Az év utolsó napjaiban is nagy erőkkel épül a házunk, hatalmas lemaradásban vannak a munkával, ezért muszáj.
Arról írtam már, hogy a gipszkartonos falak egy jó részét le kell bontani a szigetelésig, és újra fel kell rakni, mert ferdék. Azaz, vannak falak, ahol mondjuk egy szekrény felül “felfeküdne” a falra, alul viszont rés lenne. Ezeket a hibákat kezdték el kijavítani a fiúk, új emberek is beszálltak, hogy haladjon a dolog. Elvileg, ha nem lett volna ez a gigaméretű hiba, a falak-legalábbis a földszinten-talán már készen is lennének. A gondunk “csak” az, hogy ugyan határozottan javult a munka minősége, még mindig nem tökéletes. Tegnap Jani volt kint festőkkel, akiktől árajánlatot kért mind a “rendes” vakolt, mind a lambériázott falak festésére, és mikor megnézték a falakat, a vízimérték még mindig mutatta a hibákat. mondani sem kell, hogy Jani-fogalmazzunk finoman és visszafogottan-“kicsit” bosszús lett. Kiderült, hogy a hiba azért van, mert annak idején, mikor berakták a belső falak vázait jelentő faoszlopokat, azok nem kerültek sok helyen egy sorba. Tehát, ha az ember “benézi” őket, nem takarják egymást. Természetesen nem mindenhol, és nem is óriási csáléságról van szó, épp' csak annyi, amennyi most megnehezíti a további munkát.
Ennél a pontnál nekem lelkiismeretfurdalásom lett, hogy korábban ezt mi miért nem néztük meg. Rágódtam is rajta egy kicsit, hiszen a mi házunk, nekünk kell résen lenni.De ez nem ér, hiszen Jani így is rengetegszer jár ki, ennél többet a két munkahelye és “mellesleg” kis családja mellett már aligha bírna. Aztán rájöttem, hogy ezt nem nekem kellett volna megnézni, hanem annak, aki építi. Persze nekem így utólag evidens, hogy azt ellenőrizhettem volna én is vagy Jani, de nekem csak utólag evidens, mert én nem vagyok szakmabeli, nem értek a gerendaházak építéséhez (ezek után kitanulom a szakmát). Azt hiszem, hogy annak, aki elvileg ért hozzá, annak kellett volna, hogy evidens legyen, azért bízzuk rájuk a munkát, azért fizetünk sok-sok millió forintot, stb. De lehet, hogy nincs igazam. Persze egy építkezésen előfordulnak hibák, azért kell rendszeresen kijárni, figyelni (ha pl. Jani nem jár ki annyit a házhoz, mint amennyit, akkor ez ki sem derül, csak majd amikor bútoroznánk vagy más egyéb dolog miatt, tehát alapvetően még szerencsésen időben kiderült a turpisság). Mi a gerendaház építő céget választottuk meg, miután Jani hónapokon keresztül figyelte a gerendaházas fórumot, ahol sok-sok ember osztotta meg tapasztalatát. Az ott olvasott információ alapján szűkült a kör, majd végül tavasz elején maradt a “miénk”. A gerendaházas cég (akinek a nevét talán majd a végén elárulom, egyelőre megvárjuk, hogy milyen szájízzel fejezzük be az építkezést) helyi vállakozókkal dolgoztat, hiszen ez észszerűbb megoldás, tehát őket nem mi választottuk konkrétan, de ez teljesen mindegy, mert ha mi választjuk, mi is referenciák, elbeszélgetés alapján választunk, mint ahogy ezt eddig is tettük, a hibás döntés benne van a pakliban. De ez nem is lényeges, hiszen valakit valami alapján ki kell jelölni, a munkát meg kell csinálni. És itt most lényegtelen az is, hogy ez gerendaház, a téglafalakat is el lehet rontani, ha nem a megfelelő ember csinálja.
Az építő cég, azt hiszem, most mindent megtesz, hogy rendbehozzák a dolgot. Az ő híre is csorbát szenved, ha nem jól dolgoznak az emberek. Ezért az építő cég vezetője heti 3szor jön ki ellenőrizni a munkát, és megegyeztek Janival abban is, hogy hogyan kompenzálnak minket az elhúzódó munkálatok miatt. Mert azt szerintem nem is kell bőven kifejtenem, hogy nekünk mekkora plusz anyagi terhet jelent, hogy nem tudunk költözni, hiszen tovább kell az albérletet fizetni (növekvő rezsiköltséggel, hogy beköszöntött az igazi hideg L) és a törlesztést fizetni, ami nagyon-nagyon sok. A karácsony is megviselte a pénztárcánkat, hiába nem halmoztunk el senkit ajándékkal, mégis. Jani feszült, nagyon, és már erősen sejthető, hogy januárban nem sokat látjuk: vagy mert dolgozni fog, hogy a közeli jövőt átvészeljük vagy az építkezésen van, hogy több hiba-lehetőleg-ne legyen.
Pozitív azonban, hogy január közepére-elvileg-csak elkészülnek a falak a földszinten. A tervek szerint, amint elkészül egy szoba, “adják is át”, hogy lehessen a következő munkával folytatni, mint padlólapozás, festés, stb. Innentől kezdve fokozottan érvényes, hogy hisszük, ha ott tartunk, de még mindig pozitívan állunk a dolgokhoz, egyrészt mert muszáj, másrészt azért nem menthetetlen az ügy, azaz látjuk a fényt az alagút végén. :)
Holnap Jani visz fényképezőgépet magával, így lesznek friss képek a belső falakról. Azokat mindenképpen szeretném még holnap feltenni a blogba, noha nyakig ülünk a szilveszteri készülődésben, márcsak azért is, hogy ezekkel a képekkel zárjuk az idei építkezős sorozatot. Meg különben is, pozitív bejegyzéssel kell “évadot” zárni, azt kell látni, mi az amiben haladtunk.
Addig pedig a hófödte ház, még karácsony előttről, bár kicsit hasonlóan nézhet most is ki, mert esett hó rendesen tegnap éjszaka. Kívülről most nincs változás, maximum a hó. :-)) Olyan még nem volt rajta. :)