Mezítláb

Ritkán szoktam vallási témájú könyveket olvasni, számomra sokszor túl kegyesek, vagy csak úgy érzem, a kiüresedett patronokat lövöldözik ... Szó mi szó, sajnálom a lefordított, keresztény  könyvek elolvasására az időt.
Nóri és Mammka blogján találkoztam először ezzel a könyvvel. A borító nagyon megtetszett, de  mr rég tudom, a belső sokkal fontosabb... Az ő ajánlásuk elég bátorságot adott ahhoz, hogy amikor megkérdezte a barátnőm, mit szeretnék születésnapomra, ezt kérjem tőlük:

A könyv titka szerintem az őszinteség, és az, hogy az író nagyon tudatában van az érzéseinek. Sokszor találkoznak a gondolataink, érzéseink... így elsőre inkább csak a történet érdekel, mindenképpen el fogom olvasni még a közeljövőben is. Vannak kérdések a végén, érdemes lenne megbeszélni azokat is. Sajnos most nincs kiscsoportom, de hiszem, hogy lesz olyan, akivel meg tudom beszélni a kérdéseket!

Elizabeth Mittelstaedt a Lydia magazin alapítója már gyermekként sokat hallott Jézusról, és bár fiatalon újjászületett, az élet igazán kemény, embert próbáló küzdelmeit mégsem tudta elkerülni. Egy kis vajdasági, magyarlakta faluban nőtt fel a kommunizmus ideje alatt, ahonnan tizenhét évesen Ausztriába disszidált (a szülei tudta nélkül) a szabadabb élet reményében. Ami azonban ott várt rá, sokkal inkább rémálomnak nevezhető. Ez után az első, fájdalmas csalódással járó „kaland” után fedezte fel Isten megbocsátó szeretetét...

A „Poros úton mezítláb” című önéletrajzi könyve végigvezeti az olvasót nagy kitérőkkel teli utazásán: a poros kis falu egyszerű tanyájától egészen élete álmának beteljesedéséig, hogy az egész világot elérje a nyomtatott szó erején keresztül. Ebből az izgalmas, inspiráló könyvből megtudhatjuk hogyan is vált a ceruzáját becsben tartó, egyszerű kislányból egy vezető keresztény magazin alapítójává és főszerkesztőjévé, aki világszerte százezrek életére van hatással ma is.

Ki mit olvas?

"Programajánló" augusztusi szombat délutánokra :) Ki mit olvas éppen?

Vannak könyvek, amiket jó újraolvasni, ízlelgetni a mondatokat, "visszavarázsolódni" mások életébe, ilyen-olyan korokba... Vannak könyvek, amiket akárhányszor olvasok újra, szinte mindig más élményt adnak, mint elsőre/másodjára/harmadjára/sokadjára:) Örök kedvencek, megunhatatlanok Szabó Magda könyvei, mert olyan szépen és egyedien fest hangulatot a lapokra, és ez engem mindig elvarázsol. Most épp a Régimódi történetet olvasom újra.

Az ajtó

"Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam."

Az Ajtó az egyik legmegrázóbb könyv amit valaha olvastam. Valós történet. Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri  a szemközti házban lakó Emerencet, a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt.  Kettejük kapcsolatáról mesél, aki két évtizeden át volt alkalmazottja a második világháború utáni Budapesten. A megszokott rend szerint zajló életben fordulatot jelent, amikor fokról-fokra közelebbi kapcsolatba kerül Emerenc az írónővel. Gyanakodva, távolról szemlélik egymást, de a legnehezebb és legmagányosabb pillanatokban nyilvánvalóvá válik, egymás nélkül nem tudnak boldogulni. Egy rendkívüli nő portréja, kettejük alakuló kapcsolata, dacos és terhelt közeledése egymás felé. Olyan, mintha ebben a történetben az írónő meggyónná mindazt amit megtett, illetve nem tett meg Emerenccel. Alapos képet kapunk a háború előtti és utáni Magyarország hétköznapjairól, a minden körülmények közötti helytállásról, háláról, családról, szenvedélyről, árulásról, munkáról. Emerenc lenyűgöző személyiség, az a fajta, akinek megadatott büntetlenül szeretni és meghalni. Folyton gürcöl, súrol, havat söpör, aki ha teheti, iparkodik mindenki útjából elseperni a bajt, a veszedelmet, segít az éhezőkön, kislányt ment meg a gázkamrától,  kóbor macskákat gyűjt... és mindvégig szenved magányától, hogy nem tud kit szeretni, a feldolgozatlan múltjától, és attól, hogy nem akar másokat zavarni. Csak saját törvényeinek engedelmeskedik, vég nélküli csatát vív a világgal. Az írónőből olyan indulatokat, reakciókat vált ki, amin saját maga is meglepődik, akit sokszor félelemmel tölt el Emerenc tökéletes jósága és tisztasága, embersége... sokszor pedig idegesíti rettenetes és nyers kioktató stílusa. Kapcsolatuk viharos, a sírást kiabálás, a haragot bocsánatkérés követi, történetük a barátság ügyetlen, ám őszinte megnyilatkozása. Egy kicsit anya-gyerek kapcsolat, de mindenképpen fölkavaró, megrendítő, igazságra kényszerítő. Ahogy Emerencről leválik a bizalmatlanság máza, a kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó.

Ismét adventre hangolva

Idén is közeleg az Advent. Ma reggel postára adtam keresztlányomnak a szokásos Adventi kalendáriumot, hogy szívében is rendet tegyen, mire eljön a Karácsony. Tavaly volt az első év, amikor nem Igéket küldtem Neki, hanem Bibliai történetekhez feladatlapokat, amiket az anyukája elmondása szerint lelkesen töltögetett (sőt, a testvéreinek is kellett fénymásolni, mert ők is szerették volna töltögetni).

Mivel már 10 éves, szeretném ha naponta olvasná a Szentírást.  Ehhez nagyon jó segítség a Házak könyve Családi áhitatoskönyv. Igényes, szép kivitelezésű, tartalmas könyv kicsi kortól az egész család számára (szerintem ovitól a konfirmáció előtti korosztályig jól használható!). Minden hónap egy-egy téma köré csoportosul, pl Szeptember: Mérték háza, és minden hét is valamilyen téma köré csoportosul szeptember 4 hete a Mérlegelés hete, Képmutatás hete, Szent dolgok hete, Értékeink hete. Hétfőtől szombatig egy-egy Igeverset röviden, érthetően, tömören megmagyaráznak a szerzők, úgy hogy már egy óvodás is megértse azt. Vasárnaponként hosszabb családi áhitat van. Minden hónapnak van egy-egy éneke, ami az adott témához kapcsolódik, az októberi ének az Új szívet adj... Külön tetszik, a könyv végén lévő "melléklet", ahol az ünnepek köré csoportosítva külön Igemagyarázatok és fogalom magyarázatok  vannak (reformáció hete, advent, húsvét, pünkösd...), ötletet ad egy-egy egyházi ünnepet hogyan lehet családi körben megünnepelni (Szenteste) és vannak benne áhitatok családi hétre (nyaralásra) is. Tartalmaz még feladatokat, beszélgetéshez kérdéseket, verseket, gyerekszáj idézeteket, híres emberek gondolatait...Szeretettel ajánlom mindenkinek :-) 
Beszerezni nem egyszerű, tudomásom szerint csak a Zsinati könyvesboltban (Abonyi utca 21.) és a Dunamelléki Református Egyházkerület pénztárában lehet megvásárolni, mindkettő 8-16 között van nyitva, ezért idejében kezdjen utána járni az, aki szeretne vásárolni belőle!

Könyvjelző az áhitatos könyvbe :-)

Mikulás zacskó helyett fehér-arany Tilda korcsolya

"Egy adag szerelem, egy adag útleírás, egy adag önmegismerés."

Könnyed, kellemes olvasnivaló. Laura (a könyv szerzője), akit éppen elhagyott a férje, és hogy kiszabaduljon a számára nyomasztóvá vált San Francisco világából, utazásra, élményekre, új barátokra, új kapcsolatra vágyik.
Utazásainak élményeit tárja elénk, a helyszínek ahol megfordulnak igazi túrista-paradicsomok: Ischia, ahol megismerkedik M-mel, a francia művészettörténésszel, és közel két évig tartó szerelmi viszonyukat lesz. Együtt utaznak Milánóban, Lago Maggiore környékén, Nápolyban, az Eoli-szigeteken és Strombolin is (kis szigete a tűzhányóval), persze találkoznak Itálián kívűl is Londonban, Amerikában, Marokkóban is - így a történet duplán érdekes.

Élményeit közvetlen természetességgel meséli el - jó vele utazni. A látnivalókról, az olasz emberekről, saját érzelmeiről, sőt magáról az olasz életformáról is sokat megtudhatunk könyvéből.

Mindennapok Toszkánában

Frances Mayes 20 éve vett házat Toszkánában, és olaszországi kalandjaikat írja meg könyveiben, ami egyszerre úti könyv, receptes gyűjtemény, élménybeszámoló. Bepillanthatunk a baráti körükbe, hogyan látja egy amerikai az olasz hivatalokat (ügyintézés...), hosszasan ír a kirándulásaikról, titkos recepteket is megoszt velünk... Az első két regényben szenvedélyesen ír még a legapróbb dologról is, gyönyörűnek lát(tat)ja a piazza köveit; lelkesedik azért, hogy az olasz konyha mindent felhasznál, nem dobnak ki semmit, mégis fejedelmi ételeket készítenek minden évszakban; úgy mesél a cortonai piacról, hogy érzem az illatokat, hallom a dallamos olasz nyelvet, látom a színek kavalkádját... Későbbi könyvei (fényképes albumok és ez is) már kevésbé a Dolce vita-ról szólnak, nekem kevésbé jön át az olasz mentalitás, hangulat... ezek könyvek olvasása alatt nem tört rám a Most azonnal Toszkánába akarok menni! érzése. 

Ha őszinte vagyok: szeretnék én annyi időt eltölteni Olaszországban, hogy szenvtelenül, pusztán tudósítás jelleggel írjak egy-egy szarvasgomba vadászatról, raccolta-ról...:-)















Képek az internetről

Egy kis kultúra...

Régebben elolvastam már ezt a két könyvet. Nekem nagyon tetszett, és az, hogy ez nem egy kitaláció, hanem egy valódi, hús-vér ember életének a története, még izgalmasabbá tette számomra a regényt. (Azt nyilván nem tudom, hogy mennyire hiteles a könyv.)

A történet elején egy asztalosműhely életébe csöppenünk bele, ahol egy kis fiatal inas, Miska dolgozik. Szülei meghaltak, nagybátyja pedig nem fizette a tanulmányait, hanem elküldte inasnak, hogy eltartsa magát. A kis Miska már ekkor is rajzol szabadidejében titokban, bár itt még tiltják. Innen aztán később a rokonoknál való tartózkodás és többhónapnyi betegség után Budapestre megy tanulni. Budapestről rövidesen a bécsi akadémiára kerül tovább tanulni. Itt beleszeret a báróné, Koltay Denise és egy svéd bárónőnek álcázva magát beiratkozik az akadémiára szintén, hogy egymáshoz közelebb kerülhessenek. Szerelem alakul ki közöttük, de pár hónap múlva végeszakad a kapcsolatnak.
Ezután Miska Münchenbe, majd Düsseldorfba megy festészetet tanulni nagy mesterekhez. Közben Magyarországon megismerkedik későbbi jóbarátjával, Lacival (Paál László – festő), aki élete folyamán mindig átsegíti a szakmabeli nehézségeken.

Időközben több nővel is kezd kapcsolatot, de nem állapodik meg, csak szeretőket tart, de ezzel még a házassága alatt sem hagy fel.
Utolsó állomása Párizs, ahol letelepszik és alkot. Később itt is nősül meg és már nem költözik haza Magyarországra.
Az elválás után tizenöt évvel Párizsban újra felbukakkan a báróné és folytatódik a szerelem, bár ekkor már csak erős, mély szeretetet éreznek egymás iránt, nem olyan tomboló szerelmet, mint korábban. Néha nem is értik meg egymást kisebb kérdésekben.
Párizsban festi meg Munkácsy élete fő műveit is, a három legnagyobb festményét élete vége felé közeledve.

A történet is nagyon tetszett, megismerkedhettem vele, hogyan is készül egy festmény, milyen volt egy festő élete és egész konkrétan Munkácsy Mihályt is megismerhettem, ahogy a lapokon megelevenedett az életútja. Teljesen megértettem  Munkácsy érzéseit, gondolatait. 

Mielőtt megnézném a Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját  újra elolvasom a regényt. 

Olajbogyó

"Egyfolytában átkokat szórok Athénére. Ő volt az, aki Poszeidónnnal a hatalomért vetélkedve az első olajfát sarjasztotta az Akropolisz köveiből, és termését a műveltség gyümölcsének kiáltotta ki. Azt mondta, az olajbogyó húsa keserű, mint a gyűlölet, és szűken mért, mint az igaz szerelem, fáradtságos munkával kell megpuhítani, kisajtolni zöldes aranysárga vérét. Továbbá az olajfa olyan, mint az élet, az érte folytatott küzdelem megszentelte olaját, amely a bölcsőtől a koporsóig gyógyítja és táplálja az embert. És az istennő olaja elixírré vált. Lágy, sűrű cseppjei dúsították a juhsajtot, egy merőkanálnyi olaj följavította a rőzsetűzön párolt bajuszos hagymát. Agyagmécsesben égetve megvilágította az éjszakát, javasasszony kezében melegített, simogatta a megfáradt férfi és a vajúdó asszony bőrét. Ha a toszkán hegyek közt gyermek születik, még ma is olívaolajban mosdatják meg, minden hajlatába egy-egy kis adagot dörgölnek. A haldoklót ugyanezzel az olajjal kenik meg, másfajta megtisztulás végett. Miután pedig kiszenved, gyertyát gyújtanak, olajat melegítenek, és búcsúzóul azzal dörgolik be - az olaj tehát végigkíséri minden útján, ahogyan Athéné ígérte."

(Részlet az Ezer nap Toszkánában könyvből)

Szeretnék részt venni egy raccoltá-n (olajbogyó szüreten) ....

Kép az internetről

Parole e miele

Szavak, amelyek elrepítenek Itáliába; szavak amelyek a toszkán tájat, ételeket, hangulatot, érzéseket.... körbeírják; szavak, amelyek megédesítik az utazási időt. Szavak csak és mégis...

parole - szavak

miele - méz

kép az internetről

És köntösömre sorsot vetettek

Sajóbábonyban kaptam Norbiéktól (a szállásadóinktól) ezt a könyvet ajándékba, és Norbi ragaszkodott hozzá, hogy elolvassam. Eleinte húzódoztam, hogy engem nem érdekelnek a korai kereszténység korában játszódó könyvek, és őszintén szólva, nem szeretem a vallási témájú könyveket (vannak rossz tapasztalataim), de Norbi olyan kedves volt, hogy nem mondhattam nemet. Nem is beszélve arról, hogy Norbin nagyon látszott, szereti és nagy becsben tartja ezt a regényt. Szóval, elolvastam...  remélem még sokáig is elevenen emlékszem majd arra, mit éreztem tőle, és milyen hatással volt rám. Azóta is igyekszem mindenhol ajánlani ezt a lebilincselően izgalmas bibliai regényt, amely Krisztus köntöséről – amelyre, beteljesítve a próféciát, "sorsot vetettek" – és az azzal kapcsolatba kerülő személyek kalandos útjáról szól. Kitalált történet ez,  amelynek folyamán a köntöst kísérő csodák mögött mindvégig ott ragyog a kegyelmes Isten hatalma és könyörülő, mindenre elegendő szeretete. Olvassátok el, mert ez valóban nem egy szokványos vallási témájú könyv.