Kötelező poszt Felsőzsolcáról

Felsőzsolca mellett nem lehet csak úgy elmenni.
De írni sem lehet róla, mert elvész a varázs.
Csak az tudja, aki volt már ott, hogy mit jelent a szárítógépek üzembehelyezése, beszélgetni az emberekkel, a Pokol Csárda (és mellette az Éden Cukrászda), adományt válogatni és osztani, a Máltai iroda, önkéntesnek lenni, várni a kapunyitásra...

Felőzsolcában talán az a legfurcsább, hogy nem furcsa. Amikor visszamegyünk, minden onnan folytatódik, ahol egy (vagy két) hete abbamaradt. Mintha lenne egy kép, amin minden héten festünk egy kicsit, és amikor leülünk elé pontosan tudjuk, hogy hagytuk abba, és mit akartunk még ráfesteni. 

Ugorj le önkéntesnek Felsőzsolcára!

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
És hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül éppen itt él
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz?



Talán igen.

Új csoport a fészbukon, a biztonság kedvéért idemásolom:

Felsőzsolcán lement az árvíz, de továbbra is súlyos a helyzet, és minden segítségre szükség van. Gyere le önkéntesnek! Az is nagy segítség, ha csak 1-2 napra jössz. Nagyon nagy a kár, néhány család mindenét elvesztette. A Johannita Segítő Szolgálat és a Máltai Szeretetszolgálat várhatóan egész nyáron a helyszínen lesz. A célunk, hogy a leginkább rászorulókhoz jusson el az adomány, de ehhez sok vizsgálódásra és szervezésre van szükség.

Önkéntes segítőket keresünk. Végzettség nem számít, 16-17 évesek is hasznosan voltak jelen már. Egy-egy napra is érdemes vállalkozni, de persze hosszabb időre még inkább, főleg hétköznap nem vagyunk elegen. Aki indíttatást érez, az jelentkezzen itt:

„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)

Az emeberek összefognak az árvízkárosultakért, a felsőzsolcaiakért, adományokat gyűjtenek, smseket küldenek.... együtt éreznek a bajba jutottakkal. Úgy tudom, Felsőzsolcán 173 ház vált lakhatatlanná, 173 család vált földönfutóvá, nincstelenné. Elképzelni sem tudjuk, hogy mit érezhet az, aki 1 szatyor ruhával menekül a saját házából, elveszítve mindenét. 

Az árvíz levonultával megkezdődött a kárfelmérés is, amiben a  Johannita Szeretetszolgálat hatalmas részt vállal. Önkéntesei járják a várost, felveszik a keletkezett károkat, amiket aztán egy Excell táblában rögzítenek; adományokat csomagolnak, és osztanak; szárítógépeket visznek ki a még nedves házakba; beszélgetnek az emberekkel, meghallgatják őket...mert az embereknek nemcsak a házukat kell újjáépíteni, hanem az életüket, a lelküket is.