagyma
20 dkg leveles spenót
5 dkg vaj

A hússzeleteket kissé kiveregetem, sózom, borsozom és olaj-vaj keverékén, amibe beledobom a rozmaringot is, megsütöm. Ha már szép aranybarnák, kiszedem őket és félreteszem. A visszamaradt zsiradékba beleöntöm a tejszínt, belemorzsolom a sajtot és összeforralom, amíg kissé besűrűsödik. Ízesítem citromlével és szerecsendióval, majd a mártásba visszateszem a szeleteket és pár perc alatt összemelegítem.

A körethez kifőztem egy zacskó barnarizst a dobozon található utasítás szerint és összeforgattam fokhagymás vajon megpárolt spenóttal.

A húst a rizzsel és a mártással tálaltam, amiből a rizsre is tettem, mert a sajt és a spenót íze igen jól passzol egymáshoz.


2007. október 14., vasárnap

"Vasárnapi hús" alias rántott karaj


A velem egyidőben szocializálódott korosztály gyermekkorában bizonyosan gyakori vendég volt
vasárnaponként a tányérban a rántott hús, amit sokan "vasárnapi húsnak" is hívnak emiatt.
Általában ezt mindenki szereti, sőt van olyan is - sajnos - aki csak ezt szereti...

Nálunk már nem túl gyakran kerül az asztalra, mert én annyira nem vagyok oda érte, főleg nem az elkészítéséért, viszont kedvesem nagyon szereti, ezért ma ebédre rántott húst csináltam, rizibizivel és salátával.

A bundázásnál azonban eltértem egy kicsit a szokásostól, aminek következtében a panír ropogósabb lett.
Miután tegnap krumpli volt a köret, előre figyelmeztettem a kedvest, hogy kedvenc krumplipüréjéről ne is álmodjon, helyette rizibizi lesz, és friss zöldfélét is készítettem, hogy valami vitamin is kerüljön a szervezetbe.

Recept

fejenként két szelet sertéskaraj (ez a normál adag, nálunk persze dupla ennyi készül)
liszt
tojás
zsemlemorzsa
reszelt sajt (jelen esetben trappista)
reszelt parmezán
só, bors

A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megsózom és félreteszem, amíg előkészítem a bundához valókat. A panír hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojáshoz són és borson kívül hozzáreszeltem a trappistát (kb. 5 dkg.), a zsemlemorzsába pedig fele-fele arányban parmezánt tettem.
A szeleteket a szokott módon kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.

A rizibizit most fele sima, fele barnarizsből csináltam: megfőztem a szokásos módon, majd vajon megpároltam a zöldborsót, megszórtam egy csokor felaprított petrezselyemmel és belekevertem a rizsbe. Nekem nagyon bejött, hogy a kétféle rizsnek eltérő állaga van és a barnarizs kicsit diós ízű, ami meg jól passzolt a zöldborsóhoz.

A saláta felcsíkozott jégsalátából és kisebb darabokra vágott paradicsomból készült, ment bele egy adag olajbogyó, olívaolaj és balzsamecet. Újabban a hasonló jellegű salátákra sót nem teszek, helyette egy-két nagyon apróra vágott szardellafilét adok hozzá. Tetejét megszórtam apróra vágott friss bazsalikommal.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails