A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendezvény. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 1.

Verseny

Tegnap neveztem egy versenybe. Egy álomszép robotgépet céloztam meg, amihez hasonlót már volt szerencsém kipróbálni, hát mondanom sem kell, hogy sokkal könnyebb vele a munka.

Akit érdekel, az alábbi receptekkel neveztem: 
(laktózmentes formában szoktuk itthon elkészíteni, ha bárki szeretné tudni a módját, írjon, örömmel segítek átalakítani a receptet.)

http://desszert.eu/almas_pulykamellfile_recept_edesburgonyapurevel

Ez ugyan húsos, ilyen is van a tarsolyban...


http://desszert.eu/sutotok_curry_recept_illatos_rizzsel

Egyik kedvenc, egy nagyon kedves tanítómtól tanultam az alapreceptet, azóta milliószor elkészítettem már. Most kacérkodom a gondolattal, hogy a sütőtököt más összetevőre cserélem. De ez még legyen egyenlőre meglepi ;)


http://desszert.eu/grizlepeny_recept

Ez utóbbi már itt is fent van: grízlepény avagy hamistúrós


Akinek van ideje, kedve és szeretné, hogy nyerjek, a facebookon is tud szavazni rám. 
Nem tudom, ezen múlik-e, de két éve is neveztem, akkor az aranykalács receptemmel és negyedik lettem, így pont nem nyertem kenyérsütő gépet (azóta sincs...). Elvileg ott is szakmai zsűrit igértek, mégis a fészbukkos szavazás számított. Szóval ki tudja, hátha idén mégis nyerek :)

Az tény, hogy jóval megkönnyítené a sütemény készítést itthon. Amióta a kisfiam megszületett, és még nagyon piduri, így órákig tart minden sütés és a főzés. A rekordom apukája szülinapi tortája volt, amit több, mint három óra hosszáig tartott elkészíteni, illetve a fenti versenybe benevezett sütőtökcurry legutóbb 28 órán keresztül készült.

Minden esetre lécci szurkoljatok  nekem!!! :D

KÖSZIII!!!

2010. december 9.

LISZTÉRZÉKENYEKNEK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ KÓSTOLÓKKAL

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy tegyem fel ezt a bejegyzést, hogy minél több lisztérzékenyhez eljuthasson az információ:


Meghívó sajtótájékoztatóra

Időpontja: 2010. december 7. (kedd) 09.00 óra

Helyszíne:
Trófea Étterem
1061 Budapest, Király u. 30-32.


20 év a coeliakiás (lisztérzékeny) betegekért

1990-ben alakult meg a
Lisztérzékenyek Érdekképviseletének Országos Egyesülete 


Egy betegség, aminek nincs gyógyszere

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropátia) élethosszig fennálló autoimmun-jellegű betegség, a vékonybél kóros elváltozásával járó gluténérzékenység (intolerancia). Kiváltója a gabonafélék (búza, árpa, rozs, durum, tönkölybúza, stb.) tároló fehérjéje, a glutén. A betegség változatos tünetei a gluténtartalmú ételek hosszabb-rövidebb ideig tartó fogyasztását követően alakulnak ki a genetikailag prediszponált egyénekben. Kialakulásában környezeti hatások (szoptatási szokások, étkezési hagyományok, vírusfertőzések, stb.) is szerepet játszhatnak.
A rendszeres gluténfogyasztást követően a tünetek bármely életkorban jelentkezhetnek, a betegség bármely életkorban diagnosztizálható. Közelmúltban végzett felmérések szerint a betegség Európában a teljes népesség 1százalékát érinti.
A betegség klinikai megjelenését kisgyermekkorban krónikus hasmenés, haspuffadás, fogyás, anorexia, ingerlékenység jelezheti. Később, gyermek- és felnőttkorban emésztőrendszeri (állandó, visszatérő hasfájás, émelygés, puffadás, székrekedés) és emésztőrendszeren kívüli (alacsony testmagasság, késői pubertás, anaemia, fogzománc-károsodások, diabetes, pajzsmirigybetegség, bőrjelenségek, osteoporosis, csontfájdalom és meddőség, ismétlődő vetélések, aftás fekélyek, stb.) tünetekkel jelentkezhet, de jellemző lehet neuropszichiátriai betegségek (depresszió, nyugtalanság, perifériás neuropátia, ataxia egyes formái, stb.) kialakulása is.
A betegség ma ismert egyetlen hatékony terápiája az élethosszig tartó gluténmentes diéta, melynek bevezetése és betartása életmódváltást jelent a betegek és családjuk számára.


Meghívó

Tisztelettel és szeretettel meghívunk minden érintettet, családtagot és érdeklődő vendéget egyesületünk megalakulásának 20. születésnapi ünnepségére, melynek

Időpontja: 2010. december 12. (vasárnap)

Helyszíne: Csillebérci Szabadidő-Park Sportcsarnoka
(1121Budapest, Konkoly-Thege Miklós út 21.)
Megközelíthető a Moszkva térről (Várfok utca) induló 90-es autóbusszal,
Csillebérc, Gyermekvasút megállóig

Programja:


9:30 – 11:00 Regisztráció
11:00 – 12:00 Előadások
dr. Arató András: A coeliakia megismerése a történelemben,
a jelen kihívásai
Koltai Tünde: 20 Gluténmentes év – Együtt, egymásért.
12:00 – 14:00 Gyermekprogramok, szórakoztató műsor
14:00 – 17:00 Karácsonyi Vásár
A résztvevő cégek (előzetes lista)

ASIX (Schär, dsfood), Comtest (Sanavi), Daisyland,
Diéta Bt., Gluténmentes Bt., Hunorganic,
Mester Család, Multipékség, PGeri/DietABC (Bezgluten), ReformFood

Gluténmentes szendvicsbár, termékbemutatók, kóstolók
A vásáron résztvevő cégekről és a részletesebb programokról a
www.liszterzekeny.hu honlapon folyamatosan tájékoztatjuk Önöket!

2010. október 16.

TÖK(JÓ) HÉTVÉGE SZŐLŐSKISLAKON

Az október a gesztenye hónapja... (olyan széééép, de kár, hogy nem ehető)


Ja és a gasztros rendezvényeké!!! Vagy csak most jutok el végre ilyesmikre?!




Nem véletlen a bejegyzés elnevezése. Az elmúlt hétvégén ugyanis a kis, Balatonhoz közeli falu csendes hétköznapjai után egyszercsak nyüzsgő hangyabollyá avanzsált Szőlőskislak. És mindez a TÖKnek köszönhető. Ugyanis már régóta hagyományként rendezik meg minden évben ilyenkor a Tökfesztivált,
ahol mindenféle tökből, mindenfélét készítettek: szóvicceket, töklottót, természetesen ételeket és díszeket. Az utóbbi kettőt pedig egy zsűri pontozta. Bárki részt vehetett a versenyen korra, nemre és hovatartozásra tekintet nélkül.





Állítólag korábban szinte minden ház udvarában tettek ki faragott tököket, most alig találtunk olyan portát, ahol lett volna, sajnos, pedig kitartóan végigjártuk a főutcát tökök után kutatva.




No, de én nem is ezért mentem oda, így ezerrel belevetettem magam az ízek világába, már amibe még lehetett, ugyanis sajnos mire délután odaértünk, már igencsak megfogyatkozott az ételek száma. Kicsit furcsálom, ugyanis pont estére szokott szüksége kerekedni az alkoholt nagyobb mennyiségben fogyasztóknak a szilárdabb táplálék, azaz az életek irányába... Eléggé sajnáltam például, hogy már elfogyott a tökös rétes, arra nagyon készültem pedig. :(


A tök szó használatára csak a fantázia szabott határt: volt például olyan konyha, ahol “tökös csajok” szolgáltak fel mosolygósan.


Nos, néhányat felsorolok a furcsábbnál furcsább fantázianevek sokaságából, a teljesség igénye nélkül:

·        fogas és vaddisznósült sült tökkel töltve és kaporszósszal
·        töktorta
·        tök “bólé”
·        rántott-töltött töktokány
·        sütőtökös-mézes csoda pikáns mártással
·        tökös lángos

·        tökgolyók
·        tökös legyező

·        tök juice
·        gyertök-esztök leves
·        tökös tölcsér

 

A másik étel, amit sajnáltam, hogy nem marad, az a tökpörkölt volt, ugyanis teljesen húsmentes volt. A már nagyon jó hangulatban megtalált szakács beavatott a pörkölt elkészítésének rejtélyeibe is: pörköltalap tökkel.


Megkóstoltam a két első helyezett ételt is,  íme az egyik:



És a nyertesek (gratula!!!), akik szintén nem hivatásból főznek:

Hajni a töltött töktoronnyal a kezében (naggyon finom volt, saját receptjük alapján)

és

Marika néni pedig a töksodóval (Isteni sodó volt tökmaggal és dióval, valamint a sodóban sütőtökkel)

Mindketten ugyanazon a konyhán főztek, tehát mindkét érdem közös!!!


                                       



Este pedig felgyúltak a töklámpások fényei. 
És közTÖK volt a nyertes is...




  

És ez volt hát a Kislaki Ősz...


2010. október 5.

SZEGEDI PAPRIKAFESZTIVÁL


A múlt hétvégén csodálatos napsütésben eljutottam a szegedi paprikafesztivál utolsó napjára. Bár a nagy pörkölfőzésből kimaradtam (talán annyira nem is baj...), szerencsére itt nem csak a méltán híres őrölt paprikát, hanem számos más, egészséges és ízletes finomságot láthatott és kóstolhatott a nagyérdemű. Volt itt méz, bioborok, pálinka, sajtok, szlovák mézbor és még nagyon sok más.



 

Lehetett szilvalekvárt kóstolni; az egyik Nemtudom szilvalekvár volt. Nevét onnan kapta maga a szilva, hogy árusították a piacon sok-sok évvel ezelőtt. A vevőknek nagyon ízlett és szerették volna tudni a fajtáját, de az eladó csak annyit mondott: nem tudom. Így ragadt ezen a szilván a Nemtudom név. 


Volt aki a saját, biotermesztésű zöldségeiből készül házi pástétomát árusította (Kakuk Attila Apfinája):



Az egyik mézes stand előtt elég sokat időztünk, mert annyi fajta mézzel volt kint a termelő, hogy alig hittem a szememnek (és aztán az ízellőbimbóimnak is). Szepesi Ferenc, a nevéről elnevezett méhészet tulajdonosa és fia végigkóstoltatták velünk a finomabbnál finomabb és különlegesebb ízesítésű mézeket. Volt itt kakaós, áfonyás, fenyő, selyem, napraforgó, tökmag, cimetes (fahéjas), diabetikus és még sorolhatnám mennyi fajta. Természetesen a hagyományos mézek sem hiányozhattak a repertoárból: az akác és a hársméz a valódi, régi ízeket idézte. Propolis is kapható náluk.
Bár a keverés titkát a család őrzi, mégis megtudhattunk, hogy mennyire fontos az alapméz állagának megfelelő kiválasztása a különböző ízű mézek esetében; például a mákméz, amely mellesleg az izületi bántalmakra nagyon jó hatással van, kellemesen krémes állagát is ennek a gondos kiválasztásnak köszönheti: az alapmézet ilyenkor egy krémesebb állagú mézzel oltják. 


Megérdeklődtem, hogy mennyire felügyelik a mézkészítést Magyarországon, hiszen manapság annyi elszomorító hamisításról hallani. Szepesi úr megnyugtatott, hogy a mézkészítést és különösen a biomézkészítést rendkívül szigorúan ellenőrzik, de még a méheket is. Tehát továbbra is érdemes hazai, ellenőrzött mézet vásárolni!


Másik abszolút kedvencem a kimeríthetetlen sajttéma. Laktózérzékenyként nagyon nem mindegy milyen összetételű és minőségű sajtot eszek, ha jól sejtem, vagyunk ezzel még egy páran így. 


Imádom őket kóstolgatni, sokszor sajnos ez a legtöbb, amit tehetek az érzékenység miatt. Most is volt erre lehetőség, és ráadásul osztrák (juhééé! Imádom őket!!!) tehén és juhsajtok néhány fajtáját csipegethettük: nagyon gusztusos és szagos volt a másfél évig érlelt csuhász és medvecsalogató sajt, de volt itt füstölt juhsajt, natúr juhsajt, melyet az osztrák szerzetesek készítenek. Kapható volt borsajt, amit a sólé helyett borban, fahordóban érlelnek, innen kapta a nevét.



Végül, de nem utolsó sorban házi, helyben nyújtott rétest is vásárolhatot, aki megéhezett.


Összességében nagyon hangulatos és színvonalas rendezvénynek lehettünk tanui Szegeden ebben az idén talán utolsó, verőfényes napsütötte vasárnapon. 


Nagyon díjazom azokat a vásárokat, ahol őstermelők árulják saját portékáikat, és ahol helyben meg is lehet kóstolni őket. Tőlük lehet a legtöbbet megtudni a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyeztéről, a szabályozásokról és az élelmiszergyártási eljárások mikéntjéről. És ha szerencsés az ember, akár nagyon jó, házi recepteket is kaphat útravalónak az árusoktól. Számomra sokkal szimpatikusabban ezek a családi vállalkozások, mint a külföldről behozott, vagy nagyüzemben gyártott növények, élemiszerek. 
Persze manapság egyre nehezebb megtalálni ezeket a termelőket és termékeiket, ráadásul a multik áraival nem is igen tudnak versenyezni, mégis úgy gondolom, hogy aki teheti, és akit foglalkoztat a téma, megtalálja a megbízható forrásokat. Ilyen rendezvényeket nyílik kiváló lehetőség ezeket az eladókat megismerni és áruikat beszerezni.

2010. október 1.

VÁSÁRCSARNOKI LÁTOGATÁS



Fotós tevékenységemnek köszönhetően egy rendkívül szoktalan túrán vehettem részt a múlt hét végén. 

A Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Imagine Budapest közös gyermekeként, egy olyan túrára kísérhettem el a több, mint 30 fős csoportot a Fővámtéri Vásárcsarnokban, ahol Raj Ráhel, a Paprika Tévé jól ismert műsorvezetője és a saját sütivállalkozásának üzletasszonya kísért végig bennünket. 



Számos olyan árussal beszélhettünk és kóstolhattuk az áruikat, akik kínosan ügyelnek arra, hogy vegyszer és egyéb, nem túl egészséges anyag mentes legyen portékájuk.
Persze sajnos a friss házi tehéntejet nem kóstolhattam, de azért a kecskesajtot nem hagytam ki, néhány falat erejéig!



Szép, rendezett és tiszta pultok vártak bennünket, valóban megjön a kedve az embernek a vásárláshoz.



És ami külön öröm volt számomra, végre találtam egy olyan helyet, ahol viszonylag friss (már amennyire egy tengeri hal az lehet kis hazánkban) halat árulnak elég nagy választékban. Nagyon hiányolom a halárusokat Pesten, minden sarkon található hentes (a hús kell a magyarnak), de ha nem többszörösen lefagyasztott és felengedett tengeri halat szeretnék venni, például egy nagyobb szupermarketben, az szinte lehetetlen. Nos, itt szerencsére van az is. Hamarosan ki is fogom próbálni a minőségét.





Az egész csarnokot körbejártuk, én nem is tudtam, hogy ennyi szintje van és hogy ekkora az áruválaszték. Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy sűrűn nem is járok arra, mert tele van turistával és némely eladónál eléggé elszaladtak az árak is, de tény, hogy itt szinte minden kapható. Van aki szarvasgombát árul, van aki csipkebogyót, Ráhel elmondása alapján igazi, házi füstölésű marhanyelv is kapható, szóval sok olyasmi, ami azért nem minden piacon található meg. Persze itt is tudni kell, kit kell keresni...


Nagyon tetszett a túra, a kóstolások és Ráhel derüs előadása.