vidéki városi

Hogy vagytok? Miután tegnap reggel kétperces online shopping keretében vettem kétezer+ forintért térképmásolatot a Földhivataltól (a világ legjobb biznisze, komolyan mondom), és beadtuk a gázigénylést, én nagyon jól. Mi mindenen múlik az ember hangulata, ugye.  Bár másféle munkákban bővelkedett, a február második fele a ház ügyeit tekintve eléggé béna, lassú és terméketlen volt, úgyhogy inkább tekintsünk előre.  1. Padlószigetelés és (szenny-)vízvezetékek, fűtéscsövek: ezekről volt szó az első rész ben. A Gerendás szobába olyan hajópadlót tervezek, amelyik passzol a ház stílusához: széles, sötétebbre pácolt vagy olajozott deszkákból fog állni. A mézszínű és a hagyományos angol festett padló továbbra is nagyon tetszik. Mostanra 99%-ig biztos vagyok abban, hogy padlófűtés lesz nálunk. Az egyik fő ok: aggasztó lenne, ha szétfúrnák a ház falait. Annyira régi már a tégla, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy megtartja a radiátort vagy a konvektort  –  ...

Meséltem, hogy az egyik fagyos, koratavaszi napon három brigád jött egymás után felmérni a ház állapotát - árajánlatot kértem tőlük, kiderítették a lefalazott tároló-stiklit , plusz még egy alaprajz és metszet is született aznap. Egy év rákészülés után most már szembe kell nézni azzal, hogy keményen költeni kell a házra - de mivel az efféle százéves épületek igazi pénznyelők, nem mindegy, hogy melyik problematikus terület kap prioritást. A kisfiam szavát kölcsönvéve: a munkázatok sorrendje következik.  Mostanra elég jól kiismertem a ház erősségeit és gyengeségeit, és ugyan napestig tudnám sorolni, hogy mi minden érett meg a cserére, van pár fontos szempont: ennek a régi háznak a szépségét szerintem konzerválni kell. Nem feltétlenül mindent maira cserélni, és emlékeztetni magam arra, hogy nem állandó lakhelyünk. Egyébként a fenti fotóval történelmet írunk ám. Képpremier van itt, a blogon, mert ilyen szögből még sohasem mutattam meg a háznak egyetlen részletét sem. 1...

Világos, hogy a gyerekdal (Rajta, rajta, leszakadt a pajta, / Benn maradt a macska) nem véletlenül keletkezett, hanem súlyos tapasztalatok alapján írta az egyszeri szerző vagy a közösség, értitek. És most hagyjuk a pajzán értelmezéseket [Nyitva van az aranykapu...], engem az építészeti vonatkozás érdekel. A mi téglapajtánk teteje, hála az égnek, nem ránk omlott és nem valamilyen macskára (remélem!). Viszont jó alaposan szakadt le, meg kell hagyni. A házat részben azért vettük meg, mert tartoznak hozzá melléképületek. Ezek közül a legérdekesebb a téglából épült pajta, amelynek néhány éve leszakította a tetejét a vihar - pontosabban a vihar által jól megtépett, a telek mögötti árokparton álló, hatalmas fák belengése. Nota bene, azokkal a fákkal valamit csinálni kell nagyon hamarosan... De nekünk, naiv házvásárlóknak így is kellett. Most ott tartunk, hogy az életveszélyesen belógó szarufákat, cserepeket, kicsavarodott téglákat leszedettük, generáltunk ezáltal két h...