Én nem tudom, hogy van ez, de ha az embernek gyereke születik, akkor onnantól állandó a fog-téma. :) Hol kisbabaként nyűglődünk, mikor nő, hol akkor nyűglődünk, mikor elkezd potyogni...és akkor is előfordul nyűglődés, amikor a maradó kezd nőni, legalábbis nálunk ez is jelen van.
Kinga a 7. szülinapja előtti napon vesztette el életében először a fogát. már akkor lötyögött a mellette lévő, gondoltuk, ez is kijön hamarosan. De csak nem. Egy idő után ennyire kiállt már a fogacska:
az alatta lévő maradó fog ugyanis tempósan nőni kezdett, és teljesen előrenyomta a fityegő tejfogat (készült róla oldalnézetből közeli fotó is, de gyengébb idegzetű olvasóimra való tekintettel nem közlöm, mert tényleg brutál mód nézett ki, ahogy előre áll a foga :-). És csak nem akart kiesni...Már enni is nehezen tudott, ma már főleg joghurtot vitt uzsira is a suliba, mert nem bírta elharapni a puhább dolgokat sem.
Janival végül ma elmentek a falusi fogorvoshoz. Amint meglátta a fogat, már hozták is az érzéstelenítő ecsetelőt, aztán a fogót úgy közelítette Kingához, hogy ne lássa, mit csinál, egy gézdarabbal eltakarta a szemét, hogy továbbra se lássa mi történik, bár azt hiszem (remélem) valamennyire felkészítették, mi fog történni, aztán "kikapta" a tejfogat.
Kinga nagyon bátor volt, azt mondta, hogy azért kicsit fájt, de végre megszabadultunk a fogtól! Kicsit hátranyomta így is a maradót, figyelni kell majd, hogy "kiegyenesedik-e", valószínűleg még nem okozott kárt a "ragaszkodó" tejfog.
kis seb volt a helyén, már estére is sokat javult, már nem okozott Kingának gondot, hogy egyen a sportszelet sütiből, amit Jani ismét elkészített, amíg távol voltam délután. :)
így vesztettük el a második tejfogat, ami azóta megtisztítva pihen a kis tejfogas dobozkában. Remélem, a többi ettől jóval simábban fog majd kiesni. :)
