Erdei gombás rizottó

Többen is írták, hogy a Sparban igen jó áron kapható kilós kiszerelésben többféle olasz rizs, köztük rizottónak való is. Na, ezt nekem is sikerült azonnal kiszúrnom, vettem is egy csomaggal, gondoltam, egy próbát megér.
Az elmúlt időszak bőséges esői és az utána kialakult elviselhetetlen párás meleg igen kedvező az erdei gombák számára, s mivel erdő mellett lakunk, buzgón látogattuk is a természetet, hátha találunk is valamit. Minden utunk sikerrel zárult, gyönyörű tinórukkal tértünk minden alkalommal haza. Volt olyan is, hogy a megszokott helyekre vezető utat szegélyezték a gombák, még oda sem értünk, már vagy fél kilónyi gomba volt a kosarunkban.
A gombazsákmány és a beszerzett rizs pedig adta magát, hogy erdei gombás rizottó készüljön ebédre.
Kiindulásként Giorgio Locatelli vargányás rizottó receptje szolgált, némi változtatással így készítettem el én is a rizottómat. A változtatás annyi volt, hogy a befejezésnél vaj helyett mascarponét adtam hozzá.
A végeredmény pompás lett, azt hiszem a kedvenc ételeim sorában mostantól ez is helyet kap majd, és titkon reménykedem abban, hogy az időjárás még a malmunkra hajtja a vizet, ami a gombászást illeti.

Recept

Az alapléhez

Két sárgarépa
Egy cukkini
Egy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár rózsa brokkoli
egy ág rozmaring
pár levél zsálya
egy marék petrezselyem-és bazsalikomlevél

A rizottóhoz

50 dkg tinórú
két gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
10 dkg vaj
egy csokor petrezselyem
40 dkg arborio rizs
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone
5 dkg parmezán
só, bors

Az alaplét készítem el először: a zöldségeket a fűszernövényekkel fazékba teszem, leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és kb. fél óra alatt megfőzöm. A lé kb. 1-1,5 liter kell, hogy legyen a végén. (A zöldségeket Zsófi élvezettel fogyasztotta el ebédre.)
A gombát megtisztítom, nagyobb darabokra vágom. Serpenyőben 3 dkg vajat forrósítok és kis lángon megpuhítom benne a felszeletelt fokhagymát. Ekkor rádobom a gombát, adok hozzá két evőkanál fehérbort, és addig kevergetem, amíg megpuhul. Ekkor megszórom a felaprított petrezselyemmel, sóval, borssal, és további felhasználásig félreteszem.
Ezután készítem a rizst. Első fontos teendő az alaplevet kis lángon forrásba hozni és pöszörögni hagyni.
A rizottóhoz a hagymát nagyon finomra aprítom, 5 dkg vajon kis lángon kevergetve megpuhítom, nem hagyom megsülni, mert nem mutatna túl jól az ételben. Ha a hagyma átpárolódott, rádobom a rizst és a szemeket folyamatos kevergetés közben jól felmelegítem, hogy a vaj mindenhol bevonja. Ekkor ráöntöm a bort, majd hagyom, hogy teljesen elpárologjon. Ha ez megtörtént, merőkanalanként elkezdem adagolni az éppen csak forrásban levő alaplevet, folyamatosan kevergetve a rizst. Az újabb merőkanálnyit mindig csak akkor adom hozzá, amikor az előzőt a rizs már teljesen felszívta. Kb. 17 perc alatt a rizsszemek elérik a megfelelő állagot (al dente). Ekkor hozzáadom a félretett pirított erdei gombát, sózom, borsozom, jól elkeverem, majd leveszem a tűzről, hozzákeverem a parmezánt és a mascarponét, és azonnal tálalom, ha szükséges, további parmezán kíséretében.

Ravioli a la Locatelli

Folytatva a sort, a tésztakészítés következő állomása a ravioli projekt volt. Hétvégére készítettem, amikor a nagymamák jöttek Zsófihoz és nagy sikert arattam vele.
A tészta tölteléke Giorgio Locatelli receptje alapján készült, kissé továbbfejlesztve. Amikor eldöntöttem, mi lesz a töltelék és a mártás, kicsit aggódtam, hogyan fognak az ízek összepasszolni, de a végeredmény egy nagyon harmonikus étel lett.
A raviolik formája hagy némi kívánnivalót maga után, mert félreértettem a könyvben írtakat (nem a tészta teljes hosszában feleztem meg, hanem a szalagot gondolatban kettévágtam és ráhajtottam az egyikre a másikat, majd a töltelékeket körbevágtam, ha ez így érthető…), így túlméretes tésztákat kaptam, de sebaj, majd legközelebb, mert biztos készítek még. Ebből az adagból 6 személy biztos jól lakik.


Recept

A tésztához
50 dkg liszt
5 tojás

A töltelékhez
30 dkg krumpli
20 dkg brokkoli
egy ág rozmaring
10 dkg vaj
só, bors
4 dkg parmezán

A mártáshoz
4 dkg vaj
5 dkg szárított trombitagomba beáztatva
40 dkg barna csiperke
4 gerezd fokhagyma
egy kis fej hagyma
5 dl húsleves
4 dl tejszín
kakukkfű
só, bors

A tésztát elkészítem, majd egy-két órát pihentetem a hűtőben. A töltelékhez a krumplit héjában megfőzöm, másik edényben a brokkolit is megpárolom. A vajat felolvasztom
a rozmaringgal. Ha a zöldségek puhák, botmixerrel egynemű péppé töröm, közben folyamatosan adagolom hozzá a vajat. Ha sikerült elkeverni, hozzáadom a parmezánt, majd a tölteléket kihűtöm, mert csak úgy lehet velük dolgozni.
A mártáshoz a hagymát, fokhagymát a vajon megfuttatom, rádobom a gombákat és addig párolom-pirítom, amíg a csiperke levet nem ereszt. Közben sózom, borsozom, ízesítem kakukkfűvel. Ezután felöntöm a levessel, hozzáadom a tejszínt, majd a levet mártás sűrűségűre beforralom.
A tésztát a géppel kinyújtom, a töltelékből kiskanálnyi halmokat teszek rá, ráhajtom, kivágom a raviolikat, majd forró sós vízben kifőzöm adagonként, és a gombás mártásban megforgatva tálalom. Parmezánnal megszórom a tányéron.

Babos-kolbászos egytál

Ezt az ételt Giorgio Locatelli Tiszta Itália című műsorának egyik adása inspirálta. Kicsit változtattam az általa használt hozzávalókon, de az étel jellege azért megmaradt.
A száraz fehérbor ezúttal is kimaradt, mert nem volt itthon, és olasz kolbászkák helyett a saját, házi gyártású kolbászunk utolsó példányát használtam, kisebb darabokra vágva. Ezzel is igen finom, igazi lélekmelengető téli egytálétel kerekedett belőle. Szárazbabból is elkészíthető, de a fejtett bab lágyabb, vékonyabb héjú, az talán jobban illik az ételbe.


Recept

6 db 15 centis olasz sütőkolbász vagy fél kiló sütnivaló kolbász feldarabolva
80 dkg fejtett bab (most fagyasztott)
két ág rozmaring
öt gerezd fokhagyma
2 babérlevél
6-8 szem egész feketebors
egy doboz hámozott paradicsom konzerv
egy pohár száraz fehérbor
olívaolaj
só


A babot egy ág rozmaringgal, a babérlevéllel, borssal és két gerezd fokhagymával puhára főzöm, a levét nem öntöm ki, mert jól jöhet az étel higításához.
A kolbászt serpenyőben kevés olajon elősütöm, akkor jó, ha mindkét oldala kicsit megpirul. Ha ez megvan, kiszedem, félreteszem. A serpenyőbe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, beledobom a rozmaringot és a nagyobb darabokra szelt fokhagymát, és kis lángon sütöm kb. három percig, úgy, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Ekkor felöntöm a fehérborral, nagy lángon forralom egy-két percet, majd visszateszem a kolbászt és hozzáadom a lecsepegtetett babot is. Ráöntöm a paradicsomot, ha szükséges, adok hozzá egy keveset a bab főzővizéből és kb. húsz perc alatt összefőzöm az ételt. Friss kenyérrel tálalom.

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Amióta megvan Giorgio Locatelli szakácskönyve, a Made In Italy, tervezgetem a rizottókészítést. Most ez is megvalósult a hétvégén, tenger gyümölcsei rizottót készítettem Locatelli leírásainak felhasználásával. Apró rákokból főztem hozzá alaplét, külön pár perc alatt megpirítottam a herkentyűket fokhagymás-chilis olajon és a rizst az olasz szakács útmutatása alapján főztem.
Nagyon finom lett a végeredmény, csak azt sajnálom, hogy nincs tengerpartunk, így nem lehet frissen hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezáltal biztos, hogy nem lesz olyan íze, mintha frissen fogott hozzávalókat használnánk.

Recept

Az alapléhez

50 dkg grönlandi héjas aprórák
3 evőkanál olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
egy zellerszár/10 dkg zellergumó
egy babérlevél
6-8 szem feketebors
1.5 deci száraz fehérbor (én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

A rizottóhoz
30 dkg rizottórizs (most arborio)
10 dkg vaj
egy fej hagyma
egy deci száraz fehérbor(én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
só, bors
egy marék petrezselyem (ez sem volt itthon)
70 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei mix
egy chilipaprika
olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma

Az egész műveletet az alaplével kezdem. Lábosban felforrósítom az olívaolajat, beledobom a hagymákat, zöldségeket és egy-két percig pirítom, de megbarnítani nem szabad. Hozzáadom a rákokat, egy percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a bort, ha van. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, hozzáadom a paradicsompürét és két liter vizet, felforralom és kb. 20 percig gyöngyöztetve főzöm. Közben a tenger gyümölcseit olívaolajon kicsit megpárolom a fokhagymával és a chilivel, gyakorlatilag mire felenged, már jó is.
Ezután jön a rizottó elkészítése. Ehhez leszűröm az alaplevet és visszaöntöm a fazékba, gyöngyöztetve magam mellé készítem, hogy a meregetésnél kéznél legyen. (A héjas rákot megpucoltam és a rákhúst hozzákevertem a többi herkentyűhöz.)
A vaj felét lábosban felolvasztom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát, és puhára párolom úgy, hogy ne barnuljon meg. Ekkor hozzáadom a rizst és beleforgatom a hagymás vajba, hogy minden rizsszemet bevonjon a vaj és a rizsszemek felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, ha van, és pár percig kevergetem, hagyom, hogy az alkohol elpárologjon. Amikor a rizs és a hagyma már szinte száraz, hozzáadom az első merőkanál alaplét és a paradicsompürét. Kevergetem, hagyom, hogy a rizs teljesen beszívja a levet, csak ekkor adom hozzá a következő merőkanálnyit. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a rizs meg nem puhul, cél az al dente állapot elérése. Az utolsó merőkanál lével együtt hozzáadom a herkentyűket is, ízesítem sóval, borssal, adható hozzá fél citrom leve is, én ezt jobban szeretem a tányéron hozzáadni, ízlés szerint. Leveszem a rizottót a tűzről, hagyom egy percig pihenni, majd a maradék vajat kockákra vágom és fakanállal a rizsbe keverem, amilyen gyorsan csak tudom, közben rázogatom a lábast. Ez a művelet a mantecatura, amitől a rizottó „all’onda”, azaz hullámozni fog, mint a tenger, ha megmozgatjuk a tányéron. Nem vicc, tényleg. Locatelli tanácsa, hogy ha ezt az állagot nem sikerült elérni, még kevés forró alaplével korrigálhatjuk.
Alapszabály, hogy halas ételre parmezánt nem teszünk, ehelyett felaprított petrezselyemmel szórjuk meg.
A leírás hosszú és bonyolultnak tűnhet, de ha csinálja az ember, nem az, és a végeredmény mindenért kárpótol.

Krémes almás sütemény

Ismét süthenékem támadt, ebben a borongós-esős időben az otthon melegét emeli a sülő sütemény édes-fahéjas illata, arról nem beszélve, hogy délután igen jól esik egy tejeskávé mellé egy kis édesség.
Ezúttal almás süti készült, de nem a megszokott pite, hanem egy tejszínes krémmel megfejelt omlós tésztás lepény. A tészta a citromos mascarponés tortánál már leírt Locatelli-féle recept alapján készült, mert annyira ízlett mindkettőnknek, hogy úgy döntöttem, más sütiknél is hasznosítani fogom.
A tejszínes krém igazándiból Attila kedvéért készül, mert ő minden olyan süteményért rajong, amely szaftos, sodós, krémes.
Ugyanez a lepény készíthető körtével, de őszibarackkal is finom.

Recept

A tésztához

11,5 dkg vaj
7,5 dkg porcukor
egy tojás
22,5 dkg liszt
3 db teljes kiőrlésű lisztből készült keksz (Hobbits, Győri Zabfalatok stb.)

A töltelékhez
1-2 nagy alma
2,5 dl tejszín
két tojássárgája
két evőkanál cukor
fahéj


A tésztát a citromos mascarponés tortánál írtak szerint elkészítem, pihentetem. A kinyújtott, formába tett tésztára ráreszelem a kekszet és egyenletesen elsimítom, ez fogja majd fel az alma levét. (Lehet helyette darált diót is tenni). Az almát vékony, kb. 3 mm-es szeletekre vágom, kirakom vele a tészta tetejét. A töltelék többi hozzávalóját összekeverem, és a krémet az almára locsolom. 180 fokra előmelegítem a sütőt és a süteményt addig sütöm, amíg a tejszínes krém meg nem kocsonyásodik a tetején. Kicsit remegősnek kell maradnia.
Langyosan vagy hidegen tálalom.

Citromos mascarponés torta

Már megint sütöttem, ezúttal egy tortát, amely nagyon elnyerte a tetszésemet. A recept ismét Giorgio Locatellitől származik, és elég egyszerűen elkészíthető, ráadásul semmilyen extra hozzávaló nem kell hozzá. (A tésztát én fél adagból készítettem, azért olyan érdekesek a mennyiségek.)

Igaz, a sütési idő nála 25 perc, nálam meg lett vagy másfél óra, az okát nem tudnán megmondani, de a krém nekem ennyi idő alatt volt képes kocsonyás-rezgős állagot felvenni.
Igaz, hogy nem volt itthon tejszín, ezért a tej-tejszín keveréket sűrített tejre cseréltem, lehet ez okozott némi problémát, a sütemény viszont nagyon finom lett, Attilának is kedvére való volt, úgyhogy bizonyára el fogom készíteni a jövőben is.
Locatelli tálalás előtt cukrot szór a tetejére és konyhai lángszóróval ráolvasztja, én ehelyett egy szelet vérnaranccsal dekoráltam, szerintem ez is megteszi.


Recept

A tésztához
11,5 dkg vaj
7,5 dkg porcukor
egy tojás
22,5 dkg liszt
tojásfehérje a lekenéshez

A krémhez
30 dkg mascarpone
fél deci tej
fél deci tejszín
egy deci frissen facsart citromlé
10 dkg porcukor
12 dkg tojássárga (ez kb. 6 nagyobb tojás sárgájának felel meg)

A tésztát készítem el először, mert hűteni is kell. A vajat robotgéppel habosra keverem, hozzáadom a cukrot, amivel tovább keverem, addig, amíg a massza kifehéredik. Ekkor hozzáadom a tojást, teljesen eldolgozom, majd beleöntöm a lisztet is. Az állaga morzsalékos lesz, kézzel golyóvá gyúrom, kinyújtom, kibélelek vele egy 23 centis kapcsos tortaformát (nekem ilyen van) és két órára hűtőbe teszem. Állítólag ez megakadályozza, hogy sütéskor a tészta tovább zsugorodjon a formában. Ha eltelt a pihentetési idő, a sütőt 170 fokra előmelegítem, a tésztára sütőpapírt terítek, arra lencsét/babot (vagy amit tetszik) öntök és vakon sütöm négy percig. Ezután leveszem a súlyt, tovább sütöm 10-12 percig, amíg aranybarna lesz. Eztán megkenem kissé felvert tojásfehérjével szigetelőanyag gyanánt, mert a krém elég híg lesz, nehogy eláztathassa a tésztát. Lekenés után még két percig sütöm.
A krémhez a mascarponét elkeverem a cukorral, citromlével, tejjel és tejszínnel, majd hozzákeverem a kissé felvert tojássárgákat is. A sütő hőmérsékletét 110 fokra mérséklem, a krémet a már megsült tésztakosárba öntöm és addig sütöm a süteményt, amíg a krém remegős-kocsonyás állagot nem ér el.
Lehűtve tálalom.

Körtés mogyorós sütemény

Egyik nap egy nagyon kedves emailt kaptam Erikától, aki Giorgio Locatelli egyik műsorában látott sütemény krémjével kapcsolatban érdeklődött és kérte, hogy ha tudom, írjam meg neki a receptjét. Ez a frangipane krém receptje, amely az én figyelmemet is felkeltette.
Ez nem más, mint egy őrölt olajos magvakból – főleg mandulából, mogyoróból – cukorral és tojással kikevert massza, amelye omlós vagy leveles tésztára szoktak kenni, a tetejét pedig különböző gyümölcsökkel rakják ki, majd megsütik.
Az egész dolog egyszerűnek tűnik és nagyon finom is lehet, ezért úgy döntöttem, elkészítem én is.
Alaptésztaként omlós tésztát választottam, a frangipane-t mogyoróval készítettem, a tetejére – ha már itt az ősz- körte került.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj

20 dkg liszt

egy evőkanál porcukor

késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna

egy tojás

A frangipane-hoz
10 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
10 dkg darált mogyoró
1 dkg liszt

A tetejére két nagy keményebb húsú körte

A tészta hozzávalóit összegyúrom, egy-két óráig a hűtőben pihentetem.
A krémhez a puha vajat a cukorral robotgéppel fehéredésig keverem ,majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Ezután kis fokozaton hozzáadom a lisztet és a mogyorót, jól összedolgozom, majd a legmagasabb fokozaton 1-2 percig keverem, hogy jó levegős massza legyen.
A tésztát vékony lappá nyújtom, 6-7 perc alatt elősütöm, megkenem a mogyorós masszával, a tetejét kirakom vékonyra szeletelt körtével, amit egy kicsit bele is nyomkodok. A süteményt 15-20 perc alatt 180 fokos előmelegített sütőben sütöm meg és kockákra vágva tálalom.

Lehet, hogy nem túl dekoratív, viszont nagyon finom.

Kötelező táncok II. - Mandulás habcsók, alias amaretti

A második aprósütemény a híres olasz mandulás süti, az amaretti lett. Hogy miért, az nagyon egyszerű: előrelátó háziasszony rögtön keres receptet tojásfehérje felhasználására, ha olyasmit süt, amibe csak tojássárgája kell.
A receptet a decemberi TVPaprika Magazinból vettem, de nem tettem bele mandulaaromát, mert feleslegesnek tartom.
Az amaretti talán hitelesebb verzióját megtaláltam a Locatelli-könyvben is. Ő a mandula egy részét pirított mogyoróval, másik részét sárgabarack- maggal helyettesíti, a szín és a kesernyés ízhatás elérése végett, nálam azonban csak tisztán mandulával készült. További recept megtalálható Mammánál is.

Locatelli szerint lényeges, hogy a tepsire kinyomott habcsókokat hagyjuk állni sütés előtt, hogy egy kicsit megszáradhassanak. Nála 12 órát állnak, nálam ez csak 3 óra volt, de szerintem a száradáshoz ennyi idő elegendő.
Séfünk szerint van egy trükk, amivel a rusztikus, borzas felület elérhető: közvetlenül sütés előtt a már megszáradt sütiket az ujjunk begyével csippentsük meg, feltörve a kissé megszáradt kérget. Nos, én is így jártam el.

Nálam a legnagyobb rizikó a sütögetésben maga a sütő – gázsütő –, amelynek fokozatait nem igazán lehet megtapasztalni, úgyhogy az első tepsi süti alja kissé megbarnult, de hála Istennek meg azért nem égett.

Recept

20 dkg cukor
20 dkg hámozott, őrölt mandula
2 tojásfehérje
csipet só


A tojásfehérjét a sóval elkezdem habbá verni, amikor már kezd keményedni, hozzáadom a cukrot és azzal együtt kemény habbá verem. Finoman belekeverem a mandulát, majd következik a formázás. Ügyes kezűek habzsákból nyomják ki a tésztát sütőpapírral bélelt tepsire. Aki olyan, mint én, az pedig kiskanállal szaggasson kis halmokat a masszából. Ezután hagyom állni a már megformázott tésztát, amíg kissé megszárad a teteje, sütés előtt a már fent leírt módszerrel megcsipkedem a sütik tetejét és előmelegített 180 fokos sütőben 12-15 perc alatt megsütöm.
Frissen ropogós, de mint a legtöbb sütemény, pár napi állás után visszagyengül ez is.

Spagetti paradicsomos polippal

Ma a Locatelli-könyv alapján készült a vacsora, bár nem teljesen azonos módon. Korábban vettem két polipot, az egyiket már megettük, a másik a fagyasztóban várta a sorsát. Ez annyira nem is baj, mert a fagyasztás fellazítva a sejteket, puhítja a húsát, így nem kellett az ősrégi püföléses módszerhez folyamodni. Ugyanis régi délszaki módszer szerint a polipot úgy puhítják, hogy a tengerparti sziklákhoz csapkodják és ez a kínzás még jót is tesz neki. Otthon persze lehet a sziklák helyett valamilyen húskalapáccsal kellene beérni.

Locatelli a polipot egészben főzi meg, saját levében a fűszerekkel, majd lehűti, és ezután használja fel, felvagdosva. Sajnos nekem most erre nem volt időm, de ki fogom próbálni, mert szerinte a visszahűtés arra jó, hogy kissé megkocsonyásodik és még puhább lesz. Tehát feldarabolva főztem meg.

További változtatás, hogy a polip főzésekor még piros kaliforniai paprikát is használtam, ami el biztos nem rontja, valamint tettem hozzá egy kis reszelt citromhéjat.

Mindenképpen saját levében, só nélkül javasolt elkészíteni, nem pedig vízben főzni, mert így puhább lesz, másrészt nem kell sózni, mert a tengervíz sóssága visszaköszön ahogy kiengedi a levét, amely elegendő az egész procedúrához.

Ha a polip megvan, csak darabolt paradicsomot kell hozzátenni, utánaízesíteni sóval, borssal, plusz chilivel, ha szeretjük, és már kész is. Tálalásnál petrezselymet és olívaolajat hintünk rá.
Sajt kizárt!!

Recept

Egy konyhakész polip
1 piros chili (vagy ketttő, ha szükséges)
3 gerezd fokhagyma
fél kaliforniai paprika felaprítva (elhagyható)
fél citrom reszelt héja (elhagyható)
nagy maréknyi petrezselyem (szár és levél)
400 gramm hámozott darabolt paradicsom (konzerv vagy friss)
olívaolaj
bors, só
400 gramm spagetti

A polipot egyben (nálam darabolva) egy nagyobb lábosban, az olívaolajjal, fokhagymával, a paprikákkal, citromhéjjal fedő alatt, kis lángon kb. egy órát főzöm, nem sózom, mással nem is fűszerezem. Az eredeti recept szerint ha lejárt az idő, a lében hagyom kihűlni és utána feldarabolom. (Én kicsit elbambultam, így az egy órai főzéssel teljesen elfőtte a levét, viszont fantasztikusan puha lett). Lábosban olívaolajat hevítek, beleteszem a paradicsomot (nálunk frissel nem kell most kísérletezni), sózom, borsozom, hozzáadom a feldarabolt polipot, és átmelegítem. Közben a spagettit kifőzöm, leszűröm (egy kis főzőlevet megtartok). Hozzáadom a tésztát a szószhoz és összemelegítem vele, ha kell a tésztafőző vízből adok hozzá, hogy beállítsam a megfelelő sűrűséget. Megszórom petrezselyemmel, tányérra szedem és meglocsolom egy kis olívaolajjal.

A kép sántít: elfelejtettem a petrezselymet.... (meg nem is lett túl jó)....

Végre itt van!!! (Ajánló)

Tegnap óta vagyok boldog tulajdonosa Giorgio Locatelli Made In Italy Food&Stories című könyvének, azóta amikor csak tehetem, ezt bújom.

Erre az Angliában élő olasz úriemberre a TVPaprika Tony és Giorgio című műsorában figyeltem fel, ahol a kissé leharcoltnak tűnő halkereskedő séftársaként elsősorban halételeket, majd olasz fogásokat is készített. Kinézetre igen laza, olaszos temperamentumú fickó, aki azonban a konyhában nem ismeri a lazaságot, receptjei viszont egyszerűek, friss hozzávalók felhasználásával készülnek – bár ez egy olasztól igen elvárható- és könnyyen elkészíthetők.

Úgy döntöttem, miután elolvastam az olvasói véleményeket, meg az éttermének honlapján levő sajtószemlét, meglepem magam a könyvével, szerencsére most madnem féláron tudtam hozzájutni. A kritikák közt volt olyan, aki azt ajánlja, hogyha olasz szakácskönyvet akarunk venni, akkor elég ez az egy, van aki harcolna a könyvért. Mindenesetre Nigel Slater polcán állítólag az összes olasz szakácskönyvet háttérbe szorítja (a mérete miatt ez biztos isJ)…

Az olasz konyhán belül ő inkább az észak-olasz régiót képviseli, így nagy hangsúlyt kapnak a rizottók, vadételek, gombák, kevesebb a paradicsom, a pizza.

Miután megkaptam, átlapoztam, majd szép lassan elkezdtem az elejéről, ugyanis nemcsak egy szakácskönyv, hanem önéletrajzi regény is, melyben hősünk gyermekkorától eljutunk a jelenbe, közben pedig élvezhetjük, ahogy bemutatja az olasz szokásokat, a családját, a helyeket, ahol járt és dolgozott. Másfelől nagyon érdekes cikkek találhatók az egyes hozzávalókról, azok eredetéről, élettani hatásáról, és arról, hogy ő mit miért és hogyan szeret felhasználni. Mindezt 600 oldalon keresztül, számtalan ételfotóval, családi képpel, de némely receptnél találhatunk az ételkészítést lépésről lépésre bemutató fotókat is. Egyébként Dan Lepard volt a fényképész…

Nem gondolom, hogy minden egyes fogását teljes egészében meg fogom főzni, viszont jónéhány étele további inspirációt adott, vagy már ismert étel további variálására ösztönöz.
Már ki is gondoltam, hogy holnap melyik receptjét készítem el, alig várom!

(Sajnos Magyarországon nem kapható)