vidéki városi

Hű leszek magamhoz: készülődés mindent fel kell használni-módon - egy kis zenei élménnyel. Ami, elárulom, nem a Diótörő lesz. (Nem mintha baj lenne vele.) Hanem egy meglepő és tanulságos eset. Hogy vagytok a hóban? Én most fáradtan, de jókedvűen, mert reggel erőt vettem magamon, és elmentem a Tesco-ba két műanyag szánkóért (közben szólt az autóban a  Let It Snow... ). Már fel is avattuk őket. A legjobb az volt, hogy a karácsonyfa alá kerülő játékokat is meg tudtam venni. Mivel abszolút nem vagyok képben az akciókat illetően, kellemes meglepetésként ért, hogy ezen a hétvégén éppen 30% kedvezmény van a játékokra (azokra is, amelyek már le voltak árazva, ami azért eléggé kihagyhatatlan). Kevertem saját mézeskalácsfűszert. Még a mi lazán felszerelt fűszerpolcunkon is volt - csúnya zacskókban - fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom és szerecsendió: jó sok lett. A koszorúk közül az egyik egy sálból, a másik egy pulóverből készült. A pirosnak az a további különlege...

Örülök, hogy a házunk szerintetek is szép - a folyamatos figyelem és drukk nagyon motiváló. Ezért is megérte megvenni és érdemes küzdeni a felújítással. Ami miatt valóban, most már legbelül is úgy érzem, hogy csakis ez a ház lehetett a miénk, az az, hogy ezen a nyáron a sors különféle húzásainak furcsa összjátékából adódóan lett egy macskánk. Ott, a háznál. Azt kell, hogy mondjam, mesébe illő módon. design:  aspatterns Emlékszem, ültem a kertben, nagyon kellemes hangulatban, és egy pillanatra eszembe jutott a tavaly áprilisi házvásárlási fiaskó: ahogyan akkor hetekig az járt a fejemben: "miért történt ez velünk?" - és lenéztem, és végre megvolt a válasz. Ezért. Gondolom, így születnek a fatalisták. ;) Lett egy állatunk. Egy édes, huncut, jóindulatú, ragaszkodó, nagyon okos, arisztokratikusan szép, csodálatos macskánk. (Totálisan elfogult vagyok, bocsánat.) Milyen újdonsült macskagazdának lenni? Még mindig abban a fázisban vagyunk, olyan fri...

Idén nagyon tudatosan figyelek arra, hogy az adventi időszak ne túlingerelt kapkodással teljen, a tárgyak szaporítása helyett inkább használjuk és élvezzük, amink van, és arra is, hogy a mennyiség helyett a minőség győzzön. Valamint arra, hogy a felsoroltak ne üres frázisok legyenek. :) Hello, Bonanza-szék! Szép vagy átfestve A fotón látható édességnél persze, jóval többet kaptak a gyerekek, de ők és én is elégedettek vagyunk, az ablakokban büszkén kiállított zsákok jól néznek ki, és minden nagyon finom a Mikulás-csomagokban: kell ennél több? Adventi naptár: nos, jövőre reform lesz, mert kicsit belefásultam. Annál hedonistább és materialistább vagyok én magam is, hogy csak élménykupon és/vagy mese/vers kerüljön a 24 ablakocskába, a jelenlegi rendszer viszont  elszívja az agyamat eléggé fárasztó: kb. kétnaponta édességről, minden páratlan napon pedig valami más apróságról kell gondoskodni: volt már kiskézkrém, kistükör, kislegó, lesz kishajkefe, kishajgumi, gyümö...

Ez után a bejegyzés után hivatalosan is elkezdem 2014-et, ígérem.   Úgy láttam, sikerült megvalósítanom azt a tervem, hogy nem nagyon veszek új csomagolóanyagokat, mégis szépek lesznek az ajándékok. Fantasztikus érzés, ahogy egyre kevesebb cuccot kell rakosgatni a spejzben, a polcon. Készültek a már emlegetett gasztroajándékok, szalaggal, kísérőkártyával. (Utóbbiak a képen nem látszanak még. És nem tudom, hogy kell elválasztani a cappuccino -t. Sőt, írni sem...) Utoljára novemberben ikeáztunk, és ismét puffogtam azon, hogy pont azt nem tudom megvenni, amiért odamentem. Idén ajándékkísérő cetliket, azokat a barna hintalovasakat szerettem volna. Az OBI felhozatala ellenben szerintem idén is pazar volt. Szerencsére azonban nagy örömünkben ilyen csip-csup ügyekkel nem igazán foglalkoztunk. :-)

Tavaly is készítettem gasztroajándékok at, idén egy kis csavarral ugyanígy tervezem. Úgy gondolom, másnál is hasonló a menet, de azért leírom, nálam hogyan zajlik ez: ha akad fél órányi szabadidőm, a konyhai sarok-felsőszekrényből lepakolok jó pár előre beszerzett alapanyagot (mandula, darált keksz, aszalt barack stb.), egy jól bevált tartóra: a kapcsos gyerekvállfára :-) vagy a fali mágnesrúdra kitűzöm az aktuális receptet, és nagy elánnal nekilátok a finomságok összeállításának.  Írhatnám, hogy közben bekapcsolok valamilyen karácsonyi zenét is, de többnyire nem lenne igaz - mégis olyan, mintha szólnának a szezonális dalok, annyira jó kedvem lesz a kotyvasztástól. Az idill fokozását pedig idén is a Hungaropress gasztro- és lakberendezési magazinjai jelentik, a country Christmas feeling számomra elképzelhetetlen nélkülük (és igen, ahogy az elmúlt időszak bejegyzései is mutatják, jó néhány kiadványt kaptam szemlézésre, most mégis magazint kérek karácsonyra itthon is. Ilyen a ...

Jó, az első szót én tettem hozzá a magazin címéhez, hadd szóljon az alliteráció négyszeresen... Fenomenális kiadványt kaptam szemlézésre ismét, olyat, aminek szinte karácsonyillata van, és minden egyes receptje vágyakozó sóhajokat vált ki az olvasóból. Régóta tudjuk, hogy a Cottage lapcsalád időszakos megjelenéseire oda kell figyelni. Az aktuális magazin szerkesztői sem viccelnek: bátran adható ajándékba is, hiszen egy tematikus szakácskönyvével vetekszik a tartalom gazdagsága. A régi csokoládé- és süteményformák keltette fantasztikus hangulat mellett   forró italok melengetik az ember lelkét, miközben vintage terítékeket és használati tárgyakat nézeget. Már tavaly is vallottam arról, hogy az s.k. gasztroajándékok a fő kedvenceim az ünnepi időszakban. Az a jó, hogy itt hagyományos recepteket és egészen merész ötleteket (paprikás pattogatott kukorica!) egyaránt találunk. Ráadásul karácsony jövőre is lesz, és mekkora könnyebbség lesz akkor újra e...