VKF XVIII/2. Túrós pogácsa

Másik VKF-es receptem a túrós pogácsa, az egyetlen hagyományos sós sütemény, amit készíteni szoktam.
Igazság szerint nem rajongok az élesztős tésztákért, sem az édes, sem a sós sütemények terén, ezért amikor rátaláltam erre a receptre, nagyon örültem.
A recept igen egyszerű, mindenből ugyanakkora mennyiséget kell venni hozzá, összegyúrni, pihentetni, majd sütni és kész is van. Általában nagyon nagy sikere van, akármennyit csináltam eddig – jó sokat, mert társaságba szoktam vinni - , egy órán belül írmagja nem maradt. Fő előnye, hogy ha mégis maradna belőle, akkor sem szárad ki, puha marad.
A tetejére én általában sajtot teszek, de bármilyen maggal vagy köménnyel is nagyon finom.
Jelen esetben a túrómennyiség fele félzsíros tehéntúróból, másik fele juhtúróból tevődött össze.


Recept

30 dkg túró (fele tehén-, fele juhtúró)
30 dkg vaj
30 dkg liszt
egy tojás+ még egy a kenéshez
só
a tetejére reszelt sajt.


A hozzávalókból a sajt kivételével tésztát gyúrok. A vajat legegyszerűbb a sajtreszelő legnagyobb fokán belereszelni.Nem kell megijedni, ha ragad, ez természetes, nem kell több liszt bele. A kész tésztát folpackba csomagolva legalább egy órát pihentetem a hűtőben, de még jobb, ha egy éjszakát vár.
Másnap kinyújtom, kiszaggatom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal és előmelegített 200 fokos sütőben aranysárgára sütöm kb. 25 perc alatt. Melegen kínálom.

VKF XVIII/1. - Gyümölcsös ricotta torta

Az Ízbolygó által kiírt, túróval kapcsolatos VKF-re én két recepttel készültem, az egyik a most következő gyümölcsös torta, a másik pedig egy sós sütemény, nevezetesen pogácsa.
Nem mondhatnám, hogy különlegesek lennének, talán csak annyi a pláne bennük, hogy a hagyományos túró helyett/mellett másfajta túróféleségekkel készültek.
A tortakrémekhez, édességekhez előszeretettel használok ricottát, amely egy olasz túróféleség, a miénknél kevésbé szemcsés és száraz, ezért finomabb állagot lehet vele elérni. Persze helyettesíthető túróval is, csak ne a legsoványabbat vegyük, mert az olyan, mint a fűrészpor.
A túrótortákat általában mindenki szereti, ez most egy könnyed nyári változat, mert a tejszínt joghurtra cseréltem és a felhasznált gyümölcsök is savanykás, üdítő hatásúak. Én a túrótortát vékony, omlós tészta alappal szeretem, a tészta tényleg csak arra kell, hogy összetartsa a nagymennyiségű krémet.
Ha kevésbé lédús gyümölcsöt használok, azt a tortaalapra tettem volna, de most úgy döntöttem, hogy a tetejére kerül majd a ribizli és az áfonya, egy kis zselében, nem utolsó sorban a gyönyörű színe miatt.

Recept

A tésztához

10 dkg vaj

20 dkg liszt

egy evőkanál porcukor

késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna

egy tojás

baracklekvár

A krémhez

50 dkg ricotta

3 dl joghurt

2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető

egy citrom leve és reszelt héja

5 evőkanál porcukor

összesen 50 dkg ribizli és áfonya
egy csomag piros tortazselé

A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrom és egy órát a hűtőben pihentetem. Ezután nyújtom, kibélelek vele egy tortaformát és előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm vaksütéses módszerrel, melynek lényege, hogy a nyers tésztára sütőpapírt borítok, arra fél kilónyi babot/lencsét teszek, amely nehezékként funkcionál és nem engedi, hogy felpúposodjon a tészta. (A felhasznált hüvelyes már nem fogyasztható, de e célra bármikor használható.) A sütés nálam kb. 10-12 percig tartott. A tortaalapot még melegen megkenem a lekvárral és hagyom kihűlni.
A krémhez a ricottát a joghurttal botmixer segítségével krémesre keverem, hozzáadom a citrom levét, reszelt héját, a zselatin fixet és habverővel egy percig keverem. A cukrot csak ezután adom hozzá és azzal is jól kikeverem. A krémet a tésztalapra öntöm, szépen elegyengetem és beteszem a hűtőbe. Ha a krém már megszilárdult, kirakom a torta tetejét a gyümölccsel és ráöntöm a használati utasítás szerint elkészített zselét. Fogyasztásig hűtőben tartom. Célszerű előző este elkészíteni, mert az omlós tészta így jól meg tud puhulni, mire a tányérra kerül a torta.

B.Ú.É.K.!!!!!!!

Ezúton szeretnék minden kedves gasztrobloggernek és olvasóinknak boldog, sikeres, szerencsében gazdag új évet kívánni.

A szilveszteri menüben idén bőrös sertéslapocka, lencsefőzelék - szigorúan csak újévkor és minél többet, hogy jó gazdagok legyünk:-) - ,majonézes krumplisaláta és valamilyen - még általam sem ismert - sós sütemény kap helyet, ezek jelenleg készítés alatt állnak, így a beszámoló csak a következő napokon lesz olvasható.

Boldog Új Évet Mindenkinek!!

VKF X - Folytatásos regény második rész

Mint ígértem, a marhahúsleves regénye folytatódik, mivel a 15 literes lábos tartalmát veszendőbe menni nem hagyhatjuk .

Ezt a fogást, amiről most írok, általában a húsleves után szoktuk enni. Ha viszont nem akarunk annyira tartalmas ebédet, a levest cérnametélttel és a benne főtt zöldséggel megesszük és utána elég egy szelet sütemény vagy meleg édes tészta a jóllakottság eléréséhez. Lásd tegnap.

Mint már említettem édesanyámék családjában az osztrák polgári konyha gyakorolt nagy hatást az étkezésre, ezért logikus, hogy most a főtt marhahús – táfelspitz, tányérhús – fogyasztásáról esik majd szó.

A húson nem vesztünk össze, mert a család két csoportra oszlott: az egyik tábor a cupákosabb „rezgőért” volt oda, míg én a szép sovány darabokért rajongtam.

A levesben főtt, ízes marhahúshoz mindig dukált valamilyen mártás, ami általában kaporszósz vagy almás torma volt, kaporimádatom ellenére ez utóbbit írom le, mert ennek volt általában a legnagyobb sikere.
További körítés volt még a főtt krumpli, amit mindig a levesből kivett lében főztünk meg, meghámozva, de egészben.

A tegnapi vendégség nyomán mára alig bírtam megmenteni a levet, úgyhogy eltérve a hagyományoktól, ma sós vízben főtt krumplival ettük.

Recept

A levesben főtt marhahús
3-4 szép savanykás alma
ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
tejföl
só
a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)

A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.

Jó esetben még mindig marad a levesben egy kis hús, zöldség meg lé is, ennek felhasználásáról további folytatás következik!

Paprikás magos rudak

Hétvégén ismét jött a nagymama-kommandó unokázni. Tudtam, hogy jó idő lesz, így pörköltet főztünk bográcsban. Mivel azért ez időigényes és nem akartam, hogy bárkinek is kopogjon a szeme az éhségtől, még előző este kitaláltam, hogy sütni kéne valami sós rágcsálnivalót.
Végül ez lett belőle. A recept alapja már megint a Rama utolsó receptes füzetében található, csak paprikával is ízesítettem, mert maradt egy kevés paprikás lisztem az előző napi halsütésből. A paprika jól illik bele, erőteljesebb, pikánsabb ízű lesz a sütemény, mint ha nem tennénk hozzá. Ízesítéshez lehet még köményt, darálatlan mákot használni, ezekkel is finom lehet.

Recept

20 dkg liszt (ebből 1-2 evőkanál a paprika)
12,5 dkg vaj
fél csomag sütőpor
egy tojás
másfél teáskanál só
fél deci tejföl
7.5 dkg reszelt sajt
a szóráshoz szezám-és lenmag

A lisztet a sütőporral elkeverem, hozzáadom a puha vajat, a tojás sárgáját, a tejfölt, a sajtot, a sót, és kézzel puha tésztává dolgozom össze. Szerintem nem árthat neki egy-két óra pihenés a hűtőben, de most rögtön folytattam a munkálatokat.
A tésztát lisztezett munkalapon fél centi vastag lappá nyújtom, és sütőpapírral bélelt tepsire fektetem. Az egész felületét megkenem enyhén felvert tojásfehérjével, meghintem a magokkal, majd éles késsel – lehetne derelyevágóval is, de az enyém muzeális életlen darab – rudakra vágom. Előmelegített 165 fokos sütőben (légkeveréssel) kb. 20 perc alatt megsütöm.
Aki nem akar a felvágással pepecselni, pogácsa formában is kisütheti.

Sonkás félholdak

Ebédre bablevest főztem füstölt csülökkel. A csülök kissé túlméretes volt, maradt belőle jócskán, így a maradék felhasználására sonkás félholdat sütöttem. Na nem mintha a leves után tudtunk volna enni még bármit is, de uzsonnára, vagy teával könnyű vacsoraként azért jól esik. Meg persze társaságban sör vagy bor mellé, de ezt most két héttel a babánk érkezése előtt inkább kihagyom.
A sütemény tésztája egyszerű omlós tészta tejföllel gyúrva, a töltelékhez sem kell ízesítőkön és tejfölön kívül egyéb alapanyag, viszont garantált sikere van.
Melegen és hidegen is egyaránt finom. A receptben megadott mennyiségből nekem tizenhat darab félhold jött ki.

Recept

A tésztához
20 dkg liszt
10 dkg vaj
egy tojás sárgája
2-3 evőkanál tejföl
só

A töltelékhez
20 dkg főtt füstölt csülök (húsosabb részek)
1-2 evőkanál tejföl
egy kiskanál mustár
só, bors

A tetejére
Tojásfehérje
Köménymag

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom és hűtőszekrényben legalább egy órát pihentetem, de előző este is elkészíthető.
Ezalatt a töltelékhez a sonkát megdarálom, összekeverem a tejföllel, mustárral, borssal és sózom is, ha a füstölt hús nem elég sós.
A tésztát vékonyra nyújtom és pohárral kb. 5 centi átmérőjű köröket szúrok ki belőle. Minden kör közepébe teszek egy kiskanálnyi sonkás tölteléket, a tésztát ráhajtom, a széleknél villával összenyomkodom. A félholdakat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, a tetejüket a tésztakészítésnél megmaradt tojásfehérjével lekenem és megszórom pár szem köménymaggal.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm.