Nem megy ez nekem…alvásügyi gondok

Voltam olyan naiv, hogy azt hittem, hogy rendeződött az alvás-ügy mifelénk. Már amikor múltkor beszámoltam, hogy jól alakulnak a dolgok, akkor este órákba tellett Zitát elaltatni, és azóta is teljes gáz az egész. Ráadásul a több mint 3 hónapos náthája is elmúlt, és éppen tegnap akartam volna ezt megírni, persze csupa apró betűvel, nehogy megint elromoljon a dolog, de erre már nem volt szükség, mára ismét teljes gázzal üzemel a nátha, sűrűn kell szívni, teljesen kész vagyok tőle.

Egész nap teljesen jól elvan a kis hölgy. Mi több, határozottan jó gyerek. Úgy tűnik, ha akar, elalszik egyedül is, igaz, némi sírdogálás van, de ez afféle “álomtusa”. Repesek az örömtől, nagy lépés ez mifelénk, főleg, hogy mindezt cumi segítsége nélkül teszi. Mert arról teljesen letettem, öklendezik tőle, feladtam, hogy megszeretessem vele. És aztán jön az este. Az nagyon nehéz. Egyrészt még alszik egy rövidet 6 óra magasságában, amikor nagyon nehéz nyugodt körülményeket biztosítani neki, nem is alszik sokat. Így azt várnám, hogy este 9 körül legalább álomra hajtja a fejét, valami azonban mindig bezavar. Lehet, hogy el tudna aludni magától, de nem tudom felvinni a szobába, mert a másik szobában a két nagyobbik haramianő él és virul, meglehetősen hangos üzemmódban. Így, hogy a sírása a két másikat ne zavarja, felveszem. Ekkor azonban megérzi, hogy nálam van, heves kézszopizásba kezd, aminek a vége úgyis az, hogy megszoptatom. El is alszik közben, innentől viszont rendszerint megint sok minden szokott közbejönni. A legújabb, hogy rájön egy köhögési roham (tegnap óta erősen köhög is, hétfőn esélyes egy orvoslátogatás), ez teljesen felébreszti. Vagy felemelem büfipózba, alszik tovább, 10 percig nyugi van, felviszem az ágyába, leteszem, és akkor kezdi el kínozni a büfi, ettől is fel szokott ébredni, és hogy megint ne legyünk hangosak, leviszem, és kezdünk mindent elölről. Egy 3. változat, hogy már büfipózban megkínozza a beszorult büfi, és akkor ébred fel. Most a visszatért náthája miatt a tele orra is újra okoz hasonló jelenséget. Úgy tűnik, a szopis elalvás Zitának nem hozott sok szerencsét. Kinga és Csilla ilyen idős korukban gond nélkül aludtak tovább, mikor letettem az ágyukba. Én tényleg kezdek megpurcanni.

Csak egy példa, amihez hozzájön még némi folytatás is:

Tegnap Zitát majdnem éjfélkor tudtam végleg letenni. Nagy küzdés volt, Jani bealudt a két nagy mellett, egyedül cipelgettem ide-oda, szopi-büfi-simi-séta követte egymást, fájt a karom, a hátam a cipeléstől, idegeim megtépve. Lementem az földszintre, leültem szusszanni. Abban a pillanatban hallom, hogy Kinga botorkál le a lépcsőn. Pisilnie kellett… Fogam szorítva felmegyünk, megejtjük az ügyet, de Kinga nem alszik vissza egykönnyen. Valamiért éber. Én elszunnyadok mellette. Mikor osonnék ki, hirtelen sírva felül, hogy ne menjek. Nos, ekkor szakad nálam a cérna, majdnem egy óra van. Rászólok, hogy most picit nézelődjön nélkülem, el kell menjek végre zuhanyozni. Le is megyek, Kinga hangosan sírni kezd. Jani ekkor már jön a dolgozóból, megfürödve már, éppen netezett…(már kipihente a fáradságos Nagyok altatását :) ). Megzuhanyzok, felmegyek, örülök, hogy minden gyerek alszik, bár Jani mondja, hogy Kinga ott volt vele kicsit a dolgozóban, és rajzolt nekem valamit. (??) Kicsit leülök a gép elé. Két perc múlva maszatolást hallok odakinn. Kinga jött ki a szobából, és ragyogó arccal mutatja nekem a rajzot. Mit mondjak? Meghatódtam. Azután, hogy leszúrtam, és puffogva elvonultam, rajzolt nekem… Megölelem, bekísérem a szobába, betakarom. De jön egy kis műsor. Ő nem akar aludni, nem akar egyedül aludni. JA, mert a legújabb, hogy Zita ágyát visszavittük a mi hálónkba, mert mindig a mi matracunkra tettem le, nem akartam, hogy a két nagy esetleg felébressze. Az lett volna gyönyörű, a sok küzdés után! Meg aztán az ágyában van légzésfigyelő, szerettem volna használni, meg amúgy is, jobb, ha az ágyában alszik. Ráadásul Jani a két lánynál alszik már egy ideje a földön egy matracon, az sem kényelmes örökké. (Mondjuk ezt ő vezette be, mert így kényelmesebb volt kelni hozzájuk, bár én szóltam neki, hogy nehéz lesz őket leszoktatni.) Jani tehát visszaköltözött hozzám a hálóba, de azt sejteni lehetett, hogy nem fog ez tetszeni egyeseknek. Hát, úgy is lett. Kinga sírdogál, mondja, neki mama kell, nem akar itthon lenni, meg apa jöjjön vissza a gyerekszobába, stb. Sikítófrászt tudok kapni a sok nyavalygástól, éjjel különösen. Jön Jani is, mondjuk neki, hogy nem kell neki aludni, nézelődjön, nézegessen Boribonos könyet, de mi lefekszünk a szomszéd szobában. Egész jól viseli, hallom, hogy lapozgat, de már ásítozik is. Jó ideig éberen figyelek, lasan csend lesz, kezdek lazulni, mikor megjelenik az ajtóban! Panaszkodik, hogy még nem olvastunk mesét! Víííííííváááááábrrrrr!!! Apa mélyen durmol. Felkelek, átmegyek, suttogva elolvasom a Jó éjszakát, Annipanni! Boribonos mesét, lefekszik, megnyugszik, kicsit várok, majd visszamegyek a mi szobánkba, és végre csend lesz. Éjjel két óra van…

Ez majdnem egy átlagos este volt. Hála istennek csak majdnem. Nem túl rózsás. Viszont: 1. Zita, ha elalszik végre, képes 9 órát is aludni, bár most sokat köhög, öklendezik, meglátjuk, hogy felébred-e rá. 2. Végre rendezni kezdtük a két nagy alvása körüli káoszt, ami az utóbbi egy-két hétben kezdett elburjánzani. Tudom, hogy néhány dolgot elrontottunk, de ezeket a dolgokat általában én hozom egyenesbe, engem viszont leköt Zita, így a probléma fennállt. Most viszont jó úton haladunk, hogy újra visszaszokjanak, hogy egyedül alszanak, igaz, nekünk többet kell rohangálni éjjel, hosszútávon viszont ez éri meg.

Az estéim persze elúsznak, semmit nem tudok csinálni. Ezt a bejegyzést is éjjel írom, de ebből rendszert nem tudok csinálni, mert aludni kell, ráadásul nem tudom, hogy alakul még az éjjel. Úgyhogy reménykedtem én itten kérem szépen, hogy alakul az alvásügy, blogot is megint tudok írni gyakrabban, de rá kell jöjjek, hogy korai volt az öröm. Nem megy ez még nekem. Csak a türelem marad, továbbra is, bár kicsipicit fogyóban. De még van, és úgyis kitavaszodik egyszer, csicseregnek majd a madarak, süt majd a nap, és ezen a hosszú bejegyzésen is csak mosolyogni fogok nemsoká, alvó gyerekeim szuszogását hallgatva. Úgy legyen!

Apróbetűs megjegyzés, hogy a mai este teljesen normálisan lezajlott, Zita nehezen aludt el, de azóta mindenki alszik. Ezt most nagyon gyorsan lekopogom!! ::)) És tépek aludni. Fél kettő van. Juhéjj.

Zita Live! egy percben :)

Amíg újabb bejegyzéssel elő nem tudok rukkolni, egy felvétel Zitáról, amint legfrissebb beszédtudományát mutatja be. Sok nyelvtani elemzést nem igényel, de én nagyon bírom a "szövegét". ::))

ZITA-BESZÉD

Szomorúság és döbbenet

Teljesen ledöbbentett a belga bölcsődében történt mészárlás híre. Még akkor is, ha tudom, hogy ilyen világban élünk, naponta jönnek ehhez hasonló hírek, de mégis. Vagy én vagyok most érzékenyebb, mindegy, akkor is borzasztó. Egész nap könnyek gyűltek a szememben, mikor eszembe jutott vagy a hírekben újra és újra bemondták.

Aztán éjszaka történt (miután az alvásunk javulásáról szóló bejegyzésem napjától kezdve megint kritikusak lettek az éjszakáink, mörfi, ugye), fél 3-kor másodjára tettem tisztába Zitát, úgy hogy még egy percet nem aludtam az éjjel, és remény sem volt rá, hogy hamar ágyba kerülök, úgy ki volt nyílva a csipája. Hát, kicsit ingerült voltam, ő is megérezte, elkezdett keservesen sírni. És akkor nagyon elszégyeltem magam. Mertem felháborodni, mert rosszul sikerült az éjszakánk, néhány szülő meg a karjait odaadná, ha aznap éjjel is csak annyi bajuk lenne, hogy a gyerek nem alszik valamiért! Hol van az én bajom ahhoz képest, hogy mit él át most az a sok belga család, akik elvesztették a kis kincsüket illetve anyukájuk, nagymamájuk vagy akiknek még életveszélyben van a hozzátartozója??

Elbőgtem magam, felkaptam és én kis Zitamakimat, úgy szorongattam magamhoz, míg meg nem nyugodott. Lehet, hogy hülyén hangzik, de a jövőben is megpróbálom majd magam lehiggasztani a gondolattal, hogy ne legyen nagyobb bajunk, mint hogy nyűgösek, hisztiznek, keveset alszanak, széttépik az idegeim. Persze törekedni kell ezen problémák kezelésére, nem kell nagy nyugalommal, mosolyogva elviselni ezeket a pillanatokat, de nem árt észben tartani, hogy mennyire nagy dolog, hogy vagyunk egymásnak, és hogy milyen törékeny ez az idill.

Csilla és a szobatisztaság

Úgy tűnik, nálunk hagyomány, hogy kb.két évente egy gyermek leszokik a pelenkáról. Most Csilla révén ápoljuk e hagyományokat. És remekül haladunk a projekttel.

Igazság szerint én nem nagyon erőltettem ezt a leszokás-témát. Most lehet engem bolondnak nézni, hogy miért jobb egy gyereket pelenkázni mint ha bilibe végezné a dolgát, de a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. Azt leszögezném, hogy én is nagyon örülnék egy szobatiszta gyereknek, de tekintve jelenlegi körülményeinket meg, hogy nem olyan sima ügy egy ilyen leszokás, gondoltam, jobb lenne tavaszig várni, legalább. Itt a nagy tél, kintre nem szívesen adok egy kezdő leszokóra bugyit, mert nehéz is gyorsan kihámozni a ruciból, ha helyzet van, hideg is van, az utcán nem tudunk egy bokorhoz szaladni, tartani sokáig nem tudja, és ha be is szalad a bugyiba valami, pláne nem tudom átöltöztetni. Gondoltam, jó lesz elkezdeni tavasszal, akkor következetesen el tudom hagyni kint és bent is a pelust. Zita is nagyobb lesz, és talán jobban fogja bírni, ha többet pepecselek biliürítéssel és az ehhez kapcsolódó, igen felemelő dolgokkal.
Történt aztán, hogy a lányok mamánál szilvesztereztek. Mama meg elkezdte biliztetni. Kiderült, hogy ügyesen pisil és kakil bilibe. Mondjuk itthon is csinálta már előtte is többször, hogy fürdés közben szólt, hogy helyzet van, és szépen elvégezte a dolgát bilibe (Jani egy ideig nem nagyon hitt a dolog komolyságában, de egyszer aztán minden megváltozott, mikor Csilla szólt neki, hogy “Jön kaki!”, és ő nem vette nagyon komolyan, és takaríthatta, fertőtleníthette a kádat utána, mert a gyerek igenis komolyan gondolta a dolgot-no, azóta ő is rohan a bilivel :-P).Mamánál viszont napközben bugyi volt rajta, és állítólag ügyes volt. Ennek én nagyon örültem, de kicsit bosszantott, hogy a megkérdezésem nélkül indult el egy ilyen nagyvolumenű dolog. Mert úgy éreztem, hogy én egyelőre nem tudnék hosszú időt a bili mellett ácsorogni, hogy jön-e, nem jön, mikor kell törölni, stb., de ha Csilla rákapott az ízére, akkor folytatnom kell. Meg akkor hogy lesz a kint tartózkodással? Adjak rá pelust, miközben bent már nincs? Hol a következetesség? Össze fogom zavarni a gyereket!

Kiderült azonban, hogy pánikra semmi ok, Csilla itthon maradt a pelusnál, bár egy igen makacs popsipirosságot szedett össze, ami láttán már én is hajlottam volna a bili-projekt megkezdése felé.

Múlt héten aztán, én nem is tudom, hogyan, kérte a bilit. Ja, persze, Kinga végezte a dolgát a wc-n, és ő is kedvet kapott. Lekuporodott Kinga mellé a bilire, és egymást támogatva mindenki sikerrel járt. Volt nagy öröm! Kinga egyből előszedte kinőtt bugyikáit, átpakolta a Csilla fiókjába, segített neki egy bugyit felvenni, nagyon komoly nővérkeként viselkedett. Büszke volt a húgára, tervezték, hogy mamának is majd jól elmesélik a nagy hírt. Én kitettem a szobába a bilit, hogy ha kell, kéznél legyen. Vettem egy nagy levegőt, hogy akkor most kezdődik az állandó takarítás, bilihez futkosás, de nem baj, ha Csilla akarja, akkor csináljuk.

Aztán alig akartam hinni a szememnek. Csilla mindig, ha pisilni, kakilni kellett, ment a bilihez,tolta le a bugyit, és elvégezte a dolgot. Még most is kakit kiállt akkor is, ha csak pisilni kell, ez nekem okozott kicsi zavarodást, de hamar rájöttem, hogy egy neve van mindkettőnek. Sokkal ügyesebben hagyja megtörölni magát, mint anno Kinga, de Csillának előnye van, hiszen sok mindent látott Kingától. Kingának magyarázhattam akkoriban, hogy hogyan hajoljon le, hogy a popsit meg tudjam törölni, nem értette. Csilla most minden alkalommal egyből jól helyezkedik. Megbeszéltem vele, hogy alvásnál, és ha kimegyünk akkor pelus kell. Ez nem mindig tetszik neki, kicsit visít, hogy bugyiban akar kimenni, de azért sikerül ráadni. Aztán mikor hazaérünk, visszakapja a bugyit, és nincs semmi összezavarodás.

Két hét alatt egyszer pisilt be, az is vicces szitu lett: a kanapé mellett állt, én mellette ülve szoptattam, és hallom ám, hogy valami csurog. Hát, bizony a lelkem elkésett, és kiszaladt a pisi. Viszont a lábánál a földön volt egy játék bili, egészen kicsi, kb. 6 cm átmérőjű. Na, abba folyt bele a pisi nagy része, pár csepp ment mellé! Ha direkt akartam volna, hogy abba célozzon se sikerült volna. Mondtam is neki, hogy végül is bilibe pisilt így is. :)

Jobban belegondolva ez így most nagyon jó, hiszen mire meleg idő lesz, tök jól begyakoroljuk a dolgot, még biztosabban érzi majd, mikor kell pisilni, talán időben fog tudni szólni kint is, ha már akkor sem lesz rajta pelus. Most meg, úgy tűnik, ő is jól elvan ebben a helyzetben, és élvezi is. Igaz, hogy rengeteg a kényelmetlen helyzet, sokszor szoptatok, amikor ő bilizni akar, sokat iszik, ezért sokat pisil, van, hogy egész délután szinte csak bilit ürítek. Mert mire pisilt egyet, kakilnia is kell, mire az megvan, Kinga akar a vécén valamit, na, akkor Csilla is bilizni szeretne párhuzamosan, és annyira jó csak a dolog, hogy nekem újra bilit is kelljen takarítanom, gyerekkezet mosni stb. Az én kezem bőre is szétrepedt már a sok kézmosástól, hiába a jó krémek, a hideg mellett nehezen bírja ezt a sok áztatást. No, mindegy. Ebcsont beforr, az a fontos, hogy 25 hónaposan középső leányom magabiztosan használja a bilit, mikor ébren van, és ez nagy szó! Csak így tovább.

Alvásügyi krónika

Ez az a téma, amiről Zitával kapcsolatban akár minden nap rengeteget írhattam volna az elmúlt 3 és fél hónap során, de ez inkább nemalvásügyi krónika lett volna, és ebből kifolyólag nem is tudtam annyit írni. Mert Zitával megküzdöttünk az utóbbi hetek során, és most lehet csak azt mondani, hogy a megpróbáltatások-nagyjából-véget értek. Így lehet, hogy végre lejegyezzem végre ezeket a dolgokat.

Mikor hazamentünk a kórházból, 1-2 hétig nem volt gond az éjszakai alvásokkal, a nappaliakkal pláne nem. Örültem is nagyon, reménykedtem, hogy nem lesznek gondok. A nappaliakkal azután sem volt bajunk, de az éjszakaiak leromlottak. Legfőbb oka a beszorult büfik voltak a nehezen elalvásnak. Nem volt Zita kimondottan hasfájós, de láthatóan kínlódott a beszorult levegővel. Két hónapos koráig az volt a rendszer, hogy ha éjszaka felébredt, akkor tutira másfél-két óra virrasztás következett, mire megoldottuk az ügyet. A dolgot nehezítette, hogy kb. 3 hetes korától kezdve náthás a lány. Semmi egyéb baja nincs, csak állandóan szívni kell az orrát, mert összegyűlik neki, és nem kap levegőt. A két hónapos oltásnál kérdeztem először az orvost, hogy nem lehet-e ezzel valamit csinálni, de ő azt mondta, hogy akármennyire is kellemetlen, sokat nem tud vele tenni, mert egy egyszerűbb vírusfertősés áll fenn tartósabban, Zita immunrendszere meg nem elég erős ahhoz, hogy gyorsan leküzdje. Ugyanez volt a válasz a 3 hónapos oltásnál is. A kezdeti büfibajok mellett egyre keservesebb problémát jelentett a náthája. Ugyanis mire nagy nehezen lenyugodott a pocak, Zita elaludhatott végre, bedugult az orra, és amint hason letettem az ágyba, elkezdett szörtyögni, krákogni. Kezdhettem mindent elölről. Lementünk, orrot szívtunk, és sokszor csak szopival nyugodott meg újra, ami után csak remélni tudtam, hogy nem lesz újabb pocakprobléma. Brrr. Az egész pokolian kimerítő volt, mert sokszor én is későn kerültem ágyba, mondjuk egykor, Zita felkelt kettőkor, négyig közdöttünk, és ha hétköznap volt, kelhettem 6-kor, hogy mindenféle büfikínok, öltöztetési hercehurca mellett is beérjünk négyesben az oviba. Még így is éppenhogy beestünk a 9-es reggelire. Hétvégén jobb volt a helyzet, ilyenkor Jani felkelt a két naggyal, én meg aludthattam még fel 8-8-ig, ami már nagy kincs volt. Ilyen éjszakák mellett aztán próbáltam türelmes lenni a nagyokkal napközben ,de a délutánra sokszor elfogyott a türelem, sokszor törtem ki, ha a lányok nyúzták egymást, visítoztak, sőt néha verekedtek is.

Pont a 2. hófordulóján aztán Zita átaludta az éjszakát. Jobban mondva innetől jött az az időszak, hogy este nehezen aludt el, 2-3x elaltattam, de a náthája miatt gyorsan fel is ébredt. Sziszifuszi küzdelem volt ez is. Ráadásul ezeket az esti fenékrázós, szoptatós, nyugtatós altatásokat egyedül csináltam, mert Jani a nagyokat altatta, sokszor ő is elaludt mellettük. Aztán mikor lekeveredett a földszintre, próbálta ő is Zitát átvenni, (Csilla sem visított a féltékenységtől- Jani szinte csak ilyenkor tarhatta a kezében legkisebb lányát) mikor én már néha ott hagytam kicsit sírni szerencsétlent pár percre, mert az idegeim pattanásig feszültek, ordítani bírtam volna, a karom leszakadt az állandó cipeléstől, muszaj volt kiállni az ajtó elé picit levegőzni. Az egészben az volt a furcsa, hogy napközben szinte gond nélkül aludt el mindig. Ugyanúgy tisztítottam az orrát, minden ugyanúgy történt mint este, este mégis többször felébredt az orra miatt. Mikor aztán végre elaludt, legalább 6 órát aludt egyben, de hajnalban már biztos menni kellett orrot szívni. És mivel én továbbra is megrögzött porrszívó orrszívó “rajongó” vagyok, annak ellenére, hogy beruháztunk egy elemesre is, éjjel és hajnalban is gyakran felzengett eme remek és hasznos gépnek a zaja. Hála istennek a család többi része erre 1-2x ébredt fel maximum az almúlt időben, vagy ha a lányok fel is ébredtek Jani gyorsan ott volt, és visszaaltatta. Talán én ezekről nem is tudok. Az volt a legrosszabb, hogy Zita sokszor simán elaludt volna egy szopi után, de az orrára felébredt. Nem kevésszer csapkodtam már a tehetetlen dühtől, hogy egész normális napjaink lehetnének, erre csak van valami,ami kikészít és próbára tesz.

Aztán mondják, hogy új év új szokások. Szilveszter este Zita kisebb nyüszi után 10-kor elaludt és kb. fél 6-ig aludt! Lassan 3 hónapos lett, és elmúltak az esti kínlódások is. A náthája azóta is megvan, de viszonylag könnyen elalszik már akár 9-kor is, és csak hajnalban kel valamikor, ez változó, de akadt már egy 9-től 7-ig alvás is!
Végre levegőhöz jutottam, úgy érzem. Én ettől függetlenül későn fekszek, de végre nagyjából szabadak az esték, lassan kezdhetek elmaradt dolgokat pótolni, mint pl.fényképelőhíváshoz a képek szelektáslása, és efféle finomságok. Ha van erőm, este kicsit a házimunkával is haladok, bár ez ritka. Egész nap feladatok sora vár, estére totál leengedek, muszáj valami mást csinálni, ami feltölt, hogy bírjam a strapát.
Remélem, maradnak a nyugodt éjszakák. A nappalok Zita növekedésével kezdene macerásak lenni, de ez normális. Délelőtt és koradélután alszik hosszabban, ha nem kell reggel Kingát oviba vinni, késő délután viszont, mikor megyünk az oviba, és örülnék, hogy durmoljon a kocsiban, gyakran felébred, ilyenkorra lesz éberebb. Ez sem egyszerű, mert ki kell venni, kis ideig karban vinni, közben kocsit tolni, másik két lurkót terelni. Azért kicsit alszik még a kocsiba visszatéve, de nem lehet hosszú sétára indulni, ilyenkor turbóban jövünk haza. Itthon aztán ébred is a kocsiban. Tervezem, hogy délutánonként kenguruban viszem most már, beszereztem egy szuper kötős kengurut, de erre sem visz még rá a lélek, annyira kényelmetlen a kabát mellett még a bundazsákos baba is rajtam. Ráadásul így kell Kingát összeszedni az oviban, meg Csilla sem gyalogol még gyorsan és kitartóan, a babakocsi fellépőjét továbbra is jól kihasználjuk.

No, szóval, vannak itt nehéz szituk, esetek, nem éppen mondanám a napjainkat élvezetesnek. Sok a küzdés, nagy a sötét és hideg miatti bezártság, de látom az alagút végén a fényt. A tavasz közeledtével sok gondunk megoldódik: kevesebb ruha kell, Zitát sem kell úgy becsomagolni majd, ha ki is kell venni, nekem is könnyebb lesz őt magamra kötni, úgyhogy nem lesz az sem nagy baj, ha nem alszik útközben. Ráaadul ő is idősebb lesz, jobban elnézelődik. Ezt már csak ki kell várni, addig meg elküzdögetünk itt csendesen. :)

Egyébként az első megkönnyebbülés most, hogy tegnap és ma tartósan plusz fok volt, végre elolvadt a hó és jég nagy része. Így azt a sarat, ami az utcánkat tegnap borította, és ősszel enyhén káromkodva vettem tudomásul, most majdnem üdvrivalgással fogadtam, mert nem csúszott, végre a kocsi kerekének is volt tapadása, a lányok is csak sarasak lettek kicsit, de nem estek-buktak a jégen. ÉS már nincs sötét mikor hazaérünk az oviból! No, kérem, így kell örülni minden apró pozitív fejleménynek! ::))

Rita szülinapja

Átmentünk ma Romhányba megünnepelni Jani húgának, Ritának a szülinapját. No, nem volt semmi különös esemény, leszámítva, hogy anyósomék udvarára nem tudtunk beállni, mert merő jég volt a hó alatt, ráadásul kicsit emelkedik a kapubeálló a kapunál, a kocsi megcsúszott, kettő millire állt meg az oldala a kerítés betonaljzatától. Homokot kellett szórni a kerék alá, elölről tolni ki az utcára, hogy ne csússzon rá jobban a kerítésre. Megtámaszkodni nehéz volt, mert a lábunk alatt is jég volt, a kerék pörgött ezerrel, így az egy fél évben egyszer felvett fekete nadrágom pillanatok alatt sár és hófoltos lett. Végül Jani letudta parkolni kinn az autót, de egy kis izgalom kellett a mai napra is. Hazafelé meg már benn Szendehelyen akadt malőr: a házunkhoz felvezető úton leállt előttünk egy autó, és mivel nem is jelzett, hogy parkolni akar, Jani is leállt mögötte, nem tudván mi a szöszt akar. Természetesen el már nem tudtunk indulni, mert az egész út jeges volt és ugye keményen emelkedik. Inkább nem írom le, hogy Jani miket szentségelt, persze csak olyat, amit gyerekfül hallhat. Tolattunk lefelé, míg végül egy helyen a az út széli hóba kormányozva az autónak lett végre tapadása, és felevickéltünk a domb tetejére. Hagy ne mondjam, mennyire várom, hogy elolvadjon végre a cucc. Szép a hó, meg minden, de ettől a sok jégtől elég nehéz az élet. A családi összejövetel ismét jólesett, az anyósom által sütött feketeerdő torta nagyon finom lett, úgyhogy megérte ezt a kevés izgalmat átélni a délutánért. :)

Itt a tortázásra és Rita-ünneplésre összegyűlt család egy része. Bal oldalt Jani egyik unokatestvéréből, Hanniból egy "darab", jobbra Zita Jani keresztmamájával. A kép előterében Zorka sikeresen pont megfordult, csak a szőke sörénye jelzi, hogy ott van. :)


Kinga ünneplőben és persze koronával:

Csilla, aki aludt ugyan délután egy jót, de ébredés után sokat sírt, nyűgös volt, apjáról le nem szállt, így miatta is szedtük a sátorfát, aztán jöttünk haza.

Disznótor

Ma részt vettem életemben először egy disznóvágáson. No, nem az elejétől, igencsak a végére értem oda, de elmondhatom, hogy voltam egyen, és kicsit átéltem egy ilyen eseménynek a hangulatát. Természetesen eddig is teljes értékű ember voltam, hogy nem vettem részt ilyen eseményen, de errefelé ez gyakoribb, így elkerülhetetlen volt, hogy én is "belekeveredek". Jani keresztszülei vágtak disznót, Jani hajnalban elment segíteni, minket csak később vitt át Romhányba. A dolgozó rokonok hullafáradtak voltak, de mindenki derűs és jókedvű. Volt nagy sokaság, kicsit újra egy olasz családra hasonlítottunk. Kinga örült megint Zorka társaságának, bár néha "halálosan komolyan" megsértődött rá valamilyen semmiség miatt. Persze pár perc múlva nagy egyetértésben játszottak tovább, ennyire volt komoly az ügy. Csilla nehezen oldódik hasonló helyzetben, de a vége felé már nem lógott annyit az apja nyakán, és számos dal eléneklésével örvendeztette meg a körülötte lévőket. Zita békésen tűrte a felfordulást, egy ideig fenn volt, aztán rövideket aludt a pihenőszékében vagy nagymamája ölében, mikor anyósom végre bekeveredett az udvarról. Nyilvánvalóan a disznó levágása fontos feladat volt, és a jövőre nézve hasznos is, de emellett a családösszetartó szerepe is kiemelendő tény. Holna Jani húgának a szülinapját ünnepeljük, ezúttal anyósoméknál, úgyhogy folyt. köv., megyek rápihenni. :)

Ja, és a Milla és Patrik anyukájától, Zsuzsitól kapott "feladatról" sem feledkezem meg. Be kell mutassak 5 könyvet, amit 2008-ban olvastam. Örülök a felkérésnek, sőt megtisztel, és igyekszem mihamarabb megcsinálni a bejegyzést erről! ::))

A család a disznótoros vacsihoz készülődik, élen az aprónéppel, akik meglehetősen éhesen sorakoztak fel az asztalnál, kivéve Csillát, aki itt is az apját nyúzza. A nagy "éhezésnek" köszönhető, hogy Kinga is igen tekintélyes mennyiségű levest, husit és krumplit burkolt. Nagy öröm anyai szívemnek, hiszen hosszú, küzdelmes hónapok után végre eszik rendesen a leányzó, ami nagyrészt az ovi jótékony hatása is. :)

Képek a lányokról

Zita egyre figyelmesebben nézegeti a körülötte lévő dolgokat, sőt, mintha a kezével simogatná is a tárgyakat, és ezt is figyeli. Azt hiszem, lassan lehet lesni, mikor kezdi el tudatosan kézbe fogni a tárgyakat.


Zita ma, indulás előtt:

Kinga pár napja fotóztatta magát:

És Csilláról ismét sikerült elkapni egy képet, ami ritkaságszámba megy:

Egy kis szánkózás

Errefelé a leesett hó sokkal tovább megmarad, mint Pesten. Ezt én nagyon szeretem, még akkor is, ha nekem is tud bosszúságot okozni a közlekedésben. Múlt héten szombaton délelőtt Jani elment vásárolni, Zita elaludt, a két naggyal pedig kimentem az utcára kicsit szánkózni. Le-fel szaladgáltam velük az utcában, nekem is jól esett, ők is élvezték, és klasszul kihasználtuk végre a kertes ház előnyét. Nem kellett felcuccolni több napnyi dolgot egy kis levegőzésért. Csak felrántottam a ruhát a két nagyra, Zitát ki sem kellett vinni, tudtam rá így is figyelni. Fél órát bohóckodtunk kint, és bejöttünk. Ilyen alkalmakkor egyáltalán nem hiányzik Pest... :)

aztán most a héten jött az ónos eső. Hetfőn még egész nap én bonyolítottam az ovi-projektet. Kedden reggel elvittük négyesben Kingát, délután anyósom beugrása révén hála istennek nem kellett felpakolnom a karavánt. Szerdától pedig Jani vitte-hozta a lányt, ami jó is volt, mert olyan jeges lett a falu, hogy nem is tudom, hogyan evickéltem volna el a kicsikkel az oviba és vissza. Se babakocsival nem lett volna biztonságos, sem a kengurus-gyalogos megoldás. Még szerencse, hogy ilyen időjárás ritkábban van, és nem kell egész télen a jéggel küzdeni. Bőven elég a hideg és az öltözködési herce-hurca. (:-P)

Kinga szülinapi zsúrja-2. felvonás

Meglehetősen sok a lemaradásom a feljegyzések terén, így most igyekszem pótolni, ha nem is bő lére eresztve a dolgokat.
11-én vasárnap megvolt Kinga első szülinapi zsúrja, amit ovis barátainak szerveztünk. No, nem kell nagy banzájra gondolni, mert egyrészt sok gyereket nem is akart Kinga meghívni, aminek örültem, mert nem lett volna erőm egy nagyobb sokadalomhoz. Két kislányt hívott meg Kinga, ők el is jöttek az anyukájukkal. Ez így pont tökéletes volt. Ugyan eleinte csak kerülgették egymást, hiszen még eddig csak az oviban találkoztak, aztán belemelegedtek, és jót játszottak. A két anyukával meg legalább tudtam kicsit beszélgetni. Nekem is jót tett, hiszen nem ismerünk még sok embert a faluban, és ha nem is lesz mindenkiből életre szóló nagy barát, legalább ismerősök lesznek.

Jani vett néhány mignont ott, ahol a tortát is vette:



Nem lett Kinga tortája olyan különleges, mint anno Csilláé volt, mert nem rendeltük meg időben, de utólag elgondolva jó is volt, mert kevesen voltunk, nem tudtunk volna mit kezdeni egy nagy tortával. Mellesleg ez is szép volt, és nem utolsó sorban, finom.



Végül az ünnepelt a tortával:

Csilla énekel

Jócskán el vagyok maradva mindhárom gyermekemmel, mármint ami a róluk szóló beszámolót illeti. Attól, hogy én nem tudok róla írni, ők szépen nőnek, okosodnak, fejlődnek. Egyelőre nem stresszelek azon, hogy mikor tudom bepótolni. azért most sikerült egy videót feltölteni Csilláról, ami számomra nagy kincs, mert az éneklését örökíti meg. Csilla nagy énekes, nagyon gyorsan megjegyzi a dalok szövegét, még akkor is, ha nem tudja rendesen kimondani a szavakat. A karácsonyi dalokat is pár hallás után egész szépen énekelte velünk, és ami a legjobb, a dallama is oK volt. Ez a videó még decemberben készült, mikor Zitának énekelt egyet, és végre sikerült kameravégre kapni. Nem lett hosszú, de én örülök neki. :) Ja, és a végén még Zitus is megmutatja a hangját, bár az közel sem ennyire fülbemászó. ::))

Csilla énekel

A legközelebbi videóig meg éneklünk itthon tovább vidáman, már amikor erőm van az effélékre. De muszáj, mert Csilla nagyon fogékony rá.

Újabb képek

Végre sikerült egy pár képet feltölteni a webalbumunkba. November elejétől kezdve egészen karácsonyig. A dátum látszik a fotókon, tajékoztatásul. Remélem, hogy beszámolóval is elő tudok már rukkolni, de mindig van valami. Tegnap pl. nagyon bealudtam már koraeste, most meg a holnapi, ovis barátoknak rendezett szülinapi zsúrra kell még készülni. De egyszer elfogynak a teendők, és akkor jövök. ::))

A képek ITT.

Kinga 4 éves lett!

Ezen a napon Kinga báránykám betöltötte a negyedik, azaz 4. életévét. Ismét gyorsan túllépnék azon a részen, hogy milyen gyorsan telik az idő, pedig de. Itt mosolygok magamban, hogy 4 éve ilyenkor pityeregtem a császárral végződött szülés miatt, és csak remélni tudtam, hogy nem sokáig fogok ezen rágódni. Manapság valóban nincs időm ezen rágódni, főleg, hogy túléltem két másik műtétet azóta, sőt, most már nem is jönnek elő olyan hevesen a szülés emlékei.

HElyette a nagy készülődés töltötte ki minden időmet, hiszen ha szülinap, akkor azt meg kell ünneplni. És, ha már a rokonság egy része közelben van, akkor a legjobb, ha együtt. Két napot voltak a lányok mamánál, ezalatt én sütöttem-főztem. Összehoztam egy tortát, kétféle muffint (hála Stahl Judit új, Gyors muffinok című könyvének), egy sajtos hústekercset, egy krumplisalátát és egy réteges görög salátát. Jött is a rokonság, ettek-ittak, Kinga Zorka másodunokatestvérével nagyot játszott, Zorka pityergett rendesen, hogy nem akar hazamenni. Nagy sikere volt az újonnan kapott hercegnős sátornak. Még szrencse, hogy csak a nappali akkora majdnem, mint a régi lakásunk volt, :-P így ha nem is simán, de lesz helye az építménynek. Egyedüli fekete pötty számomra az egész partit illetően, hogy anyósomék hoztak egy babás tortát (egy Barbie-utánzat volt a torta közepe, és a báli szoknyája volt a torta), ami annyira rendkívüli volt, hogy az én nutellás habtortám a kis laposságával el is tűnt mellette. És persze senkinek nem volt már ereje enni belőle. Pedig, hiába nagyon egyszerű, és szerintem borzasztóan finom a torta, nekem nagy munka volt, mivel minimális szabadidőmet áldoztam erre. Szívem-lelkem benne volt képletesen szólva a pici dekorszívekben, amiket nagy sietve sikerült rátenni díszítésül, és azonkívül, hogy a gyertyák az én tortámra kerültek, Kinga nem is igazán tudta figyelemre méltatni. Tudom, hogy nem a világ egy torta, de azért bánt. Ha egyáltalán tudtam volna róla, hogy hozzák, inkább játszok Kingával egyet a tortakészítes helyett. Azt viszont el kell ismerni, hogy tényleg nagyon szép volt, jót akartak, Kingát akarták meglepni vele, csak nekem jött ki rosszul. A hangulat jó volt, és a lányok annyira belejöttek a játékba, hogy holnap átnézünk Zsófiékhoz, Jani unokatestvéréékhez, hogy még tudjanak együtt játszani. Hozzájuk nem tudtunk menni karácsonyozni, azóta sem voltunk, most legalább megnézzük a karácsonyfájukat is.

Jövö héten megpróbáljuk megrendezni az ovis társaknak is a zsúrt, meglátjuk el tudnak-e jönni a kiszemelt kis barátok. Addig is hétfőre készítek kókuszgolyót, amit beviszünk az oviba, mert ott is megköszöntik a gyerekeket, ha ők is igénylik.
Jó fáarsztó nap volt, pörgős, de megérte, örülök, hogy összejöttünk. Mikor már a család szedelőzködött hazafelé, Kinga és Csilla leültek egymás mellé a kanapén, és csak bambizták fáradtan a tévét. Kinga pedig hálás mosollyal közölte: “Olyan jó, hogy volt a szülinapom!”

Képeket Zsófi csinált. Ha holnap megyünk hozzájuk, remélem, át tudjuk másolni ezeket és a Csilla szülinapi képeit is, mert még azok sincsenek meg. És akkor már csak válogatni és feltölteni kell... :)

Itt az új év

Ismét túl vagyunk egy szilveszteren, ezúttal "csak" egy gyermekünk jelenlétében ünnepeltünk. Kinga és Csilla mamáéknál voltak, itthon pedig romhányi barátainkkal koccintottunk az új év tiszteletére. Teljesen nyugalmas szilveszter volt, rakletteztünk, beszélgettünk, Zita pedig az új év örömére bámulatosat tett: némi esti nyűglődés után este 10-kor elaludt és reggel 6-ig fel sem ébredt. Akkor is valószínűleg én keltettem fel a köhögésemmel. Csillát és Kingát 31-én délelőtt vitte át Jani Romhányba anyósomékhoz, Zita akkor is hatalmasat aludt, így végre viszonylagos nyugalomban elkészültem azzal, amivel a szilveszter estére szerettem volna. Nagyon szuper érzés volt az utóbbi szétesett, kapkodós napok, hetek után. Ma reggel Zita hamar visszaaludt, így kényelmesen szendvicseket készítettem, teát főztem, hogy egy nyugodt reggelit tudjunk elkölteni. Zita, ismét jó gyerek lévén, aludt délelőtt, így tényleg nyugiban ettünk, teáztunk, sőt én még egy kávé mellett olvasgattam is, míg mindenki fel nem kelt. Teljen ilyen nyugalomban ez az esztendő! (hát, khm, azért ez valószínű nem idén fog még megvalósulni, legyünk őszinték :) )

Nemrég jöttünk haza egy órás sétából. Többet nem mertünk, mert -6 fok van most is, Zitusnak elég ennyi is. Nekem is elég volt, és jól esett. Minden szép fehér a dértől és zúzmarától, a közeli dombok csodálatosak ilyenkor. A hó is esett délelőtt kicsit. Felfrissültem, kezdek új erőre kapni ettől a kis csendtől, ami most itthon van. Holnap megyünk csak a csajokért, addig anyősomék állnak helyt, amiért nagyon hálás vagyok. Jövő héten úgyis kezdődik újra az ovi, kezdődik a hétköznapi túlélőtábor. És mellesleg tudok kicsit előre készülni Kinga szülinapi bulijára, ami szombaton lesz. A romhányi rokonság apraja-nagyja érkezik köszönteni, lesz megint fennforgás bőven. Annyi biztos, hogy ezúttal a torta tésztája bolti piskóta lesz, nehogy úgy járjak, mint Csilla szülinapja előtt, amikor is az igen rossz sütő nem sütötte meg rendesen a tésztát, így péntek este Janit kellett riasztani, hogy ugyan másnapra egy tortát kerítsen valahonnan, mert időm nincs több újat csinálni. Hála a Horváth cukrászdának, fantasztikus narancsos csokitortája lett Csillunak. Most remélhetőleg jó lesz az enyém, és majd az ovis barátoknak rendezett zsúron kap különlegeset Kinga.

Úgyhogy megyek is tenni-venni, hátha kész leszek így mindennel szombatra. Hátha. De nálunk különösen igaz, hogy anya tervez, gyermek végez... ::))