Villámmódra

Zita megtanult masnit kötni. Rettentő büszke magára. Én meg rá. :-)

Kipróbáltuk, milyen 16 órán keresztül áram és víz nélkül lenni, és mi még szerencsések vagyunk, hogy csak ennyi ideig. Nem volt vicces. A faház megint jól vizsgázott, sokat hűltek a hálószobák, de nem lett jégverem a ház, és nagy hálaadással tartozunk magunknak, hogy beruháztunk egy kandallóba végre, ez mentett meg a teljes fagyoskodástól. Ja, és most vettem igazán hasznát annak a plusz két rózsa gázfőzőnek, amit amolyan biztos, ami biztos alapon bekötettünk a konyhába annak idején, inkább vállalva a többletköltséget. Nagy kincs volt, hogy ilyen hosszú áramszünet alatt is tudok főzni vagy vizet melegíteni (bár, víz az nem volt éppen, de ha lett volna... :-))

Most először állunk borzasztó rosszul ajándékügyben, mikor a mikulás itt toporog már, és van egy szülinaposunk: az internetes webáruház nem teljesítette a rendelést, és infót sem küldött, és jelenleg nehézkes a pótlás, az anyagi többletről már ne is beszéljünk. nem titkolom, kibőgtem magam rendesen... ennél az áruháznál sem fogok többet vásárolni, az biztos, de ez egyelőre nem segít rajtunk. Arról ne is beszéljünk a hímzett adventi kalendárimunk háromnegyede nem került elő, némi depivel indítottam a hetet eleve.

amúgy jól vagyunk. :-)