A tegnapi Börzsönyben tett autóút végén fedeztük fel Kemence község határában, de még pont az erdőszélen azt a kicsi strandot, ahová ma elkirándultunk. Ez volt az úticél, amit tegnap nem árultam el, gondoltam, ha nagyon nem jön be, akkor nem is említem. bár, negatív élmény is lehet egy tapasztalat, információ. Nem így történt azonban, a programmal nem fürödtünk be, mint ahogy tartottam tőle, helyette nagyot fürödtünk a kicsi strandon.
Mikor tegnap láttuk a strandot, az fogott meg elsőre, hogy mennyire kevesen vannak, pedig gyönyörű helyen van, gondoltuk, biztos van valami turpisság a háttérben. Jó, jó, pici falu határában pici strand, nem felkapott helyen, de miért vannak ilyen kevesen? A záráshoz közeli időszak miatt vajon? Nos, nem tudjuk, hogy tegnap miért voltak annyian, de este Jani megnézte a strand honlapján, hogy a medencék vize hideg, nem melegítik, nagyjából annyira melegszik fel, amennyire a nap felmelegíti. Lehet, hogy ezérta gyér látogatószám? Kezdtem kicsit aggódni, hogy tényleg jó ötlet-e ez a strandlátogatás, féltem, hogy vékonyka lánykáim pillanatok alatt jégcsappá fagynak a vízben, és fél óra után csomagolhatunk majd...
De mivel már megígértük nekik, hogy megyünk és éjnek évadján megsütöttem a kétszeres adag palacsintát (okulva a múltkori gödi strandolás során végigszenvedett étkezésből, mikor mindenféle kaját "jó" pénzért vettünk, de senkinek nem volt jó szinte semmi), muszáj volt legalább kipróbálni.
Kicsit később indultunk a tervezettnél, negyed 11-kor, de végül ez sem volt később probléma. Ismét átgurultunk a Börzsönyön, és ezúttal kattintottam néhány képet, amik nem a legprofibbak, de lehet érezni valamennyire a táj szépségét.
Ez itt épp' egy tisztás, de sokáig magas fák árnyékában halad az út:
Megérkeztünk, a strand bejárata:
Mikor bementünk, pont elhaladt egy kis vonat, valamiféle erdei vasút a strand egyik oldalán, ha valakinek jó a szeme, fel is fedezheti a fák között. :)) viszont arra jó a kép, hogy látszik valamennyire a strand szinte végig árnyékos oldala (ahol a szemetes és a padok vannak), ha valaki nem szereti a napot huzamosabb ideig (és kisgyerekes családoknak is előnyös), itt van hely bőven letelepedni:
A nagyobbik medence a strand bejáratával háttérben:
És a másik irányban a három kicsi medence, ahová a lányok egyből bementek, élen Zitával:
Csilla, aki megint el tudott szöszmötölni egy-két kicsi játékkal (Katinak és Tibinek újfent köszönet a tavaly tőlük kapott kicsi Ariel és Erik figurákért, ők voltak a játék középpontjában, úsztatta őket, utaztatta őket a "szörfözőn"=úszódeszkán) :)
És Zita, a medencék mai királynője, komolyan, nem túlzok! tényleg hűvös volt a medencék vize, de őt alig lehetett kirobbantani! Esetleg egy kis palacsinta evés erejéig hajlandó volt kijönni, de húzott is hamar minket vissza a vízhez:
Csilla és Zita az egyik kismedencében, Csilla rengeteget csimpaszkodott:
Csilla-csobi:
Kinga épp' partra szállt:
nagyon családias volt a légkör, alig volt egy-két család, néhány pár, idősebb és fiatalabb korosztályból is, ha a kis medencénél hagytunk valamilyen játékot, labdát, senki el nem vette, ott folytatták a lányok a játékot, ahol abbahagytuk. A nagy medencénél is volt rövid időszak, amikor csak mi voltunk bent. életünkben nem lesz ekkora saját medencénk még egyszer... :-))
Csilla a "szörfözőn", imádta, a nagy medencében is örömmel húzatta magát rajta:
Egy csimpaszkodás, aminél égnek állt a hajam, mindig féltem, hogy lecsúszik (a háttérben a "szörfözőn" Ariel és Erik figurák "szörföznek" :-D):
távolabbi kép a kis medencében pancsoló családomról. Próbáltam volna megörökíteni, ahogy a hegyek melletünk fölénk "tornyosultak", de nem jön át jól ezen a képen:
A hegyek és az egyszem strand büfé, ahol végül most nem vettünk semmit, de tetszett, hogy a strand felől és kívülről is lehet rendelni, több biciklis és gyalogos túrázó is megállt itt felfrissülni:
Éppen kis ideig parton, kacsalábas papucsozás:
Kinga nagy medencében:
Tavaly elvolt ugyan az itthoni medencénkben, de ha víz érte az arcát, jócskán visított. Most, egy évvel később, pedig a kis úszófenoménjelölt:
A strand búcsúzóul:
A nagymedence vize is hideg volt elsőre, de mikor az ember túlvolt az első borzongáson, és egy-két tempót úszott, rájött, hogy teljesen élvezhető, kellemes és frissítő és nem vacogott többé. Úszómedencék hőmérséklete volt a víznek, kb. 24-25 fokra tippelem, ami szerintem egyáltalán nem veszélyes. A lányok vacogtak ugyan egy idő után, de időnként ki-kimentünk felmelegedni, és így jól működött a dolog. Zita még kis időre sem akart kimenni... A legkisebb volt a legnagyobb medenceőrült. :-D
Két óra felé kezdtünk csomagolni, mert elfáradtak a lányok. Én nem szívesen mentem még, jól lett volna maradni. Ekkor jött volna jól egy plusz ember, aki kicsit vállalta volna a lányok felügyeletét, és így le tudtunk volna ülni Janival kettesben szusszanni kicsit. Intenzív volt a 3 lány strandoltatása, de azért megoldható, ezerszer könnyebb mint tavaly lett volna. az, hogy Zita is lelkes volt, hogy hajlandó volt vízbe jönni (hajajj, még az úszópelus felvételét is alig bírta kivárni!), és hogy be tudtuk már vinni (tavaly még talán kicsi lett volna), sokat segített. De azért jól esett volna néhány hossz úszás is, egy jégkrém elnyalogatása az egyszem büfé asztalánál. No, majd jövőre. Ha lett volna most egy gyorsan felállítható, cipzározható sátrunk, akkor megpróbálhattuk volna Zitát ott altatni. Csak nyitott strandsátrunk van (de nem is vittük), ott nemigen aludt volna el, tuti állandóan nézelődni akart volna. De nem volt ilyensátrunk, így ezúttal menni kellett. Még kettőt sem kanyarodtunk Kemence községben, és Zita már teljesen ájultan aludt. Olyan kis drága volt! :-) Kicsit később Csilla is "megadta" magát, ő is durmolt egy jót. Ezúttal északnak mentünk haza, Parassapusztánál "átintegettünk" Szlovákiába, majd Drégelypalánk-Nagyoroszi felé jöttünk haza. Ezzel elmondhatjuk, hogy ezen a hétvégén több részletben, szakaszban ugyan, de megkerültük a Börzsönyt! :)
Azért nincs nagy búslakodás a viszonylag rövid strandolás miatt, mert nagyon jól éreztük magunkat, jól esett ez a nagy nyugalom, csend, a fák, a hegyek közelsége (annak ellenére, hogy amúgy is hegyekhez közel lakunk és méginkább fogunk a jövőben). Talán gyerekkori emlékeim, élményeim miatt is élvezhettem ezt ennyire: gyerekkoromban több hetet nyaraltam apai nagyszüleimnél a Mecsek határán fekvő Mázán. A szomszédos Szászváron is hasonló kaliberű kis strand volt, mint a kemencei, és mindig nagy volt az öröm, mikor odamentünk apukámmal. emlékszem, hogy majd megfagytunk a hideg vízben, de nagyon élveztük! Csak remélni tudom, hogy egyszer az én lányaim is hasonlóan kellemes érzésekkel gondolnak vissza ezekre a strandolásokra! Gyakori visszatérésekkel lehet az emlékeket mélyíteni, és mi mindent megteszünk majd ennek elősegítéséért! :-) Ide is visszajövünk!
