Betonozás: végeredmény

No, és akkor végezetül a legfrissebb képek, ami lett a betonozás végére. A "ház" szemből. Ilyen vastag az egész alap.

Szintén szemből, csak messzebbről. Egyébként ebben az irányban lesz az udvar, a garázsajtók erre nyílnak, valamint a terasz a nappalival. A hátsó, szomszédos telek felé lesz a bejárat.
Az egyik sarokból, locsolócsővel. Jani meglocsolta, utána persze bazi nagy eső volt. :) Így kell egyébként csinálni, tuti időzítéssel. Eddig nem esett, mert tudta, hogy nem szabad, tönkretenné a friss betont. Most esett, mert tudta, hogy az nekünk jó és hasznos (azért jó lenne, ha a gyereknapi programokat nem mosná el...)
A dátum belekerült a betonba. Igaz, hogy soha senki látni nem fogja, de mi tudjuk, ez a fotó lesz a bizonyíték. :)
Locsolás másik oldalról. :) Izgi, nemde? :)

Délután még ki akartunk menni, hogy Csilla motorozzon egyet a "placcon", már annyira megkötött a beton. De sajnos zuhés idő jött, Csilla is újra belázasodott, így program ugrott. Na, talán még holnap vagy holnapután megejtjük. aztán ha tetszik a kis pocoknak, lehet, hogy így hagyjuk. Gyerek tud motorozni, nekünk is occsó lesz... :-D (természetesen csak vicc volt)

Következő munkafázis: jövő héten elkezdik majd az oldalfalak (masszív) szigetelését, és jöhet a pincefalak építése. De majd erről akkor inkább, ha történik valami.

Építkezés: pince alapbetonozása

No, továbbra sem tudom, hány köbméter beton folyt ki az alapozásnal (én amúgy 23 köbméterre emlékszem, azaz 23 tonna csak az alap…), de Jani megint nincs itthon, én meg nem tudom, mikor tudok leírni géphez. Kingát ugyan elvitték anyósomék, de Csilla köhög, folyik az orra, bár láza végre nincs, Zitunak hőemelkedése volt, talán már elmúlt magától ráadásul, viszont ő is kezd köhögni, szép finoman. És nyűgös, nem szereti, ha leteszem.

szóval, tegnap kiöntötték betonnal az alapot, és az idő is kedvezett, éppen nem esett az eső, pedig egész nap borult volt az ég. Egyébként ez is mörfi, hogy két hónapja nem esett, és most, amikor tényleg nem kéne, hogy essen, csakazértis lóg az eső lába, frászban tartva minket, hogy elrontja a friss betonozást. No, ilyeneken tud egy építkezés nagyokat csúszni időben. De nem a miénk egyelőre. Mert megcsinálták, és noha ma is esett már kicsit az eső, az már nem zavarja. Jani most odament éppen, mert locsolni kell a betont kis ideig. Reggel az építő volt kinn, most Jani “locsolkodik”.

Az építő vállalkozó egyébként a főbérlőnk édesapja, aki szintén Jani. Ezért is jött még korábban az ötlet, (no, nem mert Jani) hogy megkérdezzük tőle, mennyiért vállalná a pince megépítését. Minekután ő adta a legkedvezőbb ajánlatot a többi közül, ráadásul ismerjük is, nem utolsósorban a munkáját is, hiszen a házat, amiben lakunk, ő újította fel (pl. a kerítés vasát is végig ő hajlította meg, soha nem gondoltam volna, simán azt hittem, hogy gyári, annyira bonyolult kacskaringók vannak benne, és hibátlan), hogy őt bíztuk meg. Eddig nem bántuk meg, mert nagyon lelkiismeretesen csinálja az embereivel, odafigyel sok mindenre, intéz nekünk sok mindent, szóval, eddig minden OK e téren. Csak maradjon is így, hiszen Jani sem tud a nap minden percében kinn lenni, sőt, van olyan nap, hogy egyáltalán nem tud kimenni, muszáj megbíznunk az építőben.

Judit kérdezte, hogy mikorra készül el a ház. Nos, a pincével elméletileg július közepéig végezni kellene, mert akkora van lebeszélve, hogy érkezik a faanyag Oroszországból. Ez lényegében még másfél hónap, az utolsó 3 hétben csak száradni fog a pince tetejét képező betonréteg. Ha a fa megérkezett, innentől egy gerendaházakat építő cég folytatja az építést, két hét alatt összerakják magát a házat. A hosszadalmasabb dolgok ezután következnek: villany, fűtés és sok minden más. Innentől nem tudjuk biztosra, hogyan alakulnak a dolgok, egy biztos: szeretnénk karácsony táján költözni. ennek prózai okai vannak: a jelenlegi háznak irtózatosan magas a rezsije, elsősorban a fűtés, mert nagyon eresztik ki a meleget a falak és az ablakok. Eddig ki tudtuk fizetni, bár Jani sziszegett, de ha minden hitelt átutaltak nekünk, és elkezdjük törleszteni az összes részletet, nemigen futja az itteni rezsire plusz az albi díjára. Nagyon erős tehát a motiváció, hogy legalább lakható állapotúra felépítsük, a lakhatási engedélyt megkapjuk. Tehát pl. fontos, hogy a konyha kész legyen, egy fürdőszoba és egy vécé, a gyerekek szobái (Kinga már most macerál, hogy mikor lesz már hercegnős szobája, szóval az övékét célszerű lesz vonzóan szépre csinálni :-))), lehessen fűteni, legyen hideg-meleg víz. Megy majd a sakkozás a pénzzel, ami ráér később, azt halasztjuk. Folyamatosan kapjuk az árajánlatokat az egyes dolgokra, amikkel lehet kalkulálni, de fix akkor lesz, ha tényleg csinálják. váratlan költség bármikor előfordulhat, mint most a pincénél, de azt hiszem, ekkora tételben talán nem lesz már eltérés. Legalábbis erősen reméljük. :)

Öntik és simítják a betont. A piros pólós úriember az említett Jani, a vállalkozó.

Megint csak folyik a beton
Az oldalfalak felé is megerősítették az alapot vasrudakkal
A beton simítása
Van itt vas kérem szépen! Ha ez összedől, háát, az a minimum, hogy megeszem a kalapom! Miután vettem egyet. :) De nem fog. A talajvizsgálat kimutatta, hogy olyan masszív és erős agyagréteg van a talajban, hogy ide akár az Országházat is felhúzhatnánk. :)

Építkezés: betonozás (előzetes)

Elöljáróban annyit, hogy ma délelőtt a vastengerből vasbetonrenger lett, mert kiöntötték az alapot betonnal. Hirtelen nem tudok hosszabban írni, meg különben is nem emlékszem pontosan, hogy hány köbméter betont öntöttek ki, pedig én is hüledeztem, mikor hallottam. Jani a megmondhatója eme fontos adatnak, így meg kell őt várnom, és ő csak éjfél körül érkezik. Nehogy már ne legyen szakmailag hiteles a bejegyzésem!! ;-)

Addig meg elápolgatom két frissen belázasodott kisebb leányomat, Kingát már anyósomék "elrabolták", ő túl van a köhögős projekt nehezén, ő mehetett üdülni. Így lájtosba váltottunk át, már csak kettő csemete van. :-D Szeretem, mikor péntek délután, különösen 3 napos hétvége előtt robbanak le. Zsír. :-(

Építkezésről hírek: vaslerakás

Jani ma itthonról dolgozott, így koradélután el tudta intézni, hogy kiszaladjon a telekre megnézni az építkezés állását. A munkálatok folytak a héten is, mára eddig jutottak:

Hétfőn leöntötték hígabb betonnal a kavicsos-sóderes alapot. Ez befolyt a kavics közé, és ott megkötött valamilyen szinten.

Kedden körbezsaluzták falécekkel az alapot.

Mára, szerdára, megérkezett a vas, ezt rakták le a fiúk. A vas léceket, rácsokat jelent, ez a része került most nekünk többe, mint terveztük. Sűrűbben rácsozott, vastagabb anyag kellett ugyanis az új talajvizes viszonyokhoz. (A szívünk vérzik: 190ezer helyett a vasazás 566ezer lett…). Ez azonban egyelőre nem jelent még gondot, ki tudtuk fizetni, mert hitelből ment, az más kérdés, a vége felé hogyan fogunk állni. Viszont a jó hír, hogy a talajvíz volt a legnagyobb mumus, az volt a legkiszámíthatatlanabb tényező. Megyünk előre, más lehetőség nincs.

Holnap jön a statikus, felmér, módosít, tanácsot ad még.

Pénteken, ha minden igaz, ezt a hatalmas vastengert betontengerré változtatják, kiöntik az egészet betonnal. Ha megkötött, amihez nekünk locsolni is kell majd a cuccot, lehet építeni a falakat.

dógoz-dógoz

Vastenger

Zita forog

Kinga ma nem ment oviba, mert köhög. Hétvége óta kaholt kicsit, de nem volt komoly, nem csináltam semmit. Hétfőn ugyan kicsit feljebb ment a hője, de másnap vígan volt, így kirándulni is elment. Tegnap este megint hőemelkedése volt, ma reggel már jobban köhögött, így maradt itthon.

Zitának délután leterítettem 3 plédet egymásra, hogy azon hemperegjen. Nem válik be neki a járóka, mert hamar megakad a falán, aztán csak nyöszörög, majd hamar sírva fakad. A pihenőszék is csak kis ideig jó, abban is intenzíven elkezd tekeregni. Fürdéskor is földre terített takarókon teszem rendbe Zitát, hogy ne essen le, ha a másik két leánnyal kell foglalkozni. Itt vettem észre, hogy milyen fürgén forog már, ez lett az első komolyabb helyváltoztatási mód.

No, most csináltam neki helyet a nappaliban is, látva, mennyire szereti. Jóóó nagy takarókat terítettem le, de hamar megtörtént, amitől tartottam: pikk-pakk leforgott a kemény és hideg padlóra. Ráadásul nem volt tutitiszta sem, pedig előző nap porszívóztam, bár ez kis gyerekek mellett sokáig nem tart. Úgyhogy jól elvolt, Kinga is élvezte, ahogy húga “jött-ment”, csak én nem tudtam elmenni messzire, mert hol itt koppant, hol más akadály fenyegetett, pakoltam mindig vissza a kis renitenst. Csilla aludt, így azt nem próbáltuk ki, hogy akkor mi van, ha ő is a közelben sertepertél, akkor még emiatt is veszélyben lesz Zita. Ugyanis Csillus imádja szeretgetni hugit, csak nem mindig a megfelelő módon. :-P

Zita forgolódását ITT meg lehet nézni.

Ezután gyakrabban teszem le gyakorolni, edződni a kis csajt, mert látszik, hogy egyre ügyesebb. Ha adok neki lehetőséget, talán pár héten belül kúszni is megtanul. Nekem meg fel kell készülni egy újabb, kihívásokkal teli időszakra, amikor Zitának is nagyobb tér kell, új területeket hódít meg, és egyik szememet rajta kell tartani. A másikat Csillán. Azaz, hogy azt a minimális házimunkát, amit eddig is nehezen, kötélidegekkel tudtam megcsinálni, mikor fogom megcsinálni, nem tudom. Meg mit csinálok azzal a rengeteg Kinga-Csilla-játékkal? Kit kerítsek le? Csináljak egy Kinga-Csilla sarkot vagy inkább Zita-sarkot? A szobájukba nem akarom felvinni a játékok nagy részét, mert Zita sokat alszik fenn, ha fent játszanak, felébresztik, ha meg állandóan lehozzák, akkor semmit nem ért az egész, és még hordhatom is vissza az emeletre.

Ma is éppen eltűnődtem: a nappali totál tele játékkal, mindenfélével: nagyobbak, kisebbek, csatok, zsírkréták, szerte-szét szórva. Eddig elpakoltam, amikor ráértem. (Még csak tanuljuk az elpakoljuk a játékot, ha nem játszunk vele dolgot.) Ha ott maradt, ott maradt. De most? Mi lesz? szerintem egész nap pakolok, résen leszek, stb. No, sebaj, túlzottan nem ér meglepetésként, már Csillával is végigcsináltuk ezt, de azért egy gyerek kisebb kupit csinált mint kettő. Másrészt én úgy vagyok vele, hogy inkább pakolok egész nap, csak ne kelljen aggódni, hogy miért nem kúszik vagy mászik már a csemete. Ez az élet rendje, a babakorszakkal együtt jár. Kinőjük, elmúlik, előbb-utóbb. :-S

Tesók kacagnak egymásra,

Mit nekem nagy játszószőnyeg? :)

Mai képek kommenttel

Kinga reggel fotózott oviba indulás előtt. Megállította Csillát, mondta neki, hogy vegye ki a szájából a cumit. Csilla kivette szó nélkül. Kinga mondta: Csilla mosolyogj! Csilla mosolygott, és megszületett a kép:
Utána Zita és én következtünk. Belőlem nem is kell több. :) (Megint négy órát aludtam, most egy tücsköt kutattam az emeleten, mert újabban ciripelnek is benn a házban is, eddig csak csendben fel-felbukkantak. Éjjel is hallottam egyet, de nem találtam meg, de sikerült miatta 2-kor lefeküdni, 6-kor meg Csilla ordítására ébredtem, az apját hívta, és mikor én mentem be, mert Jani akkor már majdnem a MOM park mellett járt :-P, visítani kezdett. Szóval, gyötrelmesen indult a nap, ehhez illő gyötrelmes ábrázatom volt egész nap. Ezt nem illik fotózni. :-D )

Utána, rend a lelke alapon, Kingát is lefényképeztem. Íme, a művésznő, aki ma nagy kiránduláson vett részt az ovis csoporttal: Törökmezőre mentek valahova Verőce mellé. Nagyon tetszett neki, különösen, hogy "lenyúlhatta" az én kis lila-rózsaszín hátizsákomat, benne micimackós ragtapasszal, amit oda akart adni, ha valakinek "bibije lesz". Hála istennek, nem kellett senkinek. :)

És a délutáni kedvencem: mindkét "nagy" körülülte Zitát, és olvastak neki Anna és Peti történetet. Kettejük közül inkább Kinga mondta folyamatosan emlékezetből a történetet, Csilla is egy idő után Kingát hallgatta. Zita meg csak bambizott, biztos élvezte, hogy nincs egyedül. :

Csilla, az apamániás

Szombat délután, helyszín: Zsófiéknál, névnapi összejövetel. Jani próbált volna pihizni egyet a füvön elterülve. Csilla persze, hogy nem hagyta.

Csak a vége felé kezdte az apját békén hagyni, addig kézen fogva sétált vele, ölében ült, mikor evett (utána az enyémben, pedig végre Zitát át tudtam adni anyósomnak, hogy gyorsan egyek valamit... ::)) ) Nagy apafüggő, az már szent! :-) Ja, és a cumi még nagy barát, most még kapott újat a szétrágott helyett, de érik a cumitündér érkezése, ha az utolsó kettő is szétmegy (a fogtündér mintájára ajándékot kap a cumik helyett)

Hírek az építkezésről

Mint azt már említettem, kibabrált velünk a hamarabb felbukkanó talajvíz. Azóta annyi fejlemény történt, hogy kiderült, új statikai tervet kell készíteni (plusz pénz természetesen, semmi gond, simmmán fizetünk mint a katonatiszt :-S), erősebb vaselemeket kell felhasználni, mint tervezték. Így gyorsan módosították is ezeknek a vaselemeknek a rendelését (fogalmam sincs, milyen vaselemek, de ígérem, ha már látom, és tudom, megmutatom), az új talajviszonyoknak megfelelőeket szállítanak majd. Csak ez a tényező plusz 500 ezer forinttal növeli a pince költségét. Sebaj, mint már mondtam, simmán perkáljuk a pénzt, sőőőt, ha valamelyik leendő szomszédunk hasonló helyzetbe kerül, azt is kifizetjük, mit nekünk? :-D (mielőtt bárki sietne telket venni mellettünk emiatt gyorsan tisztázzuk, hogy viccelek, szorítjuk így is a fogunk, hogy fejezzük majd az építkezést).

A munkálatokat lehet folytatni, attól függetlenül, hogy nincs kész hivatalosan az új statikai terv, a munkások tudják, hogy kell csinálni, statikussal egyeztettek, menet közben papírra is kerül az új változat. Úgy tűnik, 40 cm-rel magasabban lesz a ház, látszik is majd a képeken, hogy nem túl mély a pince. Még egyelőre nem tiszta, de valószínűleg a végén földdel kell a falak mentén feltölteni, főleg, mert a pince fala nem lesz olyan szép, el kell takarni.

Nagyobb méretű kavicsot szórtak le a területen, majd ma sódert szórtak rá, amit tömörítettek. Hétfőn, elméletileg, megy rá a beton, és jöhetnek a falak. Ha nincs a talajvíz-problematika, ma már betonoztak volna is a srácok.

Örülünk, hogy azért haladunk, számolunk, törjük ugyan sokat a fejünk, de ettől függetlenül biztos, hogy a háznak állni kell!

Én egy kicsit szívom a fogam, mert Janit az építkezés újabb hosszú órákra el tudja rabolni tőlünk, de nem tehetünk semmit. Csak egy példa: ma végre reggel megkönnyebbülten tervezgettem, hogy Janit megkérem, csináljon valami finom szendvicset, finom kifliből, amire hétköznap sosincs időm, és én szeretek tartalmasabbat enni reggelire. Amíg ő csinálja, (és még Zita alszik), leülök a két nagyobbal (hercegnős) memóriával játszani. Nagyon régen nem tudtam velük nyugodtan játszani.
Mikor a tervezésben ide értem, Jani megszólalt, hogy a fiúk 7 óta dolgoznak a telken, ki kéne mennie megnézni… Dejó. Mit lehet erre mondani? Természetesen, ez most nagyon fontos, nem mert nem bízunk az építőkben, hanem nem árt tisztában lenni, milyen alapokon áll a ház, mi hogy megy, minden rendben van, kell-e még valami.

Végül Jani délután 2-kor ért haza, 9-kor ment el. Maradt megint a kapkodós délelőtt, kapkodós reggeli, pisiltetés, öltöztetés, szoptatás, ebédkészítés, mindent-egyszerre-csinálni effektus, rossz kedv, fáradtság, álmosság (fél négykor feküdtem le, annyi dolog maradt rám napközbenről). Csilla megfürdette mindkét beszélő babájukat a medencében, ezen feltoltam az agyam, pedig nem akart rosszat, “csak” fürdött a baba. Jani sem tervezett sokáig maradni, de ott ragadt, végül ő is segített, bár megfizetett, mert leégett a nyaka (kap most már állandóra naptejet, kalapot, vizet az autóba, ha váratlanul építkezni akarna…)

A lényeg, hogy hozzá kell szokjak, hogy az elkövetkezendő hónapok ilyenek lesznek. Ez most a legfontosabb, álljon a ház, költözhessünk mielőbb, minden szempontból fontos. Nehéz Janinak is, mert dolgozik, pénzügyi tanácsadó tanfolyamra jár hétfő és péntek késő este másodállásban, ehhez kapcsolódóan is van munkája, intézi az építkezést, ellát minket vásárlással és még sok minden más.

Nekem is nehezebb, mert egyedül vagyok, anyósom dolgozik, más segítségem egyelőre nincs, Zitával mostanra esik az első nehéz év, Csilla sem ovis még, a házimunkával úszok, mindent csak éjszaka tudnék csinálni, azt meg nem bírom. Alig tudok délután legalább egy kávéra leülni, általában azt is futtában, hintáztatás, szoptatás, vacsikészítés közben iszom. Este magától megy ki alólam a lábam, altatni nem kell. :) Lazábban kéne venni dolgokat, de az sem megy könnyen-vagy lazán :). így alakult az életünk, ez van. Szóval, jájájj, nem könnyű dolgok ezek, de gyakran egy kiadósabb sírással kiadom a feszültséget magamból. A tudat, hogy mindez muszáj, és ideiglenes állapot, kicsit segít elviselni a nehéz időszakokat. És a tudat, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy EGYÁLTALÁN építkezni tudunk, hogy ha nagy tehervállalással is jár, de megvalósítjuk álmunk, hogy olyan házunk legyen, amit tényleg szeretnénk, hogy van 3 gyönyörű gyerekem, egy szuper-családcentrikus férjem, aki mindent megtesz értünk-no, ez segít csak igazán! :-)) egyszóval, én csak ne panaszkodjak! :)

néhány kép ITT az eddigi munkálatokról. Ha valaki követi a blogom, lehet, hogy építésügyi szakértő lesz. Meg ha én is gyakran be tudok számolni a fejleményekről. :)

Áll a medence, itt a nyár!

Egy héttel ezelőtt felállítottunk egy kisebb medencét az udvaron. Kénytelenek voltunk újat venni, mert egy hasonló, amit Jani húgától kaptunk kölcsön, a peremén több helyen lyukas volt, és szakboltban azt mondták, macerásabb és drágább ragasztgatni, mint újat venni. Szerencsénkre a váci Kaiser’s-ben véletlen nagggyon akciósan talált Jani egy ugyanolyat, mint amit eredetileg kaptunk, így huss, megvette! Építkezés ide-vagy oda, költségek halomra, egy olcsóbb medencébe be kellett ruházni, mert hosszú a nyár, a 3 manóval meg fogunk itthon sülni (legalábbis remélem, hogy az aszályos tavasz után nem özönvizes nyarunk lesz-kitelik az időjárástól, ahogy mostanában állunk!)

Szóval, áll a medence egy hete, melegszik a víz.

Kinga meg az őrületbe kerget minden nap, hogy mikor mehet bele. Ma, koradélután aztán végre Janival bemehetett.

Most sem volt még túl meleg a vize, de mégsem ez okozta a fürdési idő lerövidítését: annyira fújt a szél, hogy a meleg ellenére is pár perc után totál átfagyott a leányzó. Pedig nagyon élvezte, ha nincs a fránya szél, simán engedtük volna még pancsolni. A végén azonban annyira reszketett, hogy beszélni is alig tudott, már ő is belátta, hogy nem megy tovább a dolog.

Délután átmentünk ismét Zita keresztszüleihez, Zsófiékhoz, ezúttal Jani húgát, Ritát ünnepletük náluk névnapja alkalmából (múlt héten meg Zsófia-napoztunk, jövő héten újabb névnap miatt megyünk feléjük…) Zsófiéknál már 3 hete áll egy jóval nagyobb, 5 méter hosszú ovális medence, mára 29 fokos lett a vize. A fiatalok nagyja benn lubickolt, mikor odaértünk, természetesen Kinga is ment volna. Kölcsönfürdőruhában aztán be is ment, és meglepve láttam, hogy karúszóval milyen ügyesen evez egyedül is. Tavaly nagyon óvatos volt, most teljesen bátran csinálta. Azt hiszem, eljött az idő, hogy tovább növeljük a vízbiztonságát, mégha úszni nem is tanul meg idén. Nem hiszem, hogy el tudjuk most a nyáron hordani tanfolyamra, pedig szerettem volna. (Janinak nem merek több programot szervezni, így is alig látjuk) No, sebaj, fejet víz alá dugni, siklani itthon is meg tudunk tanulni, aztán később meglátjuk, hogyan tovább.

Ritával megy a nagy strandolás

Breaking news-az első fogak!!

Csütörtökön délelőtt nálunk járt a védőnő. Kérdezi, kibújt-e már Zitának foga. Áá, dehogyis, semmi jele, különben is, én zsírprofin megmondom, mikor várható fogkibújás…
Délután megyünk az oviba Kingáért. Útközben megállít egy anyuka, babakocsit tol ő is, megnézi Zitát. Kérdezi, van-e már foga, mert, hogy az ő 4 hónapos kislánya most pokolian szenved az áttörés miatt. Mondom, ááá, dehogyis, semmi jele, jó nekünk.

Bár jó pár napja Zita elromlott, egyszer éjszaka tuti ébred, szopizunk, jó esetben egyből alszik, rossz esetben még nyűgösködik egy sort. Elkönyveltem nagy szomorúan, hogy Zita is elromlott, vizionáltam a jövőnket, hogy a másik két lány mellé most már Zita is felsorakozott éjszakai ébredőnek. Klassz.

Erre csütörtök délután legkisebb gyermekem üldögél a pihenőszékben, vigyorog, és hirtelen gyanúsan fehér az alsó ínye. Megérintem az ujjammal: háát, egy határozott recét tapintok, majd utána meg is pillantom. Kingának is gyorsan tartok egy villám anatómia órát, megcsodáljuk azt a fontos kis recét.

Szóval, mindenkit átvágtam, nagy mellénnyel állítottam, hogy biz’ nekünk nincs fogunk, aztán tessék!

Ja, és akkor lehet, hogy ezért ébredünk éjszaka? Ja, hogy talán még Zita nem teljesen “romlott el”? Halvány reménysugár vetül rám… :-))

Terepen a család

Délután Janiapa elvitte kis családját, hogy mi is élőben megnézhessük a fejleményeket az építkezésen. Én nagyon örültem, Kinga szolidan érdeklődött, és okos dolgokat kérdezett az építkezés menetéről, Csilla félt a markolótól, Zita meg tűrte kis összerezdülésekkel a nagy zajt.

Délután így nézett ki a "házunk"
És akik terepszemlét tartottak :) plusz Veraanya a gép mögül

Elég nyűgösre sikerült a rövid kirándulás, így már látom, hogy tényleg beszámolók és fotók alapján fogom végigkövetni az építkezést, mert nagy macera kimenni a lányokkal a telekre. :)

Az a valami folytatódik

Nem akarok építésügyi blogot csinálni a blogomból, de ha ilyen ütemben sikerül frissíteni a blogot, lehet, hogy az lesz belőle. Azaz nagyrészt akkor írok valamit, ha az építkezésen történik valami. No, remélem, nem ez lesz a tendencia, hanem tudok majd más dolgokról is beszámolni, csak mostanság nem jön össze ez a blogírás, bármennyire is szeretném. Ha viszont azt veszem, hogy innentől kezdve szinte minden nap történik majd valami az építkezésen, hiszen nagy valószínűséggel majd’ minden nap haladnak a munkások valamit, akkor írhatok minden este beszámolót. Ó, adná ég, hogy rongyosra gépeljen emiatt az ujjaim! :-))

No, szóval, a lényeg: ma elindultak a gépek, és elkezdték ásni a pincét! Nagy az öröm, juhéjj! :)

Kis idő múlva azonban jelentkezett az első probléma: ahogy azt sejteni lehetett, felbukkant a talajvíz. Ez rendesen módosítja az építkezés további menetét, azaz most statikailag újra kell gondolni a dolgokat, lehetséges, hogy plusz anyagokat kell felhasználni, hogy megépüljön a pince. Mindez nyilván szükséges, hogy a ház később stabil alapokon álljon. A tavaly júliusi talajvizsgálat óta tisztában vagyunk, hogy a talajvíz jelenléte meghatározó tényező az építkezésben, meglehetősen masszívra is lett tervezve az alap, de mégis váratlanul hamarabb került felszínre mint tervezték a szakemberek. Az már szinte biztos, hogy emiatt pluszköltségekkel kell számolni, azaz kezdésnek elég negatív, de mi bízunk benne, hogy ha már így is alakult, sikerül megoldást találni a problémára.

Bevetésre kész a markoló

Bevetés közben 1.
Bevetés közben 2.

Bevetés közben 3.

A mumus talajvíz egy nagy tócsában, az egyik sarokban :(

Valami elkezdődött

Azt hittem, hogy amikor elkezdődik, jelen lehetek. Vagy legalább élőben láthatom az esemény egy részét. Vagy mondjuk, ha már élőben nem, de az eredményt még aznap megnézhetem.

Hát, sajnos, ez nem jött össze, lemaradtam, logisztikai gondok adódtak.

Hogy miről maradtam le? Az építkezés megkezdéséről! Annyira “sanyarú” sorsom van, hogy egyelőre ugyan, de csak képekről láthatom, hogy végre történt valami a telken!

Ma ugyanis, a pincénket építő vállalkozó, aki mellesleg a főbérlőnk édesapja, akivel tulajdonképpen az összes albérlettel kapcsolatos dolgot intézzük, kiment az embereivel, és falécekkel körbekerítették a ház helyét, ahol ásni fognak. Biztonsági előírás is, nehogy valaki beleessen a gödörbe. Ezenkívül kivágták azt az egyszem (vagy tán két vékony, most nem is emlékszem) fát, ami a telek közepén állt, és útban voltak. Ez egyébként legális művelet volt, engedélyezték a hatóságok. Igaz, hogy az egyik egy cseresznyefa volt, és tavaly is volt kb. 5, azaz öt szem termésünk,(!) de nem voltak szépek, így el kellett őket távolítani. Lesz helyettük több és szebb fa, egyszer, reméljük. :)

No, szóval, elkezdődött. Nagy markolós pinceásás még nincs, még meg kell várni, hogy pár napon belül bekössék az utcáról a villanyt, de ez is már valami. Janival úgy örültünk egész nap, mintha legalább már egy kulcsrakész házba költöznénk holnap. Pedig hol van az még? De nem baj. Elkezdtük. Ez a lényeg. És ez mind Jani érdeme. Jogos az öröme.

És a képek az első “intézkedések” eredményéről. Jani a kedvemért másodjára is kiment a telekre, ezúttal már fényképezővel, csak hogy lássam a fejleményt. :)
Alulról felfelé nézve:

A felső sarok és a falécek
Oldalról-felülről
Felülről. És mellesleg ezt a kicsi, a kép jobb oldalán kicsit látszó, kövekkel leszórt "utcát" kell nekünk elnevezni, amiről már korábban beszámoltam ITT. :)

Zorka 4 éves lett

A mai nap Kinga romhányi másodunokatestvére, Zita keresztszüleinek a kislánya, Zorka 4 éves lett. Ez alkalomból hivatalosak voltunk a már hagyománnyá vált szülinapi “bulijára”. Délután négy után kicsivel értünk át hozzájuk, ismét bazi nagy rohanós készülődés kíséretében, mivel még sütöttem sütit is, szóval volt hajameldobom pakolás. :)

A két “nagy” négyéves leányzó egyből belecsaptak a játékba, köszönhetően annak is, hogy Zorka apukája, Gabi összeszerelt egy szuper hinta-és csúszdaállványt nekik. Nagyon népszerű volt egész délután, Kinga szinte végig csúszdázott. Szegény pára: Pesten állandóan játszótereztünk, most meg kuriózum egy-egy ilyen alkalom.

Csilla sokat hintázott, ragadt az apjára, szokás szerint, de a vége felé azért oldódott ő is, jól érezte magát. Janival evett egy csomó halászlevet, majd fél szelet húst, tortát nem keveset, így végre örülhettem, hogy jól evett a kis manó. Jó volt a hangulat, apa is ott volt, jött az étvágy is. :)

Zita aludt 8 percet az autóban odafele menet, így sikerült, no további comment… Ahhoz képest egész jól bírta hosszú ideig, majd a hordozóban elaludt, anyósom elringatta. Érdekes volt, hogy ha nem voltam számára látóhatáron, nem volt gond, de ahogy megjelentem, nyüszögni, vinnyogni kezdett, egyből nem volt jó mamával, apával, stb. Remek. Kezdünk anyafüggők lenni. Mármint Zitus persze. Itt éppen jól elvolt mamával.

Későn, fél 9 körül került elő a torta, illetve torták. A fő tortát mi hoztuk el a pesti Sugarshop-ból, minket ért a megtiszteltetés. Egy napot nálunk időzött a hűtőben, olyan magas volt, hogy két polcot ki kellett venni, hogy a drágám beférjen. De megérte pakolászni, Zorka láthatóan jól meglepődött a titok-tortán (amit Kinga majdnem leleplezett, de Zorka éppen nem figyelt, így megúsztuk).

9-kor bepateroltuk a népet az autóba, és tűz haza. Itthon csak pizsamahúzásra futotta az erőkből, meg akinek járt, némi szopira, és pitty-putty elcsendesült a siserehad.

Én is borzasztó fáradt és álmos vagyok, plusz alig bírok beszélni, fáj a torkom, remélem, nem megyek bele valmi kórságba, különösen nem olyanba, hogy a hangom is elmenjen. Bár, amennyire sokszor nem is figyelnek arra a lányok, hogy mondok valamit, talán mindegy is… vagy mégsem? :)