Szeretnék írni,de olyan értetlenül állok dolgok előtt, hogy képtelen vagyok normálisan gondolkodni, ezáltal bármi értelmeset írni.
Valamit nagyon összetörtek bennem, és ezt, azt hiszem már nem lehet összeragasztani.
Eltettem a szépet. Harag, gyűlölet már régen nincs bennem...mégis fáj, az árulása, mikor azt gondolod valakiről, hogy barát s a végén úgy dob el, mint egy megunt játékszert, elárulva ezzel a barátságotokat :(

vannak emberek akik nem véletlenül kerülnek ki az életünkből, s most nem a halálra gondolok mindennek úgy látszik van lejárati ideje, vagy ha úgy tetszik, kihordási ideje
minden emberi érzelemnek, legyen az barátság, szerelem akármi...az igazi érzéseket újjá lehet éleszteni, vagy talán nem is kell sok esetben, csak folytatni ott, ahol abba hagyták...
és vannak olyan helyzetek, amikor ezt nem lehet megtenni
olyan nagy és mély, vagy olyan hosszú ideig tartó kis sebeket ejtünk a másikon, hogy észrevétlenül elmérgesedik a helyzet, s olyankor jobb nem szólni
csak csendben elgondolkodni ki, mit, hol rontott el
s ha nem találsz választ, és nem is kapsz?
nincs más hátra tedd el magadban az érzést, a szép emlékeket és bocsáss meg!!!