Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz. Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata : pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem. Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó. Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között...