Az építkezési helyzetjelentéssel elmaradtam az utóbbi napokban, no, nem azért, mert nincs változás, csak sajnos, nem sajnos, korlátozott idő áll rendelkezésemre, hogy blogot írjak, ezt az időt most meg olyan rendkívüli eseményekre kellett szánni, mint az ovis úszás vagy Zita újabb produkciói. Hááát, ennél nagyobb bajom sose legyen. :-))) Hogy zajlik a Zélet! :)
A cserepezés nagyon jól halad, a képen is látszik, hogy a hátsó részen is szinte kész, már ami a nagy felületeket illeti. Most ugyanis az élekkel "szórakoznak" az ácsok, ott külön minden cserepet vágni kell, hogy be lehessen illeszteni. ez sokkal lassabb munka, mint "csak" pakolni fel a cserepeket. Emiatt valószínűleg jövő hét vége felé lesz kész a cseréplerakás, ha az időjárás is kicsit kegyes lenne (eddig nagyon kegyes volt, építkezésnek jót tett, a földeknek nem- a mi udvarunk is újra tele van hatalmas, széles repedésekkel, a lábfejem simán elfér benne-tudom, mert megbotolottam egyben...de ez nem tartozik szorosan a témához) Az ácsok is dolgoznak lelkiismeretesen, azzal nincs gond, tényleg csak az időjáráson bukhat a dolog. Egyre többször morfondírozunk, hogy mikor lesz ebből költözés: eddig még úgy néz ki, hogy idén meglesz, ami nagyon jó lenne.

Elkezdték felrakni a teraszon és tornácon a födémlambériákat. ez tegnapi kép, azóta már szinte a teljes szakaszon készen lettek a fiúk. ami hiányzik, azt holnap felrakják.

És a ház most az udvarról.

itt még felemás festésű, de azt hiszem, Jani ma délután ezen a falon festett le egy részt. A héten a festéssel nem sokat haladt, hiszen dolgozni járt, de a hétvégén ismét szeretne belehúzni. Holnap hajnalban is megy csiszolni újabb szakaszokat, és alapozóval lekenni őket. aztán majd lehet felvinni a festéket is. A szokásos dolog. :) így fog ez még meni egy ideig. :-)
Jani nagyon szorgalmasan csinálja a festésbiznict, ha nem dolgozik, rohan a telekre, hajnalban kel állandóan, azt hiszem, meglehetősen fáradt már, de nem panaszkodik. Ahhoz, hogy meglegyen, tenni kell valamit, legalábbis így áll hozzá. Én, sajnos egy ecsetvonást nem tudok segíteni, viszont próbálom elviselni, hogy apa nélkül telnek a szabad órák, esték, hétvégék a szent ügy érdekében, több kevesebb sikerrel. :-P (néha azért inkább kimennék az erdőszélre festeni, még akkor is, ha nem könnyű a fát szépre festeni, észnél kell lenni, gyorsan kell dolgozni, szerintem terápiás hatással lenne rám... :-D) Amíg ez meg nem valósul, addig írok blogot. már ha tudok. :-)