vidéki városi

...egyben függő játszmáim önmagammal, a családdal, a Farrow and Ball-színkártyával, mert olyan nehéz dönteni, hogy melyik árnyalat legyen - de továbbra is meggyőződésem, hogy megéri jó festékkel festeni, még ha drága is (lehet barátokkal felezni stb.). Mostanra szép számú bútor gyűlt össze, amelyek arra várnak, hogy végre jó idő legyen, és valahogyan kikerüljenek a lakásból, azután valaki lecsiszolja és lefesse őket. Mert nem tudtam ellenállni egy "vidd el gyorsan" ajánlatnak, és mert lomtalanításkor sosem voltunk még képesek régi bútortól megválni. Idén sem. Ez a tegnapi bejegyzés is arról győzött meg (mint ahogy sok másik), hogy nem kell azért csupa sötétbarna bútor között élni... döbbenetes a felfrissülés, amit a világos szín adott a posztbeli tálalószekrénynek! Nézzük a to do-listámat: 1. Még hónapokkal ezelőtt kaptam a szuperrendes naturillo.hu -tól ezeket a termékeket kipróbálásra: festékmaró paszta, olaj és rongyviasz. Megmutatom azt a szekrényt is, ...

A tegnapi, facebookos blogajánlóban bemutatott svéd fotós-stylist oldalán az egyik kedvenc bejegyzésem az, amelyikben elképzeli, hogy venne egy nagyobb vidéki házat. Például ezt. Bár senki nem ajánlotta fel nekem a házat, a képek láttán azonnal elkezdem törni a fejem: mit hagynék változatlanul, és mi az, amitől megválnék vagy átalakítanám benne? Egy éve még el sem tudtam volna képzelni, de ma az első gondolatom: én bizony szinte minden bútort megtartanék. Egy kis csiszatolás, egy kis alapozás, egy új szín: már látom is magam előtt, hogyan lenne avíttasból modern, szürkés-fehér country. A textilek-tapéták mintakavalkádjával nem nagyon tudok mit kezdeni, ebben biztosan a letisztultabb irányba tartanék. Újrakárpitozás is kellene, mert ebben az állapotában egyik fotel sem tetszik. A konyha - trabantkékje ellenére :-) - szerintem iszonyatosan jó, de oda is kellene valami frissítő, üde kiegészítő. A legnagyobb, ablakos melléképületben dolgozó-zenehallgató-vendé...

1. Volt nálunk szülinap, keri partival, 2. brownie-val 3. és textilfilces gyerekrajzból készített zászlófüzérrel. 4. Berendeztem pár majommal edénnyel a nemrégiben felújított tálaló-/konyhaszekrényt (fogantyúk még keresés alatt), 5. és kipróbáltam a Bosch-gépparkom következő tagját, a hőlégfúvót. 6. Bár nagyon pöpec dolog az excentercsiszoló , mégis, van egy pont, amikor az ember besokall a portól és a zúgástól, és szíve szerint kicsit pihentetné a dolgot, de eközben haladnia is kéne. Nálam legalábbis eljött ez a pont, és szuper, hogy van egy Szinte Néma Hajszárítóra :-) emlékeztető, precíz gépem, amivel megszabadítottam a következő megmentendő bútordarabot a festéktől. Őt néztem ki: 7. És reggelente hámozgattam a rétegeket róla. Festés után jelentkezem, és megmutatom, mit sikerült kihozni belőle. 8. Júliusban egyesítettem két túlpakolt és kupis könyvespolcot, hogy helyet nyerjek. Ilyen volt (bal), il...

Miből indultunk? Egy ütött-kopott, régi tálalóból, amely azonban nagyon hasznos és szívemnek kedves, családi darab. Miután a gépek, a festék és a bútorgombok megvoltak a felújításához, könnyedén leszedtem az összes mozdítható részt: ajtót-fiókot. Ezután következett az, amiről sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet. A csiszolás. Merthogy egy ilyen tálaló kábé akkora, mint egy ólajtó.  És ficakjai is vannak neki.  "Kicsit nagy darabbal kezdtél, nem?" - érdeklődött anyukám a negyedik napon a telefonban. És milyen igaza volt! A legtöbb munkaórát a festékréteg akkurátus eltávolítása vette igénybe, miközben a gép, amellyel dolgoztam, egy álom. Ahogy korábban írtam, a Bosch excentercsiszoló ja csodás partner: megbízható, zömök, de fürge és alapos. Jó pár cserélhető, öntapadós csiszolólapot elhasználtam ehhez a bútordarabhoz. A géppel totálisan elérhetetlen részeket kézzel csiszoltam át. Mindezt kizárólag a szabad ég alatt, mert több kiló por keletkezett. a...