napraforgó a la Marcsi alias Limara

Az, hogy nagyon is konform vagyok, azt a mellékelt bejegyzés is hűen igazolja. Beálltam én is a sorba. Azok sorába, akik elkészítették Marcsi napraforgóját. Nem bántam meg, az egyszer biztos, a gyerekek meg egyszerűen a rabjává váltak. Addig nem is igen voltak hajlandók másból enni, amíg ez el nem fogyott. Ha nem is malomkerék méretű, de két hatalmas sütiről van szó. Miközben sült, azon gondolkodtam, ugyan mit kezdek ennyi sütivel, gondolatban már egy részét elajándékoztam, egy része a mélyhűtőben végezte. Nem került sor egyikre sem, és erre abban a pillanatban fény derült, amint a gyerekek az asztal mellé ültek, és neki láttak a sütinek. És a kérésnek nem volt vége. Komoly aggodalomba fogtam, ugyan nem lesz a mértéktelen evésnek hányás a vége. Nem lett! A tészta mennyisége lehetőséget nyújt arra, hogy akár sós, akár édes változatot készítsünk. Ezt a lehetőséget semmi pénzért ki nem hagytam volna. Jöjjön először a sós......

A hozzávalókat Marcsi blogjáról szemérmetlen módon ide ollózom. Marcsi, ugye megbocsátasz nekem?

• 50 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 140 g joghurt
• 3 ek. olaj
• 1,5 tk. só
• 1 ek. cukor
• kb. 1,8 dl víz
• 2 dkg élesztő
• + 1 tojás a lekenéshez
• szezámmag, fekete szezámmag  
• 
  
• Kenyérsütő híján én továbbra is a klasszikus módon készítem a tésztát. Amikor a bedagasztott tészta kb. a duplájára megkelt, 4 részre osztottam, pont ahogy Marcsi javasolta. Az egyik kis bucit köralakúra kinyújtottam, majd ráhelyeztem a sütőpapíros tepsire, és megkentem a töltelékkel. Jelen esetben zöld pestóval, amely igazi nosztalgikus hangulatát az adta, hogy a tavaly nyári olaszországi nyarlásunkról hoztuk magunkkal. Már egészen elfelejtkeztem róla, és amikor rá találtam, azon gondolkodtam, vajon ez lesz e nagy becsű pestónak a legmegfelelőbb felhasználási módja. Azt kell, hogy mondjam, tökéletes párosítást alkottak. A pestóval megkent tésztára jó vastagon cheddar sajtot reszeltem. Kinyújtttam a következő kis bucit, majd azzal befedtem a már megkent tésztánkat. Ezután lisztes pohárral lenyomatot képeztem a tésztára, amely a virág közepét adja. Majd jöhet a fonás, csavarás, kelesztés, tojással bekenés, díszítés és végül a sütés

 Jöjjön az édes napraforgó! Nálunk a mákos minden féle formában és végeláthatatlan mennyiségben mehet. Megfőztem a nagymamai hagyatékot, azt a mákos krémet, amely minden karácsonykor belekerül a bejglibe.

Hozzávalók szabadon:

• darált mák
• cukor
• fahéj
• citrom és citromhéj
• zsír
• reszelt alma
• tej

 Imádom és a gyerekek is. Még ki sem hűlt a krém, csak félre tettem a kőre, had hüljön, mire oda néztem Borisz nyakig a lábasban volt, és a fele krém hiányzott. Imádom, hogy a nagymamám ilyesmit hagyott ránk, és hogy az Anyukám megtanított rá, hogyan készítsem, hogy én is rá hagyhassam majd az én gyerekimre. Ez is egyfajta örökség. 

A tésztája pihe - puha, omlós. Szemnek gyönyörű, igazi vendégváró aszalra való. És még azt is megkockáztatom, hogy egy kevésbé tapasztalt háziasszony - magamra gondolok - , is, viszonylag könnyedén káprázatathat el egy nagy asztaltársaságot!

Cheddar sajtos zabpelyhes keksz

 

Sosem ettem még Cheddar sajtot. Persze, annyi mást sem ettem még. Csak kapkodom a fejem, amikor Marcsival találkozom, és beszélgetünk, és olyan nagy élmény nekem, hogy olyan dolgokat kóstolhatok, láthatok nála, amiről még csak nem is hallottam. Hirtelen kinyílik a világ, és én is, én is akarom, akarom, hogy nekem is legyen olyanom, és akarom én is kipróbálni őket, és akarom ismerni ezeket a dolgokat, és akarom tudni használni őket. Az más téma, hogy memóriám kapacitása már már szánalmas, így minden alkalommal megkérdezem ugyanazt, és talán egész addig nem is fog rögzülni a tudás, míg magam is be nem szerzem az alapanyagokat, és használatba nem kerülnek nálam. A Cheddar sajt valami olyasmi, amiről nem beszélgettünk. De olvastam róla máshol. És amikor Szegeden voltunk utoljára és elmentünk az egyik nagy szupermarketbe, megláttam őket, hívogatóan csücsültek a sajtos pultban, és kérleltek, szinte könyörögtek, hogy vigyem haza őket. Mit volt mit tennem, nagy, kérlelő bociszemeket meresztettem a férjemre, mire ő, áldását adta szó nélkül, egy hetyke kis biccentéssel. Hát így ismerkedtünk meg a Chedarral, akinek azóta a férjem is őszinte rajongója lett. Talán azzal sem árulok el titkot, mekkora zabpelyhes keksz imádók vagyunk. Tudat alatt talán magam is azzal áltatom, hogy a zabpelyhes keksz egészségesebb, kevésbé hizlaló, és blablabla.... A gyerekek időnként ellenőrzik a kekszes dobozt, hogy tartalmaznak e elegendő számú kakilós kekszet, és ha úgy értékelik, hogy fogytán, határozottan figyelmeztetnek, hogy pótolnunk kellene. Így született egy újabb kakilós, zabpelyhes keksz, mely az édes verzió szöges ellentéte, sós, és cheddar sajttal készült. Szívemből éreztem, hogy a gyerekek elutasítóak lesznek, egy falaton kívül nem is ettek belőle többet, pedig nagyon különleges, finom, és én szívből ajánlom mindenkinek. De nehogy azt higgyétek, hogy róluk megfeledkeztem, még akkor iziben, azonnal készítettem egy másik sós rágcsát, amit előszeretettel tömtek a pofijukba és amivel hamarosan jelentkezem.

ébredés után, Boriszka itt még lázasan

 Cheddar sajtos zabpelyhes keksz:

10 dkg vaj

15 dkg zabpehely

15 dkg cheddar sajt

1 tojás

5-8 dkg tönkölybúzaliszt

ízlés szerint fűszerek, én köménymagot, sót, borsot, és azt hiszem oregánót használtam.

Az elkészítését pont úgy csináltam, ahogyan az édes változatnál szoktam, vagyis megolvasztottam a vajat, majd bele dobtam a fűszereket, de csak nagyon rövid ideig hagytam így, nehogy megégjenek, és már jöhetett is a zabpehely. Pár perc alatt a zabpehely picit átpuhul, és amikor picit kihült, mehet hozzá a többi hozzávaló, vagyis a tojás és a reszelt cheddar sajt, a fűszerek, és a legvégén a liszt. Egy jó kis ragacsos, ragadós, de mégis picit morzsálódos masszát kapunk, amit a szokásos módon ellappangatva helyeztem sütőpapíros lemezre. A sütőt közben előmelegítettem 180C-ra, és max. 30 percig sütöttem a kekszeket. Azt hiszem én picit túl sütöttem őket, de nekünk így is ízlett, kivéve a gyerekeket. Meglepődtem, mert amikor a sütőbe kerültek a kekszek, valami hihetetlen módon habzott a sajt, de mire megsültek, a habok is eltűntek.