Kelt kakaós csiga

Szerepelt már a blogon kakaós csiga, de leveles tésztából; ennek a receptje igen kedvelt az olvasók közt, remélem ezt is szeretni fogják.
Most a klasszikus, kelt változat következik, amit egy két hete sütöttem, hogy legyen egy kis édesség a bográcsban főtt halászé után.
A recept ismét F. Nagy Angélától származik, akinek „A család szakácskönyve” című kötete nálunk alapmű, anyukám és én is ebből lesünk, ha valami nem jut eszünkbe, vagy esetleg ihletre lenne szükség. Ajánlom mindenkinek, aki gyorsan és egyszerűen akar megtanulni főzni.
Nos, a recept bevált, az elkészült csigákat (15-16 darab, már nem emlékszem) igen gyorsan tüntette el a család, alig maradt nekem belőle a másnapi reggelihez.

Recept

60 dkg liszt (fele rétes, fele finom is lehet)
egy zacskó porélesztő (Oetker)
2 tojássárga
2 evőkanál olaj
két evőkanál cukor
kb. 3 dl langyos tej
csipet só

A töltelékhez
10 dkg puha vaj
3 evőkanál keserű kakaópor
3-4 evőkanál porcukor

A tetejére
2 dl tej
egy csomag vaníliáscukor

A tészta hozzávalóiból kelt tésztát készítek, amihez a lisztet a tojássárgákkal, sóval, cukorral az élesztővel és a langyos tejjel bedagasztom robotgép segítségével. Ha összeállt, hozzáadom a két evőkanál olajat és ezzel is tovább dagasztom, majd kilisztezett tálban letakarva, langys helyen a duplájára kelesztem.
Közben a töltelék hzzávalóit egynemű krémmé keverem, megkóstolom és ha kell, még adok hozzá cukrot.
Ha a tészta megkelt, lisztezett felületen téglalap alakúra nyújtom (a recept szerint ujjnyi vastagra, de az enyém max. félujjnyi volt), a szélektől két centit elhagyva a teljes felületét megkenem a kakaós krémmel, és feltekerem, mint a bejglit. A tekercset kb. másfél centis szeletekre vágom, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, és hideg, 200 fokra állított sütőbe teszem. 200 fokon tíz percig sütöm, utána 180 fokon fejezem be. Mielőtt majdnem kész, a vaníliáscukorral felforralt tejjel meglocsolom a süteményeket és pár percre visszatolom a sütőbe, hogy a tejet felszívhassa. Ha kész, lehet porcukrozni, bár én ezt utálom és felesleges is.

Csokis keksz

CCC, avagy chocolate chip cookies, azaz csokidarabos keksz. Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék ezt a süteményt, recepteket interneten százával lehet találni, minden üzletláncban kapni is (én a Spar-ét szeretem legjobban) de most az én kedvencem következik.

Nem túl autentikus a forrásom, mert ez egy F. Nagy Angéla-recept, de nekem ebben az összeállításban ízlett legjobban a keksz, finom, omlós, pár napos állás után kifejezetten puha, kávé mellé tökéletes nassolnivaló.

Zsófi lányom sem veti meg, ritkán szokott kapni belőle, mire megeszi, lehet átöltöztetni meg fürdetni, de inkább ezen nyammogjon, mint a ki tudja miből készülő bolti édességeken.
A receptnek egy hátránya van: kis adag, érdemes megduplázni a mennyiségeket, ha az ember tele akarja vele tömni a kekszesdobozt.

Recept

8 dkg barnacukor
5 dkg kristáycukor
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg vaj
csapott mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 tojás
15 dkg liszt
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
egy marék durvára vágott dió (ha Zsófi kap belőle, kihagyom)

A kétféle cukrot a vaníliáscukorral, szódabikarbónával habosra keverem, hozzáadom a tojást és ezzel is alaposan kikeverem. Rászitálom a lisztet, beleforgatom a nagyobb darabokra aprított csokoládét és a diót. Sütőpapírral bélelt tepsire kiskanálnyi halmokat teszek a tésztából – ezt legegyszerűbb kézzel csinálni - , ezeket kicsit le is lapogatom, majd a kekszet 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. A tepsiről rögtön átpakolom rácsra (ekkor még képlékenyek, nem kell megijedni), és így hűtöm ki.
Fémdobozban tárolom.

Svéd almatorta

Ez a recept anyukám felfedezése volt pár hónapja, bár én kétkedve fogadtam, amikor mesélte, hogy milyen finom. Valahogy nem igazán kedvelem – illetve kedveltem – a tojáshabbal borított süteményeket, általában a menzás máglyarakások szalmonellaveszélyes adagjai jutottak eddig erről eszembe. De a véleményemet tényleg megváltoztatta ez az F. Nagy Angéla recept, most hétvégén 24 óra leforgása alatt sikerült is két tepsinyit előállítani belőle. Nem egy nagy was ist das az egész, negyed óra alatt össze lehet dobni, a sütés max fél óra, és már kész is az ínycsiklandóan illatozó igazi házias sütemény. Egy hátránya van: az adag nem túl nagy, úgyhogy azok, akiknél nagyobb mennyiségben fogy az édesség, bátran megduplázhatják a mennyiségeket. A recept egyébként megindította a fantáziámat, sok ötletem támadt, de ezeket nem lőném le előre.

Recept

3 nagy alma
egy citrom
egy szűk evőkanál kristálycukor
15 dkg porcukor
15 dkg liszt
2 nagy tojás
7 dkg vaj
késhegynyi sütőpor
3 púpos evőkanál jóféle baracklekvár

A vajat a tojások sárgájával, a liszttel, sütőporral, 5 dkg porcukorral és egy csipet sóval gyorsan tésztává gyúrom. Kibélelek vele egy kisebb tepsit vagy tűzálló tálat, úgy, hogy kis pereme is legyen, villával megszurkálom és 180 fokos előmelegített sütőben elősütöm kb. 6-8 perc alatt.
Amíg a tészta sül, az almákat meghámozom és vékony szeletekre vágom. Rászórom a kristálycukrot és fél citrom levét ráfacsarom, jól összeforgatom. (Az eredeti recept szerint cukros-citromos vízben meg kell főzni az almát, de mi jobban szeretjük, ha nyersen kerül a süteményre.) A tojások fehérjét elkezdem habbá verni. Amikor már kifehéredett, rászitálom a maradék porcukrot és ezzel kemény habot verek belőle, a végén beleteszem a citom másik felének a levét.
A félig sült tésztát megkenem baracklekvárral – nem spórolok vele - , elrendezem a tetején az almaszeleteket, és csinosan rásimítom a fehérjehabot. A sütő hőmérsékletét visszaveszem 150 fokra, és addig sütöm a süteményt, amíg a hab rózsaszínű lesz, ez kb. 20 perc. Langyosan vagy kihűtve kockákra vágva tálalom.

Mogyorós csokis szelet (liszt nélkül)

Ezzel a süteményrecepttel már régóta szemezek, de csak most jutottam el oda, hogy meg is süssem. F. Nagy Angéla Családi Szakácskönyvében található a recept, mogyorós szelet néven.
Ránézésre semmi extra nincs benne, mégis nagy sikereket lehet vele aratni, ugyanis egyáltalán nem olyan, mint más mogyorós sütemények. Könnyű, puha, nagyon szaftos, nem édes, csak egy baj van vele, hogy nem túl nagy adag. A pirított mogyorós tészta és az étcsokimáz együtt olyan ízhatást eredményez, mint az egészmogyorós Milka csoki, csak szerencsére nem olyan édes.
Csokimáz helyett tálalható valamilyen mascarponés, krémsajtos krémmel is, úgy is kitűnő lehet, vagy lehet mellé adni félig felvert tejszínt, de ez már hedonizmus.


Recept

5 tojás
5 evőkanál cukor
6 dkg puha vaj
10 dkg mogyoró
4 kiskanál kakaó

A mázhoz
6 dkg étcsokoládé
3 dkg vaj

A mogyorót száraz serpenyőben folyamatos kevergetés közben megpirítom, kicsit hűlni hagyom, majd ledarálom. A tojások sárgáját a vajjal és a cukorral habosra keverem, hozzáadom a mogyorót és a kakaót és jól kikeverem. Másik tálban a tojásfehérjét kemény habbá verem és óvatosan a mogyorós masszához adom. A sütőt 180 fokra (légkeverés) előmelegítem. Sütőpapírral kibélelek egy téglaformát, beleöntöm a masszát és kb. 30-35 perc alatt megsütöm, vigyázva, hogy ne száradjon ki. A süteményt a formából kiborítom, rácsra téve kihűtöm.
Ezalatt gőz felett felolvasztom az étcsokoládét, és – hogy a máz még fényesebb legyen – belekeverem a vajat. (Ha túl sűrű, egy-két kiskanál vízzel higítom és ezzel is jól kikeverem.)
A kihűlt süteményt a mázzal bevonom, miután a máz megdermedt, vékony szeletekre vágva tálalom.

Epres lepény

Már megint egy édesség. Nem tehetek róla, de mostanában valahogy ezek kerülnek ki a kezem alól. Persze nem csak süteményt eszünk, de például az egyik olyan ebédünket, amiről írni szerettem volna, elfelejtettem lefényképezni, kép nélkül meg nem teszem fel. Érdekes módon a sütikről mindig készül fotó….
Aki nem édesszájú, annak pár bejegyzést még várnia kell, mert tényleg desszertek vannak a tarsolyomban, de igyekszem a ragadozók kedvére is tenni.
A recept F. Nagy Angéla Gyümölcsből télen-nyáron című könyvéből származik, ebben nagyon jó ötletek vannak a gyümölcsök felhasználására, emiatt nem véletlen, ha úgy kell a szállongó lapjait összevakarnom, amikor keresek valamit.
Ez a sütemény egy klasszikus házi kevert tészta, én minden gyümölcslepényt így készítek, ez vált be leginkább. Mindig jól sikerül, a tészta nem szárad ki, szaftos puha még másnap is már ha addig kitart.

Recept

20 dkg vaj
20 dkg liszt
20 dkg cukor
4 tojás
fél csomag sütőpor
egy teáskanál vaníliakivonat vagy egy citrom reszelt héja és leve
a tetejére 50 dkg eper
vaj a forma kikenéséhez

A vajat és a cukrot robotgéppel jó habosra keverem, hozzáadom a citromhéjat és levet vagy a vaníliát (esetleg mindkettőt), a sütőport. Utána egyenként jól eldolgozom benne a tojásokat, végül beleszitálom a lisztet, és ezzel is kikeverem. A masszát kivajazott kapcsos tortaformába töltöm és a tetejét kirakom a megmosott, megtisztított eperrel. Ha a gyümölcs túl nagy szemű, fel is lehet darabolni. A sütőt 180 fokra előmelegítem, beteszem a süteményt, és ezzel egyidejűleg csökkentem a hőfokot 160 fokra, így fejezem be a sütést. Tűpróbáig sütöm, ez kb. 45 perc nálam. Szobahőmérsékletre hűtve tálalom.

Ischli fánk

Ha azt mondom, ischli fánk, akkor nem sokan tudják, mire gondolok. Ha islernek hívom, mindenkinek beugrik a két omlós tésztakarikából álló, lekvárral töltött, csokimázzal bevont sütemény, amit oly gyakran kértünk az iskolai büfékben.
Az eredeti elnevezés abból ered, hogy Bad Ischl-ben, a híres fürdőhelyen készítették először Ferenc József császárnak, akinek annyira ízlett, hogy hamar a kedvencévé vált.
Bár én nem vagyok császár, én is nagyon szeretem, de eddig mindig fáztam attól, hogy saját magam csináljam meg, mondván, hogy macerás, meg nem fog sikerülni.
Hát, kérem, nem is olyan macerás, viszont a végeredmény fényévekre van az étcsokit és mandulát nem látott büfés verziótól.
F. Nagy Angéla receptjéből indultam ki.


Recept

15 dkg liszt
15 dkg vaj
8 dkg porcukor
8 dkg darált mandula
fél citrom reszelt héja
a töltéshez házi baracklekvár

A mázhoz
10 dkg étcsoki (60%-os)
5 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Utána lisztezett munkalapon nagy imádkozás közepette vékonyra (max 5 mm) nyújtom, tetszőleges méretűre szúrom ki (én Rémy Martin konyakospohárral csináltam), és légkeveréses sütőben 160 fokon világosra sütöm kb. 10-12 perc alatt.
A kihűlt korongokat páronként baracklekvárral összeragasztom és csokimázzal vonom be. Ehhez gőz felett megolvasztom a csokit, majd belekeverem a vajat.
Takarékos módon úgy vonom be a sütit mázzal, hogy egyik kezemben széles pengéjű kést fogok, amire egyenként rárakom az islereket, a másik kezemben tartott kiskanállal pedig öntöm rájuk a mázat, mindezt a lábos felett, így nem megy kárba a máz.
Másnap eszem belőle először – ha kibírom - , mert a tészta eddig megpuhul.

Bukta

A hagymaleves után buktát készítettem, életemben először. A tészta receptje F. Nagy Angélától származik és megegyezik az általam már készített aranygaluska tésztájának receptjével.
A töltelékbe túrót tettem, pontosabban ricottát, mert az volt itthon, olyan kemény lekvárom pedig nem volt, ami ne folyt volna ki belőle.
Egyáltalán nem olyan macerás a készítése, mint ahogy gondoltam, és tényleg nagyon szépen sikerült, mindamellett, hogy finom is volt. Ezen felbuzdulva másnap szereztem lekvárt és azzal is kipróbáltam.
Nekem ekkora adag tésztából 15 kisméretű buktát sikerült kihoznom. Szerintem jobb kisebbre csinálni, mert akkor töltelék jóformán mindenhova jut belül.

Recept

A tésztához
50 dkg liszt

egy csomag száraz élesztő (vagy fél csomag, ha egy kiló liszthez elegendőt veszünk)

2 tojássárga

3 evőkanál porcukor

2-3 evőkanál olaj,

langyos tej (kb 3-4 dl)

csipet só
3 dkg vaj a tepsihez
fél deci cukros tej a tetejére

Töltelékhez
25 dkg túró
mazsola beáztatva
fél citrom leve és reszelt héja
egy mokkáskanál vanília-kivonat
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál tej


Tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem.
Közben a tölteléket is elkészítem: a túrót áttöröm, a cukorral, citrommal, vaníliával összekeverem, beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is. Ha túl száraz, egy-két evőkanál tejjel lazítom.
Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtom, 15 téglalapot vágok belőle. Ezek alsó szélére teszek egy púpos teáskanál tölteléket, a tészta két szélét ráhajtom, és feltekerem. Kivajazott tepsibe fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben sütöm tíz percig, majd 180 fokon fejezem be a sütést. Ha a bukták már átsültek, de a tetejük még nem piros – kb. 30 perc után – forró cukros tejjel meglocsolom őket, ettől foszlósabbak és pirospozsgásabbak lesznek. A tejes locsolkodás után még tíz percig sütöm, majd langyosra hűtve tálalom, így a legjobb.

Krumplis pogácsa

Ha vendégeket várok, és valamilyen sós süteménnyel is készülök, az eddig nem lehetett más, mint a túrós pogácsa . Eddig, mert úgy döntöttem, hogy kell ezen a téren is a változatosság és többfajta sós aprósüteményt is ki fogok próbálni.
Első próbálkozásként krumplis pogácsát sütöttem F. Nagy Angéla receptje alapján. Alapjában véve abban különbözik a túrós pogácsától, hogy élesztős tésztával készül. Megcsinálni nem ördöngösség, finom is, de azért nekem a túrós jobban ízlik, mert szaftosabb, másnapra sem szárad ki.

Recept

25 dkg liszt
10 dkg főtt, áttört krumpli
10 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy ennek megfelelő szárazélesztő)
só
két tojássárga
a lekenéshez egy tojásfehérje
tetejére sajt/magvak/fűszerek

A lisztet a krumplival, vajjal, sóval összegyúrom, az élesztőt belemorzsolom és a tojások sárgájával összedolgozom. (Ha szárított élesztőt használok, azt a liszthez szórom.) A tésztát letakarva egy óráig pihentetem meleg helyen, utána ujjnyi vastagra nyújtom, kiszúrom (szélesebb szájú pálinkáspohárral szoktam) , lekenem tojásfehérjével, rászórom a kívánt magot, vagy reszelt sajtot. Még tíz percig hagyom pihenni, ezalatt 180 fokra előmelegítem a sütőt, majd szép aranybarnára sütöm.
Tipp: a darált mák ugyan ízre finom, de elég idétlenül néz ki a pogácsán, ezért nézzük meg a zacskót, mielőtt rászórnánk…

Zöldségleves vajasgaluskával

Életem párja egyik nap legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy úgy enne egy kis zöldséglevest. Ennek köszönhető, hogy tegnapelőtt zöldségleves volt vajgaluskával, utána pedig túrógombóc, az én kívánságomra.
Nálunk a leves általában úgy néz ki, hogy alig van leve, sűrűje viszont annál több, úgyhogy ki nem ehhez szokott, kevesebb zöldséggel készítse. Felönteni csontlével vagy húslevessel szoktam, jó ízt ad neki.
A vajas galuskát pedig mindig F. Nagy Angéla receptje alapján csinálom.
Jól is esett a jó forró leves ebben a nyálkás gusztustalan időben, a sokféle színes zöldség pedig üdítően hat a szemnek a nagy szürkeségben.

Recept

3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
egy fej hagyma
10 dkg zeller
10 dkg karalábé
10 dkg kelkáposzta
20 dkg zöldborsó
egy csokor petrezselyem
1 liter csontlé vagy húsleves
egy babérlevél
2 cm-es gyömbérdarab
kevés köménymag
egy tojás
3 dkg vaj
liszt
só
olaj

A zöldségeket megtisztítom és megpróbálom egységes méret kisebb kockákra vágni. Lábosban olajat hevítek, megfuttatom rajta a hagymát, majd kevergetve pár percig pirítom rajta a felkockázott répaféléket, karalábét és zellert. Ezután felöntöm, beledobom a babért, gyömbért, köménymagot, a kisebb darabokra vágott kelkáposztát, és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben kikeverem a vajasgaluskát, ehhez a puha vajat a tojással és annyi liszttel dolgozom össze, amennyit felvesz, majd sóval ízesítem. Galuskatészta állagúnak kell lennie.
Ha a zöldségek megpuhultak, kiskanállal a forró levesbe szaggatom a galuskát, beleszórom a felaprított petrezselymet és addig főzöm, amíg a levesbetét is át nem fő. Ez még egy-két percet vesz igénybe.

Szalagos fánk

Az ünnepi trakták után mindenki könnyebb és nem utolsó sorban pénztárca-kímélő ételekre vágyik. Nálunk sincs ez másképp, mostanában több az egytálétel, tészta, vagy leves és utána másodikként valamilyen sütemény.
Tegnap például tojásleves volt jó köménymagosan, amely mostanában a kedvencem, másodiknak pedig szalagos fánk.
A fánkot mindig F. Nagy Angéla receptje alapján készítem, amely egy gyorsított változat, mégis ugyanolyan finom, mint az eredeti.
Az adott mennyiségből 20 darab fánkot sütöttem most, jelenleg két kicsike árválkodik már csak a tányéron.
Hozzá anyukám alig cukros sárgabaracklekvárját ettük, az üvegnek már csak az alján van egy kevés…


Recept

50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
3 tojássárga
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
egy citrom leve és reszelt héja
egy evőkanál porcukor
egy csomag vaníliáscukor
3 dkg élesztő (vagy fél csomag szárított)
kb. egy bögre langyos tej
5 dkg vaj felolvasztva
csipet só

Az élesztőt fél bögre langyos, cukros tejben megfuttatom, majd a többi hozzávalóval közepesen kemény kelt tésztává dolgozom. Az olvasztott vajat legutoljára dagasztom bele a tésztába. Ha szárított élesztőt használok, azt nem kell megfuttatni, egyenesen a lisztbe szoktam keverni. Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom és pohárral kiszaggatom, majd tiszta konyharuhával letakarva egy-másfél órát hagyom kelni. Utána annyi olajat forrósítok, hogy a fánkok derekáig érjen, és ebben sütöm ki úgy, hogy a tetejüket – melynek közepét ujjal benyomtam- kis lángon fedő alatt, az aljukat pedig fedő nélkül, nagy fokozaton sütöm. Papíron lecsepegtetem és baracklekvárral tálalom.

Részeges csirke

Aki rendszeresen olvas, tudhatja, hogy nagyon szeretek alkohollal főzni. Főként bort szoktam használni, de sertéshúshoz gyakran adok sört is. Szerintem a bor vagy sör a húsokat porhanyósabbá teszi és ad egy plusz zamatot is az ételeknek. Gyakran készítek mártásokat, amelyeket a bor úgy meg tud bolondítani, hogy egy-két ízesítőn kívül más nem kell hozzá, mégis különleges ízeket lehet kihozni. Természetesen az alkoholtartalom a főzés során elpárolog, így az ételtől senki sem fog becsípni, vad antialkoholisták vagy gyerekek is fogyaszthatják.
Főzéshez is jó minőségű bort használok, mert amit nem lehet meginni, attól az étel sem lesz jobb.
Ez a recept F. Nagy Angélától származik, mint utóbb megtudtam. Én gyerekkoromban ettem először ilyet nyáron, az egyik horgásztársunk előadásában, és ma is emlékszem az ízére.
Ebből az ételből egy kis zöldség vagy gomba hozzáadásával, csirke vagy pulyka melléből készítve akár ünnepi fogást is varázsolhatunk.
Én most csirkecombból készítettem, az volt itthon.

Recept (4 személyre)

4 egész csirkecomb
15 deka húsos bacon
két ág rozmaring
egy kis fej fokhagyma
3-4 dl száraz fehérbor
2 dl tejföl
kevés vaj
só

A csirkecombokat félbevágom, enyhén besózom. Kivajazok vékonyan egy tepsit, belefektetem a combokat és befedem őket a szalonnával. A fokhagymafejet hámozatlanul keresztben elvágom és a csirke mellé teszem a rozmaringgal együtt. Aláöntöm a bort, lefedem alufóliával és 180 fokos sütőben kb. 30 percig sütöm. Ekkor lebontom a fóliát, a tepsiben összegyűlt boros lébe keverem a tejfölt és a húsdarabokat 220 fokon pirosra sütöm, közben locsolgatom a boros-tejfölös szafttal, amit a sütési idő végére teljesen magába szív a hús.
Mi gombás rizzsel ettük.

Barackos csokoládékenyér

Azt hiszem, vasárnap megtaláltam a számomra édességroham esetén leggyorsabban összeüthető sütemény receptjét F.Nagy Angéla Különleges konyha című szakácskönyvében.
Ami még jó a receptben, hogy nem sok alapanyag kell hozzá, és ami szükséges, az egy normális háztartásban megtalálható. Ráadásul a méricskélés egy kétdecis pohárral elvégezhető.
A szerző szerint a sütemény végül is egy jó alaptészta, amely dúsítható magvakkal vagy tortaalapként használható: krémmel, lekvárral tölthető.
Én aszalt sárgabarackot daraboltam bele, amely a belereszelt narancshéjjal nagyon jól harmonizált, olyan karácsonyi hangulatom lett tőle. Azt hiszem, gyakran fog nálunk előfordulni, mert még Attilának is ízlett, annak ellenére, hogy nincs benne semmiféle krém.


Recept

2 tojás
fél csomag sütőpor
2 dl tejföl
2 dl cukor
2 dl liszt
2 evőkanál kakaó
egy narancs héja reszelve
egy nagy marék aszalt sárgabarack apróra vágva
a forma kikenéséhez vaj

A tojásokat fehéredésig keverem a cukorral és a sütőporral, Utána belekeverem a tejfölt, lisztet, végül a kakaót, és simára keverem. Hozzáadom a narancshéjat és a felaprózott aszalt barackot.
Egy gyümölcskenyér vagy téglaformát kikenek vajjal, majd kibélelem sütőpapírral, és beleöntöm a masszát, amelyet előmelegített sütőben öt perci 180 fokon sütök, majd mérsékelem a lángot és 160 fokon sütöm tovább tűpróbáig, ez nálam kb. 45 perc volt.
Deszkára téve hűtöm ki. A sütőpapírba csomagolva pár napig megőrzi puhaságát.

Bögrés süti kezdő mákfüggőknek

Ez a sütemény majdnem minden blogger gyűjteményében szerepel, mákfüggőknél kötelező darab, ezért úgy döntöttem, hogy nálam sem hiányozhat.

Tegnap délután kissé elszunyókáltam, és ébredés után elkezdtem túrni a szakácskönyveimet, mert annyira kívántam valamilyen süteményt. A mák iránt eleve napok óta vágyakozom, de még azt is elfelejtettem, hogy van itthon, ezért nagyon megörültem, amikor a spájzban rátaláltam. Innen pedig egyenes út vezetett a bögrés mákos elkészítéséhez.
Mi F. Nagy Angéla receptje szerint készítjük, de szerintem a szájhagyomány által terjesztett is ugyanez lehet.
Aki nem szereti a mákot -jó ember nem lehet…de ez csak rossz vicc-, készítse darált dióval.
Lehet tölteni krémmel, lekvárral, néha dobok bele meggyet, de magában is finom, puha sütemény.
Nagyon ajánlom azoknak, akik azt hiszik, hogy nem tudnak sütni, vagy kezdő kukták és nem rendelkeznek túl sok konyhai tapasztalattal és eszközparkkal, mert egy bögre azért csak akad otthon…


Recept

Egy tojás
Egy bögre cukor
Egy csomag sütőpor
Egy citrom reszelt héja
Egy bögre mák
Egy bögre tej
Egy bögre liszt
Késhegynyi fahéj
Vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

A tojást a cukorral és sütőporral kikeverem, a többi hozzávalót pedig a recept szerinti sorrendben keverem a cukros tojáshoz. A sütőt előmelegítem 180 fokra.
Közepes méretű tepsit kivajazok, kilisztezek, beleöntöm a masszát és tűpróbáig sütöm. Ez légkeveréses sütőben nálam kb. 25 perc volt.
Hagyom kihűlni, utána pedig vagy azonnal megesszük, vagy lehet töltögetni két lapra vágva krémmel, lekvárral.

Szilvás-nektarinos lepény

Mostanában nem igazán sütöttem, ha mégis, akkor clafoutist készítettem, ha meg nem volt kedvem, desszertnek maradt a dinnye vagy más gyümölcs. Igen ám, de kezd megjelenni a zöldségeseknél a szilva, amit azért kár lenne kihagyni, enni annyira nem szeretem, de süteményekbe annál inkább használom. Most is vettem fél kilót, de hogy mit készítsek belőle, azt nem tudtam.
Ha édesség terén tanácstalan vagyok, mindig elkezdem bújni a témába vágó szakácskönyveket, aztán előveszem a jól bevált F. Nagy Angéla- féle Családi szakácskönyvet, és az abban szereplő egyszerű receptek alapján indulok el, ezekkel még kudarcot nem vallottam. Most is így történt.

Recept

4 tojás
125 gramm vaj
10 dkg cukor
egy csomag vaníliáscukor
egy csomag sütőpor
egy deci tejszín
egy kiskanál fahéj
12 evőkanál liszt
a tetejére összesen 50 dekányi szilva és nektarin (vagy más gyümölcs)

A vajat felolvasztom, megvárom, amíg langyosra hűl. A tojást a cukorral, vaníliáscukorral, fahéjjal, sütőporral habosra keverem, majd további keverés közben beleöntöm a vajat, a tejszínt, végül hozzáadom a lisztet is. A keveréket kilisztezett, kivajazott tortaformába simítom, a tetejét kirakom a feldarabolt gyümölccsel, majd előmelegített sütőben öt percig erős lánggal sütöm, aztán takarékon fejezem be. A sütési idő kb. 40 perc, az utolsó öt percben a süti tetejét még megszórtam egy kevés fahéjas porcukorral, de ez elhagyható.

Aranygaluska

Folytatva a tegnapi menüsort, a gombaleves után az aranygaluska következett vaníliasodóval.

Ez a sütemény nem volt nálunk gyerekkoromban gyakori vendég, mert anyukám kb. negyvenéves korában kezdett behatóbban foglalkozni a süteményekkel, és a mai napig sem nagyon vállalkozik kelt tészták készítésére, mert szerintem fél, hogy nem sikerülne, pedig biztos hogy meg tudná csinálni. Ezért a szomszéd néni aranygaluskáját ettük, már ha hozott belőle. Egy gond volt csak: a sodó mindig kevés volt, úgyhogy pluszban csináltunk még mellé, vagy nagy trükkösen felhigítottuk tejjel.

Az aranygaluskát kb. én is másodszorra készítem életemben, de valahogy ragaszkodom F. Nagy Angéla receptjéhez, mert az első is ez alapján sikerült. A sodóhoz két receptet is leírok, az egyik végszükség esetére jön jól.

Recept

Aranygaluska
50 dkg liszt
egy csomag száraz élesztő
2 tojássárga
3 evőkanál porcukor
2-3 evőkanál olaj,
langyos tej (kb 3-4 dl)
só
20 dkg darált dió
20 dkg vaj

Sodók

Klasszikus

2 tojássárga
csapott evőkanál finomliszt
8 dkg cukor
5 dl tej
fél rúd vanília

Expressz
Egy csomag főzős vaníliapuding
Egy liter tej
Vaníliarúd
8 dkg cukor

Az aranygaluskához tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem. A megkelt tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A vajat megolvasztom. Egy kapcsos tortaformát kivajazok és összeállítom a tésztát: a kiszaggatott darabokat egyenként a vajba mártom és kirakom vele a forma alját. Ekkor bőségesen megszórom a dióval. Ha van még tészta, még egy emeletet készítek ugyanezzel a módszerrel, rászórom a maradék diót, lelocsolom a vajjal. A formát a hideg sütőbe tolom és ekkor kapcsolom be a sütőt 200 fokra, hogy melegedés közben is keljen a tészta. Tíz percig sül 200 fokon, majd 180 fokon fejezem be a sütést.

A klasszikus vaníliasodóhoz a hozzávalókat összekeverem és gőz fölött addig kevergetem, amíg felhabosodik és kissé besűrűsödik. Ebből érdemes dupla mennyiséget készíteni.
Az expressz öntethez a pudingport összekeverem a cukorral, felöntöm a tejjel, belekaparom a vaníliát és a héját is beledobva addig főzöm, amíg kicsit besűrűsödik.

A sodót behűtöm és hidegen adom az aranygaluska mellé.

Szamócás lepény

Ha már hétvége volt, gondoltam sütök valamit. Nálam nagyban dúl az eper- pontosabban szamóca-szezon, így egyértelmű volt, hogy ezt a gyümölcsöt fogom felhasználni. Bajban voltam viszont a recepttel, mert nem akartam habos vagy túrós krémes süteményt készíteni, inkább valamilyen lepényfélére vágytam. Fél órás nézelődés után F. Nagy Angéla epres lepény receptjénél kötöttem ki, amely egy öszvér-tésztás édesség, ugyanis kétféle tésztával készül: az alja omlós, a teteje pedig egy könnyed piskóta. Elkészítése nem nehéz, a végeredmény meg finom.
Ha sietünk, az alját készen vett linzertésztával is készíthetjük, a töltelékbe pedig tehetünk fele arányban rebarbarát, aminek szintén szezonja van és jól illik az eperhez a savanykás íze. Ebben az esetben talán több cukrot is elbír.

Recept

Az I. tésztához:
10 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
10 dkg vaj
egy tojás
egy evőkanál porcukor
egy csipet só
késhegynyi szódabikarbóna
A II. tésztához:
4 tojás
4 evőkanál cukor
4 evőkanál rétesliszt
késhegynyi szódabikarbóna
A töltelékhez
50 dkg szamóca
2 evőkanál kekszmorzsa

Először az I. tészta hozzávalóit összegyúrom, egy órára hűtőbe teszem. Ezután kinyújtom, kibélelek vele egy tepsit, vagy – mint jelen esetben – egy kapcsos tortaformát, villával megszurkálom és félig megsütöm 180 fokos előmelegített sütőben. Kiveszem, rászórom egyenletesen a kekszmorzsát és kirakom a megtisztított szamócaszemekkel. Ha nagy a gyümölcs, félbe is lehet vágni. A II. tésztát is elkészítem, ehhez a tojások sárgáját a cukorral és a szódabikarbónával habosra keverem, a fehérjéből habot verek, és a habot meg a lisztet felváltva hozzáadom a cukros tojássárgájához. A krémet a gyümölcsre öntöm és 180 fokon tűpróbáig sütöm. Hagyom hűlni, szeletekre vágom és megszórom porcukorral.

Szórós túrós

A gasztroblogokat olvasgatva láttam, hogy sokaknál kiinduló pont Horváth Ilona szakácskönyve. Nálunk ez másként alakult, mert anyukám nem szerette igazán, így F.Nagy Angélán és az Ínyesmesteren szocializálódtam, ronggyá olvasva mindkettőt. A következő recept F.Nagy Angéla A család szakácskönyve című művéből származik, amit azért szeretek, mert könnyen érthető és elkészíthető ételeket tartalmaz, minden kategóriában.

A szórós túrós ideális első próbálkozás olyanoknak, akik nem igazán főzőcskéznek, és nincs olyan eszköz-és gépparkjuk, mint a gyakorlottabbaknak, ugyanis a két szép kezecskénket használva elkészíthető és gyakorlatilag elronthatatlan. Arra kell csak figyelni, hogy a tepsit tényleg vastagon vajazzuk ki, nehogy leégjen a sütemény.

A végeredmény olyan, mint egy jóféle túrós pite, de nem száraz, és nem sok benne a tésztás rész. Állaga engem a rizsfelfújtra emlékeztetett, legjobb benne a kicsit sültebb kéreg.

Recept

10 dkg vaj
25 dkg rétesliszt
15 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
50 dkg túró
egy citrom reszelt héja
5 dkg mazsola
2 dl tej
2 tojás

A vaj felével kikenek egy tepsit. A por alakú hozzávalókat egy tálban összekeverem és a felét rászórom a vajra. A vilával kissé áttört túrót egyenletesen rászórom, meghintem a mazsolával és a reszelt citromhéjjal, majd a maradék lisztkeveréket rászórom. A tejet és a két egész tojást elkeverem, és ráöntöm a tepsi tartalmára úgy, hogy mindenütt érje. A tetejére morzsolom a maradék vajat és forró sütőben kb. fél óra alatt megsütöm .A teteje legyen aranybarna. Aki szereti, tálalásnál megszórhatja porcukorral, én ezt nem kultiválom.