Mint azt már a twitteren távirati stílusban említettem, múlt csütörtökön megérkezett a pici cicánk, akit a lányok, főleg Kinga, annyira vártak. Niki hozta a szüleitől, ahol 3 pici cica született: egy jött hozzánk, kettő Niki nagymamájához költözött.
A macska kb. 7 hetes lehet, pontos kort nem tudunk, és nagy valószínűséggel fiú. A nevét egy rajzfilm macskája ihlette, tehát nem a bibliai Mózes rövidítéseként akarták a lányok elnevezni a cicust. Gyakran nézzük/néztük a Horseland Lovasklub című rajzfilmsorozatot a Minimaxon, illetve már két dvd boldog tulajdonosai is vagyunk. Tinikről szól, akik egy farmon lovagolnak, versenyekre, bemutatókra készülnek. Az egyik lánynak, Sarah-nak, volt egy fekete macskája, aki egész pici korától fogva vele élt, és angolosan Mosey-nak hívták. Megöregedett, egy autó is elütötte, mert nem látott jól, ami következtében megsérült (mindez persze nincs véresen tálalva a mesében, hála istennek emészthető formában), de nem nagyon gyógyult ki belőle. Egy éjjel fogta magát, és elment az erdőbe, hogy Sarah már nem talált rá. Valószínűleg meghalni ment már el, a farmon élő állatok sem tartóztatták. Persze a Sarah nagyon szomorú volt, de a mese mégis vidám véget ért, Sarah feldolgozta, hogy ez az élet rendje, majd barátai segítségével újra talált egy kisállatot, akit gondozhatott.
Kingában megmaradt ez a rész, lehet, hogy pont az elmúlás témakörének érintése miatt (amit én nem nagyon szoktam feszegetni, de tudom, hogy nem tudom örökké elkerülni, és ez a meserész még elég szolid formában dolgozta fel a témát). így történhetett, hogy mikor kérdeztem, hogy fogják hívni a macsekot, Kinga rávágta, hogy Mózi. Én már csak így, magyarosan írom, úgyis így ejtjük, az, hogy angol mese volt a motiváció, idővel nem lesz fontos. Bár Kinga valamiért elég angolosan, kicsit /mouzi/-nak ejti a macska nevét, afféle laza stílusban. J Tán mégis megmarad kicsit az angol eredet.
Csütörtök óta Mózi cica elég jól ideszokott. Az út kicsit megviselte, még aznap és éjjel is ment a hasa, aminek az lett az eredménye, hogy a pincében több helyen ott hagyta a nyomát. Péntek reggel már fél hétkor azt takarította a család. Én pedig elég sötéten láttam a jövőt, hogy vajon ez mindig így lesz-e, mert akkor itt gondok lesznek. Mózi a pincében tölti még azóta is az éjszakákat, valamint, ha elmegyünk itthonról, akkor leküldjük, de azóta nincs piszkításai probléma. Az odakészített cicavécét profin használja, nagy kő esett le a szívemről. Mi is megszoktuk, hogy itt van, édes kis pofa. Érződik, hogy hiányzik neki a család, a kistesók, akikkel sokat tud birkózni, ami az ilyen pici macskáknak nagyon fontos lehet, gondolom én. Ha kimegyünk hozzá, egyből elterül, és imádja, ha dögönyözzük, simogatjuk. Kinga ügyesen bánik vele, szeret vele foglalkozni. Hétvégén is majdnem 3 órát töltött kint vele az udvaron, játszott vele, hagyta, hogy Mózi az ölébe felmásszon, ült mellette, beszélt neki, fogta a karjában, mint egy újszülött babát, a macska meg hálásan dorombolt. Vagy éppen csak egymás mellett játszottak, ki-ki a magának való játékkal.
Csilla már nem annyira finom, de nem is érdekli annyira a cicus. Ezt annyira nem is bánom, mert résen kell lenni mindig, ha Csilla közelít, főleg mikor felemeli a hasánál. No, a macska ilyenkor nagy nyávogással fejezi ki nemtetszését. Csillát meg tanítjuk, hogy kell fogni szépen az állatot. Aranyosan szokta is kérdezni, hogy “anya, hogyan kell Mózit megfogni?”
Zita is élénken kalimpál, ha látja a macskát, ma kicsit bele is markolt a szőrébe. No, őt még távol tartom az állattól. J
Nincs semmi gond a macskával, a pincében csendben van, nem tesz kárt semmiben. Hamarosan éjszakára is kikerül, most még szokja az új helyet. Annyi nyűg van vele, hogy a nyitott teraszajtón állandóan beszökik, én meg ezt nem szeretem. Mindig ki kell szállítani, vagy bezárni az ajtót. Ha Kinga itthon van, akkor ő hordozza ki. Eleinte kicsit bosszús voltam, de nem tudok haragudni rá. Úgyis jönnek a hűvös idők, nem lesz már sokat nyitva a teraszajtó.
Egyszóval, nagy a lányok öröme, én meg örülök, hogy viszonylag kevés plusz munka van vele. Arról nem is beszélve, hogy ma délelőtt én magam is elidőztem a cicussal, olyan aranyos volt, hogy hagyta magát dögönyözni. :-P Úgyis gyorsan nő ő is, egy idő után örülni fogunk, ha néha hazajár enni.
A teraszajtón van/volt 3 lengő szúnyogháló. A minap Csilla egyet letépett (már miért is bírtuk volna ki az enyhébb őszi napokat, ha az egész nyarat kibírta a szerkezet??? ), egy magától lejött, maradt egy, ami igazából már semmi ellen nem védett. Viszont a macsek felfedezte, és hatalmas birkózást vág le a szúnyoghálóval, jókat lehet derülni. eddig még be is engedem a házba, de tovább nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése