Nagyon pocakos voltam, amikor ez a kép készült. Nem emlékszem már, hogy honnan van a recept (a zsír alapján következtethetnénk valamiféle nagyanyós eredetre), azt tudom, hogy a benne lévő lekvárt anyukám barátnőjétől kaptam egy lekvárcsere alkalmával. Aztán arra is jól emlékszem, hogy a süti is, és a kókuszgolyó is Ember munkatársainak készült, amikor megajándékoztak két Corianból készült tálcával, amin ugye illett valamit eléjük tenni. S hogy miért folyik a süteményen a csokoládé? Mert amikor elmeséltem, hogy ez a szilvalekvár majdnem szatmári, (és hogy egyébként a szilvalekvárt mifelénk hogyan készítik), és húúúúú, és hűűűűű, és ma che bontà!, nem engedték, hogy megvárjam, amíg a sütin megdermed a máz.
A számtalan kókuszgolyó változat közül nálam a Doctor Pepperé a favorit! Mással már rég nem próbálkozom.
Szilvalekváros (nagyanyós?) tepsis muffin
Hozzávalók:
- 3 tojás
- 5 ek. üstben főtt, sűrű, kemény szatmári szilvalekvár
- 10 ek. víz
- 90 g zsír
- 150 g porcukor
- 200 g liszt
- 1 tk. sütőpor
- ½ tk. szódabikarbóna
- 1 tk. őrölt fahéj
- 1 citrom reszelt héja
- 100 g jó minőségű étcsokoládé
- 50 ml napraforgóolaj
A tojásokat a cukorral habverővel alaposan felverem, majd hozzáadom a zsírt, a lekvárt, a vizet és a reszelt citromhéjat is. A lisztben elkeverem a szódabikarbónát, a sütőport és a fahéjat, majd az egészet fakanállal belekeverem a tojásos masszába, ügyelve arra, hogy a végén csomómentes legyen.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütöm.
A tetejére a mázhoz gőz fölött felolvasztom a csokoládét, hozzákeverem az olajat, majd az egészet a kihűlt sütemény tetejére csorgatom, és lehetőleg csak akkor szeletelem, amikor megdermedt.