Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás. 1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhák at felvenni, tiszta zen az egész. A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt , de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (...