vidéki városi

Pontosan öt perce ettem meg félig titokban egy forró minipitét (apró darabokra tört csoki & apróra vágott alma pitetésztában, gépben sütve), úgyhogy a hotspot miatt balról a fülembe harsogó Rumini hangoskönyv és a tomboló szél sem számít, jó kedvem van. Mondjuk, akkor lesz a legjobb, amikor mindezt a kis konyhában lehet majd előadni. Ami, bár nincsen még kész, hogy szokták mondani? Alakul... Arról a helyiségről van szó, amelyik az egykori magtár ból lett.  (Imádtam a téglafal struktúráját, csak gyáva voltam, és mindenképpen el akartam kerülni a prágai söröző-hangulatot, úgyhogy maradtam a tiszta, fehérre festett falnál. De nagyon-nagyon szép és karakteres volt.) A padlóburkolat egy ideje készen van, a két doboz fényes szürke, fózolt metrócsempét egészen mostanáig rakosgattuk ide-oda, míg pár nappal ezelőtt jutott végre idő rájuk, és felkerültek a falra. Az volt az elv, hogy újabb csempét nem veszünk, de azért mutatós legyen ez a szűk 2 m2. Raktam én ...

Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz. Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata : pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem. Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó. Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között...