Félmillió!

... lett szegény, kissé magára hagyott blogom látogatottsága.

Millió köszönet érte, drága olvasóim! 

Megható, hogy bár jó két és fél éve elég mostohán bánok szegénnyel, mégis napi kb. 200 látogatója van. Van is emiatt lelkiismeret furdalásom...

Pedig tevékenykedem, horgolgatok folyamatosan, egyszerre többet is, egyik projektből a másikba zuhanva ... csak valahogy a dolgok dokumentálása elmaradt... Áttértem én is mint sokan, a facebookra és az instagramra. Egy gyors fotó és kész. Felgyorsult a világ. Kép van, szöveg nincs... Pedig van gondolat... bőven... itt cikázik az agyamban... néha, jó kis beszélgetések során ki is jön belőle... de, a billentyűig nem jut el... Lustaság, vagy mi...

Vagy, nem is tudom... Olyan ez mint amikor sokáig nem "beszélget" az ember valakivel, nehéz belekezdeni. Kivéve persze azokkal...
... azokkal a kevesekkel, akikkel nem tud eltelni annyi idő, hogy ne ott folytassam ahol abbahagytuk.
Mint Kriszti... 8 éves korunk óta vagyunk barátnők. A "legjobbak". Az első tíz évben napi szinten, mindig... Együtt mentünk suliba, együtt voltunk ott, együtt mentünk haza. Anyu soha nem értette, hogy ezek után mit tudunk mi még egész délután is dumcsizni. Az ablakuk a kocsibehajtónkra nyílt. Ő ült az ablakban, én álltam a kertben, és csak mondtuk, mondtuk... Vagy kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe... Aztán az elmúlt bő húsz évben jó sok kilométer és egy óceán volt közöttünk, de nem választott el soha. Kétszer találkoztunk mindössze, és volt hogy két levél között egy év is eltelt. Amikor tavaly egyetlen délutánunk volt tíz év után, én ugyan úgy ott vártam a házuk előtt mint régen olyan sokszor, és kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe, és csak mondtuk, mondtuk, mondtuk... és semmi nem változott... csak a hajunk színe.

Hát ilyen ez... Kicsit elkanyarodtam...
Itt van néhány azok közül amiket még nem mutattam... de reményeim szerint majd fogok... mert minden folytatható...

Nyak- és vállmelegítő...

...Annás kertjéből.

Persze én csináltam, nem a kertben szedtem. A mintát viszont Annástól kaptam, nem először, merthogy nagyon szeretem a mintáit és a stílusát. Tényleg úgy gondolom, hogy kaptam, mert ajándék ez..., de a valóságban úgy történt, hogy megjelent tőle egy nagyon hasznos, jól érthető könyvecske, jó sok szebbnél szebb horgolt nyakbavaló mintájával. No arra rögtön lecsaptam... És ez volt amit először meghorgoltam belőle. (Azóta már mást is, meg van amire már megvan a fonalam :) 

Remek rajzos-fotós-szöveges leírások, létező fonalak... Tényleg csak neki kell ülni, és élvezni az alkotás örömét és sikerét. 

Na jó, persze ahány kéz horgolja... Szóval azért nekem mindig egy kicsit máshogy készül. Most például úgy döntöttem, hogy egyel több kört horgolok, mint ami a leírásban szerepel. Jól tettem, de hogy milyen kevéske fonalam maradt, azon Tofu kutyám is elcsodálkozott: 

Hát így...

Fonal: Drops Baby Merino (Isteni finom, puha) 150 g
Tű: 4,5
Minta: itt

Ajándék lett a nyakmelegítő, egy tulajdonképpen számomra ismeretlen játszótárshoz vitte a postás.

No, erről is szeretnék picit mesélni:

Barátnőm invitálására, úgy egy éve, beléptem egy facebookos zárt játszócsoportba. Ez a PIF (azaz Pay It Forwad játék). A lényege, hogy a játékos (aki éppen soron következik) felajánl egy kézműves terméket, amit majd elkészít egyedi igények szerint annak a játékosnak aki lecsapott az ajánlatára. Ha pedig valaki lecsapott valamire, három napon belül neki is meg kell tennie a felajánlását. Az ajándék elkészítésére 3 hónap áll rendelkezésére. Amíg elkészül a mű, a játékosok egyeztetnek, kérdezgetnek, csigázzák a kíváncsiságot és fokozzák a hangulatot sejtelmes részletfotókkal, akár barátságok is születnek. Ha megérkezett az elkészült mű, szabad a készítő, újra csapkodhat kedvére. Mi kézművesek szerintem mind tudjuk, hogy amellett, hogy jó kapni (meg nagyon izgi várakozni) milyen jó adni. Méghozzá olyat amit mi készítettünk, olyanra amit a megajándékozott szeretne, pedig lehet hogy nem is ismerjük. Meg ki lehet próbálni olyan mintákat is, amit magunknak, meg a szűkebb környezetünknek már nem csinálnánk meg, mert pl. csurig van már a kendős-kosár... És pl. nekem horgolós létemre, gyönyörű szép kötött holmiim (is) lettek. Majd mutatom őket szépen sorban. Szokás a plusz meglepi küldése is. Ez esetben az én meglepi ajándékom egy színben passzoló csomózott karkötő volt. Jó volt megint csomózni is.

Nos ennyi röviden e nagyon kedves, közösségformáló játék lényege. Nálam pedig megjelenik egy új cimke: PIF-játék

Instagram

Egy kép az instagramomról:

Hát igen ... haladni kell a korral ... úgyhogy csináltam magamnak egy instagram profilt ... bár még nem sikerült rájönnöm, hogy 16 év fölött és 110% exhibicionizmus alatt ez mire jó ...
Mindegy ... haladni kell a korral ...

Ötlet és minta Annástól. Köszi!

Selfie

"A tavalyi év szavának a selfie-t választották meg, vagyis azt a kifejezést, amit a – többnyire mobillal készített – önportrék leírására használnak."

No, hát akkor legalább a tavalyi évvel próbáljak már lépést tartani ...

Ezt a kendőmet/sálamat/stólámat készen még nem is mutattam - nem mintha most olyan sok látszana belőle - de már közreadtam a mintáját, és írtam róla itt és itt.

Ez a tél olyan, mintha ősz lenne...

... Az ősz viszont nem volt olyan ...

Úgyhogy most hordom az őszi kordkabátomat, az őszi virágos kendőmmel, amit ősszel nem hordtam, mert akkor a nyári holmikat igyekeztem még kihasználni ... Ilyen ez a világ ... Remélem a nyuszi nem a hótaposómba tojja megint a csokitojásokat ...

Erről a kendőről egyébként már írtam itt, itt meg itt, de egyben még sosem mutattam.
Hát így ...

Ui: Örök problémám, hogy a színek nem olyanok mint ... Ezen a monitoron, amin most nézem, meg pláne nem ... Meg még ez a szép őszi/téli/tavaszi napsütés is megtréfált... És eleve nem a kerítésen akartam fotózni, de nem akadt fotósom ... ... ... Szóval ... ez nem piros, és nem sárga ... hanem olyan igazi szép őszi avar színekből lévő finom puha merinó fonal ... de mindegy is ... úgysem ősz van ...

Az én granny square boleróm

Tavasszal Rékának horgoltam egy granny square bolerót, könnyű kis nyári cuccot. Szerettem csinálni, és ő is nagyon örült neki. Ráadásul a legsikeresebb bejegyzésem született róla. Már akkor tudtam, hogy ilyesmim lesz nekem is. Kicsit nagyobb, kicsit más alapanyagból, kicsit más színvilággal. A háta közepét már meg is mutattam. Július közepére el is készült, használtam is rengeteget azokon a nyári estéken, amikor kivételesen nem kellett megdögleni a melegtől, csak éppen itt nem mutattam még meg. A múlt hétvége igazán szép vénasszonyok nyarát hozott, így még jó szolgálatot tett az én fura formájú kardigánom a finom őszi, vidéki naplementében. Íme:

A boleró mintája: itt található. Az én bolerómat egy kicsit nagyobbra készítettem (112*112 cm a négyzet)
A háta közepe mintája : itt
Tű: 4,5
A fonal: ez
Fonalmennyiség:

Foto: Jami, Somi, Zsuzsi

Itt van az ősz - Mátra - SBS

Szakmai konferencián voltunk a Mátrában, Galyatetőn.

Nem az én szakmám, úgyhogy nekem inkább a pihenésről, sétálásról, horgolgatásról szólt ez a két nap.

A 10-12 fokos, ámde napsütéses időben, mint a gyíkok, úgy sütkéreztünk a nagy szélvédett teraszon, a boldog békeidők szanatóriumi hangulatát visszaidézve. Készült tovább a hexagonos terítőm, de most megmutatom végre, a még februárban egy esős vasárnap délután elkészített SBS kendőm, amit a hűvös télutón már sokat használtam, és bizony most újra elő kellett venni, már jól esett a melege.

Az erdő még zöld, a nap süt, mégsem nyári már ... nagyon nem ...

A kilátóba pontosan 100 lépcsőfok visz (illetve nem visz, meg kell mászni) fel.

Hangulatok:

Kilátás ...

... arról a bizonyos teraszról

Vadak a parkban

A 100 lépcsőfok tetején

Ülök egy ágon, egy szép hosszú ágon ... fel-le ... :)

Hotel Galya

 És akkor, a kendő:

Elölről, hátulról, vállon, nyakban, őszi szélben ...

És a minta:

A jól ismert mintára rárajzoltam az én széle-megoldásomat

Fonal: ez
Horgolótű: 2,5

Mandala

A pünkösdi bokadagadásnak köszönhetően hipp-hopp elkészült a mandala kendőm.

Kendő, igen, NEM terítő...  Bár most elgondolom ... ha lenne egy szép kerek antik asztalom ... úgy 80-100 cm átmérővel ... azon nagyon el tudnám képzelni ... Rajta üvegkancsóban fehér virágok ... Akkor le is tudnám rendesen fotózni, mert nem vizsgázna, dolgozna, rohanna állandóan ... mint az én modellem/fotósom. Ma ígéretet kaptam ... még egy hét ... de legfeljebb hét hét ... és mindent szépen lefotózunk ...

Addig pedig majd ilyen sete-suta képekkel, mutogatom azért a dolgaimat.

Aggódtam, hogy kicsi lesz ... mindig aggódom ..., de a blokkolás megint megoldott mindent. Tűzögetni már nem is kellet ... így is lelógott bőven a blokkoló matracomról ... csak kihúzogattam nedvesen ... szépen, formára ... és hagytam megszáradni. Végül kb. 150 cm lett az átmérője. ... Kár, hogy nem fotóztam le a blokkolás előtt ...

Itt a minta. Egy remek könyvből, amiben jobbnál jobb minták vannak, leírással, rajzzal, anyagigénnyel, mindennel. De ezt a rajzot hurcoltam magammal, amíg készítettem:

Szeretni fogom ... ha végre olyan idő lesz, hogy legalább a hűvösebb nyári napokra szánt holmijaimat hordani tudnám ...

Hahó! Június 6. van! És hideg van!

Nincs mentség!

Ezt a boleró-kendő-kardigán ... vagy minek is nevezzem ruhadarabot bárki könnyedén meg tudja csinálni, aki életében fogott már a kezében horgolótűt, csinált már láncszemet és egyráhajtásos pálcát. Aki meg nem tartozott eddig ebbe a csoportba, az is nyugodtan fogjon a kezébe horgolótűt, ... próbálkozzon ... menni fog.

Aki nem tud nagyi négyzetet csinálni, az itt jól megtanulhatja. Én nem teljesen így csinálom, de ez nem lényeges az eredmény szempontjából.

A minta annyi, hogy elkezdünk valami jó kis fonalból horgolni egy nagyi négyzetet (granny square), és csak horgoljuk, horgoljuk, horgoljuk egészen addig, míg a négyzet oldala úgy 90-100 cm nem lesz.

Ha eddig kész, akkor félbehajtjuk a nagy nagyi négyzetünket (micsoda alliteráció) és a rövidebb oldalakat összehorgoljuk úgy, hogy hagyunk a karoknak kb. 2*18 cm-t.

Valahogy így:

Szálakat elvarrni, és tulajdonképpen készen is vagyunk. ... HURRÁ! ...

Nekem még maradt egy kis fonalam, ezért a nagy nyíláson (tehát nem a karoknál) elkezdtem szépen kőrözni kispálcákkal amíg kitartott a fonalam. Gondoltam így szebb lesz. ... Nem csúnya, de ez a lépés nyugodtan elhagyható.

Az egész munka kezdetén is lehet kalandozni. Én például kerek granny-vel kezdtem, aztán színt váltottam, hogy a hátrész közepe mutatósabb legyen. 

Ezt a könnyű nyári bolerót Rékának horgoltam. Ezek nagyon az ő színei. Helyes gyerek, fotogén is, csak elköltözött, meg vizsgázik, meg nem süt a nap ... szóval nem tudtam még rajta lefotózni, pedig úgy lesz jó. (Majd.) Ezért készítettem ezeket a botrányosan vacak képeket a cucc elkészülte után 1 perccel, otthoni játszóruhában, a tükör előtt, fény nélkül. Szóval minden vacak rajta, de azért megmutatja, hogy hogyan is működik ez a bolerócska. Ha kéznél (gépnél) lesz a modellem, majd lecserélem.

Fonal: Alize Díva, 5 gombóc (fél kg)  Egy imádni valóan puha, fényes, könnyű nyári fonal, gyönyörű színekben.
Tű: 3,5   Én elég lazán horgoltam.
Előzmény: itt

És már megvan a fonal a következőre ... az enyémre!
Ui: már el is készült, itt megnézheted.

Piros Pünkösd (napja) hétvégéje

Hely: itt
Minta: itt
Fonal: ez
Tű: 6-os
Kutya: Bodza

Többet majd a kész cuccról ...

Ui.: Elkészült! Minta itt.

Csili kendője - Itt a minta

Csilivel egy napon van a szülinapunk. Neki egy igazi nyári kendőt horgoltam, olyan kis baktus szerűt. Tiszta pamut horgolócérnából készült, rece-horgolással. Kellemes hűvös hatása van. Tényleg ... melegben hűt, hűvösben fűt. Nagyon melegben pedig: bevizezni - kicsavarni - úgy hordani. Lehet húzni-nyúzni, masszív pamut.

Én nem is szegtem körbe, hanem a három sarkába készítettem egy-egy bolytot

Két kicsi gombóc bőven elég, még marad is

Blokkolás

Boldog szülinapot Csili! Szuper volt a kerti-party!

Brigi kendője - Itt a minta

Mindenki áprilisban született? Gyerek koromban csak az enyém volt az április. Sándor-naptól Medárdig csak az enyém volt a figyelem. A család többsége szeptemberi volt, tréfálkoztunk is sokszor, hogy nagy szilveszteri bulik voltak anno ...
Most viszont mindenki áprilisi. (Plusz a névnapok.) Akkora az ajándékozási láz, mint karácsonykor. Ha valaki lelkendezve közelít felém, hogy "Jaj, te is "kos" vagy?" ... már nem őszinte a mosolyom.
Na, jó ... jók azok az együtt szülinapozások ... idén pedig a nevezetes évfordulók miatt különösen kitört a buli-szezon ... nem győztünk lecsapni a szabad hétvégékre.
Mindebből e helyt csak az a lényeg, hogy a magamfajta kézilánynak, aki sk ajándékot ad annak akit igazán szeret, volt határidős munka, bőven. Azért majd szépen sorban igyekszem feldolgozni a fotókat, összegyűjteni, megrajzolni a mintákat, ígérem.

Íme, most Brigi kendője, végre megrajzoltam:

Remélem érthető ... ha kérdés van, csak jöjjön

Már mutattam róla képet, mert nem bírtam magammal.

Briginek meleg kendő készült, mert neki mindig arra van szüksége, és olyan formában, hogy a derekára tudja kötni, mert ő úgy szereti.

A fonal finom puha, gyönyörű kékekkel, mert neki az a kedvence.

Még a széle nélkül (fönt befigyel a másik kendő is ... nagyüzem volt ...)

Széle ...

... közepe

A bordűrt megint a kedvenc könyvemből választottam. A minta nem túl következetes, mert a rajzon egy-egy "szirom" négy kétráhajtásos pálcából áll, a fotón ötből, nekem meg úgy lett szép, hogy hat darabot csináltam, a saroknál pedig nyolcat. Lehet próbálgatni ...

Az egyik kedvenc könyvemből

Boldog szülinapot Brigi! Őrült jó volt a bulid!

Meglepetést szerezni nagyon szeretek...

... de a titoktartás nem az erősségem.

Így aztán megszületett a gyorsan előkapható ideológia: SEJTETÉS

Ui.: minta itt.