A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bors. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bors. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 2., hétfő

Medvehagymás fetakrém


Idén nem nagyon volt szerencsém medvehagymához, de egyik hétvégén anyukám meglepett egy kisebb csokorral.

Tanakodtam is, hogy mit kezdjek most vele, megfőzni nem akartam, inkább valami kenyérre való kencébe kevertem, ha már olyan finom kenyereket sütök mostanában.

A hűtőben volt egy darab feta, ebből készült a kence. Nagyon jól illett hozzá az enyhén citromos-fokhagymás ízesítés, igazi tavaszi ízhatású krémet sikerült kevernem.

Recept

20 dkg feta sajt
1 dl olívaolaj
8-10 levél medvehagyma
fél citrom leve és reszelt héja
frissen őrölt feketebors

A fetát darabokra töröm és az olívaolajjal botmixer segítségével krémesre keverem. Hozzáadom a jól megmosott citrom reszelt héját és levét, a felaprított medvehagymát és tekerek rá borsot. Sózni nem kell, mert a feta önmagában is elég sós. Friss ropogós kenyérrel, paradicsommal, olajbogyóval tálalom.

2010. április 13., kedd

Disznófejsajt házilag


Mostanában újra divatba jöttek az olcsó, korábban lenézett alapanyagok, mind a hazai, mind a külföldi csúcsgasztronómia használja újabban a belsőségeket- nemcsak májat - , ökörfarkat, pofahúsokat és hasonló alkatrészeket. Ezt nagyon helyesnek és követendőnek tartom, hiszen nem csak karajból meg csirkemellből áll a világ, olcsó húsrészekből is lehet kifogástalan ételt készíteni, csak tudni kell a módját.
Régóta ki akartuk próbálni a sertésfejből készült kocsonya- illetve disznósajtszerű készítményt, de most hétvégén jött el a megvalósítás ideje. A hentesnél beszereztük a fél disznófejet – amin Zsófi lányom jókat kacarászott – majd Attila nekiállt, én meg instrukciókat adtam a fűszerezéshez.
Én az ilyesmit általában nem eszem meg, a főtt sertéshúst ki nem állhatom, de Attila unszolására megkóstoltam a még meleg húst. Legnagyobb csodálkozásomra omlós, puha és a főtt marhahúshoz hasonló állagú volt, amit viszont imádok. Az is meglepő, hogy a látszólag csak csontból álló disznófejről mennyi színhúst lehet lefejteni.
Mivel az alapanyag is ízlett, megkóstoltam a végeredményt is: mit mondjak, minden bolti felvágottat kenterbe ver, az ára sokkal kedvezőbb, azzal fűszerezzük, amivel akarjuk, és még sorolhatnám. Biztos, hogy fogunk még készíteni hasonlót.


Recept


Egy fél disznófej
Egy sárgarépa
Egy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
10-15 szem egész feketebors


A disznófejet mély fazékba teszem, rászórom a borsot, babérlevelet, felengedem annyi vízzel amennyi ellepi. Mellédobom az egészben hagyott répát és vöröshagymát, valamint 3 gerezd megtisztított fokhagymát és lassú tűzön addig főzöm, amíg a hús elkezd leválni a csontról. Ez kb. 2,5-3 óra.
A főtt húst a csontól még melegen leszedem, a bőrös részekkel együtt kisebb darabokra vágom. (A fület Attila megette) Egy félgömb alakú tálat folpackkal kibélelek úgy, hogy a peremén túllógjon. Beleszedem a fejhúst, ráöntök a főzőléből kb. egy merőkanálnyit, illetve annyit, amennyit a hús felszív, (ne legyen túl nedves, a lé csak kocsonyásító kötőanyagként szolgál) elegyengetem villával, ráhajtom a kilógó folpackot és hűtőben pár óra alatt kidermesztem mint a kocsonyát. Úgy tálalom, mint a disznósajtot.


2010. január 11., hétfő

Székelykáposzta


Télen nálam a savanyú káposzta alapélelmiszer. Készül ilyenkor töltött káposzta, rakott káposzta, káposztás húsgombócleves, gombócos káposzta, korhelyleves, egyszóval nehéz, füstös ízű magyaros ételek.
Most a székelykáposzta a sláger, meg is döbbentem, amikor nem találtam a blogon szereplő receptek közt.
Az ételhez fűződő legenda szerint egy Székely nevű vendéglős kreálta, amikor már csak maradék pörkölt és savanyú káposzta volt a konyhán, a vendégek meg éhesek voltak. Állítólag Petőfi sem vetette meg.
A készítésnél én a történetből indulok ki és csinálok egy jó pörköltet, meg egy párolt savanyú káposztát, de mindig teszek bele kolbászt és szalonnát, mert ezek adják meg a füstösségét. Az összekevert ételt pedig kb. fél órán át rotyogtatom, hogy az ízek összeérhessenek.
Mint minden káposztás fogásra, erre is igaz, hogy felmelegítve még jobb, ennek megfelelően ipari mennyiségben szoktam készíteni.

Recept

2 kg savanyú káposzta
75 dkg sertéslapocka
10 dkg füstölt szalonna
15 dkg mangalica kolbász
3 fej hagyma
egy zöldpaprika (csípős is lehet)
2 babérlevél
5-6 szem bors
pirospaprika
köménymag
2 gerezd fokhagyma
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl
olaj/zsír

Először a pörköltet kezdem készíteni. Ehhez zsiradékot forrósítok, üvegesre sütök benne két fej felaprított hagymát, közben a köménymagot is beleteszem, hadd pattogjon ki. Rádobom a kisebb kockára vágott lapockát, fehéredésig sütöm, megpaprikázom, hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, zöldpaprikát, és egy körömnyi babérlevelet. Felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. A levét időről-időre elforralom, és pótolom, ettől lesz igazán sűrű szaftja.
Közben a maradék hagymát félfőre vágom, a szalonnát felcsíkozom, a kolbászt felkarikázom. A savanyú káposztát leöblítem, kissé kinyomkodom és pár vágással rövidebbre aprítom, ha kell. A szalonnát kiolvasztom, rádobom a hagymát és a kolbászt, három-négy percig sütöm, és rádobom a káposztát. Hozzáadom a szemes borsot, babérlevelet, jól elkeverem, aláöntök egy bögre vizet és majdnem puhára főzöm. Ekkor belekeverem a pörköltet, nagyon kis lángon összerottyantom, majd a tejfölben elkevert liszttel behabarom. Nekem úgy ízlik, ha nincs hosszú leve, de ha valaki hígabban szereti, kis vízzel felengedheti. Lehet bele kaprot is főzni a habarással egyidejűleg. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.


2009. november 29., vasárnap

VKF! XXX. - Túrósajt házilag


A Chef Viki által kiírt, XXX. VKF! témája karácsonyi gasztroajándékok készítése, amely nagyon aktuális mostanában. Már a határidő előtt két héttel meg is jelentek a blogokon a VKF-re kigondolt ajándékötletek, melyek őszintén megvallva kicsit elkedvetlenítettek, hiszen gyakorlatilag minden ötletemet lelőtte valaki. Ez nem lenne baj, de szerettem volna valami egyedivel készülni.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.

Recept

50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors



A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.

2008. április 10., csütörtök

Csirkemell medvehagyma mártással


Még soha nem ettem medvehagymát, így itt volt az ideje, hogy kipróbáljam. Hallottam már róla korábban is, de valahogy mindig elkerültük egymást.
Most anyósom révén jutottam hozzá, aki telefonon kért tanácsot, hogy mire használható. Én mondtam neki és cserébe kértem belőle.

Gondolkodtam, hogy mit készítsek vele, aztán úgy döntöttem, hogy egyik feléből mártás lesz, a másikból krémlevest csinálok majd.
Aki nem akar vacakolni a főzéssel – érdemes, mert nyersen a legegészségesebb – szórja vajas kenyérre, keverje krémsajtba, vagy körözöttbe, készítsen vele salátát.
Megkóstolva, az íze olyan, mint a kissé fokhagymás spenóté, bár én némi spárga-felhangot is észleltem.

Recept

egy egész csirkemell
só, bors
vaj
egy szál újhagyma
két jó nagy marék medvehagyma
3-4 dl tejszín
egy evőkanál fehérbor
szerecsendió
egy evőkanál ételkeményítő
5 dkg reszelt edami sajt (elhagyható)

A csirkemellet elfelezem, majd a fél melleket hosszában, lapjában félbe vágom, így négy vékonyabb hússzeletet kapok. Sózom, tekerek rá borsot és vajban aranybarnára sütöm. Tálalásig melegen tartom.
A mártáshoz vajat forrósítok, megfuttatom rajta a felkarikázott újhagymát, rádobom a feltt medvehagymát és puhára párolom. Ízesítem a borral, sóval, borssal, szerecsendióval, felöntöm a tejszínnel és kb. 5 percig forralom. A keményítőt kevés vízben feloldom és besűrítem vele a mártást. Egy-két percig forralom, a reszelt sajttal dúsítom.

A csirkemellet a medvehagymás mártással és rizibizivel tálaltam.

2008. március 30., vasárnap

VKF XIV - Bableves


A magyarok nagyon szeretik a levest, amelynek számtalan változatát készítik a húslevesektől a csak zöldséget tartalmazó levesekig, krémlevesektől a savanykás zöldséges-húsos ragulevesekig. Állítólag nincs még egy olyan konyha, amely ennyiféle változatban ismeri és készíti a levest.

Nos, a mi családunkra ez a közhely egyáltalán nem jellemző: a velőscsonttal főzött marhahúslevesen, sajtlevesen, brokkoli-vagy gombalevesen és a most következő füstölt húsos bablevesen kívül nem igazán fogyasztjuk, ezek is maximum havonta egyszer kerülnek terítékre. (A káposztás illetve kapros húsgombóclevest majdnem kihagytam…)

Most húsvétkor a sonka főzőlevét bablevesfőzésre használtam, ami kapóra jött a VKF XIV. fordulójára kiírt feladványhoz.

A bablevest legalább öt literes lábosban szoktam főzni, nyáron pedig bográcsot használok. Mivel a füstölt húst és a babot együtt főzöm, a húst mindig ismerős hentestől veszem, mert így tudom, mennyire lesz sós és ízes. Nálunk a bablevesbe jó sok zöldség kerül és nem rántom be, hanem kevés lisztes tejföllel behabarom. Friss ropogós kenyérrel és további tejföllel szoktuk enni.

Recept

50 dkg száraz tarkabab
3-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy közepes zellergumó negyede
40-50 dkg füstölt hús (most oldalas, általában csülök)
füstölt lé a felöntéshez
egy nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika fele
kb. 10 szem egész feketebors
2-3 kisebb babérlevél
csapott evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl

A babot és a füstölt húst előző este külön-külön beáztatom. Másnap az áztatóvizet mindkettőről leöntöm és lemosom, majd egy jókora lábosba öntöm a babot. Az oldalast két-három darabba vágva melléteszem, rászórom a borsot, beledobom a babérlevelet, fokhagymagerezdeket és a hagymát egészben, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi egy-két ujjnyira ellepi, majd lassú tűzön elkezdem főzni. Ha felforr, hagyom még negyed óráig, ezután beleteszem a feldarabolt zöldségféléket, az erőspaprikát, és a tetejére szórom a fűszerpaprikát. Addig főzöm, amíg minden hozzávaló meg nem puhul. Az oldalast puhulás után kiveszem és falatnyi darabokra vágom, utána visszateszem. Ezután a lisztet elkeverem a tejföllel és behabarom a levest, pár percig összeforralom, majd tálalom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails