Gondolatok a hozzátáplálásról

Mostanában sok bejegyzés születik a hozzátáplálásról, gondoltam, én is megírom az enyémet.
Zsófival a kóstolgatást öt hónapos korában kezdtük, mert nagyon érdekelte az evés, meg persze amit mi eszünk. Napi háromszor eszik „rendes” ételt, reggel, meg este pedig szoptatom. Üveges bébiételt nem adtam neki, én főzök, amit kapott már, az a tejpép gyümölccsel kiegészítve, ezt szereti.
Az első „szilárd” táplálék az alma volt, lereszelve. Soha nem felejtem el az arcát, amikor megkóstolta az édes-savanyú pépet, olyan volt, mint aki citromba harapott, de azért buzgón ette. Ez az arcocska egyébként az új ízek kóstoltatásánál visszaköszön.
Hathónaposoknak az almán kívül a közkézen forgó táblázat szerint lehet még adni őszibarackot, meggyet, a zöldségek közül pedig krumplit, répát, sütőtököt, céklát, és gesztenyét. Ezek a növényi élelmiszerek gabonapelyhekkel egészíthetők ki.
Fél éves korban mindent megkóstoltattam vele, kivéve a gesztenyét. A krumplit először nem szerette, a céklát nem eszi, a többi ízlett neki.

Ami a kedvencei közé tartozik, az a kásává főzött, később leforrázott zabpehely, meggyel, almával, körtével vagy banánnal kiegészítve. Általában ezt kapja első étkezésként, mostanában egy kiskanál túróval vagy joghurttal keverve, a siker a mai napig nem marad el.

Ebédre valamilyen főzeléket kap, amihez most már alkalmanként húsfélék is társulnak, heti háromszor.

Zöldfélék közül kedvence mostanában minden, ami zöld színű, úgymint spenót, sóska – ezekkel a magas oxálsav tartalom miatt vigyázni kell, csak heti egyszer javasolt - , na meg a brokkoli. Ezeket kevés vízben főzöm meg egy krumpli társaságában, két csepp olívaolajjal, majd botmixerrel épp csak keverek rajta egyet, ugyanis a kisasszony nem szereti a teljesen pépes ételeket, inkább elnyammog a darabkákon. További új kedvenc a paradicsom, akár főzve, akár nyersen, meg a gesztenye répával és hússal összefőzve.

A húsokat is bevezettük már, leányom legnagyobb örömére, aki igazi ragadozó, sajátságos ízléssel megáldva. A csirkéért nincs nagyon oda, viszont a májat, nagyon sovány sertés-és marhahúst boldogan eszi. Az elején próbálkoztam azzal, hogy megfőzöm a húst, és adagokban lefagyasztom, de nem igazán szerette az így készített ételek ízét.

A főzelékeket általában krumplival sűrítem, de néha rizst, kukoricadarát vagy zabpelyhet is alkalmazok e célra. Mindig teszek bele egy mokkáskanál olívaolajat, fűszerezésként pedig saját magunk termelte petrezselyemzöldet (tiszta bio), kaprot, és a kedvenc fokhagymát, persze nagyon kis mennyiségben. Most evett először tésztát –tojásmenteset, durumliszttel – hússal és paradicsomszósszal, hát, el volt tőle ragadtatva.
Vacsorára általában főzelék maradékát kapja, főétkezések közt gyümölccsel szoktam megkínálni, de néha becsúszik egy-egy szoptatás is.
Mivel újabban állandóan belenyúlkál a tányérba, úgy érzem, közeledik az idő, hogy maga próbáljon meg kis falatkákat elvenni. Kenyérvéget szoktam adni rágcsálni, azzal könnyen megbirkózik, és kísérletképpen adtam már apróra vágott sárgabarackot is, tányérról, pár darabot sikerült is a szájába tennie, aminek szemmel láthatóan nagyon örült.
Fentiek alapján elmondhatom, hogy szerencsém van, lánykám nem válogatós, szívesen fogadja az újdonságokat és szeret enni.
Kíváncsian várom olvasóim tapasztalatait is a témával kapcsolatban.