hacsapuriiiiii juhééééé

Pénteken már annyira fáradt voltam, a hátunk mögött álló töménytelen munkától, hogy már azt sem vettem észre, ha magamban hangosan beszéltem, hogy idézzem: 

"az egész világ sok csupasz csábító kurva. először kedves, utána durva " Fáradt voltam és enervált, talán picit elkeseredett, és egész nap éhes. Talán leginkább pihenésre. S végre, amikor este haza értem, bár már késő volt, de győzött a gyomor és az otthoni biztatás. Neki fogtam ennek a bizonyos hacsapurinak. kiló lisztből. kelesztős. Őrült vagyok. Gondoltam. S utólag visszagondolva is azt gondolom, bizony őrült. Mert hát annyiunknak amennyien mi vagyunk szűk családunkban, nem kellett volna ilyen mennyiségből. A tészta csodás lett, a töltelék még csodásabb. Persze előtte értelmeznem kellett a receptet. Munkás. Ragacsos, unalmas munka. Még Apával is nehéz volt, pedig ő állhatatosan csak sütötte és sütötte. A végeredmény, na igen. Az mindent pénzt megér. Frissen lágy és krémes. Másnaposan is irgalmatlan jó. Körettel vagy magában, sok zöldséggel vagy mégsem. Teljesen mindegy. Megunhatatlan, abbahagyhatatlan. 

a képért szíves elnézést kérek, apa készítette, nem morfondírozta túl, ahogy esett úgy puffant

Hacsapuri - grúz sajtos lepénykenyér -

• 1 kg liszt
•  4 dkg élesztő
• 3 dl natúr joghurt
• 3 dl víz, 4 evőkanál olaj
• 2 teáskanál cukor
• 4 teáskanál só

 töltelékhez: 

• 30-40 dkg reszelt sajt
• 1 natúr tömlős sajt
• vaj
• natúr joghurt
• só, bors, zúzott fokhagyma 
• 1 tojás

Elkészítjük a tésztát. Vízben pici cukorral az élesztőt felfuttatjuk. hozzáadjuk a liszthez a sót és joghurtot, majd az elkészült élesztőt. A tésztát jól eldolgozzuk és hagyjuk had pihenjen, kb. egy órát. Azután kis fél öklömnyi gombócokat leválasztunk, amit kör alakúra elnyújtunk. Megkenjük a sajtos töltelékkel, majd a tészta széleket visszahajtogatjuk úgy, hogy teljesen zárt batyuszerűt alkossunk. Megpaskoljuk és elnyújtjuk. Így két tészta réteg közé kerül a töltelék. Nem mondom, hogy nagyon egyszerű, mert a töltelék utat talál magának, így ragacsos munkánk lesz. Serpenyőt vékonyan olajjal kikenünk és pár perc alatt mindkét oldalát pár perc alatt megsütjük. 

A töltelék nagyon egyszerű és bármilyenre készíthetjük. Én most Sajtot reszeltem, majd elkevertem tojással, joghurttal, a fűszerekkel, fokhagymával és pici vajjal, annyira hogy jól kenhető legyen.

Régen ettem ennyire finomat. Friss paradicsommal, salátával mennyei

Anya

öregtészta nélküli kenyér

Ugye elhiszitek nekem, hogy nem pályázom a hazai internetes péknagyasszonyunk kenyerére! Gondolom sejtitek, kire gondolok. Ki másra, mint szeretett és mélyen tisztelt Limaránkra?! De most, hogy a Húsvét a nyakamon, és más alantas, nem emberhez méltó tevékenységek elvonták eddig a figyelmemet, itt az ideje, hogy energiáimat koncentráltan a készülődésre fordítsam. És hogy mi köze mindehhez a kenyerek királynőjének? Csak is annyi, hogy ismét egy kenyérrel jöttem, egy kenyérrel, ami lehet, hogy nem vetekszik az övéivel, de az olyan kényelmes háziasszonyoknak nagyon jó lesz, akik lusták öregtésztával bíbelődni. Biztos vagyok benne, hogy senkinek nem fog csalódást okozni! Most, hogy közeledik a Húsvét, nagyon izgatja a fantáziám, ki milyen menüt tervez az ünnepekre. Nagy, fő fogásokon nem töröm a fejem, mert Anyukám meghívott ebédre, ezért marad a sütidilemma, na és persze a kenyér. Gyönyörű sonkát sikerült vásárolnunk, és Anyukám azt hiszem ez évben is elkészíti a csak Húsvéti asztalra felkerülő családi hagyományokon nyugvó krumpli-hagyma-tojás salátát ecetes-borsos lében, amihez azt hiszem mindenképpen pihe-puha házi meleg kenyér dukál.

• 1 kg liszt
• kb. 6 dl langyos víz
• 3 dkg élesztő
• 2 ek. cukor
• 2 ek. só

A lisztet felpúpozzuk mint egy hegyet és lyukat fúrunk a közepébe. Bele öntjük a víz felét, majd jöhet rá a morzsolt élesztő, a cukor és só, és elkeverjük egy villával. Ezután rá omlasztjuk a hegyfalat és vegyítjük az egészet, majd a maradék vizünkkel össze dolgozzuk az egészet. Selymes, rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Na, most pihenni küldjük. Szeretem valami jó kis meleg helyen keleszteni kb. fél órát, de a lényeg, hogy kb. a duplájára kell keleszteni. Ha a tészta megkelt, kiborítjuk nyújtódeszkára és a kezeinkkel átpaskoljuk, hogy kipuffogja a levegőt. Na, ekkor jön a kenyér megformázása, amit én Marcsitól tanultam, látogassatok el hozzá mert ő a blogján megmutatja hogyan kell ezt csinálni. Ekkor sütőpapírt teszek a római tálam aljába, de szilikonos papírt, ne valami vacakot, ami aztán jól bele ragad. Ráemeljük a formázott kenyerünket és újabb fél órás pihenés következik, miközben a római tál tetejét ez időre hideg vízbe áztatjuk A kenyér tetejét mielőtt a sütőbe kerül szikével 3 helyen bemetszem, majd jön a tető és zsupsz be a hideg sütőbe. Ekkor a sütőt 200C-ra állítom, és kb. 50-60 perc alatt készre sütöm. Amikor megsült, hideg vízzel megspriccelem.

Kenyeret sütni kell Húsvétra! Kalács is kell, de számomra a sonkához nincs jobb, mint a frissen sült finom házi kenyér!

életem első klasszikus kenyere

Hogy milyen érzés? Pontosan olyan, mint amilyen érzés volt ott állni életem első lekvárja felett. Anyukám segítsége nélkül. Örömhormonok szabadultak fel, és csak csodáltam, szeretgettem, dédelgettem. Igen, életem első klasszikus kenyeréről beszélek. Kenyeret sütni, háznak meleget adni jelent. Kenyeret sütni szeretni jelent. Megszületett életem első klasszikus kenyere. Láttátok volna a mohó, kereső-kutató gyerekszemeket. A szimatoló-szaglászó orrokat. A követelőző szájakat. Más ez. A ropogós héjú, gőzölgő friss kenyér puha, lágy popóján végi simítani a kezeket. 

A gyerekek meztelenül kérték.

És feltörtek a gyerekkori emlékek. Amikor a boltból haza térve a friss kenyér alig 1/4-e maradt csupán meg. Meztelenül ettük mi is. 

 Nem mondom, hogy ez csupán az én érdemem. Marcsi - Limara - adta meg a végső lökést, az ajándékul odacsomagolt öregtésztájával. És innen már nem volt vissza út. Égtem a vágytól, csak had foghassak már bele. Micsoda ajándék! Érzitek az értékét? Öregtészta! Van üzenete! Valós értéke! Na és a frissen sütött házi kenyér ajándékba? Csak úgy zúg belőle a megbecsülés és szeretet! Talán tudom majd én is hozni azt a szintet, amikor megajándékozhatok valakit egy, az én két kezemmel készített kenyérrel. 

• 2,7 dl víz (0,7 lehet tej)
• 2 csapott tk. só
• 2 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 2 ek. burgonyapehely
• 20-25 dkg öregtészta
• 20 dkg fehér tönkölyliszt (vagy BL 80 liszt)
• 30 dkg BL 80 liszt
• 1 tk. cukor
• 1 dkg friss élesztő

Azt gondolom, aki élete első kenyerének elkészítésébe vág bele, nálam nincs jó helyen. Én most csak mesélni jöttem. Látogasson el Marcsihoz www.limarapeksege.blogspot.com és keresse az ő jól bevált kenyerének receptjét és kövesse az ő útmutatásait, és talán akkor nem téved el. Nekem nagy kegyben volt részem, mert az én utamat végig egyengette, bármikor fordulhattam hozzá telefonos segítségért. Nekem nincs kacsasütőm, ezért római tálban sütöttem. A római tál tetejének fél órás hideg vizes áztatása után hideg sütőben kezdtem a sütést. Jól szuperált. De egy biztos. Nálam a kenyér nem úgy zenélt mint Marcsinál. Ez tudjátok mit jelent? Van még hova fejlődjek!

Szardíniai lepénykenyér

Lelki szemeim előtt nyár volt. Csodás nyári meleg, hűsítő fuvallattal. Boldog gyerekzsivaj és jó barátokkal teli önfeledt hangulat. Legyünk reálisak. Inkább tél van még mint tavasz. A hangos, és boldog és örök gyerekzsivaj megvan. Tavaszodik és küszöbön már a nyár. Van realitása az álmodozásnak. Sütöttem ma valami igazán nyárit. Kerti partihoz valót. Még tél van, parti nélkül, így is jó volt. Mert itt vannak a gyerekek és egy lelkes férj. Ha a gyerekek nem is, a férj mindig, minden körülmények között, próbálkozásaim sikerüljenek bárhogyan, de értékeli azt, ami általam az asztalra kerül. És én ezért nagyon hálás vagyok. Már alig várom, hogy valakit kényeztethessek a kertünkben ezzel a különleges ízvilágú és hangulatú lepénykenyérrel. Másképp élek most ebben a házban. Másképp mint szoktam. Minden kiválasztott padlólapban, minden falszínben, a szobák kialakításában benne van az egyéniségünk és a szívünk. A kertben. A kavicsokban. A bokrokban és fákban, amelyek még csemeték. Elfogódott nosztalgiával nézek rá, sóhajtanak a falak, átitatódtak titkos gondolatainkkal, történeteinkkel, örömeinkkel és könnyeinkkel. Minden háznak meg van a maga története és minden házban lévő fának és virágnak meg van a maga meséje. Van egy hosszú törzsű gömb koronájú fiatal fa a kertünkben. Ha kinézek a háló ablakunkból reggel az első pillantásom ennek a csodás fának a gyenge, zsenge törzsére téved. Ki gondolná az  udvarunkba  belépve, hogy ez a csodálatos, sudár fa egy fa, a FA, amit Hanna emlékére ültettünk. Ez a Hanna fája, a Hanna kiskertjében. Hanna meghalt, mi is picit vele, félig tébolyult állapotban jártuk a kertészeteket, keresve, kutatva egy fa után, amely méltó hozzá. A város másik végében találtuk rá. Olyan hosszú volt a törzse, hogy autóval nem tudtuk haza hozni. Fogtuk, hoztuk némán Anya és Apa, gyalogolva átszelve a várost egy órán át. Ez lett a Hanna fája. 



ott a távolban az a magas, kecses vékony törzsű fa

A reggeleim első látványát nyújtó növényének ez a története. Így susogja el minden növény a hozzájuk tartozó emberek történetét. Ne gondoljátok, hogy a fájdalom mellett nincs öröm, hogy a könnyekben nem lehet mosoly.  Mert minden mögött emlék lapul és minden fájdalom alapja valaha öröm volt. Ez az otthonunk. Itt látjuk vendégül a hozzánk betérőket. 

Szardíniai lepénykenyér:

2.5 dkg élesztő

35 dkg liszt

15 dkg kukoricadara

1 tk. só

fűszerek: kakukkfű, bazsalikom, köménymag.......

2 ek. olaj

2 ek. olívaolaj

1.5 dl langyos vízben pici cukorral az élesztőt felfuttatjuk. A száraz összetevőket elkeverjük - liszt, kukoricadara, só, fűszerek -, majd jöhet hozzá az élesztő, az olaj, és igény szerint langyos víz, ha kéri a tészta. Miután megdagasztottuk a tésztát, letakarva, meleg helyen kb. 45 percig kelesztjük. A sütőnket előmelegítjük 240 C-ra, és a tepsiket sütőpapírral kibéleljük. A tésztánkat 8-10 részre osztjuk, és jó vékony kerek formákat nyújtunk belőlük, majd ráhelyezzük a tepsinkre. Ha a sütő elérte a kívánt hőfokot, kb. 5-10 perc alatt készre sütjük őket. Egymás tetejére sorba rakosgatjuk őket, de mind közé teszünk egy papírtörlőt majd a tetejére egy tányért, hogy kicsit le lappangassa őket.

 Mielőtt neki látnánk a bekebelezésüknek, ízlés szerint tálalhatjuk olívaolajjal megkenve, megszórva sóval, friss rozmaringgal, kakukkfűvel. 

Én most a nyáron eltett aszalt paradicsomom fokhagymás olajával kentem meg a lepénykéket, megszórtuk aszalt paradicsommal, póréhagymával, friss rozmaringgal majd átmelegítettük a sütőben. 

 A végén pedig szardíniát ettünk hozzá! Nyári, olaszországi, önfeledt hangulat! Ez igen!

Tartozásom rendezése

Ma olyan lusta, hideg nap volt, hogy legszívesebben ki sem dugtam volna az orrom az ágyból. Ráadásul hétfő. Még így, hogy itthon lehetek is borzalmas, mert az élet nem áll meg hétfő ide, vagy oda. Mindegy, most már este van, és a nehezen induló reggel után, elég termékeny folytatást tudhatok magam mögött. Jöjjenek hát a beígért receptek sorban, kezdve azzal, mely sütik receptje , már valamilyen formában szerepel a blogon. Ja, és a hidegről jut eszembe. Egyszerűen nem hiszem el, hogy most fél év didergés, beöltözés következik. Hová lesz a szoknyás, nőies könnyedség? Hosszú, sötét, téli esték. Volt amikor szerettem, mert akkor segítette a rejtőzködést. Nem tudom elhinni, hogy vége a simogató napsütés melegének, a mezítlábas lábujjas szandik kényelmes időszakának. Hosszadalmas öltözködés, a gyerekekről  nem is beszélve. Megpróbálom a jó oldalát nézni az új évszakok eljövetelének. Sok időm jut majd bepótolni az elmaradt dolgokat. Házimunkák, ja, de azokat nem nagyon szeretem. Lesz időm varrni, írni, és persze finomakat sütni, és kényeztetni a családot. Jó lesz együtt várni és készülni a Karácsonyra! Jó lesz ez!!!

Kenyérreceptem:

sajnos már nem is nagyon emlékszem, hogy hogyan készítettem, mert persze a memóriám megint cserben hagy. Vegyük alapul a patiszonos kenyeremet, ami csodás, lágy, mennyei, pazar ízélmény. Az ott feltüntetett arányokkal dolgoztam, és nem variáltam semmiféle speciális lisztféleséggel. Fél csomag élesztőt fel futtatam a szokásos módon, miközben a nagyjából fél kiló liszthez oda csappantottam kb. 1 ek. sót. Aztán jöhet rá az élesztős tej, és jól meglocsolom kb. 1 dl olajjal az egészet. Bevallom nem voltam elégedett a kenyérrel, legalább is külcsínre semmiképpen. Anyukám mindig gyönyörű simára dolgozza el a kelttésztákat. Tudtam, hogy e tudomány hiánya csúnya fekete foltot képez az életemben, elsajátítását mihamarabb pótolnom kell. A kenyér, ízre rendben volt, de nem tökéletes. Erzsike mama a kenyér tésztáját kicsit sűrűnek találta, Csaba papa pedig az ízét, kalácsszerűnek. Összedolgozás után jön a kb. 1 órás kelesztés, azután sütő előmelegítése 200C-ra, formázás, és zsupsz be a sütőbe. Olajozott tepsire helyezünk két kis cipóformát, húzunk az olajjal megkent cipócskák tetejére 3 bemetszést keresztben, ettől lenne olyan szép, igazi kenyér forma.

No comment gyerekek..............

Sajtkrémes pogik:

életem első jól sikerült pogiiról beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg tökéletes pogácsarecept repked az interneten. Rengetek dolog kell ahhoz, hogy az ember sikeres dolgokat mutathasson fel. Bátorság például, amiben nem szenvedek hiányt. Na jó, nagyon is gyáva vagyok, leszámítva a konyhát, mert ott, ha valami újba kell fogni, gondolkodás nélkül ugrok fejest. Nem így egy medencébe. Szükség van némi rutinra, és arra is, hogy megismerjük azokat az eszközöket, amelyeket használunk az ételkészítés folyamatában. Gondolok itt a sütőnkre. Életem eddigi szánalmas pogijai részben a nem megfelelő sütési időnek és a sütő nem rendeltetésszerű használatának köszönhettem. Persze ez senkit nem érdekelt, amikor áldozatomnak le kellett nyelnie a több liter vízzel is alig lecsúsztatható pogácsákat. Na, de hogy a lényegre térjek, ez a recept nagyon jó,  elkészítéséhez nem kell több éves főzési tapasztalat,  valamint fantáziánk szabadon szárnyalhat, variálhatjuk bármivel, szerintem nem igen lehet elrontani. Végül, de nem utolsó sorban, baromi sokáig puha marad!

Limara hagymás pogácsája az alap, de a pogácsa receptjét az én blogomon is megtaláljátok, csak azért mondom, nehogy hirtelen elrohanjatok tőlem máshová. Mindent pontosan úgy csináltam, ahogy annál a receptnél van, csak Nádja kívánságát figyelembe véve, nem tettem bele hagymát. Találtam viszont itthon natúr sajtkrémet, amivel megkentem a tésztát a hajtogatások során.Több napig eláll, élvezhető, szóval nem fog vele csúfos szégyent elszenvedni senki, el kell hinnetek nekem!

Tudom, hogy pont úgy néznek ki, mint a hagymás pogácsáim, 
de ezek becsszóra nem azok

Birsalmás-diós kenyér

birsalmás-diós kenyér

Szerdán kaptam egy sms-t Györgyi barátnőmtől, hogy csütörtökön pár napra haza jönnek a fiúkkal. Az ilyen jó hír mindig felvillanyoz, mert tudom, végre megint jól kiröhöghetem magam. Györgyi gimnáziumi nagyon jó barát, akiből csak kevés jut az életben. Ha nem is annyit tudunk találkozni, mint amennyit én szeretnék, mindig igyekszünk jó sokat együtt lenni. Hála férjeinknek ezeken a napokon mindig kapunk lehetőséget, hogy kettesben  csajos programot csaphassunk, mely programok, agyat nem túl megterhelőkek, rendszerint nem világmegváltós - de azért komolykodunk is picit - igazi röhi-vihis együtt létek. Egyébként sem sikerült felnőnöm még, de a közös  röhögős, nézelődős, vásárlásos programok, legalább 15 évvel vissza röpítenek. Ezek az együttlétek pont olyan önfeledtek, mint gimnazista korunkban, amikor órákig tartottak a közös hazaútak.

Péntek reggelre sikerült megbeszélnünk az első talákozót, mi más lett volna a program, mint piaclátogatás "kincskereséssel" egybekötve. Nevetésnek természetesen nem voltunk híján, és alkudozásnak sem. És előjött az a kamaszkori csodás érzés is, hogy együtt szeretnek minket, mindenki szeret velünk beszélgetni, viccelődni annyira, hogy akár ajándék portéka is bekerülhet a szatyorba. Hogy a tárgyra is térjek, a patiszonos sikerkenyér élményünk óta vadászom az újabb izgalmas gyümölcsöket, zöldségeket. Csak azt tudtam, szeretnék valami újabb különleges kenyeret sütni, ezért hát nyitott szemmel és szívvel felvértezve nézelődtünk a piacon, és egyszer csak ott álltunk egy nagyra nőtt birsalmákkal teli láda előtt. Nem kellett sokat tépelődni, hogy nyomban tudjam, ezekre a pompás almákra van szükségem. Vettem is kettőt azonnal belőle.

fincsi kenyér

Nem sokáig bírtam magammal, és ebéd után már neki is estem a kenyérnek. A két gyümölcsből csak az egyiket használtam fel, nem mertem többet, mert nem a család favorit gyümölcse, és egészen erőteljes, fanyar íze miatt tartottam tőle, hogy íze, mindenen felül kerekedő lesz. És valóban, az íz nagyon markánsan uralkodott a kenyérben. 50 dkb lisztből készült a kenyér, és megint rozs és hagyományos búzaliszt vegyítésével. Lereszeltem a megpucolt gyümölcsöt, ráhuppantottam a lisztet, kb. 1 ek. sót és csorgattam rá mézet. Fogalmam sem volt, mi fog kisülni belőle, hogy inkább a sós vagy az édes íz felé vigyem az egészet. Közben felfuttatam kb. fél csomag élesztőt egy kis tejben. A száraz hozzávalót fő alkotórészéről, a darált és mozsárban durvára tört dióról majd elfeledkeztem. Amikor ez is a többi összetevőhöz került, jöhetett az élesztős tej, majd jól meglocsoltam olajjal is. Az összedolgozáskor úgy tűnt, túl lágy lett a tészta, ezért szórtam felváltva hozzá a liszeket. A végén persze sűrűbb tésztát kaptam, mint szerettem volna. Na nem baj, legközelebb erre sokkal jobban ügyelek. Amikor szépen összeállítottam a tésztát, letakartam és meleg helyen kelesztettem kb. 1 órát. Az óra elteltével előmelegítettem 200C-ra a sütőt, a tepsit kikentem vajjal, a tésztából készítettem két formás kis cipócskát, a tetejüket pedig megkentem olajjal. Nem árt még egy kis kelesztés, amire én nem fektettem elegendő hangsúlyt, mert csak annyi időt hagytam neki, amíg a sütő el nem érte a megfelelő hőfokot. Érzéseim szerint nem kell fél óránál hosszabb sütési idő, mert  akkor kiszárítjuk a sütiket. Sokkal rusztikusabb végeredmény fogadott mint a patiszonos kenyér esetében, állagra pedig sűrűbb, morzsálódósabb , de nagyon különleges és finom. Csak ma reggel jöttem rá, mivel igazán mámorító, hát mi mással, mint mézzel................

Borisz a kenyérrel, de csakis nutellával

Nádja a kenyérrel, de csakis nutellával

Patiszonos kenyér "egészségesebb" változata

Volt időszaka az életemnek, amikor nagyon vágytam az egészséges életmód követésére. Igyekeztem, próbálkoztam, beszereztem különböző ilyen-olyan lisztféleségeket, hogy kiválthassam a jól bevált, hagyományos, általam annyira imádott fehér búzalisztet. Szánalmas próbálkozások voltak, fűrészporos, száraz, morzsálódós förmedvények. Persze áltattam magam, isteni, egészséges és még finom is. Végül is Nádja és a férjem elfogadták, egyáltalán nem reklamáltak. Bezzeg a tesóm, mert őket sem kíméltem. Ha vendégségbe jöttek, mindig eléjük pakoltam a legújabb szerzeményem. A tesóm egyetlen másodpercre sem kímélt, azonnal a képembe vágta, micsoda újabb ehetetlen borzalommal akarom megmérgezni őket. Jól van, az igazság az, próbálkozásaim hagytak némi kívánnivalót maguk után.

Férjem az elmúlt pár napban panaszolta gyomra nem túl kedvező állapotát. Azonnal utána kutattam, hogyan lehetne segíteni rajta. A leghatékonyabb ilyenkor mindig a nem kicsi stressztényező - munkahely - kiiktatása, mely szerencsére folyamatban van. Azután, utána olvastam jó kis gyógytea kombinációknak, és még rá is tudtam venni, legalább kicsit próbáljon meg hinni simogató, jótékony hatásukban.  És végül, de nem utolsó sorban a táplálkozásba, legalább átmenetileg, egy pici változást próbálok bele csempészni. Tönkölybúza liszttel kellett volna sütnöm ezt a kenyeret, de mivel hirtelen hamarjában csak rozslisztet tudtam beszerezni, azzal próbálkoztam. Előző évi negatív tapasztalataimból "tanulva" nem ugrottam azonnal fejest a totális bio-organic életmódba, ezért csak részben használtam rozslisztet, a hagyományos általam imádott fehérrel keverve. -arány 2/3 fehér búzaliszt,1/3 rozsliszttel - és képzeljétek, nem lett forgácsos, morzsálódós, és fojtós sem! Gyönyörű, gőzölgő, lágy kenyér, és még csak lapos sem lett.

Úgy örülök neki, remélem jó lesz a pocaknak

Patiszonos kenyér

- mert olyan kenyérsütős, meleget hívogató őszi nap van -

Van egy kis udvarunk, nem is olyan kicsi. Amikor elkezdtük a kertünk nem túl tudatos megtervezését, gondolatban is száműztük a veteményest, és még a gyümölcsfákat is. Ma már reszketek érte, bár csak másképp csináltuk volna. Ez is komoly bizonyítéka annak, hogy szerencsére az ember nagyon is képes változni 18 éves kora után is. Azóta nagy nehezen telepítettem egy kis málnát, ribizlit, püszkét, és eperrel is próbálkoztam, de sajnos nagy terméshozamról nem adhatok számot. Jaj, majd elfelejtettem egyetlen sikersztorinkat, nem mellesleg férjem nem tudom hanyadszámú nagy kedvencét, a fügebokrunkat, amely évről évre egyre nagyobb  mennyiséggel ajándékoz meg bennünket. Tavasszal megpróbálkoztam néhány zöldség meghonosításával is a tenyérnyi még parlagon heverő szabad földünkkel. Az eredmény siralmas. Egyetlen dolgot kivéve, a patiszonokat. Termett 3 db patiszonunk, és ebből egy, ami hatalmas. Na ebből készült a patiszonos kenyér, a rántott patiszon, és a patiszonos tócsni.

Fogalmam sincs, pontosan mennyi patiszont reszelhettem le, miután megpucoltam. Talán 30 dkg-i lehetett, és nem sóztam be. Közben melegítettem tejet, szórtam bele egy kis cukrot, és beletettem kb. fél csomag élesztőt, azután megszórtam egy kis liszttel. Közben beleszórtam egy nagyobb tálba a fél kiló lisztet és az 1 evőkanál sót és miután jónak tűnt az élesztő, rálöttyintettem a sós lisztes keverékre. Hozzáöntöttem a lereszelt patiszont és meglocsolgattam olajjal. Szépen ki kell dolgozni a tésztát, és ha nem elég lágy, pici tejet kell hozzá adni. Mindezek után jó langyos helyen keleszteni kell a tésztát, olyan 40-60 percig, de legalábbis addig, hogy szépen duplájára növekedjen. Amikor szépen megkelt, elfelezzük és csinálunk belőle két jópofa cipócskát. Közben már melegítjük a sütőnket 200-220C-ra. Ráhelyezzük a cipókat egy előre olajjal megkent tepsire, majd ha a sütő elérte a megfelelő hőmérsékletet, zsupsz be a helyére. Én nem sütöttem fél óránál többet, izgultam is rendesen, hogy nehogy nyers legyen. Nehéz picit eldönteni, mert a patiszon miatt kicsit vizes, lágy a tészta, és csak később dőlt el, hogy pont megfelelő ideig sütöttem. A gyerekek ha hiszitek, ha nem nutellával ették, bevallom nem árultam el nekik, hogy patiszonos, mert akkor rá sem néztek volna, így viszont két pofira tömték be. Nagyon büszke voltam, eszméletlen jól sikerült, és baromi finom lett, szemtelenül gyorsan elfogytak a kenyérkék.