Nemzetközi konyha

Az új albérletben ebben a hónapban egy Finnországban élő lengyel fiú a lakótársam, aki Szentkuthy Miklós Prae regényéből írja a disszertációját. Filip nagyon szereti Magyarországot, majdnem annyira, mint  én Itáliát :-) Sokat élt már Budapesten, de még sosem lakott olyan magyarokkal, akik főznek is. Már evett krumplis tésztát kovászos uborkával, mákos gubát, mákos bögrést, gombapörköltet, borsólevest és bundás kenyeret. A bundás kenyér szerinte nagyon csúnya, de sajttal 2 nagy szeletet is megevett, azt hiszem ízlett neki. Egyik vacsorára tócsnit szeretnék készíteni, és persze az elmaradhatatlan  aranygaluskát is szeretném megsütni, mert az szerintem alap :-) 

Ti milyen tradicionális magyar ételt sütnétek-főznétek egy vegetáriánus külföldinek? 

A vasárnapi piknikhez ezt a receptet hoztam, többek szerint kimondhatatlanul finom...

Jeruzsálemi csokoládéskalács

Hozzávalók (két kalácshoz, 12-14 szelet)

Tészta:

55 dkg liszt

10 dkg cukor

2 evőkanál szárított élesztőpor

1 teáskanál só

1 citrom reszelt héja

3 egész tojás

1,2 dl hideg víz

15 dkg puha vaj + a forma kikenéséhez

Töltelék:

15 dkg olvasztott étcsokoládé

12 dkg olvasztott vaj

5 dkg porcukor

3 dkg keserű kakaópor

1 teáskanál só

10 dkg dió, durvára vágva

Tetejére szirup:

25 dkg cukor

1,5 dl víz

a kép is Chili és Vanilia blogjáról van

Mind a tésztát mind a tölteléket előző este érdemes előkészíteni. A tésztához egy nagy keverőtálba tesszük a lisztet, a kristálycukrot, az élesztőport, a sót, a reszelt citromhéjat (narancshéjat is használhatunk), majd hozzáadjuk a három tojást, a vizet. Elektromos kézimixer dagasztókarjával (vagy robotgépben) összekeverjü, majd fokozatosan hozzáadjuk a puha vajat. 5-6 percig keverjük, amíg a tészta szépen összeáll. Bucit formázunk belőle, és egy kiolajozott üvegtálban, lefedve, éjszakára (de legalább néhány órára) a hűtőbe tesszük, reggelre pont megkel. A tölteléket is előkészítjük (így praktikus, de ezt készíthetjük frissen másnap is): vízgőz fölött felolvasztjuk együtt a feldarabolt csokoládét és vajat. Tálkában csomómentesen összekeverjük a a porcukrot, a kakaóport és a sót (és a kardamomot). Hozzáadjuk az olvasztott csokoládét és vajat, összekeverjük. Hűtőbe tesszük. (másnapra megdermed, úgyhogy vízgőz fölött, vagy mikróban kicsit fel kell melegíteni, hogy kenhető, de nem folyós masszává olvadjon vissza.) Másnap reggel a tésztát (és a tölteléket is) két részre osztjuk (érdemes mérlegen lemérni, hogy a két adag valóban egyforma legyen). Az egyik bucit lisztezett gyúródeszkán 40x30 cm-es téglalapra nyújtjuk. Megkenjük a csokis töltelék felével, megszórjuk a durvára vágott dióval, a kandírozott narancshéjjal. Hosszában, bejgli-szerűen feltekerjük. Most éles késsel hosszában félbevágjuk, majd hosszában, három egyenletes szakaszban összefonjuk. Óvatosan áthelyezzük egy  kivajazott gyümölcskenyér formába. Megismételjük a másik adag tésztával és töltelékkel. Huzatmentes helyen 1 óráig kelesztjük. 190C fokos sütőben 30 percig sütjük. Közben kis lábasban összeforraljuk a cukrot és a vizet, langyosra hűtjük, majd a forró kalácsot ezzel meglocsoljuk. Teljesen kihűtjük, úgy szeleteljük. (Recept: Yotam Ottolenghi, Chocolate krantz cakes, Jerusalem, 284.o.) 

Szép hétvégét mindenkinek :-)

Vízkereszttől-hamvazószerdáig* Finnország

Hasonlóan Svédországhoz, a régi időkben dombtetőkről szánkóztak le az emberek, és minél messzebb siklott a szánkó, annál hosszabbra nőtt a len nyáron. Még felnőtt asszonyok is űzték ezt a szokást, ma már csak a gyerekek szórakozása.

Jellegzetes farsangi étel volt a disznócsülkös borsóleves, a hiedelmek szerint minél több zsír úszott a leves felszínén, annál „zsírosabb” lett az év. Ma már inkább kalácstésztából sütnek zsömlét, amit marcipánnal, lekvárral és tejszínhabbal díszítenek, ez a laskiaspulla.

Régen, amikor még Finnország is katolikus ország volt, az egyik legegyszerűbb böjti étel a mämmi volt. Ma már az emberek nem böjtölnek, de húsvétkor az ország apraja-nagyja nyírfakéregben tálalt mämmi-t eszik.

A II. világháború után állítólag az amerikaiak emiatt az étel miatt szavazták meg a finneknek a segélycsomagot, mert a nyírfakéregben ez a sötétbarna, puha állagú étel bizony az avatatlan szemek számára másra is emlékeztethet és ebből az amerikai küldöttség arra következtetett, hogy itt nagyon szegény emberek élhetnek, ha másodszor is meg kell enniük azt az ételt, amit egyszer már megettek... Finnországon kívül szinte ismeretlen ez a rozsmalátából, rozslisztből főzött cukros pép, amit rengeteg tejszínnel  és ízlés szerint cukorral esznek.

*január 6.-február 13.

Bolhapiac

Svédországban jártam először bolhapiacon (loppisnak nevezik arrafelé), ott és akkor menthetetlenül elkapott a "gépszíj": a sok lom között bizony kincseket lehet találni, nem túl drágán. A göteborgi hangár szerű boltban volt minden, mint a zsámboki búcsúban :-) Bármeddig el tudnék ott nézelődni... Tavaly a barátnőm elvitt a Valtteri Bolhapiacra, olyan klassz és kulturált volt, ami csak álmaimban volt eddig, habozás nélkül megvettem 2 euróért 16 talpas feles üveg poharat, és 3 euróért egy ezüst fülbevalót. Jó vásárt csináltam :-) A finneknél nagy divatja van a bolhapiacozásnak, a barátnőm szerint nem is nagyon menő új dolgokat venni... környezettudatosan élnek... Egy jó bolhapiac igazi kincstár azoknak, akik környezettudatosságból használt tárgyakkal veszik magukat körül, vagy szeretik az egyedi darabokat, akiket megérint a múlt igényes tárgykultúrája, vagy alkotásra inspirálja őket. Én is közéjük tartozom. Pontosan ezért szeretnék itthon is bolhapiacozni, de Budapesten eszméletlenül drága ... Vasárnap istentisztelet után kimentem az Erzsébet térre, de megdöbbentem, a műanyag gomb darabja 100-200 Ft, találtam nagyon szép, de rozsdás falra szerelhető madárkás és szivecskés kulcstartókat (mindegyiken 2 kampó volt) darabja 2000 Ft-ért, a színes szódásüveg darabja 13.000 Ft-nál kezdődött... Szerintem ez irreálisan drága. Ti szoktatok bolhapiacozni? Ha igen, hova jártok?

Finn nyár

Képes beszámoló az élményeimről, a gyerekekről, finn tájakról .. .és még ami eszembe jut :-)

Rövid flört Finnországgal

Amióta az eszem tudom (Dél) olaszországi körutat tervezek: látom, ahogy töretlenül vonszolom magam a nevezetességek között a folyékony aszfalton, az egyik kezemben a fényképezőgépet tartom, a másikban pedig egy ásványvizes üveget. Ha csak rágondolok egy számomra kedves olasz dologra (cappucino, focaccia, fagylalt...) már attól is extázisba esek. Olaszország számomra még mindig életfogytig tartó függőség! Ennek ellenére idén ismét északon töltöm a szabadságom: Helsinkiben leszek két hetet, meglátogatom a barátnőmet, reménység szerint amíg ott leszek, megszületik második kisbabájuk és tudok segíteni is egy kicsit neki.