Nem költői

Rengeteget küzdök a szakdolgozatommal. Nem részletezném, de a projektjeimmel intenzíven árnyékra vetődök, úgy október óta folyamatosan... Segítő kapcsolatból nem akarok szakdolgozatot írni, mert mellékletként 10 segítőbeszélgetés jegyzőkönyvet kell csatolni. Én már a 4 után is majdnem eret vágtam, minden jegyzőkönyv után el kellett menjek futni, hogy levezessem a feszültségem. Jobban bevonódok a gépeléskor, mint a beszélgetés alatt (ki érti ezt?!, mert én nem!). Február óta minden héten beszélgetek egy fiatalasszonnyal, már szépen alakul a segítő kapcsolatunk, de azt érzem, ha még 6!!! jegyzőkönyvet meg kell írjak, magam is segítő után nézhetek. És ez most nem vicc, bármennyire is annak hangzik. Ami még aggaszt, hogy a projektemhez még semmilyen szakirodalmat nem olvastam el. Egy betűt sem. Cserébe, a segítő kapcsolathoz ennyi könyvem van, amiket már átfutottam, és a nyáron szeretném elolvasni mindet:

Most őszintén, szerintetek normális vagyok?! Olyanból szakdolgozatot írni, amihez se irodalmam, se emberem nincsen?! Jah, a Betesda tavánál a béna 38 teljes évet várt. Mit nekem 38 hét?!* Rejtély vagyok a magam számára is... Helyes megfejtőt keresek :-D

* Kaptam ígéreteket Istentől, hogy nem kell olyan sokáig úgy éreznem, hogy nincs emberem, mint a Betesda tavi betegnek, megerősít (2 kor 12,9) és azt is, hogy élet támad körülöttem (Ézs 35,6). Nehéz hittel ráállni erre az Igékre, de a tapasztalatom az, előbb-utóbb menni fog nekem az is... addig imádkozom, hogy kibírjam ;-)

Unom

Reggeli szokásos blogos olvasáson megdöbbentem párizsilány posztján (a címet is, és a klippet is tőle nyúltam, remélem nem haragszik nagyon).... A posztját, akár én is írhattam volna. Napok óta nem vagyok jól, de tegnap csúcsosodott ki az egész.... szinte egész álló nap kínoztam magam, ültem a galéria lépcsőjén és zokogtam a kilátástalan életemen. Hogy másnak is rossz legyen, ne csak nekem, felhívtam a barátnőmet (pechjére ingyen beszélünk), majd este a szkájpon folytattam egy másik barátnőmnek. A kettő közötti időben magamban pörgettem a dolgot, és vettem ujjhegyre a sérelmeimet. Unom, hogy én vagyok a nagybetűs lúzer mindenhol... a munkahelyemen, mert a kolléganőm ugyan bejár, de nem dolgozik, csak teázik, meg hosszan ebédel és csicsereg egy másik lánnyal, majd a fennmaradó időben pedig az érettségiző fia tételeit dolgozza ki, már ha bejön dolgozni, mert leginkább az egyetemista lányát kíséri zh-zni, kollokviumra,  nyelvvizsgázni... és unom, hogy senki nem szól rá. És unom, hogy 3 albérletben laktam, és ebből kettőben a főbérlő masszívan átrázott. Legyen elég annyi, hogy a 2. helyen semmit nem papíroztunk le (lévén egy ifibe jártunk), és a főbérlő még azt is letagadta, hogy kauciót adtam, sőt egyetlen számlát nem láttam a majdnem 4 év alatt, bemondásra fizettem, és frankón túlszámlázott minden hónapban, én ezt 3 év után tettem össze; ahonnan most költöztem el, ott meg rám akar verni az ex főbérlő olyan számlát, amit havonta küldenek, tehát előre fizet mindenki, de januárra és februárra is ki akarja velem fizettetni a számla felét (bemondásra, ofkorsz, mert mondtam neki: a befizetett számlákat szkennelje be, küldje el mailben nekem, én felhívom a szolgáltatót és majd utána nézek, persze ezt nem tudja megtenni sajnos...) - nyilván, mert akkor neki nem lenne kiadása abban az egy hónapban, amíg üresen állt a lakása. Mondom lúzer vagyok, csupa nyomtatott nagybetűvel. És ezek a főbérlők egyben a barátaim is voltak. Mármint én voltam a barátjuk, ők meg kihasználtak engem. Unom, hogy mindig megtalálnak az élősködők, akik lelkiismeret furdalást akarnak kelteni bennem, mert küzdök magamért. És unom, hogy mindenre egyedül vagyok. Unom, hogy válogatok a pasik között, ezért nincs senki, aki mellém állna a bajban. És unom, a hülye vigasztalás-patronokat, amiket hívő berkekben durrogtatnak. És unom, hogy az ex-albérlőm még mindig tartozik, pedig november 30-án elmentek. És unom, hogy hiába voltam velük rendes, az én festékemmel!!! festették ki a házamat amikor elmentek, és unom, hogy hazudnak mindenkinek (pl. ők újították fel a házat!), és azt is unom, hogy nekem is folyamatosan hazudnak, meg fenyegetnek. És baromira unom, hogy más lakásában kell lakjak, miközben van nekem sajátom. És unom, hogy nem tudom lesz@rni az egészet, megrántani a vállam, máson átgázolni, másokat lejáratni... Unom és gyűlölöm a tehetetlenségemet, meg a gyávaságom, hogy nem merek kilépni ebből a kilátástalan helyzetből... És unom, hogy ez egyben egy transzgenerációs örökség is, amivel nekem kellene kezdenem valamit. Unom, mert az utóbbi időben jónéhány ilyen családi örökségre bukkantam. Unom az egész életet úgy ahogy van, mert egy kilátástalan spirál az egész, nem látom a kijáratot. Bármeddig tudnám folytatni a sort, és már a gondolatát is unom, hogy elsoroljam azt, miket unok az életemben... 

Okostelefon

Az Euronics-ben vettem egy okos telefont májusban, már 3x volt szervizben, pénteken hoztam el, de vihetném vissza, mert a kamerája még mindig nem jó. Az üzletben flegmák, nem segítőkészek, passzolgatják az ügyet. Kártyafüggetlen telefont akartam, ezért vettem az Euronics-ben készüléket. Az eladás után a bolt semmilyen!!!! felelősséget nem vállal; a szerviz, ahol csiga lassúsággal javítják (1 alkalom átlagosan kb 5 hét, na már 3x volt szervizben a készülék, most megy 4x, és májusban vettem) pedig mutogat a gyárra. Az üzlet addig nem tud pénzt visszaadni, amíg a szerviz nem igazolja, h a készülék hibás (bár ha 3x bevették javítani, szerintem ezzel elismerték, hogy a készülék javításra szorul), a szerviz viszont a gyártól vár ehhez valamilyen papírt. Felelős nincs, mindenki kedvesen mosolyog én vicsorgok. Azt hiszem, ha a szolgáltatótól vettem volna telefont, akkor egy lécső kimarad, illetve a szolgáltatónak nagyobb a kapcsolatrendszere (nyomása) a telefongyárra, mint egy üzletnek (hiszem én naivan). Szóval cipőt a cipőboltból, műszaki készüléket a márkaboltból, telefont a szolgáltatótól.... és az Euronics-et meg messzire elkerülni!

UPDATE:
 A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság ezt válaszolta:
"Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet mellékletének 12. pontja alapján a mobiltelefon tekintetében (amennyiben annak vételára meghaladja a bruttó tízezer forintot) a kötelező jótállás időtartama egy év, amelyet a vásárlás napjától, illetve az üzembe helyezéstől – amennyiben azt a kereskedő, vagy képviselője végezte el – kell számítani. A jótállási kötelezettség biztosítása tekintetében a kereskedő a felelős. A jogszabály így szól: "A jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez (a továbbiakban: forgalmazó). A jótállás ideje idő alatt a kereskedő a termék valamennyi hibája miatt helytállni tartozik. Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítést követően keletkezett. Nem nekünk kell tehát bizonyítanunk a hibás teljesítést, a jótállás alapján ugyanis az eladót terheli – amennyiben vitatja a fogyasztói kifogást – a bizonyítási kötelezettség. A kereskedőnek kell azt bizonyítania, hogy a hiba oka már a termék átadását követően lépett fel. A bírósági gyakorlat szerint továbbá, amennyiben a javítások több ízben eredménytelenül végződnek, a fogyasztó jogszerűen érvényesítheti egyéb, hibás teljesítésen alapuló igényeit, így kérheti a termék kicserélését, a vételár utólagos csökkentését, illetve a vételár teljes egészének visszafizetését. Azt, hogy pontosan hányadik sikertelen javítási kísérlet alapozza meg a fogyasztó másik igény áttérésére való jogát, jogszabály azonban nem határozza meg, az mindig csak az adott ügy valamennyi körülményének – így például a sikertelen javítások száma, a fogyasztónak okozott kényelmetlenség, a fogyasztó által fizetett ellenérték mértéke, stb. – ismeretében dönthető el. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a kereskedőnek az Ön által jelzett kifogásról a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII.30.) GKM rendelet szerinti jegyzőkönyvet kell felvennie. A rendelet szerint, ha a kifogás rendezésének módja a fogyasztó igényétől eltér, ennek indokolását a jegyzőkönyvben meg kell adni. Ha a forgalmazó a fogyasztó igényének teljesíthetőségéről annak bejelentésekor nem tud nyilatkozni, álláspontjáról legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni a fogyasztót. A jegyzőkönyv másolatát a fogyasztónak át kell adni. A GKM rendelet alapján a kijavítást vagy kicserélést a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdése értelmében - a termék tulajdonságaira és a fogyasztó által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A forgalmazónak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvégezze. Amennyiben a vállalkozás nem a GKM rendelet rendelkezéseinek megfelelően járt el, lehetősége van a lakóhelye szerint illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőséghez (http://www.nfh.hu/magyar/informaciok/elerheto/teruleti) fordulni. Szükséges még felhívni a figyelmét arra, hogy a szavatossági igények teljesítésével járó költségek - így különösen az anyag-, munka-, továbbítási kiadások - az eladót terhelik. Emellett továbbá jogosult kártérítést is érvényesíteni az eladóval szemben. Amennyiben azonban a csere/elállás tekintetében nem sikerül megegyezésre jutniuk, jogainak érvényesítése érdekében bírósághoz, vagy békéltető testülethez (www.bekeltetes.hu) kell fordulnia. A fogyasztóvédelmi hatóság ugyanis nem jogosult arra, hogy a felek között fennálló jogvitát érdemben eldöntse. A békéltető testületi út választását az eljárás gyorsasága, egyszerűsége, valamint költségkímélő jellege indokolhatja."

Vagyok

Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok, örök élettel megajándékozott, keresztyén, református, magyar, jobboldali, pedagógus, hittan oktató, testvér, barát, szomszéd, munkatárs, beosztott, albérlő, főbérlő.... Vagyok. Látok, hallok, érzékelek, van véleményem, amit meg tudok fogalmazni, tudok mellette érvelni. Képes vagyok becsomagolni és a másik szemébe nézve elmondani. Képes vagyok szeretetet adni és elfogadni. Képes vagyok megbocsátani és bocsánatot kérni. Képes vagyok ok-okozati összefüggéseket meglátni, politizálni (közügyekkel élni), kevesen mondhatjuk el magunkról itthon, amire én igen büszke vagyok: bejelentve dolgozom, jócskán hozzájárulok a közöshöz (közbiztonság, közoktatás, közvilágítás...). A körülöttem élő emberek politikai, vallási, erkölcsi... nézeteik nem befolyásolnak, nem ezen értékek mentén  alapján választom meg kik a barátaim, ismerőseim. Igyekszem nem ítélkezni senki felett, igyekszem mindenkiben meglátni Isten teremtményét, a (szenvedő) Krisztust. A közelmúltban a felsőoktatási reformról szóló facebook-os poszthoz hozzászóltam, konkrétan felettem egy kérdést, amire nem tudott szavakkal válaszolni az ismerősöm, és válaszként törölt az ismerősei közül, majd a tegnap a blogján kibeszélt, lejáratott (név nélkül, de igen jól beazonosíthatóan, ofkorsz). Tudatosan kerülöm az aktuál politikai témákat itt, mert bár szeretek politizálni, de nekem nem istenem a politikum, hiszem és vallom "Ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett". Számomra az abszolútum maga Jézus Krisztus Isten Fia a Megváltó, ezért bár szeretem az állatokat, a természetvédelmet, a kézimunkát, a gyerekeket, a politikát, a pszichológiát, az irodalmat, a zenét... egyiket sem veszem körül vallásos áhitattal. 

Erősen gondolkodom bezárom a blogomat, mert bántva engem és rám hivatkozva a reformátusokat (keresztényeket) ne beszéljék ki és ne járassák le.

Fogas

 

 

 

 

 

 

Évente el szoktam menni fogászatra, igaz tavaly kimaradt, de azért rendes vagyok e tekintetben (is).  Kedden elmentem ahhoz a doktornőhöz, akihez kb 3 éve járok, de olyat mondott, amit nem tudtam tőle elfogadni, ezért kerestem egy másik dokit (sokáig nem kellett keresni, mert egyik kötős-horgolós csoporttársunk fogászati asszisztensként dolgozik, gyorsan kértem időpontot a főnökéhez konzultációra). Tehát a héten tegnap is voltam fogászaton, az új dokinál. Komolyan mondom, minden tekintetben szuper! DE számomra horror áron dolgozik (minek fizetem a TB-t - kb 15 éve,- ha magándokihoz kell járnom???!!!). Kaptam kezelési tervet, árajánlattal. Hosszan szépen beosztva megyek, majd mert sok a nulla a számlán :-P Varrógépet szerettem volna venni, meg  nyaralni menni. ... ezek vannak mifelénk. És felétek?

Szép hétvégét mindenkinek, a holnapi taliról majd beszámolok :-) 

Képek a Pinterestről vannak!

Ungarische betyárise

A múlt héten két lelkes szomszédom addig öntözte a közös udvarunkon a levendulámat, amíg az kirohadt. Mert a levendula ha túl van öntözve, barnulni kezd a levele. A két nyomorult szomszéd azt gondolta, azért barnul a levél, mert ki van száradva. Ördögi a kör. Nem volt kedvem nevetni rajtuk, és nem az anyagi kár miatt (800 Ft-ért vettem), hanem mert nehezen viselem el, ha a cuccaimhoz hozzányúlnak (beragadtam az enyém-tiéd témakörbe, nem tagadom). A héten ellopták a közös udvarról a jácint hagymámat (tavasszal az anyukámtól kaptam a névnapomra, 1100 Ft-ért vettem) és a gyökerező leanderemet (olaszországi ajándék) mindkettőt cserepestül. 

Min kellene változtatni Magyarországon, hogy jobb hely legyen? 
Szerintem az a baj, hogy a magyarok mindig mástól várják a megoldást: majd jön a Fidesz/Orbán Viktor és megoldja a problémákat, mint a villám; valamelyik MSZP-s/liberális nagyágyú biztos tudja az überfrankót, jól megmondja nekünk, aztán itt lesz a Kánaán; persze kisebb dolgokat is mástól várunk: a közös képviselőtől, hogy kitolja a közös kukát hetente 3x (és húzza is be) ...

Szerintem akkor lesz jobb hely Magyarország, ha akkor is szóba állok a régi barátaimmal, szomszédaimmal... ha kiderül hogy ők nem ugyanarra a politikai pártra szavaztak, mint én; ha a süteményből viszek kóstolót pl a munkatársamnak, mert tudom, szereti; ha a szomszédom becsönget, hogy szüksége lenne egy pohár tejre, szívesen adok neki; ha mindenki elmenne a szemetesig a hulladékaival (vagy legalábbis többen hajolnának le a szemétért, mint ahányan eldobják...); ha a közös udvarról/rétről valaki levágná a füvet, hogy ne érjen az égig; ha nem nyúlnának hozzá a másik dolgához... Jó lenne, ha arra lennék figyelmes, hogy a körúton nincsenek eldobott csikkek, a puccos Marinán (is) eltűnnek a kutyagumik....egyszerűen csak tisztaság és rend lenne körülöttem. Az emberek meg békében élnének, vallástól, politikai nézettől függetlenül. Nem jobban, csak úgy, mint a hőn áhított Nyugaton.

Vidéki romantika

Amikor az 54 lakásos tömbházban laktam teljesen természetesnek vettem, hogy vannak furcsa szomszédaim, lévén "minden házban lakik egy bolond". Egy-egy kötekedő szomszédot úgy tudtam távol tartani magamtól, ha arra gondoltam, milyen jó is a mi kis vidéki házunk, a kicsi utcánk már-már falusi életközössége. Az utóbbi időben  rájöttem a kertesházas övezetnek is megvannak a maga bolondjai:

Szombat délelőtt 10 óra, kint épp a meleg-rekord dől meg (kb 35 fok van). Szembe szomszéd becsenget:

- Csak szólok, csukjátok már be az ajtót és az ablakot, meggyújtottam egy adag száraz gyallyat, fél óra múlva már le is ég.

- Gyuszi bácsi, hőségriadó és tűzgyújtási tilalom van ma!

- Igeeeeeen?! És ezt ki mondta?!

Péntek este anyukám panaszkodik, hogy fáj a feje. Gondolom, magas a vérnyomása.

- Anya mérjük meg a vérnyomásod!

- Jó.

- Kimegyek a vérnyomásmérőért, (de nem találom a helyén). Anya, hova tetted a vérnyomás mérőt?! Legalább15 perce keressük, most már nekem is szükségem van egy tablettára. Anya gondolkozz, hova tetted?!

- Ó, tényleg, Ági (a szomszéd) kölcsönkérte, mert nekik nincs.

Hívom telefonon Ágit, hogy hozza vissza a vérnyomásmérőt. Simán letagadja, hogy náluk lenne. Hétfő estére rejtélyes módon megkerült(hazakerült) a szerkezet.

Ági, aki nem csak a cseresznyénket és a meggyünket szedte le, és a vérnyomás mérőt is lazán elviszi, azt is kitalálta, hogy a kedves fia egész nyáron át meszeli majd a lakásunkat (nem, nem kastélyban lakunk, csak 100 nm). Persze előre összeget nem tudnak mondani, de már elvették a 20.000 Ft előleget. Megfenyegettem  szépen kértem a srácot, adja vissza a pénzt, és legyen szíves ne kezdjen hozzá a meszeléshez  ha egy légy nagyságú pacát látok a lakásban, feljelentem. Most mindenki néz értetlenül.

Azon gondolkodom,  Magyarországon (pl egy  tanyán) van-e nyugalom?! Vagy oda a fa- és szénatolvajok járnak?! Esetleg  a szomszéd tanya tulajdonosa beszántja a bekötőutat, amin az aszfaltos útig lehet eljutni?! 

Kép innen.

Egy panasz

Több, mint egy éve egy flotta tagja vagyok, most inkább nem értékelném a T-Mobile-t, mert a mobilszolgáltatókkal pont úgy vagyok, mint a bankokkal (alig tudok dicsérő szót róluk mondani). Március elején elromlott a telefonom érintőképernyője, egyből be is mentem egy T-Pontba, ahol sorszámhúzás után 1 órával már tudtam is beszélni egy ügyintéző hölggyel, aki elmondta, hogy a netről le kell tölteni egy formanyomtatványt, amit a flottatulajdonos gyülekezetnek ki kell tölteni, és azzal visszamenni a T-Pontba. Mivel én egy vidéki flottához tartozom, mindent le kellett szervezni. A magyar helyzetet jól modelleztük, a posta csak a 3. megbízást juttatta el hozzám (2 levél még mindig kering kis hazánkban). Szóval, kb 5 hét után tegnap meghozta a postás a levelet, ma bementem a T-Pontba, már előre féltem, hogy mimindent fog tőlem kérdezni a javítós fickó (biztonsági kódot, igazolványok számait, a Himnusz 4 és 7. versszakát...). Aztán csak rám nézett, és közölte velem, hogy ezzel a honlapról letöltött nyomtatvánnyal semmit nem tud kezdeni, mert a garancialevél jogosít a készülék megjavításához. NAMOSTMIVAN?* Aztán közölte velem, hogy a központi rendszerből a telefonszám alapján meg tudja nézni, hogy garanciális a készülék-e vagy sem. Csekkolt a rendszerben, majd közölte, hogy 20 perc múlva kész a telóm.

Modern világ, modern problémákkal: itt egy állami feladat, a bivalyerős fogyasztóvédelem! Annyi helyről kivonulhatna az állam, és békén hagyhatná a népet. Például hallom, hogy többet nem lehet dohányozni a kocsmákban... micsoda elképesztő ökörség ez? Akkor tiltsuk be a telefont is, az is van olyan ártalmas, mint a cigizés. Meg egyáltalán, a bűnt is be kellene tiltani. Rendeletileg. Szóval a magánéletünk egyre szigorúbb szabályok közé van szorítva, miközben a T-Mobile lépten-nyomon szabályt szeg.

Én a magam részéről utálom ezt a kort. Kivéve a porszívót, a gázbojler okozta melegvizet meg a Bud Spencer filmeket.

*ennél jóval többet mondtam, de azt ha átfogalmazom elveszik a lényeg

Mai dühöngő

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Viszont a sánta kutya lába meggyógyulhat.

Népnevelés?

Leszögezem, nem nézek tehetségkutatókat, átverő show-kat. Nem olvasok bulvár-magazinokat, pletyka lapokat sem. Nem szeretek kárörvendeni, másokat kinevetni (még akkor sem, ha ismeretlenek).

Az egyik (keresztény?) ismerősöm a fészbukon megosztja a "vicces" Megasztár5 videókat (Bikicsunáj, Csöri-csöri-csip-csip...). Persze Bibliai Igékkel is megindokolja, hogy ez által a gyöngyszemek által hogyan  szeretné elgondolkodtatni az ismerőseit, azaz a közjó érdekében, hogyan formálja az ízlésünket. Néha, elvesztem a fonalat a videó-népnevelés-Biblia vonatkozások tekintetében, de a hiba biztosan az én készülékemben van. Egyik ilyen videójánál, hozzászóltam és a hozzászólók között egy valaki volt, aki hasonlóan vélekedett, mint én. Nem tagadom, rosszul esett, hogy a végén még engem húztak le, kritizáltak meg, csak mert más a véleményem, mint nekik, mert nem szeretek kárörvendeni, sőt egyenesen rosszul vagyok egy-egy ilyen dal láttán. 

Ma olvastam ezt az írás, ami azért is jó, mert legalább még 1 valaki ugyanazt gondolja, mint én :-)

"A bikicsunáj nem vicces. Pont. Az elején egy kicsit jó volt, de azért akkor sem nagyon. Nem fogom fel miért lett Magyarország nemzetközileg elismert attribútuma az egész, miért címlapsztori, mi ez a fene nagy hype, miért készülnek erről pólók? Miért jelent meg a "Bikicsunáj nyelvvizsga"? Én napokig nem is tudtam mi ez, és direkt vártam, hogy passzívan kiderüljön, bár sejtettem, hogy valami celebes dolog van benne, és nem egy magyar fejlesztésű fúziós technológia kapott ilyen fedőnevet, de azért már kezd sok lenni, és irigylem mások nem létező ingerküszöbét.
Igazából azt tartom főleg szánalmasnak, hogy a fél ország ezen röhög, közben ha el kéne mondania, vagy csak helyesen felolvasnia az eredeti szöveget, netán csinálni róla egy magyar fordítást (esetleg csak 1 mondatban összefoglalni a lényeget) a legtöbben néznének mint hal a szatyorban. Egyébként ez érdekes kérdés, mert az angolul beszélő magyarokat (azaz a hungolul megszólalókat) kábé olyan könnyű azonosítani 10000 emberből mint egy kínai/japán próbálkozót. Nem javít a helyzeten az sem, hogy nálunk divat csesztetni a rossz kiejtést is, és meg sem mernek szólalni az emberek, mert félnek, hogy kinevetik őket, pedig a kritizáló fél sem beszél szebben egy britt négyévesnél akkor sem ha meggebed..."

Vélemény innen.

Valaki mondja meg...

hogy lehet az, hogy Magyarországon mindenki ért mindenhez, és mégis felettünk a béka? Valaki mondja meg, hogy lehet az, hogy ebben az országban mindig mindenki ért a tanításhoz/pedagógiához, ellenben senki sem akarja a remekbeszabott ötleteit havi nettó 80.000 Ft-ért megvalósítani?! Csak tudnám, hogy miért éri meg a szülőnek lehülyéznie a pedagógusokat, minden iskolai dologba beleszólni és az OM-ban az iskolarendszert szinte évente átszabni? Miért von le valaki ismeretek hiányában messzemenő következtetéseket? Nem, nem akarok vitatkozni. Felesleges, értelmetlen, csak magamat idegesíteném. De csak nem hagy nyugodni pár dolog, mert ma ebéd közben megtudtam az egyik kollégámtól, aki szakközép iskolába járt és sosem volt egyetemista/főiskolás (de az illető találkozott már olyannal, akinek van pedagógiai diplomája, igaz az a valaki kb 15 éve nem tanít, mert folyamatosan GYESen van), hogy az általános iskolában pontosan ugyanaz tanítják, mint a gimnáziumban és az egyetemen; a matematikára, a  kémiára és a fizikára semmi szükségünk az életben; a gyerekektől csupa haszontalan dolgot kérnek számon. A kollégám szerint az lenne a legjobb, ha minden gyerek saját maga választhassa meg miket akar tanulni, mi az ami érdekli, mi az amihez tehetsége van. Az lenne a megoldás, hogy addig egyszerűsítsük az oktatást, amíg csak lehet, azaz elég ha a magyar érettségin le tudja írni a nevét, és a közgáz érettségin meg tudja számolni a vizsgabiztos zsebében lévő pénzt?! Miért nem marad mindenki a saját kaptafájánál? Ha már egyeseknek nem volt annyi szorgalma/lelkesedése a pályaválasztáskor, hogy tanárnak menjen, akkor most miért nem tudja szaktudás hiányában elfogadni szó nélkül és kritika nélkül a pedagógusok munkáját, vagy ha annyira borzalmasnak találja, csendben elmenni mellette? Az is lehet, hogy ebben a történetben csak egyetlen kérdés van: miért idegesít fel engem a hozzá nem értők okoskodása, és ilyen hülyeségeket hallván miért nem tudom megrántani a vállam és továbbmenni? Azért, mert igenis vannak kedves, szerető pedagógusok. Ismerek jónéhányat.

Udvariatlanság

Kaptam egy pofont. A Zélettől.

Adott egy Vidéki Lány, akinek Budapesten nincs lakása, és egy budapesti lakással rendelkező Nagy Fehér Férfi  és a Barátok. Valamint a folyamatosan érkező "véletlenek". Vidéki Lány az albérletbe költözése napján (április 1-én) rádöbben, nincs fűtés a lakásban, a főbérlő  nem hív szerelőt, mert az bizony pénzbe kerül. Az albérletben töltött napok alatt továbbá az is kiderül, hogy nem lehet a mosógépet használni, mert azt lehetetlen bekötni (nincs  hozzá csap, az áram is gyenge és a vízvezeték sem bírná ki a nyomást); a porszívó nem működik, mert a biztosítékot folyamatosan leveri; az ablakkilincs rossz, kinyitni nem érdemes, mert utána nem lehet rendesen bezárni (és besüvít a szél a kicsi szobába). Az elején még vicces a dolog (lévén április van, vagy mi?), de aztán ahogy az idő egyre telik, egyre rosszabb lesz a helyzet, mert az áprilisi időjárás ebben az évben hidegebb a megszokottnál, sokat esik, és a szelek is hidegen fújnak... a Vidéki Lány megfázik, felfázik és még a szeme alatt is herpesz lesz.

Néhány nap múlva telefonál a Nagy Fehér Férfinak, hogy a lakás alkalmatlan a normális életvitelre, kiköltözik a lakásból hónap végén, mert itt nem lehet élni. Elköltözik, le akarja zárni életének ezt a fejezetét, el akar határolódni a Nagy Fehér Férfitól. Az új lakásában a fáradtságtól, a félelemtől bőg a dobozok és az eltört váza fölött. A Nagy Fehér Férfi vádaskodik,  a telefont nem veszi fel, e-mailre nem válaszol... a gyáva Vidéki Lány helyett annak Bátor Budai jogász Barátnője állja a sarat, és kezébe veszi az ügyet.

A barátok felveszik a Mindenkinek jól megmondom az überfrankó köpenyt, és osztják kérve, kéretlenül a tanácsokat. Akad köztük, aki az információt keveri és olyan is, aki egyértelműen az tanácsolja, hogy a békesség kedvéért (és a kersztyénség nevében ofkorsz) a Vidéki Lány csak is szeretettel és mosolyogva fogadhatja a Nagy Fehér Férfi megalázásait.

Azt hiszem, udvariatlanságnak nevezik az ilyent. És akkor még finoman fogalmaztam.

Tisztesség

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt figyeltem meg, hogy a magyar ember nem ismeri a "másik tulajdona", "ami nem az enyém, ahhoz nem nyúlok" fogalmakat. Irigykedve néztem a le nem lakatolt bicajokat Stockholmban, a be nem  zárt házakat Holsbyban....
A Glida Max legújabb termét azzal reklámozta, hogy január 31-ig ingyen használhatta a gépeket az, aki sportolni vágyott. A hétvégén hallottuk, hogy megváltoztatták az akciót, már csak január 15-ig lehet ingyenesen használni a gépeket. És tudjátok miért? Mert az ingyen tornázók elkezdtek lopni (pl. súlyzókat). Miközben ezen mérgelődtem, eszembe jutott egy filmjelenet, a Segítség, apa lettem amerikai filmből:

Lány bemegy a boltba és eyg üveg kólát visz a pénztároshoz.
- 65 cent
- Tessék , s kirak egy 1 dollárost
- Parancsoljon a visszajáró: 9 dollár 35 cent
- Köszönöm, mondja a lány kerek szemekkel, mivel látja, hogy a boltos elnézte a pénzt és távozik.
- Vacak 9 dollár, ennyit ér a becsülete - mondja utána a boltos. (Az eladó szándékosan adott rosszul vissza...)

Azt gondolom fontos értékmérője minden embernek, hogy milyen szinten áll a megbízhatósága, tisztessége, becsülete... vagy rosszul gondolom, és a becsület eladó, a kérdés csak az, hogy kinek milyen áron?
Mi az a szint amiért megéri lemondania becsületről?

Miért vagyunk tisztességtelenek?
Talán mert számunkra előnyös dologhoz jutunk ezáltal?
Mikor/milyen helyzetekben vagyunk tisztességtelenek?
Amikor úgy gondoljuk, hogy nem fog ez kiderülni ezért megéri megtenni,
vagy ha tudjuk, hogy kiderülni, de úgy látjuk/gondoljuk mások úgysem tehetnek ellene semmit (lásd magyar politikusok :-( ) ?

"Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség." (Péld 26:1)