Kedden délután fogadóórára mentem Kinga óvónőihez, miközben Jani hősiesen vállalta, hogy mindhárom leányt átviszi Verőcére a gyerekorvoshoz, hogy végre megkapják a H1N1 elleni oltásukat. Ezzel pár hónapos dilemmám, tanácstalanságom végére tettünk pontot. De nem erről akartam most írni, ez csak háttérinfomáció, hiszen egyrészt én keveset megyek valahova gyerek nélkül, de ha előfordul, mindenkinek az első kérdése, hogy a lányokkal ki van? J Jani tette meg tényleg hőstett, én csak kettőt vittem régen egyedül oltani, hármat sosem, lévén másik településre kell átmenni. Kinga igazi kis hős volt, a két kisebb persze sírt, de megcsinálták. Én is mentem volna, de hol Janinak nem volt jó, hol rendelés nem volt, most meg pont fogadóóra volt.
Nos, elmentem az oviba, éltem a lehetőséggel, hogy megtudjam, mit is csinál Kinga az oviban. Hasznosabbnak bizonyult egy átlagos szülőinél, ahol sok konkrét sosem hangzik el, a most hallottakkal viszont tudok kezdeni valamit.
Hála Istennek, semmi komolyan negatívat nem hallottam, sőt, igazából szinte csak jót mondtak róla. Jó a mozgása a lánynak, ügyesen csinálja tornán a gyakorlatokat, bár eleinte félénkebb volt, talán a nagy isakolai tornaterem miatt, ahová átjárnak tornázni, de mára már ez kezd eltűnni.
A legjobban rajzoló gyerek az csoportban, most tudtam meg, hogy egy rajzát elküldték egy rajzpályázatra középsős korcsoportban. J Még nincs eredmény, és igazából nem is az a fontos, hogy nyer-e valamit, hanem már a tény, hogy érdemes volt az elküldésre. Amúgy végignéztem az oviban készített alkotásait, tényleg ügyesen, aprólékosan rajzol, bár nem volt újdonság, hiszen itthon is alkot bőven. Amin pedig nagyot mosolyogtunk, az a saját magáról készített alkotások. Ez egy olyan feladat, hogy saját magát kell lerajzolnia minden segítség, terelgetés nélkül. 2008 szeptemberében kb. két háromszöget rajzolt egymásra, némi fekete folttal a felsőn, ez volt ő. 2009 áprilisában egy színes, részletes, egész lapot kitöltő kislányfigurát rajzolt, hosszú hajjal, ujakkal, totál színes ruhával. Döbbenetes a változás! J ezeket a rajzokat az óvónő egyben tartja egyelőre, de itthon sem szűkölködünk hasonló remekmunkákban.
elmélyülten tud játszani, nagyon figyel foglalkozásokon, kivéve mostanában, ha Dominika ül mellette, mert akkor ő eltereli a figyelmét. Domival nagyon egymásra találtak az utóbbi néhány hétben, nagyokat játszanak együtt, de hamar kiderült, hogy foglalkozásnál, evésnél és alvásnál el kell őket különíteni, mert Domi “elrontja” Kingát. Valószínű az ő hatására nem eszik jól Kinga az oviban egy ideje. Ez volt az egyetlen negatívum és meglepetés is egyben, mert szentül hittem, hgogy Kinga ovis evésével minden rendben van. Kiderült, hogy válogatós lett, nagyon, pedig előtte szinte mindent megevett. Domi hatásának tudják be, beszéltem én is Kingával, és bíztatom, hogy többet egyen, persze csak ami ízlik. Nyilván nem kell neki mindent megenni, de legalább térjen vissza a régi, jólevő Kinga.
Az ovis társakkal jól kijön, konfliktusba nem nagyon keveredik, a játékot megosztja mással, és főleg szerepjátékokat játszanak a lányokkal. Erzsi hiányolta, hogy nem társasoznak sokat, pedig látja, hogy megvan rá a képessége (ezt én is alátámasztottam, hiszen itthon mindig társasozásért nyúz, csak kevés rá az igazán megfelelő időszak). Idén már matekfoglalkozások is vannak, no, semmi rémkomoly dolog, csak ide-oda csoportosítanak dolgokat, halmazokat alkotnak, megszámolják, melyik több, kevesebb, stb. Ez is megy Kingának, de állítólag ezeknél a feladatoknál kell némi indító bíztatás, talán mert újak a feladatok. Az ovis feladatlapokat jól oldja meg, a színeket, színárnyalatokat megkülönbözteti (tja, kérem, fél életét a színes ceruzái között tölti, ezen nem csodálkozom J )
Nem is kell részleteznem, hogy nyugodt szívvel jöttem haza, jó érzés tudni, hogy a gyermekkel minden rendben, alkalmazkodó, nincs probléma vele, sőt, vannak a területek, amiben még különösen ügyes is. És, hát nagy titokban kicsit büszke is vagyok rá. Na, jó, nem kicsit. De, hát ez már csak így van. J
