Már annyira vártam, s végre megérkezett! Bár ez azt jelenti, hogy innentől még ennyi időm sem jut az x szemeimre, de majd csak befejeződik ez a hosszú pályázati projekt ....és megvalósítás.... és a beszámolók...
s akkor végre újra a régi lehetek.
Mert hogy végre süt a nap, ezerrel lehet a kerékpárokkal megvalósítható pályázattal dolgozni. Bepótolni az elveszett időt, amit az időjárás már ősszel elrabolt tőlünk.
Ragyog a nap, nyílnak a virágok, s ez mosolyt varázsol az arcokra, akármennyi is a munka.
Pláne akkor, ha mellette még szerelmes is az ember.
S én most az vagyok!
Szerelmes lettem Stephenie Meyer vámpíros könyveibe.
S bizony még ezt is le kell nyelni a keresztszemeimnek, s várniuk kell rám addig, míg a legfrissebben megkaparintott kötetemet ki nem olvasom.
S ma is befejeztem egyet, így a sulis munkám után egy kis kerti leltározás a virágaim közt (jaj de jó, hogy már vannak!), s egy kis öltögetés is belefért.
Egy kis tojáska, s egy kis tralala. Mert jó kedvem van.
Naná, hogy jó a kedvem, mert újabb díjakat is kaptam.
Napfény díjat
Anitától. Nagyon kedves, hogy rám gondolt, köszönöm neki!