Év végi sűrűje

Sűrű nekünk az év vége, tele ünneppel. :-)

Vasárnap Jani névnapja és amolyan utókarácsony címszóval anyósoméknál ünnepeltünk, ismét evéssel-ivással. ahogy kell. J

A két nagy leányzó ott maradt mamáéknál, és csak kedden mentünk értük. Hétfőn vásárolni voltunk, kedden úgy volt, hogy Zitát is ott hagyjuk kb. 3 órára mamánál, mi pedig meglepjük magunkat egy ebéddel a Szent Orbán fogadóban, Kóspallagon. Ez utóbbi tervet végül én töröltem, mert valószínű volt, hogy Zita miatt sietni kellene, hamar fárad, nem tudni, mamánál tud-e aludni, így én sem igazán tudnék lazítani. Arról nem is beszélve, hogy Romhányból jócskán kellett volna autózni a Szt. Orbánba, azzal is elment volna az idő. Ezt most elhalasztottuk, egy kicsit később visszatérünk rá. Zitánál is már rengeteget számít egy hónap is, úgyhogy talán nem is olyan sokára újra próbálkozunk. Az ebéd helyett viszont elmentünk ötösben az Auchanba vásárolni, ami közel sem volt olyan wellness hatású, mint egy éttermi ebéd ;-), de lett végre Csillának szivacsa az ovis alváshoz, hiszen jövő héten kedden már ő is ott alszik. Kicsit távolinak tűnik, hiszen az jövőre lesz, de ha belegondolunk, egy hét sincs vissza… J

Emellett meglett minden apróság is, ami még a szilveszterhez kell, már csak nekem kéne valahogy utolérni magam. A lányok-úgy tűnik-, mindhárman itthon lesznek holnap, úgyhogy próbálom vidámra csinálni nekik is az év utolsó napját.

Aztán fel sem ocsúdunk majd az új évi mulatságokból, amikor újra ünneplünk, a héten még egyszer tortát kell csináljak. No, de ne rohanjunk így előre, csak én most le a földszintre, ahol már talán kihűlt a torta tésztája, és folytathatom serényen a munkát. De erről sem most írok, hiszen kedves vendégeink előtt is (kicsit) meglepetés a dolog. J

Építkezés: belső falak építése, javítása

Az év utolsó napjaiban is nagy erőkkel épül a házunk, hatalmas lemaradásban vannak a munkával, ezért muszáj.

Arról írtam már, hogy a gipszkartonos falak egy jó részét le kell bontani a szigetelésig, és újra fel kell rakni, mert ferdék. Azaz, vannak falak, ahol mondjuk egy szekrény felül “felfeküdne” a falra, alul viszont rés lenne. Ezeket a hibákat kezdték el kijavítani a fiúk, új emberek is beszálltak, hogy haladjon a dolog. Elvileg, ha nem lett volna ez a gigaméretű hiba, a falak-legalábbis a földszinten-talán már készen is lennének. A gondunk “csak” az, hogy ugyan határozottan javult a munka minősége, még mindig nem tökéletes. Tegnap Jani volt kint festőkkel, akiktől árajánlatot kért mind a “rendes” vakolt, mind a lambériázott falak festésére, és mikor megnézték a falakat, a vízimérték még mindig mutatta a hibákat. mondani sem kell, hogy Jani-fogalmazzunk finoman és visszafogottan-“kicsit” bosszús lett. Kiderült, hogy a hiba azért van, mert annak idején, mikor berakták a belső falak vázait jelentő faoszlopokat, azok nem kerültek sok helyen egy sorba. Tehát, ha az ember “benézi” őket, nem takarják egymást. Természetesen nem mindenhol, és nem is óriási csáléságról van szó, épp' csak annyi, amennyi most megnehezíti a további munkát.

Ennél a pontnál nekem lelkiismeretfurdalásom lett, hogy korábban ezt mi miért nem néztük meg. Rágódtam is rajta egy kicsit, hiszen a mi házunk, nekünk kell résen lenni.De ez nem ér, hiszen Jani így is rengetegszer jár ki, ennél többet a két munkahelye és “mellesleg” kis családja mellett már aligha bírna. Aztán rájöttem, hogy ezt nem nekem kellett volna megnézni, hanem annak, aki építi. Persze nekem így utólag evidens, hogy azt ellenőrizhettem volna én is vagy Jani, de nekem csak utólag evidens, mert én nem vagyok szakmabeli, nem értek a gerendaházak építéséhez (ezek után kitanulom a szakmát). Azt hiszem, hogy annak, aki elvileg ért hozzá, annak kellett volna, hogy evidens legyen, azért bízzuk rájuk a munkát, azért fizetünk sok-sok millió forintot, stb. De lehet, hogy nincs igazam. Persze egy építkezésen előfordulnak hibák, azért kell rendszeresen kijárni, figyelni (ha pl. Jani nem jár ki annyit a házhoz, mint amennyit, akkor ez ki sem derül, csak majd amikor bútoroznánk vagy más egyéb dolog miatt, tehát alapvetően még szerencsésen időben kiderült a turpisság). Mi a gerendaház építő céget választottuk meg, miután Jani hónapokon keresztül figyelte a gerendaházas fórumot, ahol sok-sok ember osztotta meg tapasztalatát. Az ott olvasott információ alapján szűkült a kör, majd végül tavasz elején maradt a “miénk”. A gerendaházas cég (akinek a nevét talán majd a végén elárulom, egyelőre megvárjuk, hogy milyen szájízzel fejezzük be az építkezést) helyi vállakozókkal dolgoztat, hiszen ez észszerűbb megoldás, tehát őket nem mi választottuk konkrétan, de ez teljesen mindegy, mert ha mi választjuk, mi is referenciák, elbeszélgetés alapján választunk, mint ahogy ezt eddig is tettük, a hibás döntés benne van a pakliban. De ez nem is lényeges, hiszen valakit valami alapján ki kell jelölni, a munkát meg kell csinálni. És itt most lényegtelen az is, hogy ez gerendaház, a téglafalakat is el lehet rontani, ha nem a megfelelő ember csinálja.

Az építő cég, azt hiszem, most mindent megtesz, hogy rendbehozzák a dolgot. Az ő híre is csorbát szenved, ha nem jól dolgoznak az emberek. Ezért az építő cég vezetője heti 3szor jön ki ellenőrizni a munkát, és megegyeztek Janival abban is, hogy hogyan kompenzálnak minket az elhúzódó munkálatok miatt. Mert azt szerintem nem is kell bőven kifejtenem, hogy nekünk mekkora plusz anyagi terhet jelent, hogy nem tudunk költözni, hiszen tovább kell az albérletet fizetni (növekvő rezsiköltséggel, hogy beköszöntött az igazi hideg L) és a törlesztést fizetni, ami nagyon-nagyon sok. A karácsony is megviselte a pénztárcánkat, hiába nem halmoztunk el senkit ajándékkal, mégis. Jani feszült, nagyon, és már erősen sejthető, hogy januárban nem sokat látjuk: vagy mert dolgozni fog, hogy a közeli jövőt átvészeljük vagy az építkezésen van, hogy több hiba-lehetőleg-ne legyen.

Pozitív azonban, hogy január közepére-elvileg-csak elkészülnek a falak a földszinten. A tervek szerint, amint elkészül egy szoba, “adják is át”, hogy lehessen a következő munkával folytatni, mint padlólapozás, festés, stb. Innentől kezdve fokozottan érvényes, hogy hisszük, ha ott tartunk, de még mindig pozitívan állunk a dolgokhoz, egyrészt mert muszáj, másrészt azért nem menthetetlen az ügy, azaz látjuk a fényt az alagút végén. :)

Holnap Jani visz fényképezőgépet magával, így lesznek friss képek a belső falakról. Azokat mindenképpen szeretném még holnap feltenni a blogba, noha nyakig ülünk a szilveszteri készülődésben, márcsak azért is, hogy ezekkel a képekkel zárjuk az idei építkezős sorozatot. Meg különben is, pozitív bejegyzéssel kell “évadot” zárni, azt kell látni, mi az amiben haladtunk.

Addig pedig a hófödte ház, még karácsony előttről, bár kicsit hasonlóan nézhet most is ki, mert esett hó rendesen tegnap éjszaka. Kívülről most nincs változás, maximum a hó. :-)) Olyan még nem volt rajta. :)

Zsóka baba

Az alábbi eset nagyon megindított, rengeteget gondolok rá szerda óta, mióta tudom, egyszerűen muszáj leírnom. Remélem, Kati és Tibi, a szülők, nem haragszanak meg érte.

Kati Gábornak (Zita keresztapukája) a húga. Első babájukat várták februárra, de egy ideje gyakran volt magas a vérnyomása. December elején volt is a kórházban emiatt, amit végül nem lehetett kezelni. Toxémiája lett, és múlt szombaton már annyira nem ment le a vérnyomása, és erősödtek a méhösszehúzódások, hogy vasárnap éjszaka megcsászározták Katit. Így, a pici Zsóka baba 31. hétre, 1670 grammal, 45 centivel jött a világra.

A Peter Cerny koraszülött mentője a legnagyobb hóban villámgyorsan ott volt B.gyarmaton, és elvitték a babát Pestre, hiszen nagyon pici. Kati egy pillanatra látta, Tibi a folyosón egy kicsit, valószínűleg inkubátorban. Egy fényképet kaptak róla akkor, és irány Pest. A pici lány jól van, ügyesen megy neki a légzés egyedül is, és már kap icipici anyatejet. Most láttunk róla fényképet, ami ma készült, de nem a szülők, hanem a nővérek, ápolók csinálták, hiszen intenzíven van a baba és még “vesztegzár” is van a járvány miatt. Így beadják a fényképezőgépet, csinálnak róla képet, csak így láthatják most a kicsi lányt. Ha minden jól megy, talán hamarosan be is mehetenek hozzá. Kati lelkesen feji a tejet a picinek, amit már oda is adnak neki, Tibi pedig viszi reggelente Pestre.

Azért írom mindezt le most, mert itt van ez a szép ünnep, karácsony, amikor általában az emberek szeretetben összegyűlnek, ez a fiatal pár pedig most rém nehéz időszakot él meg. No, nincs nagy vész, nincsenek kétségbeesve, összeomolva, talpraesettek, de valljuk be, azért mindenkit megviselne egy hasonló helyzet. nemhogy váratlanul jött a dolog, de most bizony küzdelmesen is indul a közös életük. És messze van tőlük a baba, kicsit tehetetlenek, hiszen ki kell várniuk, míg a baba egészsége érdekében közelebb kerülnek hozzá. nem csoda, ha nekik is és mindenkinek könnycsepp gyűlt a szemében a történteket tárgyalva. Ez most még az aggódó nagypapától sem szégyen. Bevallom őszintén, én is pityeregtem tegnap este, noha igazán nincs miért, hiszen minden a lehető legnagyobb rendben a picivel, Kati is lassan, de szépen épül fel a csáaszárból. De akkor is.

Én rengeteget gondolok rájuk, nagyon szorítok, hogy minél gyorsabban erősödjön pici Zsóka, hogy mielőbb megfelelő legyen az egészségi állapota, hogy hazajöhessen. És legfőkébb a szülőknek szorítok, hogy a lehető legjobban átvészeljék ezt az időszakot. Kati, Tibi, ügyesek vagytok, így tovább!!

És jövő karácsonykor Zsófiék 3. babájával együtt (áprilisban érkezik) a közös családi karácsony alkalmával már 7 pici manó zsivajától lesz hangos a ház. Úgy legyen!

December 25-26.

Még van vissza egy óra az idei karácsonyból, mégis azt mondhatni, hogy az idei karácsony is véget ért, hiszen ez alatt ez egy óra alatt jelentős esemény nem történik már. Mindig szomorú vagyok ilyenkor, de melegséggel tölt el, hogy idén is szépre sikerült a karácsony, pedig votak hiányosságok. (amik csak nekem azok, és ha belegondolunk totálisan lényegtelenek)

25-e nálunk viszonylagos csendben telt. Délelőtt ebédet készítettem, ami elhúzódótt, mert a sertéscomb szeletek valami miatt lassan sültek, több mint egy óra sem volt elég. Még szerencse, hogy a megmaradt húslevest hagymaleves formájában gyorsan tálalni tudtam, így végre ettem hagymalevest pirítós kockákkal és reszelt sajttal. Régóta akarok csinálni, de valahogy mindig elmaradt. Végül a két lány is evett belőle, igaz, csak a levét. Zita aludt, csak a másodikra ért ide.

Sütisütésre esélyem sem volt (már miért lett volna? :-))) ), anyósomék jöttek délután, így inkább próbáltam helyet csinálni nekik, hogy egyáltalán legyen hely leülni a fotelekben a sok játék miatt. De nem is volt gond, hogy nincs saját süti, mama hozott egy rakatot, ők előző nap már teleették magukat, így nálunk már nem is nagyon ettek. Helyette ajándékoztunk, ismét kaptunk nagyon szép dolgokat. A lányoknál nagy sikere volt a hercegnős ágyneműnek, amit este kiöblítés nélkül fel kellett húzni. ennek érdekében “feláldoztuk” az egyik vendégpaplanunkat, hogy Kingának legyen új takarója, az ő paplanja ugyanis kisebb. (Niki, Arnold, szilveszterig rendezzük a hiányt, nem kell otthonról hoznotok takarót! :-))) ) Kinga nagyon örült neki. Csillának Jani paplanját húztuk át, de mire megtörtént az ágyneműcsere, Csilla dühösen csapkodni kezdtett, és a régi paplanját követelte. Klassz. Ez olyan csillás volt. :) Így Janiapa tegnap este friss, ropogós, tipitopi hercegnős paplannal aludt, mert szegénynek nem volt már ereje felnőttesre cserélni újra… J

ma délelőtt sütöttem, újfent a zebrasüti volt napirenden, ami egyre jobban megy nekem, de a sütő most is “hozta a formáját”. hiába minden erőfeszítésem, hogy odafigyelek, óvatosan sütök, résen vagyok, kiismertem már a sütőt, annyira egyszerű és rossz a sütő, hogy ma is csak odakapott nekem egy tepsinyi sütit. rém ideges lettem, de nem tudtam mit tenni. Azért így is lett elég, aztán legközelebb majd már a saját sütőmben sütöm a sütit, ami kőprofi lesz. Remélem, futja majd sütőre, ugye, Jani?! J

Zita jót aludt, ma ki tudtuk húzni az elalvást fél egyig, és utána 3-ig hangját nem hallotuk. Örültem is, mert így jobban bírta az esti romhányi karácsonyozást. 4-re értünk át Zita keresztszüleihez, Zsófiékhoz. Kívülről és belülről is nagyon szépen feldíszített házukba öröm volt megérkezni, ropogott a kandallóban a tűz, mindenhol igényesen kirakott-felrakott karácsonyi díszek, jó érzés volt körülnézni. Mikor a rokonság jobban összegyűlt, itt is megtörtént az ajándékozás, mindenki örült, azt hiszem, de igazából nem is ez számított. A gyerekek önfeledten játszottak, beszélgettünk, és hála anyósomnak és nagyrészt Janinak, én is tudtam pár szót váltani mindenkivel, ami nagyon jól esett.

Már elmúlt 8 óra, mikor hazaindultunk. Zita már dőlt az apja vállára, és Csillát is alig bírtuk felöltöztetni, merő hiszti volt a kisasszony a fáradtságtól. Hazaértünk, még picit játszottak, és nem olyan régen aludtak el. jó volt, nagyon jó. És ugyan a számláló szerint még 11 hónapot, 4 hetet és egy napot kell várni, hogy karácsony legyen, én mégsem búslakodom, mert nálunk minden családi ünnep hasonlóan vidám, meleg hangulatú. És egy kis bónuszként mi megnyújtjuk az ünnepet, mert holnap János-nap alkalmából ismét okot adunk az összegyűlésre, így mi még folytatjuk az eszem-iszomot egy kicsit. J

Szenteste

Azért csak összehoztuk a szentestét. J

Ebédre ettünk húslevest, amit két napja főztem. De jó, hogy volt mihez nyúlni hirtelen! A család lenyugodott éhségügyileg, Jani kiment még egy égősort feltekerni a bejáratnál a korlátra. Ezt most vette ugyanis, azzal a céllal, hogy energiatakarékosabbra és megbízhatóbbra cseréljük a karácsonyfa égősorát, de az a dobozán nem volt rajta, lehet-e állítani az égőket, azaz villogjon, ne villogjon, stb. Hát, nem lehetett, és ez folyamatosan villogott, ráadásul, LED-es lévén van fénye ezerrel. Így a fán maradt a tavaly vásárolt, ami villoghat, éghet folyamatosan, lehet kombinálni, nem olyan fényes, a LED-es pedig kiment a korlátra. Míg Jani ezt szerelte, a két Nagy hátul az udvarban totál összesarazva magukat játszottak, én meg Zitával a karomon/karöltve bepácoltuk a húst, csináltunk sültkrumplit, sőt, egy gyors browniest is összedobtam. Csak lett sütink! Csak nem bírtam beletörődni, a fenekemen megülni. J

Kis család bevonult, mindenki jóízűen evett a hótegyszerű másodikból (megjegyzem, ebből legalább mindenki evett, mindenki jóllakott, és nem maradt hátra nyűgös gyerek). J

Ebéd után kaptuk magunkat, és átvonultunk a házunkhoz, mert én Csilla szülinapján voltam bent utoljára, meg aztán a Jézuska és angyalka segítőinek is teret kellett engedni. ;-)

Szupertitkos információként megjegyzem, hogy mikor a lányok kimentek az autóhoz, én bepakoltam az ajándékokat a fa alá, beállítottam cd-n a Mennyből az angyalt, ellenőriztem, működik-e a kinti világítás a távirányítóval, futottam még egy kört, mert a kinti fenyőn nem égtek, orvosoltam, majd a visszaérkező családhoz beültem az autóba, és elhajtattunk.

Zita elaludt, ahogy várható volt, a két nagy bejött velünk a házba Diósjenőn. Mustra alá vettünk mindent, elmerengtem csöppet, hogy jövőre ez a ház lesz csilivilisen fel-és kidíszítve (de jó lesz!), majd elindultunk. Mivel még nem volt sötét, megnéztük Niki és Arnold szintén épülő házát, időhúzásnak remek volt, meg az ő házukat sem láttam egy ideje. Ezután tényleg hazafelé vettük az irányt. Kinga útközben újfent aggodalmaskodott, hogy mi lesz, ha mégsem jön a Jézuska, de megnyugtattam, hogy jönni fog. És nem igazam lett? J

Hazaérve előrerohantam, zene elindít, család bevár, de a csengetés elmaradt, mert Csilla előreszaladt, így “szimplán” bevonultunk. Ott még nem tartunk a lányokkal, hogy képesek legyenek egy Mennyből az angyal erejéig megállni, gyönyörködni a fában, boldog karácsonyt kívánni, de nem is erőltettem. Ugrottunk neki az ajándékoknak! Minek itt a sok cécó? JVolt öröm, Kinga megjegyezte, hogy idén a Jézuska jó ajándékokat hozott, mert tavaly bizony elrontotta! A kis drága, emlékezett a tavalyi lúzer húzására Jézuskának, mikor nagyon készségfejlesztő játékot hozott, és kicsit mellélőtt.

De idén nem. Kingának hozott Hercegnős laptopot (aminek használatához már egész jól felnőtt, hiszen ismeri a betűket, számokat, meg lehet őt tanítani, hogy rendesen használja a gépet), továbbá hercegnős ‘Ki nevet a végén?’ társast, és egy kis babát. Csillának egy babafej jutott, aminek frizurát lehet készíteni, és ami, bizony, lent maradt a pincében. Hát, ez gázos volt, kis idő elteltével kezdett csak gyanús lenni, hogy nincs meg a csomagszám. Így azt mondtam, hogy hozok apának fel egy üveg kólát a pincéből, valamint megnézem, hogy nem arrafelé “pottyantották” el az angyalkák apa ajándékát, mert a fa alatt bizony nem volt (és sehol máshol, de ennek hosszú a története, és csak elkeserednék, ha leírnám, így nem teszem-jön Jani névnapja, szeretném bepótolni ez alkalomból, remélem, így is örülni fog neki), és felhoztam a Csilla dobozát, hogy jé, hát ezt jól mellérakták az angyalok! Jövőre már nemigen tudom ezt eljátszani, Kinga sokkal éberebb lesz, mint most, úgyhogy szigorúbban át kell majd néznem a csomagkupacot. Vagy nyugodtabb körülményeket kell teremteni a kipakoláshoz. J nem lett fennakadás a téves ajándék elhelyezésen, elvonta Csilla figyelmét is a babafej. Örült neki, csakúgy mint a Bogyó és Babóca Memóriaforgó társasnak, mostanában előszeretettel választ este B&B mesét magának az ifjú hölgy. Zita elemeire szedhető favonatot és egy babát kapott, pont olyat, mint amilyen már a két lánynak van. Zita nem nagyon figyelt egyik játékra sem, Csilla viszont egyből levetkőzette a babát, és játszott a vonattal is. J

Verocsnak ott figyelt egy tálas mixer a fa alatt, aminek nagyon örülve volt, bár a sors fintora, hogy kiderült, “előző életemből” hoztam magammal egy ilyen mixert, amit két napja meg is találtam véletlenül a pincében. Most már van kettő, de evidens, hogy ezt fogom használni. Egyébként ez jobb és megbízhatóbbnak is néz ki.

Némi ajándékörülés után nekiugrottunk a brownies-nak, Kinga 3 szeletet bevágott, aggódtam is, hogy elcsapja a hasát, de úgy tűnik, nem. Ezután még játék következett, kipróbáltuk a két társast. Kingával klasszul végigjátszottunk egy Ki nevet a végén?-t, Csilla ebbe csak belehuligánkodott, J de a B&B társassal ő is jobban elvolt.

Hét körül megejtettünk egy fürdést, ahol még kipróbálták a közös ajándékot, a csempére rakható városelemeket, az is jó móka volt. Ez is inkább Kingát kötötte le, de mivel hárman egyszerre fürdenek, nehezen tudnak elmélyülten játszani. Azt hiszem, néha “szinglifürdést” is kell nekik csinálni, hogy ilyenkor is kicsit legyen alkalmuk kibontakozni.

Rám most még vár lent pakolnivaló, rendrakás, remélem, ma este tényleg sikerül. Ja, és ajándékcsomagolás, amit Zitával nem tudtam befejezni tegnapelőtt. Holnap délután jönnek anyósomék, ő hoz süteményt, így nem görcsölök, hogy még süssek. Ő biztos csinált párfélét, idén élek ezzel a segítséggel. Így én meg talán fel tudok mosni holnap, ha már ma bravúrosan felporszívóztam hátiZitával, mert ezen a drágalátos fehér padlólapon minden pötty meglátszik! Csak meglesz 26 részletben a nagytakarítás (ja, nálam ez már nagytakarítás ilyen körülmények között J).

így esett nálunk a Szenteste, kicsit setesuta, de azt hiszem, teljesen jól sikerült. J

Képeket majd később teszek fel.

Továbbra is össze-vissza

Tegnap este felébredt Zita, amint közzétettem a bejegyzést. Onnantól kezdve nem volt semmi más. Orrot szívtunk, öklendezett, köhögött, hányt, majd mellettem elaludt.

Én is. Hajnali 3-kor kapcsoltam le a lámpát a lépcsőházban. A nappali lent beterítve játékkal, őskáosz.

Reggel eljutottam zuhanyozni, Jani nagy nehezen összeszedte Csillát, hogy mennek boltba, Kinga maradt. Klassz, mert két kis ajándékuk becsomagolatlan... Mindegy, ezek mennek díszzacsiba, tényleg részletkérdés (itt jön be a környezetvédelem, papírspórolás).

Zita nyűgös volt, letenni nem lehetett. Viszont tényleg kellett már kicsit porszívózni, karácsonytól függetlenül is. eddig nem sok siker koronázta a háti hordozási kísérleteinket, de most újra nekifutottunk. Nekem is sikerült, Zita sem kapálódzott, sőt, kacagott. Juhéjj! Így porszívóztam. Zita közben elaludt a hátamon, befejeztem a porszívózást is felvittem az ágyába, mert kényelmesebb neki is, nekem meg begörcsölt a derekam. Meg különben is, egy kis időt én megérdemlek, amikor nem lóg rajtam.

Beraktam az ágyába, felébredt. Természetesen. :-P Sírt, nem aludt vissza. Tele lett az orra, le kellett vinni tisztítani.

Janiék közben hazaértek, szerintem az ebéd ráérne nekik most azonnal, ami persze sehol.

Szóval, így állunk. Vidáman, mosolygósan. Zitt várhatóan több órán keresztül nyűgös lesz, mivel éjszaka sem aludt rendesen, most meg szinte semmit. Remek.

Akkor én most megyek is, felkötöm újra magamra (még azért nem magamat, ott messze nem tartunk :-D ), és nekilátok valami 10 perces ebédnek. :)

Karácsonyi képek

A karácsonyi előkészületeinkről inkább nem írnék, mert lényegében gyalázatosan állunk. A karácsonyfánk már feldíszítve ugyan, hogy elkerüljük a holnapi programtumultust, de itt ki is merült a dolog. Borzasztó letargiába estem délután, mert se egy étel, se egy süti, se egy lájtos porszívózás nem fért bele a programba, semmi. Nem akartam nagy felhajtást, de hogy egyszerűen a lányok mellett semmit nem lehet csinálni, azért nem gondoltam (és hát Jani ugyan itthon van papíron, de dolgozik illetve munkát felügyel a telken...). Most már nem is hajtok, feladtam, nem bírok több éjszaka hajnali 3-kor lefeküdni. Illetve még kibírnám, ha nem lennék biztos benne, hogy Zitával ismét éjszakázni fogunk a náthája miatt, így egy süti sütésébe sem tudok belekezdeni, mert csak bonyodalom van, ha valamelyik fázisnál félbe kell hagyni. Most próbálom lelkileg összekapni magam, hogy (ismét) nem olyan a karácsony, mint terveztem, és nem is reménykedem a jövő éviben. megpróbálom mosolyogva elfogadni, hogy karácsonyi mintás tálon bolti vaníliás karika lesz a süti, ünnepi menü felejtős, a családnak úgysem lehet fasírton, rántott húson és pörköltön kívül mást csinálni (tényleg nem!), megpróbálok ehhez az egészhez jópofát vágni, hátha a lányok örömét még megtarthatjuk. PEdig hogy vártam a karácsonyt! így jártam. tudom, hogy pici gyerekek mellett, főleg 3 mellett nem lehet úgy csinálni dolgokat, ahogy az ember tervezi, de én néha picit kezdem nehezen viselni ezt a lemondást, nem tudok legyinteni, hogy majd, ha nagyok lesznek, majd jövőre, stb., nem szeretem, mert nem tudom, mit hoz a jövő. Türelmetlen vagyok kicsit, na, ezen változtatni kell8ene)! Hiába tudom, hogy nem ezeken a dolgokon múlik az ünnep szépsége, nekem akkor is hozzátartozik a friss süti illata, a finom ebéd íze, hogy 3 gyerekkel is akár kicsit ünnepélyes legyen a napunk, és most nehéz beletörődni, hogy ebből szinte semmi nem lesz, és újra kell tervezni az ünnepet. Ha sikerül gyorsan átprogramoznom magam, akkor nyert ügyem van, ha sokáig kesergek feleslegesen, akkor teljesen elrontom a saját karácsonyom, és ne adj Isten, a családomét is. Azt meg nem kéne, marad az átprogramozás. :)

Végül mégis írtam az előkészületekről, és bocsánat a negatív hangvételért, most nem tudtam vidáman és derűsen írni a dolgokról.

Úgyhogy a körülmények nem tökéletesek, sőt, még csak nem is kielégítőek, viszont itt ez a 3 lányka, akik miatt muszáj legalább mosolyogni, nekik nem kell érezni az én bánatomat. Nekik minden úgy lesz tökéletes, ahogy lesz. :)

Meg különben is, feltételezem, ha kibontják az ajándékokat, nem igazán fogja őket érdekelni, hogy hány extra porszem van körülöttük. tudom, mert idén szerintem találnak az ajándékok, és nem kell kitalálni, hogy mit csináljunk, ha nem tetszik az ajándék. Ezt ugyanis Kinga kérdezte a minap kicsit pityeregve, de én megnyugtattam, hogy idén ütős ajándékot hoz a Jézuska és angyalka segítői (legalábbis az az erős sejtésem, hiszen tuti listájuk volt választani!), de ha mégsem, majd kitalálunk valamit. :)


Ezekkel a képekkel kívánok minden kedves blogolvasómnak, barátnak, családtagnak, ismerősnek nagyon békés és meghitt karácsonyt!

ui: és mire megírtam ezt a kicsit puffogós bejegyzést, le is higgadtam valamelyest, talán ez kellett, most még sem érzem olyan reménytelennek a dolgot! Megyek, felfrissítem magam egy zuhannyal, aztán hátha sikerül Zita-ébredésig valamit megvalósítani a terveimből. :) Úgy legyen, ámen.

ui2. mire közzétettem a bejegyzést, nagyjából addigra fel is ébredt Zita. azóta felváltva köhög és sír fel, el sem tudok menni zuhanyozni. talán a terveimet elpakolom jövőre, azt hiszem, jobb lesz...

Kinga és Csilla karácsonyi

Akik mindjárt itthon vannak, és már hiányoznak, pedig csak egy napot nem töltöttek itthon :)

Csilla kicsit morcos, de jövök majd még nem morcos, és triplalányos képekkel is! :)

Szösszenet: ajándékcsomagolás

Éjszaka Zitával karöltve csomagoltunk. :-P Náthás, többször felébredt, végül már levittem kicsit magamhoz, hogy haladjak. "kicsit" strapás lett így a csomagolás, mert ő tekerte volna le a papírokat, dobálta el a celluxot, majdnem szétszedte a becsomagolt ajándékot, stb. Hajnali 3 körül nem így képzeltem az ajándékcsomagolást, de azért megvan egy része... ráadásul az orra előtt csomagoltam az ajándékát. :) teszteltem, hogy tetszik-e neki: nos, rá se bagózott. :-))) No comment.

Most pedig végre elaludt, én meg rohanhatok tovább, mert a két nagy perceken belül érkezhet. :)

Debrecen: szülinap és előkarácsony

Múlt héten ünnepelte keresztanyukám az 50. szülinapját. Azt hiszem, nyugodtan elárulhatom a korát, mert nem látszik annyinak, olyannyira, hogy én is el voltam tévedve, pontosan hány éves. Kevertem állandóan a születési dátumát, csak múlt hét elején tisztáztam Apával, hogy bizony, kerek évfordulóhoz érkezett Éva. Eredetileg idénre már nem terveztünk hazautazást, de egy ilyen kerek évfordulót izibe' meg kell ünnepelni, így fél év után ismét meglepetés szülinapot szerveztünk. Éva nem tudta, hogy érkezünk. A héten keddtől péntekig minden este sütöttem valamit késő éjszakába nyúlóan, be is vezettem "boldog kialvatlanság" fogalmát, :) mivel most jó cselekedet érdekében nem aludtam, ezáltal nem is éreztem másnap fáradtságot. Kedden egy adag mézes süti készült, igaz, főleg azért, hogy a hűtőben lévő tésztát ne kelljen kidobni, nem kimondottan hétvégére készült, de persze jutott belőle oda is. szerdán ismét nekiugrottam a zebrasütinek:

ami most sokkal jobban sikerült, lévén nem margarinnal, hanem zsírral sütöttem. Csütörtökön este és éjszaka elkészült a torta töltéssel együtt, majd pénteken a díszítéssel bíbelődtem. Sajnos, egyelőre nincs kép a tortáról, mert Zita rengetegszer felébredt a díszítés során, pl. a végén is, így csak beraktam a hűtőbe, és rohantam fel hozzá. Nem volt időm a művet megörökíteni, mint máskor, később meg pláne elfelejtettem. Hála istennek öcsém csinált róla képeket szombaton, tehát tőle kapok majd képeket, de ő most nincs netközelben, így nem tudom, mikor tudom megmutatni. na, de majd.

Szombaton tudtunk csak indulni, akkor is csak negyed 3-kor, mert javában ment a fűtésszerelés a házunkban, Janinak muszáj volt ott lenni. Még így sem maradt végig, mert el kellett indulni. Az utat ismét bravúros gyorsasággal, két óra alatt megtettük, mivel mind3 leányzó aludt. Jó volt, könnyebség volt. nem sokkal érkezésünk után már érkezett is Éva Nellivel és Petivel, és természetesen volt meglepetés! naná!

Apukám hazahozta közben a közeli pizzériából az ünnepi menüt: :-))

erre ugyanis már nem volt időm, hogy kaját is produkáljak, az ünnepeltet meg nem lehetett bevonni. Nem is volt baj, nagyon fincsi pizzák voltak, mindenki teleette magát. Eszem-iszom után dínom-dánom szolidan, ajándékozás szintén szolidan, kivéve az ünnepeltet és a lányokat, akik kézhez kapták Balázstól ajándékkönyveiket (amik kis izgalmak után előző este viszonylag kicentizve futár által nálam befutottak, és így szállítottuk őket Debrecenbe-tesómmal kicsit kanyarogva oldottuk meg az ajándékozást, mindenféle egyéb okok miatt).

A kiruccanás vitathatatlanul legnegatívabb pontja a Zita altatása volt, aki majd szétesett a fáradtságtól, míg készültek az ágyak, mikor viszont aludni kellett volna, kurjongatott mellettem, "ugrált", dumált, tornázott, felállt és csilingelt az ágy fölött felakasztott kiskupac érmemmel, amiket megboldogult fiatalkoromban szereztem nagy munkával. :-))) Kénytelen voltam átrendezni a fél szobát, ami után míg így is hosszú idő után aludt csak el Zita, és vele együtt én is. így az est további része számomra kimaradt, de örültem, hogy végre alszik aprónép.

Amit még szerettem volna, hogy bemenjünk a főtérre a kivilágított belvárost megnézni, de ez elmaradt, mert később érkeztünk a városba, mint terveztük, és nem fért már bele a programba. no, majd talán jövőre. Talán... :)

másnap viszont bementünk a főtérre karácsonyi vásárt nézni, amely program viszont talán hanyagolható lehetett volna, mert piszok hideg volt, és akkora esett le a nagy adag hó. Kipuceváltuk a kocsit a hó alól, bementünk a központba, tettünk egy kis kört a hóesésben, mínuszokban (Jani vékony kocsikabátban, se sapka, se semmi, örült a programnak nagyon), vettünk Janinak sapkát, nekem kesztyűt, 3 hölgyrokonnak ajándékot, kürtőskalácsot, és téptünk haza. ennyi idénre elég is volt a karácsonyi vásárokból. :)

Úgy döntöttünk, hogy egyből indulunk vissza Sz.helyre, bőröndök úgyis összepakolva, mert nem tudtuk, mekkora hó és menetidő vár ránk. így kicsit hamarabb és hirtelen vettünk búcsút, nagymamámat meg sem tudtuk látogatni. Utólag felesleges volt, mert jól járhatóak voltak az utak, de ezt előre nem tudtuk. a nagy sietségben ráadásul Jani hátizsákja ott maradt, sebaj, jövőre visszakapja, csak borotvát kellett újat venni. :)

Itthon hatalmas hótenger fogadott, a házhoz szinte be kellett ásni magunkat. :)

Így esett az idei utolsó debreceni utunk, ha még kapok képeket azt pótolom. Viszlát, Debrecen, 2010-ben! :)

Szánkózás Kingával

A kép senkit ne zavarjon meg, még szeptemberben készült a szüreti lovas felvonuláson. Csak ez az egyetlen kép van arról az utcáról, ahol ma Kingával szánkóztam. Onnan a magasból csúsztunk le szánkóval, Kinga hangos kacajával kísérve. Mert hogy itt, falun belül, havasak még az utak, épp csak az autók járták le valamennyire.

Zita elaludt, Csilla nem volt hajlandó harisnyát húzni, így maradt otthon az éppen kis időre hazaérő Janival, ami idő elég volt arra, hogy kicsit levegőzzünk elsőszülöttemmel. A végére Kinga fázott (tja, -10 fokban nem csoda), az én arcomra is odafagyott valami mosoly és grimasz keveréke :-), Janinak is menni kellett tova, ezért hazahúztuk a szánkót. Jóóó volt! :)

Macicsalád

Ha végre egyszer a körülmények is engedik, akkor leírom, hogy sikerült szert tennünk erre a pici macicsaládra :) De most nem, mert Zita maratonit ordít alvás helyett, a két másik lány meg szétszedni készülnek egymást és a házat... :-P

A legidősebb és legifjabb

A legidősebb és a legifjabb családtag, a nap végén, fáradtan, bágyadtan:

Ovis, havas, cicás, bealvós mix

Ma délelőtt megérkezett Csilla ovis zsákja (amit INNEN rendeltem még múlt héten), rajta a felvarrt lufi jellel. Izgultam, milyen lesz, de nagyon megörültem, mikor kézbe vettem, mert nagyon szép zsákot sikerült találni! A képen kicsit sötétebb a színe, de élőben szép farmerkék, a hercegnős rész tényleg csillogós egy icipicit, de nem túlzottan. elegáns és masszív a kék anyag miatt, csajos, kislányos és könnyed a zsebektől. 3.5 évig használja Csilla, azt hiszem, nem baj, ha tetszik is neki. És furcsa, de Kinga még nem vágta rá, hogy neki is kell ilyen, lehet, hogy megússzuk egyelőre az új zsákvásárlást...

Amúgy csak remélni tudom, hogy tényleg tetszik Csillának, mert éppen nagy balhé közepette mentünk öltözni ebéd után, akkor vettük elő az új zsákot. Történt ugyanis, hogy Kinga is odaszaladt hozzám, mikor végzett a naposi teendőivel, mikor már Csilla átkarolva bújt hozzám. nem tetszett neki, hogy Kinga is jön, nagy hirtelen elkezdett Kingával kiabálni, még ütögette is a karját, én csak lestem. Innentől Csilla keservesen sírt, szerintem totál fáradt volt, kijött rajta a feszültség, az egész délelőttös anyahiány, minden. Nagy nehezen felöltöztünk, még hazafelé is csak kóválygott. Azt hiszem, tényleg jó döntés volt, hogy nem alszik még bent.

Emellett láthat némi agressziót is az oviban vagy a feszültséget új fajta formában vezeti le, nem tudom, mindenesetre olykor Csilla megrugdossa Kingát és Zitát is, ha nem tetszik neki valami. Nem tudja elmondani, mi bántja, és így jön ki rajta. Persze azonnal abbahagyatom vele a rúgdosást, de egyelőre magyarázom, hogy miért nem jó, próbálom tolerálni, hogy neki most nehezebb időszaka van. A rossz az egészben, hogy este a fürdőkádban, mikor Csilla megint piszkálta Zitát, a kis 14 hónapos, megelégelve a macerát, enyhén vicsorítva belerúgott Csillába. Húdejó... azért elvagyunk mi ám!! :)

itt pedig az ügyes nagylány, éppen naposi teendőit végzi:

Most először láttam hosszabban, hogy zajlik egy ilyen ebéd utáni elpakolás, és azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy Kinga nagyon határozottan, magabiztosan szedte le a poharakat (két bögrét egy kézben), irányítás nélkül törölte le az asztalt, öntötte ki a morzsát a kukába, kis ügyes volt. Míg a másik két napos dadusi felügyelettel ténykedett, addig Kinga önállóan csinált mindent. Örülök, na! Itthon amúgy Kinga magától elkezdte összehajtogatni a kimosott ruhákat, életében először ílyen spontán. A végeredmény hagyott némi kivetnivalót maga után, de semmit nem szóltam, hanem a legszélesebb mosollyal engedélyeztem, hogy be is tegye a szekrényekbe. így most kicsit szabálytalanul hajtogatott polók vannak itt-ott, de kit érdekel, hiszen a szándék a fontos a kis ötéves részéről! (Azért zárójelben megjegyezném, hogy mielőtt bárki azt hinné, hogy Kinga egy teljesen rendszerető és maga után elpakoló gyermek, hogy nem, nem az, ez az eset elég egyedi, és a rendrakás egyedül az oviban megy neki, itthon azért még tanuljuk az elpakolunk-magunk-után témát, csak erről most ünneprontás lenne részletesen írni. :) Mindenesetre a mai, egyedi esetnek is roppant örültem, kapott is Kinga elég dicséretet, hogy legyen motiváció későbbre is, és az "eset" ne egyedi legyen :) )

Itt pedig séta hazafelé az első jelentősebb mennyiségű hóban:

Nagyobb sétára nem futotta az időből, csak míg hazamentünk, mert Zita is fázhatott, a keze biztosan (de ha ledobja a kesztyűit, sok mindent nem tehetek, legfeljebb próbálok alternatívát találni a dologra), meg Csilla is nyűgös volt. Kinga viszont ment volna, de mivel Zita is elaludt még később délután, akkor sem tudtunk kimenni. Gyakran sajnálom Kingát, mert kisebbik húga miatt jobban korlátozva vagyunk, és kicsit örülök, hogy lassacskán könnyebbé válnak ezek a dolgok, ahogy Zita nő. Egyre nehezebb a 3 különböző korú gyermek igényeit és napirendjét összehangolni. De azért alalkul. :)

az utcánk sarkán:

És mikor hazaértünk, kiket találtunk a pincében a kazán tetején? Hát a két testvér cicát. :) Jó meleg van ott, nem csoda, ha begyere-kategória nekik :) ;-)

Délután még elaltattam Zitát, és mire lejöttem az emeletről, így találtam a kis nagyovist:

Elfáradt a sok esemény miatt, de a saját ágyában nem volt hajlandó aludni. Így a kanapén szundított másfél órát, most csak remélni tudom, hogy könnyen elalszik éjszakára.

Építkezés: vakolás, csempézés, lambéria

A minap Jani szétszedte az udvaron a hintát. Először azt hittem, hogy csak magukat a hintákat hozza be, aztán meglepve tapasztaltam, hogy szétszedi cakumpakli a vázat is. Már majdnem felháborodtam, hogy szegény gyerekek akkor most hogyan hintáznak vagy ekkora plusmunkát akar magának tavasszal, hogy azt is össze kell rakni?

Aztán gyorsan leesett, hogy a hintaállványt bizony itt már nem rakjuk össze, csak a saját udvarunkon.

Jó érzés volt arra gondolni, hogy ez már a költözés jegyében történt.

No, de azért a bőröndökért még nem kell rohannunk, olyan nagy hirtelen nem költözünk még be. Mert most egy icipicit hátrafelé is haladunk. Azért csak egy icipicit (ami amúgy elég bosszantó eset), mert más téren viszont pozitív irányban megy a menet. No, de szépen sorjában.

Jani, a főbérlőnk, ma dolgozott idén utoljára a házunkon. Bejött a nagyon hideg, kint már nem lehet dolgozni, mert minden megfagy. Így "letették a lantot" kis időre, leghamarabb januárban folytatják, ha az idő engedi.

amit viszont sikerült megcsinalniuk, az a teljes kinti vakolása a pincének. Most már a hátsó részen is be van vakolva a fal:

Beépítették az egyik garázskaput, mert arra egyelőre nem lesz szükség, és nem akartunk most garázskapura költeni. A garázsok előtt már nem sikerült a betont lerakni, csak kavics és sóder került le, a hideg miatt ezt el kellett halasztani.

A befalazott és az éppen nyitvalévő garázskapu:

Csak sötétedéskor sikerült Janinak képet csinálni a lezárt garázskapuról, nem a legjobban adja vissza a dolgot, sőt, úgyhogy ezt pótoljuk világosban készített képpel. Odabent az ácsok még dolgoznak a falak belső burkolásán:

Ééééés, ez itt már kérem szépen részlet a lambéria burkolatból, ez fog látszani a nappali-étkező terében, csak olyan színű lesz, mint a külső falak:

A nappaliból nézve a kamra oldalfala lambériázva (részben még csak persze), jobbra a bejárat a nappaliba a közlekedőből:

Nos, a belső falakkal kapcsolatban annyi a hír-és itt jön a történet, hogy miért a hátrafelé haladás-, hogy a gipszkartonnal borított részeket sajnos le kell szedni, és szinte teljesen újra kell csinálni, mert ferdék lettek a falak. Múlt héten vette Jani észre, lett most egy csapatváltás, új emberek kezdték el kijavítani a falakat. Nem tudom pontosan mekkora falfelületről van szó, de mikor már én ott jártam, akkor is elég sok helyen felkerült a gipszkarton. Ahol bontani kell, ott megint szigetelésig vissza kell mindent szedni... Hát, elég bosszantó, de a jó hír, hogy dolgoznak vele, javítják a hibákat, és csak nagyon remélni tudjuk, hogy január elején ugyanúgy fogunk állni, mint ahogy terveztük. Egy másik csapat csinálja ezzel párhuzamosan a lambériázást (mert ugye, úgy van, hogy a nappali-étkező-közlekedőben lambéria lesz a falon, mindenhol máshol gipszkarton, azaz normál festett falak).

és, amit még a főbérlő Jani megcsinált, hogy lerakták a padlólapot a pincében a háztartási helyiségben

A., a fűtés-és vízszerelő felrakta a radiátorokat a pincében, ilyet, mint a dolgozóban:

Ennyi most nagy hirtelen, a napokban belül lesznek még változások, arról majd időben jelentek, kívül nem sokat változik most a ház.

Adventi naptár háromszor

Mi háromszor “nyitogatunk” egy nap. Reggel, délután és este. Háromféle adventi naptárunk van, mert így alakult, és, mert jó buli többször emlékezni, számolni, hány nap van még karácsonyig.

Vannak, ugye, a keresztszemes zsákok, amikről már egyszer írtam.

Ezekből nyitunk ki minden reggel egyet, amikben, nem túl fantáziadúsan, pici csokik vannak, egyelőre csak a két nagynak. Úúúúúgy szerettem volna összegyűjteni nekik mindenféle apró kincset, de mikor Zitával karácsonyi bevásárláson voltunk, szinte semmit nem tudtunk megvalósítani, sem e téren, sem ajándékvásárlás terén. Nagyon sajnálom, de jövőre is lesz advent, akkor talán Zitát is könnyebben tudjuk másra bízni, és talán akad némi gyerekmentes vásárlásra idő.

A zsákokkal kapcsolatban annyi konfliktus adódott, hogy Csilla mindenáron nyitni akart többet egy nap. Szépen kipakoltam őket a lambéria szegélyére, tök jól mutattak, ha már annyit dolgoztam velük, hagy lássuk mi is és mások is tudjanak bennük gyönyörködni. Egyszer későn értem, és Csilla kibontotta a 16-ai zsákot (még 1-jén :-P ), így beszedtem a zsákokat, egy kosárban vannak egy kupacban. Az eredeti leírás szerint (forrás a Praktika magazin egy száma volt), egy koszorúra kellene felkötni őket, a koszorút valahonnan lelógatni, így akasztani le minden nap egy zsákot. Nagyon jól nézett ki a képeken, és már tervezgetem is, hogy jövőre, a már szép gerendafödémes nappaliban vagy étkezőben lelógatom valahonnan. Hogy csak az érje el és akkor, aki illetékes. Mivel Zita kétéves lesz akkor, talán nem is ártanak az újbóli óvintézkedések. J

Délután következik az egyszeri bolti, hagyományos papír adventi naptár. Különlegessége, hogy Hófehérke és a hét törpe van rajta (legalábbis hercegnők-fan lányaimnak mindenképp befutó!), ezért, amikor először megláttam őket-hiába tudtam, hogy nekünk van már egészen egyedi naptárunk-gyorsan vetettem Janival kettőt. Tetszik is a lányoknak, így ovi után ez a naptár van soron, nyitjuk a pici papírablakot, és tűnnek el a pici csokidarabok (amik egész finomak, ahhoz képest, hogy nem topminőségűek általában ezek a csokik, és nem is nagyok, hogy aggódnék, hogy csokimérgezést kapnak).

A naptárral egy gond van: Csilla itt is alakít, ő már több ablakot kinyitott (neki már alig van :-P), egyet véletlenül le is tépett, és megette Kinga 8-ai adagját, rendesen kiborítva nővérét, amiért elszalasztotta azt a kb. 1.8 grammos csokilapocskát (megjegyzem, helyette kapott mini töltött télapót kárpótlásul, ami sokkal finomabb, szóval jobban jött ki a “tragédiából”, de Kinga azóta is emlegeti az incidenst). Azóta szigorú anyai felügyelet mellet nyitunk, résen vagyok, hogy visszakerüljenek a helyükre a naptárak, amint megvolt a nyitás. Kinga amúgy minden esetben ügyesen keresi ki a zsákokat, ablakokat szám alapján. Megkérdezi, hogy most pl. olyat keresünk ahol egy egyes és kettes van?, és kiveszi. Én már nem is kellenék, ha Csilla nem huligánkodna. J J

Végül, de nem utolsó sorban, jön este a mécseses adventi naptár. Ez a legegészségesebb verzió mind közül, pont estére való. Egy hete jutott eszembe, nézegetve a tavalyi képeket, hogy tejóég, nekünk ilyen is van!! Anyósom kapta a prototípust, de magunknak is készült egy (Jani által készített) fakeretbe lerakott, gipsszel körbeöntött 24 mécsesből alló tálca. Anyósomé szebb volt, mert neki körberaktuk gyöngyökből fűzött karikával a mécseseket (mégiscsak ajándékba ment!), a miénkre nem jutott se gyöngy, se türelem, maradtak csupán a mécsesek. Tavaly is este gyújtottuk meg őket, minden nap eggyel többet. Most is este kerül rá sor, próbálom a fürdés előtti menetrendbe illeszteni, de ha fáradtak a lányok, van, hogy már korábban meggyújtuk őket. Kinga számol ismét, hogy mennyit kell meggyújtani, ha van idő és erő, énekelünk kicsit, gyönyörködünk, aztán megyünk dolgunkra. Ma jól sikerült az esti adventi kiadás, de nem mindig ilyen meghitt, de sebaj. Amúgy gyönyörű a sok ragyogó mécses egymás mellett.

Ez anyósomé volt tavaly:

névnapjára készítettük, késő éjszaka is fűztük a gyönygyöket Janival (szerintem nagyon imádott engem abban a pár órában...), hogy kész legyünk időre, anyósom örült is nagyon, erre egyet sem gyújtott meg, mert ez milyen szép, kár lenne elrontani...pedig cserélhetőek a mécsesek, na, mindegy

ez itt már a mi, egyszerűbb verziónk, gyöngyök nélkül. Tavaly még rajta voltak a mécsesen a számok, amit gyertyaíró tollal vittem fel rá, idénre ezek elolvadtak, de nem lényeges, akármilyen sorrendben meg lehet gyújtani a mécseseket:
Kingával tavaly főleg kettesben gyertyáztunk, Csilla már lehet, hogy aludt. Idén már Zita miatt nem a földön szeánszozunk... :-)))

Hát, így telik nálunk az adventi időszak, “hegyén-hátán” adventi naptárak, véleltlenül se felejtsük el, mikor díszíthetjük végre a karácsonyfát! J

Zita feláll-képekkel, videóval

Itt van a legkisebb leányunk, amint diadalittasan áll az egyik sikeres felállás után. A kép minősége csapnivaló, nézze el mindenki a meghatottságtól csak pislogó fotósnak. :) Váratlanul érte a helyzet, ugyanis... :)

tá-dámm!
No: azért én továbbra is imádom és megbírnám zabálni (mindig) ezeket a kis vékony harisnyás lábikókat és azt a pelusos popót! :) ezt is tessék nekem megbocsátani. :)
És a produkció:

Az 5. ovis nap

nem sok rendkívüli dologról tudok beszámolni az e heti utolsó ovis napról: minden rendben ment! Túl sima ügy... :)

Reggel süteménnyel indultunk útnak, téli zebrák a neve, és újfent Edith-től lestem el a receptet, mint anno a Zita kukactortáját. nagyon megtetszett, meg régebben láttam már ilyet receptes magazinban, ezért úgy döntöttem, mivel Csilla szülinapja alkalmából ma felköszöntik az oviban, ez tökéletes lesz.

Nem az öt perc alatt elkészíthető kategória, sokat kell hűtőben pihentetni, de megcsináltam, bár, megint éjjel kettőkor vettem ki az utolsó adagot a sütőből (ami iszonyatosan süt, nem lehet szabályozni a hőfokot, résen kellett lennem, nehogy szénné égjen a süti- azért így is lett egy-két sötétbarnás darab, nos, izé, ezeket a lehető legnagyobb önfeláldozások közepette---megettem... :-)) )

Néhány darab maradt, örömmel raktam félre másnap reggelre, hogy milyen jó lesz a lányoknak és nem utolsó sorban nekem a kávé mellé. Szerintem nagyon finom lett (bár, közel sem olyan szép mint Edithé, mert nálam történtek málőrök, de ez lényegtelen). Erre reggel:

Kinga: megkóstolja, két kis falat után fanyalogva leteszi, hogy ez neki inkább nem ízlik...

Csilla: meglátja, élből, heves kiáltással rávágja, hogy ez csúnya, ő nem eszik belőle...

Zita: lelkesen markol egyet, de keménynek bizonyul a 6.5 fogához, kiköpi őket... (amúgy nem lett kemény, csak neki nehézkes ilyet enni)

Elsötétült előttem a világ, hogy mennyit dolgoztam vele, meg vannak ezez a kölkök buggyanva, hogy fanyalognak, és hogy mi lesz az oviban: megeszik a gyerekek egyáltalán??? Már mindegy volt: vagy ezt viszem vagy becsapok valami bolti kekszet a táskámba. Előbbinél maradtam, gondoltam majd lesz valami.

Bent az oviban Csilla szépen átöltözött, majd minden sírás nélkül kérte, hogy kísérjem be. Két lépést beléptem vele, elengedte a kezem, bement és elkezdett nézelődni, ügyesen, bátran, önállóan! Akkor pityeredett el, mikor indulni készültem, de nem volt veszélyes. Mikor érte mentem, örömmel fogadott, mutatta a kis katicát, amit dióból csináltak neki az óvó nénik, és ajándékba kapta szülinapjára. mivel nem volt ott az óvónő, nem tudom, mi volt ma, meg nagy zsivaj is volt, ahogy a gyerekek fogat mostak, de mivel nem szólt a dadus sem semmit, feltételezem, hogy jól telt a napja. Csilla azt mondta, hogy csak Flórával játszott, ezt el is hiszem. A süti mind elfogyott :-))), egyedül Csilla nem evett csak egy harapásnyit, a többit otthagyta. :-P így jártam. :)

Így telt az első hetünk napokra lebontva. Azt hiszem, nagyon klasszul látszik a pozitív fejlődés, ahogy napról napra jobb lett a helyzet. Kingánál nem volt ilyen látványos javulás, sőt, minden nappal egyre rosszabb lett. Feltételezem, hogy lesznek még mélypontok, sőt, talán már hétfőn sem lesz ilyen sima az ügy, de ez a hét akkor is jól sikerült beszoktatás terén.

A 4. nap az oviban

A mai napja Csillának már teljesen normális és vidám volt az oviban. Reggel sírós elválással kezdtünk, de utána még váltottam két szót egy anyukával, ami kb. két perc volt, akkor már nem hallottam, hogy sírna.

Ebéd után mentem értük, és Csillát úgy kellett kihalászni a babaszobából, míg a többiek fogat mostak (neki nincs még fogkeféje), ő játszott, babát etetett, babakocsit tolt, stb. Délelőtt egy Flóra nevű kislánnyal játszott, aki gyakran odaült mellénk, míg én is bent voltam, Zitát simogatta, érdeklődve figyelte Csillát. A reggelit nem tudom, hogy megette-e, de ebédnél kétszer kért levest (karfiol levest, itthon az életben meg nem ette volna!!!, bár sejtem, hogy csak a levét, de akkor is! J), a makaróniból is jóízűen evett. Voltak az udvaron is, rohangált Kingával, egyszóval semmi említésre méltó.

Mit is kell ezen úgy izélni? J

Bevallom, délelőtt én is nyugodtabb voltam, éreztem, hogy sínen vagyunk, még ha lesznek is visszaesések. Reggel nem akart menni, mert, hogy ő nem szereti a gyerekeket. Kingánál nem tudtam sokat kezdeni ezzel, de most Csillával könnyebben kezelem. Elmondom neki, hogy jó lesz az oviban, tudom, hogy mikor ott van, jól érzi magát. Persze, hogy nehéz itthonról kilendülni! De Kinga is öltözik, jön, ez húzza Csillát is, látja rajta a profi ovis mivoltát.J

Én meg élvezem itthon az egygyerekes "lazaságot", főleg, mikor Zita elalszik délelőtt! Hihetetlen, hogy viszonylag nyugodtan lehet ebédet készíteni, hogy egy teregetés is belefér az időbe, hogy csend van. Nem sok ez az idő, hamar indulni kell vissza az oviba, nekem mégis kincs, nagyon-nagyon kellett már ez a kis szusszanás, levegőhöz jutás.