vidéki városi

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha. Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel. Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good. Negatívumok: - (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam mag...

Az oldschool jellegű, ma már nem forgalmazott ikeás fa etetőszékből három darabunk van. Egy ideig azzal áltattam magam, hogy azért vettem meg őket - használtan -, mert legalább az egyiket el fogom passzolni, de aztán be kellett látnom: annyira szeretem őket, hogy képtelen vagyok megválni tőlük. Villámposzt. Két darab továbbra is eredeti, "antikra pácolt" színű, egynek viszont nekiestem Emile és Original színű ASCP-festékek 1:1 arányú keverékével. Ilyen volt: Ilyen lett: Felületkezelést, párnát, esetleg némi koptatást még fog kapni (bocs a koszos padló miatt, épp mosogatót is szereltünk; bejegyzés készülőben), de mindezt már tényleg nem várhatom meg, mielőtt közzéteszem.

Többször írtam már arról, hogy sokféle szép formájú, de erősen felújítást igénylő bútordarab között élünk. Az Annie Sloan festék hazai - és otthonunkbéli - megjelenésével egy fontos aspektus megváltozott: már nem töprengek annyit, hogy hogyan kéne átfesteni, csak egyszerűen átfestem. Akad azért pár kétes eset így is. 1. A Nagypapa-fotel. Megunhatatlan, elnyűhetetlen, hatalmas - de egy kis szerkezeti instabilitás kialakult az évtizedek során, és a kárpit kopott, néhol feslett. Olyan nagy, hogy nem tudom, fessem-e... Nagyon örülnék, ha hamarosan szürke lenne, de semmiképpen sem grafit-, inkább egér-. Vagy hogy hívják. Ha mégis festés lesz, akkor az anyag mintái szépen látszanak majd, és ez nem baj. 2. Az oroszlánkörmös lábú komód. Több sebből vérzik: a fiókgombjai letörve, a fiókok szorulnak, a teteje felázott. Mégis, ha másként nem, konzolasztal szerepben használni, látni akarom. Belőle valami hasonlót szeretnék: 3....

Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék ; 2) stencil a Decor Labor tól. kép a www.decorlabor.hu-ról Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-) Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit. Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.) Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásid...

Olyan, amelyik sem a Disney-, sem a military vonalat nem erősíti. Kicsit "játék anno", kicsit klasszikus, kicsit rusztikus stílusú. Most éppen ilyen szobát szeretnék a fiamnak. Vettem is hozzá egy kissé összefirkált, de szép farepülőt ötszáz forintért,  illetve még korábban néhány akrilfestéket egy ezresért.  Mindkettőt a helyi online börzén. (Azért írom ki az összegeket, mert büszke vagyok a zsákmányra a végén majd tudni  akarom, mennyiért dekoráltam.) Oké, azt most hagyjuk, hogy nincs is igazi, funkcióját tekintve kizárólagos gyerekszoba a lakásunkban; hazánkban nem nagyon kapni szuper repülős textileket; lehet, hogy csak múló fellángolás a téma iránti lelkesedés; igazából a repülő adta az ötletet, és nem az ötlethez kerestem a repülőt; többszáz megkezdett otthonszépítő projektem van. Azt mondtam magamnak, hogy maximum tíz inspirációs képet gyűjtök a Pinterestről, aztán elkapott a gépszíj, és közel harminc fényképnél állt...