Csilla elballagott

Csilla ma délután elballagott az oviból. Még csak "ma" volt, hogy Kinga tette mindezt (már két éve pedig), legalábbis úgy tűnik számomra, és tessék: már a második gyermekem is kifelé lépdel az oviból. Elbúcsúztak hát ma délután az ovitól (azért még fog járni, nem tudjuk megoldani, hogy ne) szép műsorral, jó sok ember előtt.

Már megvolt a műsor, közös sütizés a csoportszobában, no, és mamáék csokra is befutott:

 Tarisznyával az oldalán, emlékekkel a szívében, izgatottan várja a sulit:

 Nem lett felszabadult a mosoly, de lett mosoly :)

Anyák napja Csilláéknál

Adós vagyok még a Csilláék anyák napi ünnepségével, amelyet múlt héten hétfőn tartottak a Mókus csoportban. A három műsor közül ez volt az egyetlen, amit lényegében nem láttam, mert egyrészt a terem L alakú és bent ültünk Zitával a fal mellett az L "szárában", másrészt Zitának sikerült éppen nyűgös perceket produkálni, valószínűleg mert éppen nem ette meg az ovis uzsit, így alig bírta ki azt a pár percet, míg tartott az egész. Utólag okos voltam, Zita maradhatott volna még a csoportjában, de mindegyik tesó látta a másik kettőt szerepelni, most is úgy gondoltam, hogy így kell lennie, hát, ezúttal nem jól jött ki a dolog. Nagy baj azért nem történt, mert hallani hallottam a fiatalasszonyt, ahogy határozottan mondja a verset, énekel, és villanások vannak képileg is, ahogy jön-megy, katonásan, bátran fordul, lépked. Szép frizurája volt, ami az óvónők érdeme, no, meg Csilláé is, mert hagyta, hogy szépen megfésüljék, ez nálunk kényes dolog, mikor hogy van kedve akár egy copfot is csináltatni magának. reggel azt is kijelentette, hogy ő a blúzt bizony nem fogja felvenni, ehhez képest állítólag szó nélkül öltözött (persze, hogy a "műsor" csak nekem szól itthon, hogy "érezzem a törődést", óvó néniknél semmi ellenkezés nincs, ami azért jó). Szerencsémre képeket is kaptam frissen a műsor után, az egyik anyuka buzgón fotózott, örök hálám Anikónak, mert ráadásul kérés nélkül küldte el, látván, hogy küzdelmet folytatok Zitával, ergo egyből levágta, hogy a műsort nem nagyon tudtam nyugodtan szemrevételezni. :)

Itt jönnek be a kis "mókusok":

 Ezt a guggoólósat tényleg csak hallottam, látni csak fényképről:

 Közös versmondás:

 Egyik kedvenc képem újabban:

 Ropják:

Tényleg rövidke volt, sajnáltam, hogy így alakult, de ez is az anyaság része, több gyermekem van, különfélék az igények, most úgy alakult, hogy éppen az engem méltató műsor kellős közepén találtam szembe magam anyai kihívással. :)) A fényképekben sokáig lehet gyönyörködni, a kis kép, amit ajándékba kaptam, pedig örök emlék, még aznap este kikerült az étkező falára.

Kétkeréken!

A mai nap híre, hogy Csilla végre megtanult kétkeréken biciklizni! Olyan régóta várjuk már, mikor szánja el magát, hát, ma megtörtént.

Az előzmény: délután láttuk, ahogy az egyik csoporttársa, aki mostanság tölti be a hatot, egy eggyel nagyobb méretű biciklivel indult haza anyukája és húga társaságában, mint a Kinga bicója (Kingáé még 16-os bicikli, megjegyzem, szerintem kicsi neki, de nem akar nagyobbat, de valószínűleg szükségszerű lesz a váltás). Mi több, a kislány húga, aki két és három éves kor között lehet, anyai segítséggel ugyan, de kétkeréken biciklizett a talán nem is legkisebb 12-es, hanem 14-es biciklin. Én persze, látva ezt, finoman, de azért buzgón dicsérni kezdtem a két kislányt, mire föl Csilla kérte, hogy arra menjünk haza, amerre ők is elindultak...jól megnézte Maját és Zselykét tekerni...úton hazafelé kijelentette, hogy szeretne kétkeréken tanulni...hm. :) Miaszösz. :)

Otthon ettek kicsit, én felfújtam a 14-es biciklink kerekeit (Kingának anno ez volt a legelső biciklije, amikor akkora volt mint most Zita, sőt kisebb!), mert kijelentette, hogy ne a 12-es pótkerekeit szedjük le, hanem a 14-esen akar menni. Jól van, legyen, annál jobb.

Közben megjött Jani, Zita evett, de mondta, hogy akar jönni a "placcra", jól van, megvárjuk. Addig a teraszunkon gyakoroltunk (annyira klassz, hogy ekkora a terasz, hogy rendesen tudnak a lányok biciklizni rajta, ez nagyon fog hiányozni!), fogtam az ülésnél a biciklit, ő tekert. Éreztem, hogy ügyes, valahogy ott volt a levegőben, hogy ma sikerülni fog.

Én amúgy Vácra mehettem volna egy két hónapja felvett hobbi gyakorlására (tánc), de Jani elfelejtette, így nem értem volna oda időben. Sűrűn kérte a bocsánatokat, mondtam, hogy semmi baj, legalább Csillával tanulunk bringázni. Titkon reméltem, hogy ma sikerül és akkor legalább szemtanúja lehetek!

És milyen jó így utólag, hogy a kimenő nem jött össze, mert nagyobb kincset kaptam egy óra táncnál: Csilla nem akarta a "placcon", hogy fogjam, határozottan kérte, hogy egyedül. meglökte magát, mintha futóbiciklizne, majd rátette a lábát a pedálokra és elkezdett tekerni...mintha mindig ezt csinálta volna!! Meg sem ingott, nem dőlt, de kanyarodott, fékezett! Janival futottunk mellette, remegtem, hogy, ha most esik, akkor feladja, de nem!

Volt taps, örömujjongás, ami kell! Az öröm az ő arcán, a büszkeség, hogy megcsinálta, imádom látni!

És utána csak tekert rendületlenül, igaz, szerintem ez a bicikli már neki is kicsi, de nem baj. Ezen biztonságban érzi magát, akkor menjen ezzel.

hazaszaladtam fényképezőgépért, mikor visszaértem, Zita valamiért sírósra fogta a dolgot, haza kellett vele jönni. És akkor jött Kinga is, Csilla meg nem akart Janival maradni.

ahogy hazaértünk, Csilla kérlelt, hogy menjünk vissza, de Zita nem akarta, hogy én menjek, Csilla nem akarta, hogy Janival menjen, így Zitát megnyugtattam, hogy nemsokára visszajövök, és visszamentünk Csillával gyakorolni. így kapott a kis másodszülöttem extra 20 percet, amikor csak rá figyeltem, dicsértem, együtt örültem vele, no, és vele kocogtam, mert kérte, hogy fussak utána (nekem is volt egy kis testmozgás :))

így történt, hogy kivárásos taktika után, önszántából, pillanatok alatt megtanult kétkeréken tekerni a kiscsaj. most arra készül, hogy holnap (ma) meglepi mamát is a tudományával. :) Nagy dolog ez, kérem szépen!

És akkor kéepkben az esemény:

A boldog biciklis pózol:

Kinga biciklije mamánál van, így elkérte a Csilláét, mert nagyon kellett neki is tekerni, de hogyismondjam, neki már tényleg kicsi egy aranycsöppet :)

Zitával haza készülünk, neki még a jól bevált kismotor, de tervek közt szerepel névnapjára egy futóbicikli, hátha ezzel meggyorsítjuk az ő biciklis "tanulmányait":

Igazából azért is akartam Zitának futóbiciklit, hogy hátha Csilla is kipróbálja, jobban ráérez a biciklizésre, és megtanul kétkeréken hajtani. No, emiatt már nem kell futóbringát venni, de Zita miatt még érdemes.

klassz délután volt. Hétfőn azért nem felejtek el egy köszönömöt elrebegni Maja és Zselyke anyukájának is. :)