Édes stangli

Tavaly nyáron Olaszországban nyaraltunk a gyerekekkel, Györgyi barátnőmékkel és az Ő gyerekeivel. Életem második külföldi útja volt, és azt hiszem itt és akkor tudatosodott bennem, mennyire nem láttam még semmit a világból. Talán, ha annyi pénzem lenne, hogy megfontolás nélkül költhetném a pénzem, jó pár országba ellátogatnék. Hihetetlenül érdekes volt egy ismeretlen ország építészetét, na jó, csak épületeit, templomait, járműveit, leginkább az ott élő embereket figyelni. Azt, ahogyan öltözködnek, gesztikulálnak és kifejezik az érzéseiket. Ahogyan esznek és amiket vesznek. Az ismeretlen ország ételei, fűszerei, lekvárjai, italai, beülni egy cukrászdába és a ottani süteményeket, kávékat megkóstolni, sokkal több nekem mint az ország egy híres szobrát megnézni. Persze az is, belefér, jöhet, ha már akkora áldásban van részem, hogy eljuthatok egy ismeretlen helyre. Olaszország csak egy piciny szeletét láttuk, érezhettük, kóstolhattunk, ízlelhettük, mert a rendelkezésünkre álló idő, és a  pénztárcánk szűkössége, határt szabott kilengéseinknek. Nem éreztem szerelmet, de óriási élmény volt. És bár nem csábulok el olaszországi ott élésre, az ételeik, sajtjaik, fűszereik, fagylalt örök, mély érdeklődés, vonzalom, ellenállhatatlan rabság. Miután haza jöttünk újra érezni akartam a hangulatot, a rácsodálkozást, a pár nap alatt ismerősen megszokottá vált hangulatot. Emlékezni akartam, ezért Grissinit sütöttem életemben először. "Lájkoltam" egy életre. Csodás dolog különböző "kenőcsökkel".

Tegnap  Most már tegnap előtt, Macusékat vártuk délután látogatóba. Őszinte leszek. Viccesnek érzem a gondolatot, hogy gasztroblogot írok, de ez van. És ha már így jártunk hogy gasztroblog írására vetemedtem, minden alkalommal úgy érzem, ha jön hozzánk valaki, tőlem jövő minimum gesztus, hogy valami sajáttal, valami"farkasévis-sel"  ellássam a kedves vendéget. Macusékat édes stanglival akartam elkápráztatni. Mindjárt hallhatjátok, hogyan sikerült. Az édes stangli a grissini "édes testvére". Az élesztő már a dolgát végezte, gondoltam ideje a száraz összetevőket is össze hajigálnom, jöhetett - volna - az 50 dkg liszt, ami helyett találtam itthon 15 dkg-ot. - Na most vágd ki ebből magad! -És homlokon csaptam magam. Az alap szituáció ugyanis az volt, hogy két órát kongattak, ami nálunk nem más, mint a gyerekek délutáni alvás idejének a kezdő időpontja. Ráadásul egyedül voltam itthon velük, ezzel elvesztve az esélyét is annak, hogy a közeli boltba lisztért elloholjak. Döntés elé érkeztem! Felhúzzam magam, vagy a szórakozottságom által kreált szituációt egy újabb lehetőségként kódoljam. Az utóbbi mellett döntöttem. Bebattyogtam a spájzba és nyugodtan konstatáltam, hogy rendelkezésemre állt még kb.15 dkg tönkölybúzaliszt, 15 dkg kukoricaliszt, és legvégül, de nem utolsó sorban, majd egy kilónyi rozsliszt. Nem unalmas az életem, a szórakozottság csodás kalandokba sodorja az embert. A békesség kedvéért az eredeti receptet ismertetem veletek, és jelzem, hogy én a liszt felhasználásomon kívül még, hogyan tértem el.

• 15 dkg mazsola 1.25 dl grappába vagy almalébe áztatva - teljesen elmaradt, gyerekek elutasítják a megalázott szőlő szemeket -
• 4 dkg fenyőmag - sajnos nem volt itthon, bevallom egy újabb dolog, amit fel sem ismernék - 
• 2.5 dkg élesztő
• 1 tk. méz
• csipet só
• 4.5 kdg cukor - én kb. 10 dkg cukrot használtam fel hozzá -
• 1 dl langyos narancslé + 1 tk. reszelt narancshéj - helyett jóval több narancslét használtam, annyit, amennyivel a tészta állaga elérte kívánt állagát -
• 4 ek. olivaolaj - minő meglepő az olaj mint olyan is hiány volt a konyhában, helyettesítettem pálmazsírral -
• 50 dkg liszt - 15 dkg sima liszt, 15 dkg tönkölybúzaliszt, 15 dkg kukoricaliszt a maradék rozsliszt - 
•  a recept nem írta, de én szórtam bele rendesen fahéjat, kakaót és végül öntöztem hozzá balzsamecetkrémet - emiatt ne lőjetek le, csak megpróbáltam. -

Az élesztőt szétmorzsoljuk a mézzel, majd 0.75 dl langyos vízzel felfuttatjuk. A lisztet a cukorral, sóval, narancs reszelt héjával, fahéjjal, kakaóval, a balzsamecettel, narancslével és az olajjal és az elkészült élesztővel megdagasztjuk. Kb. 2 órán át kelesztjük. Ezután sütőpapíros tepsire rakosgatjuk az átgyúrt tésztából sodort rudacskákat, majd további 30 percig kelesztjük. Közben a sütőt előmelegítjük 190C-ra és kb. 20 perc alatt készre sütjük. A recept kakaós porcukorral való meghintést javasolt, amit mi teljes egészében kihagytunk, helyette az ínycsiklandozóan finom narancslekvárba mártogattuk. 
Részemről a továbbiakban No Comment! Kérdezzétek Macust! Úgysem mer negatívumokat mondani. Ugyanis "megfenyegettem"!!!

Macus, az Ő édes kis Vikijével, édes stanglit esznek