A múlt hétvégén csodálatos napsütésben eljutottam a szegedi paprikafesztivál utolsó napjára. Bár a nagy pörkölfőzésből kimaradtam (talán annyira nem is baj...), szerencsére itt nem csak a méltán híres őrölt paprikát, hanem számos más, egészséges és ízletes finomságot láthatott és kóstolhatott a nagyérdemű. Volt itt méz, bioborok, pálinka, sajtok, szlovák mézbor és még nagyon sok más.
Lehetett szilvalekvárt kóstolni; az egyik Nemtudom szilvalekvár volt. Nevét onnan kapta maga a szilva, hogy árusították a piacon sok-sok évvel ezelőtt. A vevőknek nagyon ízlett és szerették volna tudni a fajtáját, de az eladó csak annyit mondott: nem tudom. Így ragadt ezen a szilván a Nemtudom név.
Volt aki a saját, biotermesztésű zöldségeiből készül házi pástétomát árusította (Kakuk Attila Apfinája):
Az egyik mézes stand előtt elég sokat időztünk, mert annyi fajta mézzel volt kint a termelő, hogy alig hittem a szememnek (és aztán az ízellőbimbóimnak is). Szepesi Ferenc, a nevéről elnevezett méhészet tulajdonosa és fia végigkóstoltatták velünk a finomabbnál finomabb és különlegesebb ízesítésű mézeket. Volt itt kakaós, áfonyás, fenyő, selyem, napraforgó, tökmag, cimetes (fahéjas), diabetikus és még sorolhatnám mennyi fajta. Természetesen a hagyományos mézek sem hiányozhattak a repertoárból: az akác és a hársméz a valódi, régi ízeket idézte. Propolis is kapható náluk.
Bár a keverés titkát a család őrzi, mégis megtudhattunk, hogy mennyire fontos az alapméz állagának megfelelő kiválasztása a különböző ízű mézek esetében; például a mákméz, amely mellesleg az izületi bántalmakra nagyon jó hatással van, kellemesen krémes állagát is ennek a gondos kiválasztásnak köszönheti: az alapmézet ilyenkor egy krémesebb állagú mézzel oltják.
Megérdeklődtem, hogy mennyire felügyelik a mézkészítést Magyarországon, hiszen manapság annyi elszomorító hamisításról hallani. Szepesi úr megnyugtatott, hogy a mézkészítést és különösen a biomézkészítést rendkívül szigorúan ellenőrzik, de még a méheket is. Tehát továbbra is érdemes hazai, ellenőrzött mézet vásárolni!
Másik abszolút kedvencem a kimeríthetetlen sajttéma. Laktózérzékenyként nagyon nem mindegy milyen összetételű és minőségű sajtot eszek, ha jól sejtem, vagyunk ezzel még egy páran így.
Imádom őket kóstolgatni, sokszor sajnos ez a legtöbb, amit tehetek az érzékenység miatt. Most is volt erre lehetőség, és ráadásul osztrák (juhééé! Imádom őket!!!) tehén és juhsajtok néhány fajtáját csipegethettük: nagyon gusztusos és szagos volt a másfél évig érlelt csuhász és medvecsalogató sajt, de volt itt füstölt juhsajt, natúr juhsajt, melyet az osztrák szerzetesek készítenek. Kapható volt borsajt, amit a sólé helyett borban, fahordóban érlelnek, innen kapta a nevét.
Végül, de nem utolsó sorban házi, helyben nyújtott rétest is vásárolhatot, aki megéhezett.
Összességében nagyon hangulatos és színvonalas rendezvénynek lehettünk tanui Szegeden ebben az idén talán utolsó, verőfényes napsütötte vasárnapon.
Nagyon díjazom azokat a vásárokat, ahol őstermelők árulják saját portékáikat, és ahol helyben meg is lehet kóstolni őket. Tőlük lehet a legtöbbet megtudni a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyeztéről, a szabályozásokról és az élelmiszergyártási eljárások mikéntjéről. És ha szerencsés az ember, akár nagyon jó, házi recepteket is kaphat útravalónak az árusoktól. Számomra sokkal szimpatikusabban ezek a családi vállalkozások, mint a külföldről behozott, vagy nagyüzemben gyártott növények, élemiszerek.
Persze manapság egyre nehezebb megtalálni ezeket a termelőket és termékeiket, ráadásul a multik áraival nem is igen tudnak versenyezni, mégis úgy gondolom, hogy aki teheti, és akit foglalkoztat a téma, megtalálja a megbízható forrásokat. Ilyen rendezvényeket nyílik kiváló lehetőség ezeket az eladókat megismerni és áruikat beszerezni.
