vidéki városi

- Micsoda házat találtam, atyaég! - szoktam néha gondolni. Pedig még nagyon messze van a vége a felújítási folyamatnak, de a legutóbb is, amikor nagyobb szünet után beléptem, jött az a bizonyos "hazaérkeztem"-érzés. A kert és az alján kezdődő susogó kis erdő is mindig nagyon megnyugtató. És kösz a visszajelzéseket, sokan írjátok, hogy igazán tetszik a ház; nagyon örülök neki - írjatok mindig sok kommentet is! rooibos Attól az egy problémától eltekintve, hogy az utcára néznek a szobák ablakai, fantasztikus az épület tájolása. Egy nyári délutánon, öt óra körül azok a legszerencsésebb emberek, aki a Gerendás kinyitható kanapéján hesszelnek éppen. És helyesbítek: az utcára tervezett hosszanti front sem hiba, sőt: így esztétikus, arányos, és ezért van ilyen klasszul rejtve a verandánk a kíváncsi szemek elől. fények (megközelítőleg) Az utcát kellene a túlzott forgalomtól tehermentesíteni, illetve talán a sebességhatárokat betarta(t)ni - de frankón megy ez ebben a ...

József Attila                 Nyári délután a szobában     Fuldoklik már a széternyedt szoba. A polituros asztal és a székek Vén arca kéksötét homályba réved. Vár rám a lépcső villogó foga. De lenn a fürdő-strandon, a Dunán, Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. - Jó ára van a könnyü tüllnek, A friss szél futkos fodrai után. Nem volna rossz az ódon Óbudába, Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába. Kis korcsmában a sört isszák. - Talán Ha én is innék, habzana a szám. Száradt a számpadlása és a nyelvem. Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem. (1922) Miért tartja magát évtizedek óta a parasztház-kultusz? Mit tudnak ezek a régi házak? Sokan úgy gondolják, volt valami tiszta, romlatlan, természetközeli abban, ahogyan eleink éltek. Ennek az életmódnak a túlzott romanticizálása szerintem ma nem célravezető, de igaz, ami igaz: valamit nagyon értettek a régiek. Ugyan a mi házunk nem klasszikus, hosszúká...

Végre lehet nézegetni az építészmérnök rajzolta verziót is. Szeretem ezt a Házat. Tetszik, hogy milyen arányos. Nem túlzóak a méretei, de van benne hely. Sok a lehetőség, de nem baj, ha megmarad ilyen elrendezésűnek. Jó használni, jó benne lenni. Nem egymásból nyílnak a szobái (félreértés ne essék, azokkal a házakkal sincs semmi bajom, ahol igen, sőt, többnyire gyönyörűnek találom őket) - ez nekünk jobb lesz így. Kérdés maradt, hogy akkor a nyári konyha és a fürdő közötti fal főfal-e. És persze, a múlt hét poénjára visszautalva: Helló, Tároló!

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz!  Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie.  Szóval, van a Vitorlás szobá nk, és az nem akkora, amekkorának látszik. Hanem nagyobb. Ööööö. A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján. Mi úgy tudtuk, ...

Végre megmutatom, pontosan hogyan helyezkednek el a házunk helyiségei, azaz, mikor melyikről is beszélek. Az egyik délután, amikor sem időm, sem gépem nem volt, gyorsan felskicceltem az épületet, és most jön még néhány infó. Becsszó, megcsinálom rendes tervezőprogrammal is nemsokára, az átalakításokhoz úgyis elengedhetetlen lesz. A veranda faragott dísze szerint a ház 1927-ben épült. Az én titkos, vagy nem is olyan titkos tervem az, hogy százéves korára újra régi fényében ragyogjon. Az épület maga 100 m2, ami soknak tűnik, de nem jellemző belül rá semmiféle grandeur , inkább olyan kis barátságos. Ez azért is van, mert az alapterületbe nyilván beleszámolták a pincelejárót, a szerszámos-magtárat és a nyári konyhát is. Na, úgy már kijön a száz négyzetméter.  Úgy sejtem, hogy az építtetők inkább a módosabb paraszti réteghez tartoztak. A polgári jelleget buktuk, de talán a berendezés egyes elemeivel még megteremthetjük. Egyébként is azt mondta nekem egy 100%-ig urbánu...