vidéki városi

- Légyszi, csak babákat ne. Világéletemben fiús lány voltam. Fára másztam, bandáztam, legóztam. Ne kelljen giccseket néznem! Elüldögélek itt kint, a padon. Hiába nyomtam le a monológot, a családi program szentségének jegyében be kellett mennem Filotásék híres Babamúzeumába Tihanyban.   Utólag már világos: hatalmas hiba lett volna kihagyni. Azt nem állítom, hogy a babáktól elolvadtam; nem is igazán emlékszem rájuk. (Imprinting. Lásd fent.) én itt is a kanapét/sezlonyt nézem A berendezett szobák előtt viszont órákig tudtam volna ácsorogni. A végén még rám kellett várni.    De mit tehettem? Itt volt az összes kedvencem. A komoran polgári. A frivol-budoáros. A szerény, gondos, olykor cifra paraszti. A morbid. Történelmi pillanatok, más méretben nem konzerválható életterek, balatoni shabby chic.   (korábban: miniatűr konyhák a franciáktól itt )

     Azon a bizonyos napon nemcsak az Élő népművészet című kiállítást tekintettük meg a Néprajzi Múzeumban, hanem egy másikat is. Azon a bizonyos napon gyermekem "nem akaroook! nem veszeem fel! nem húúúzom feeel!" hozzáállással indult el, majd este "ugye, megyünk még népmúzeumba?" kérdéssel hajtotta álomra fejét. Nos, ezt a látványos változást a finnekről szóló kiállítással értük el. Konkrétabban: a gyerekeknek szóló pecsétgyűjtéssel, ami a finn kiállítás minden termében lehetséges.        Kumisaapas, kumisaapas... Gyors kérdés: mi is az a finn-magyar nyelvokonság? Kérem a magyar szakosokat, csendesen olvassanak tovább, miközben felidézik, hogy hányast kaptak annak idején A magyar nyelv finnugor alapjai c. tárgyból (a kurzuskínálatban: FUG 1, FUG 2, FUG 3)... A többiek próbálják elhelyezni nyelvünket a fa ágai között:       Hát, a magyar nyelv az ugor ág visszahajlásánál található - öö, a fényképről lemaradt, ott, alul....

Ahogy tényleg tetszik. De kezdjük az elején, múlt hét pénteken. Én: Mit szólnátok, ha szombaton múzeumba mennénk? Család: Jó. És hová? Én: A Néprajziba. A bloghoz kell. Család: ?!?***??! köszönöm Sz-nek, hogy kölcsönadta a fényképezős telefonját; köszönöm a biztonsági őrnek, hogy egyszer sem ugatott le szólt rám a telefonos fényképezésért a verandára jöhet?       Oké, lehet, hogy ellentmondást nem tűrő formában vetettem fel az ötletet, de mit tegyek: az Élő Népművészet című kiállítást azóta meg akartam nézni, hogy megnyílt, és most végre mindenki ráért, sőt a Magyar Kultúra Napján ingyen lehetett látogatni. És tényleg: akkor, ott maga volt a főnyeremény.  az első nyerő falikárpit          Érdekel, hogy mit lehet kezdeni a népművészet reneszánszával. Miként lehet ízlésesen alkalmazni a népi iparosok alkotásait a mai lakóterekben. Mellébeszélés nélkül: hogy én tudnám-e...