vidéki városi

Mivel egy darabig semmi érdekes nem történt a nyár második felében, inkább írok arról, amire megérte várni szinte egész végig: augusztus utolsó hetében a horvát tengerparton töltöttünk pár napot. Semmi extra, igaz? Pedig néhány pillanata egészen eksztatikusra sikerült. Nagyon hiszek a delayed gratification pszichológiai törvényszerűségében, vagyis abban, hogy a vágyaknak nem kell azonnal beteljesülniük, illetve abban, hogy konkrétan személyiségformáló, pozitív ereje van annak, ha nem azonnal kapunk meg mindent, amit szeretnénk.  Természetesen nem úgy értem, hogy ne kapjuk meg soha az élettől, amit nagyon szeretnénk, mert az iszonyatosan romboló hatású (erről még mindig a Dr. House sorozatnak az a része  szól a legautentikusabban, amelyik a Rolling Stones You Can't Always Get What You Want című számára épül)..., és egyébként is lehetséges, hogy csak önigazolásra, saját magam megnyugtatására használom az említett, a kellemesnél jóval hosszabb megvonáson alapuló teóriát, minden...

Írhatnám azt is, visszautalva a tavalyi blogbejegyzésre, hogy "túl kevés paradicsom"... Tavasszal nagyon lelkesen közel húsz paradicsompalántát vettünk a tahi vásárban, mert azok már beváltak, és alig vártam, hogy kiültethessem őket. A tavalyi hatalmas termés hat tőről lett, idén pedig, hiába csináltam okosabban, körültekintőbben, háromszor annyi növényről szinte semmi nem lett. Szépen kimértem, hogyan fognak elférni a bokrok, direkt vettem sokféle variánst, hogy legyen majd fekete, sárga, koktél- és másféle paradicsomunk, előkészítettük a földet, aztán májusban jöttek az esőzések, meghozták a betegséget és az undorító meztelencsigákat, és kezdett nagyon aggasztó lenni a helyzet. Ráadásul nem sokat tudtam ott lenni, hogy figyeljem az állapotokat stb.  A dolgok júniusban sem javultak, sőt. Júliusra pedig világossá vált, hogy szinte minden kárba veszett, amit idén ültettem. Leírom a többi dolgot, ami még nem sikerült, jó? Essünk túl rajta.  1. Cukkini az Aldiból. Ez most másfaj...

Éppen egy hónapja jelentkeztem utoljára, de most, hogy elkezdődött a tanév, és többet leszünk egyhelyben, illetve bent, a szobában, tényleg próbálok gyakrabban és mindenféléről írni.  Az előbb költöztem ki a laptoppal a teraszra, mert ott akartam elkezdeni ezt a bejegyzést, de a macska nem engedte: folyton megállított, felugrott, nyugtalankodott, aminek következtében lehet, hogy el is felejtettem ezt-azt, de mindegy, majd a következő posztra eszembe jut. Természetesen hiába cuccoltunk be, nem érzi jól magát itt, a nappaliban sem, ez egy ilyen nyűgös délután. Szóval, hadd legyen ez egy bemelegítő írás, a téma: mi történt a nyáron? I. rész A nyár borzasztóan lassan indult, és tulajdonképpen a fele eseménytelenül telt el, ami lehetett volna totálisan pihentető, csak... nekem a tanév végén mindig bográcsos, kemencés, piknikezős, lelkes terveim vannak, amik aztán valódi érdeklődés hiányában nagyrészt nem valósulnak meg. Idén már talán megtanultam nem FOMO-zni mindenféle fesztiválok és e...