A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. szeptember 14., vasárnap

A királyleányka tortája


Lassan beköszönt az ősz, ezzel együtt a szüreti mulatság ideje is. Bár nekünk nincs szőlőnk, kertszomszédaink, Jucika néni és Gyula bácsi jóvoltából nem gyakran kell boltba menni ezért a gyümölcsért. Jómagam folyékony állapotban jobban kedvelem a szőlőt, mint gyümölcsként, de hetek óta foglalkoztat, hogy valamilyen süteményt készítsek a felhasználásával.
Ennek most hétvégén jött el az ideje, gondoltam, ha már anyukámék jönnek, csinálok egy szőlős tortát.
A kiindulási alapot a Fanny konyha ehavi számában találtam meg, a sütemény tésztájának receptje onnan származik, de a krém saját fejlesztés, mert nem volt kedvemre való az eredetiben található tömény vajas tortakrém.
A sütemény különlegessége, hogy a szőlő frissen és bor formájában is megtalálható benne, mind a tésztájában, mind pedig a krémben. A torta a nevét a felhasznált borról - Bujdosó Királyleányka- kapta.

Recept

A tésztához

20 dkg vaj
20 dkg cukor
egy csomag vaníliás cukor
3 tojás
30 dkg liszt
2 dl királyleányka
egy csomag sütőpor
egy citrom reszelt héja

A krémhez

2 dl királyleányka
15 dkg cukor
3-4 szem szegfűszeg
egy rúd fahéj
egy citrom leve
4 dl tej
egy csomag főzős vaníliás pudingpor
2,5 dl tejszín
a díszítéshez szőlőszemek

A süteményhez a cukrot a puha vajjal, és vaníliás cukorral habosra keverem, egyenként beledolgozom az egész tojásokat. A lisztet a sütőporral, a citromhéjjal és egy csipet sóval összekeverem és kanalanként belekeverem a tojásos masszába, közben fokozatosan adagolom hozzá a bort is. Kivajazott-kilisztezett 23 centis kapcsos tortaformába öntöm és előmelegített 180 fokos sütőben 45 percig sütöm. Hagyom kihűlni és két lapra vágom.
Közben a krémhez a bort a cukorral, szegfűszeggel és fahéjjal sűrű sziruppá főzöm, és hagyom langyosra hűlni (a fűszereket teatojásban célszerű beletenni, mert így könnyebb eltávolítani) . A pudingport 4 dl tejjel sűrű masszává főzöm, belekeverem a forraltboros szirupot, a citrom levét, jól kikeverem és kihűtöm. A tejszínből kemény habot verek és a pudingos masszát fellazítom vele. Ezzel a krémmel töltöm meg a tortát és kívülről is körbekenem vele. A tetejét szőlőszemekkel díszítem. Jól lehűtve tálalom.

2007. október 31., szerda

Ajánló: J.P. Chenet Cinsault-Grenache Rosé 2006


A mai post rendhagyó lesz, ugyanis nem ételről lesz szó, hanem italról, méghozzá borról, amely családunkban nagyon kedvelt: én és a kedves inkább vöröset, anyukám inkább a fehéreket kedveli, mind ételek kísérőjeként, mind beszélgetések, ünnepek alkalmával, csak úgy magában.

Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem a bort, de nem értek hozzá, úgyhogy amit itt írok, az kizárólag a saját - jó vagy rossz - ízlésemről szól .

Ezzel a borral körülbelül fél éve ismerkedtem meg, és nagyon kedvelem.
Az üvege, címkézése, egész külső megjelenése nagyon megfogott, hát még akkor, amikor jó pár alkalom után észrevettük, hogy az üveg nyaka kicsit ferde, ha szemből nézzük, jobbra görbül. Az üveg bal oldalán alul van egy mélyedés, így gyerekjáték normálisan kitölteni. Jó kis találmány nemde?

A bor francia 2006-os rozé asztali tájbor (erre utal a vin de pays kifejezés), Languedoc-Roussilonból (Pays D’Oc ) származik. Franciaország ezen régiója délen található, közel Spanyolországhoz, déli határa a Földközi-tenger, tehát igazi mediterrán vidékről származó borról van szó.

A Cinsault és Grenache elnevezés két vörös szőlő fajtát takar, a
Wikipédia szerint a Grenache talán a leggyakrabban ültetett szőlőfajta, jól tűri a forró száraz éghajlatot, ezért Spanyolország, és Franciaország vidékein nagyon elterjedt, de Ausztrália és California borvidékein is termesztik. Gyakran házasítják más fajtával – mint jelen esetben is – vörösborokat és rozét készítenek belőle.

Ez a bor egyébként 2007-ben ezüstérmet nyert a francia tájborok nemzeti versenyében.

Én a METRO-ban szoktam venni egy 7,5 dl-s palack kb. 820,-Ft, bizonyára nem csúcsminőség, de számomra ennyit megér.

A Cork'd egyik látogatója szerint a színe nagyon világos, szerintem rózsaszínben játszó, csillogó korall árnyalatú, illata virágokra emlékeztet kis füves behatással, gyümölcsös, leginkább eperre emlékeztető ízzel. Ebben egyetértek, a konklúzióban azonban nem: szerinte a lecsengése éles, ezért számára ez a rozé kiábrándító. Nekem viszont nagyon ízlik.

Az interneten utánaolvasva mindenhol, és a palack eredeti címkéjén is, angol német és francia nyelven egyaránt grill és rostonsült ételekhez ajánlják, vagy csak magában aperitifnek, 10-12 fokra hűtve.
Ez szép és jó, de lássuk mit takar a magyar felirat: „előételekhez, hidegtálakhoz ajánljuk”- NO COMMENT…

Ajándékötletként tudom ajánlani a 2,5 dl-s kiszerelést, nagyon aranyos, főként borkedvelő hölgyek számára kedveskednék vele.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails