vidéki városi

Bocs, hogy magamtól idézek, de ezt a mondásomat már a gyerekek is kívülről fújják (mindig szemforgatással körítve): nálunk az az elv, hogy "mindent fel kell használni." Minden ennivalót, minden ruhát, ami már megvan, minden termékmintát, mindent - az a rögeszmém/meggyőződésem, hogy így kevesebb lesz - egyszer - a tárgymennyiség, a pazarlás és a  himi-humi. A #márciusbanmegspórolni küldetés után következik az áprilisi kihívás.    1. Az egyik szombaton egy szuper, Indonéziáról szóló gyerekmúzeumi programra mentünk, és bár majdnem mindig tök ziláltan-kapkodva indulunk mindenhová (amit utálok), most előre készültem. Fantasztikus érzés kikészített ruhák at felvenni, tiszta zen az egész. A képen a kikészített kisfiú-szett látható: egy majdnem teljesen kinőtt , de "felhajtva jó még" farmer és hozzá összeválogatott, meglévő ruhák. Enyhe fokú (hehe) obsessive-compulsive szindrómában jártas lelki társaimnak üzenem, hogy jól látjátok: az alsónemű is "űrös". (...

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak. Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma! Ötletek az első rész óta: a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból...

Olyan, amelyik sem a Disney-, sem a military vonalat nem erősíti. Kicsit "játék anno", kicsit klasszikus, kicsit rusztikus stílusú. Most éppen ilyen szobát szeretnék a fiamnak. Vettem is hozzá egy kissé összefirkált, de szép farepülőt ötszáz forintért,  illetve még korábban néhány akrilfestéket egy ezresért.  Mindkettőt a helyi online börzén. (Azért írom ki az összegeket, mert büszke vagyok a zsákmányra a végén majd tudni  akarom, mennyiért dekoráltam.) Oké, azt most hagyjuk, hogy nincs is igazi, funkcióját tekintve kizárólagos gyerekszoba a lakásunkban; hazánkban nem nagyon kapni szuper repülős textileket; lehet, hogy csak múló fellángolás a téma iránti lelkesedés; igazából a repülő adta az ötletet, és nem az ötlethez kerestem a repülőt; többszáz megkezdett otthonszépítő projektem van. Azt mondtam magamnak, hogy maximum tíz inspirációs képet gyűjtök a Pinterestről, aztán elkapott a gépszíj, és közel harminc fényképnél állt...

Régen volt már szereplője ennek a rovatnak; elsodortak az események, sokat dolgozom, és nosztalgiával gondolok vissza a blog fiatalkorára, amikor majdnem minden nap tudtam bejegyzést írni. Azon is morfondíroztam, hogy a mostanában ismét szaporodó PR-cikkek és játékok "nem-e" keltik azt a hatást, hogy engem csak a píár érdekel a blogírásból. Hát nem. Nekem a blog hobbi. Nem akarom bizonygatni, miért és hogyan van így, szeretem, és kész. Ezenkívül kritikai fórum: imádom megvitatni veletek, hogy a tízes skálán egy-egy enteriőr vajon hány pontot érdemel a ti szemetekben és miért. Itt a legújabb. Kíváncsian várom a kommenteket, amelyekből a pontszám és az érvek mellett az is kiderülhet: berendeznétek-e a gyerekszobát hasonló stílusban! (ez a fotó is Pinterest-kalandozásból van)

Semmi különös nincs a házban, csak látszik rajta, hogy boldogok a benne élő emberek. Miből következtetek erre? Abból, hogy bár nyilván kőgazdagok, mernek a berendezést tekintve egyszerűek, sőt, egyes helyeken szakadtak lenni (zöldségesláda gyerekkönyveknek!). Abból is, hogy az eredeti képaláírások szerint az anyuka egyik nagy öröme a nagy mosogató a háztartási helyiségben, amelyben a három koszos-sáros gyerkőcöt le lehet mosdatni, ha úgy adódik. Abból, hogy imádnak főzni, enni és mesélni. Több se kell. ( forrás )