Április

Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.

(Radnóti Miklós: Április)

Márciusi

Eredetileg Szent Patrik képét kellett volna erre a hónapra hímezni, de nem tudtam megbarátkozni  vele, pedig igyekeztem. Elolvastam a róla szóló történetet többször is, mégsem tudtam megszeretni a márciusi képet. Ezért elkezdtem gondolkodni, mi az ami márciushoz kapcsolódik és szívemhez közel áll? Hamar jött az ötlet, hogy március  15-i ünnepséghez kapcsolódik majd ennek a hónapnak a képe: márciusi is, magyar is, szép is, szeretem is :-)

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.

Mindíg beszél.
Mindíg lobog.
Mindíg lázas.
Mindíg önkívületben van
az utca fölött,
föllengő magasan
egész az égben,
s hirdet valamit
rajongva.
Ha már megszokták és rá se figyelnek,
ha alszanak is,
éjjel és nappal,
úgy hogy egészen lesoványodott,
s áll, mint egy vézna, apostoli szónok
a háztető ormán,
egyedül,
birkózva a csönddel és a viharral,
haszontalanul és egyre fönségesebben,
lobog,
beszél.

Lelkem, te is, te is -
ne bot és vászon -
légy zászló.

(Kosztolányi Dezső:Zászló)

A kokárda mintáját itt találtam, de nem pontosan követtem a leírást, le kellett kicsinyíteni, illetve elforgatni, mert a SAL kerete adott méretű...

Télutó

Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek a fűzfák
nagyokat nyújtózva.

Jön a január

Porka havak esedeznek,

sopánkodnak a verebek.

Jegenyefán ócsárolják

Januárt a zajgó csókák.

De Január rá se ránt a

fákon csárogó csókákra,

sem a tetőn dideregve

siránkozó verebekre.

Azért van a csűrön cserép,

bújjon alá, aki veréb,

s a füstölgő kémény mellett,

aki csóka, melegedhet.

Jön Január, megy Január,

kinek-kinek kedvébe jár,

szánkót csusszant, ródlit lódít,

gyermekekkel hógolyózik.

A kucsmáján, lám, mit látok,

egy korai hóvirágot.

Sorra sétál minden házat,

s boldog újévet kívángat. 

Kányádi Sándor:Jön a január

SAL - avagy hímezzünk közösen

Veronika  hirdette meg a közös hímzést, én pedig csatlakoztam. Sosem vettem még rész közös hímzésben... annyira izgatott vagyok. (jah, hogy ez csak amerikaiul hangzik jól?! :-( )