Nálunk mindig kupleráj van. Amikor rend van, egy kicsit akkor is. Mondhatnám, hogy "de ez nekünk így jó", csak nem lenne igaz. Persze, olvastam már ezer jó tanácsot arról, hogy a túl sok tárgy nem hasznos, és ha már sok van valamiből - mármint funkciótlanul sok -, akkor rendezzük el őket kollekcióként, mégsem birkózunk meg az összehordott cuccainkkal, ez az igazság. Mindig nagyon irigylem azokat, akiknél rend, átláthatóság és tisztaság van. Mi valahogy nehezen válunk meg a dolgainktól, és bár tudatosan szelektálunk időnként, amikor valami eltűnik a lakásból, a helyére furakszik valami más. Csak egy konkrét példa: több szekérderéknyi telepakolt személyautónyi könyvtől és folyóirattól szabadultunk meg az elmúlt öt évben, és még így is nagyon durván sok könyvespolcunk van rogyásig pakolva. És a legrosszabb: ágy alá betuszkolt könyvesdobozokból is maradt jópár. Leírom, mi az, amit akarva-akaratlanul én hozok be/tartok meg - azaz, amit imádok gyűjteni: - házas ma...