Abból tudom, hogy írnom kellene, hogy egyre többször jut eszembe a blog. És mivel a február bejegyzések tekintetében némán illant el (ah!), plusz kevés olyan jó dolgot tudok említeni, amelyik attól, hogy ritkábban csináljuk, jobb lesz, gondoltam, írok. Számomra is teljesen meglepő, hogy milyen szuper érzés a botcsinálta kertészkedés. Frusztráltan például attól, hogy X vagy Y nem jelenik meg a megbeszélt időben elvégezni az adott munkát a háznál, hasznossá akarom tenni magam, kivonulok az ágvágó barátommal, és ritkítok, és ez a hajfodrászkodás ilyenkor, tavasszal még jobban esik, mint ősszel, amikor 99%-ban csak gereblyézni kell. Endorfinlöket és egészen röhejes mértékű izomláz az eredmény, de olyan, hogy a fürdőszobáig is halkan sikítozva jut el az ember az ágyból kikecmeregvén. Vicces, hogy amikor még csak olvastam a Vegán Hegylakó bejegyzéseit, amellett, hogy a kulináris vonalért mindig megvesztem, annyira jól csinálja (legyünk őszinték: igazából csak az ételek miatt k...