Visualizzazione post con etichetta sárgarépa. Mostra tutti i post
Visualizzazione post con etichetta sárgarépa. Mostra tutti i post

giovedì 13 dicembre 2012

Főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio

Tradicionális piemonti előétel. Előre elkészíthető, így annak aki karácsonykor nem akar sokat a tűzhely mellett ácsorogni, melegen ajánlott! ;-)

Főtt házinyúl fokhagymás-zsályás olívaolajban avagy tonno di coniglio

Hozzávalók: 1 konyhakész házinyúl, egy vegyes zöld fűszer csokor (rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, babérlevél), 1 salotta hagyma 2-3 szegfűszeggel megtűzdelve, 50 g angol zeller, 1 sárgarépa, 2 szegfűszeg, 10 szem egész feketebors, 2 gerezd fokhagyma, 10-15 szem borókabogyó, zsályalevelek, rózsabors, só, extraszűz olívaolaj

Egy nagy fazékban vizet melegítünk.
Amikor a víz forrni kezd, hozzáadjuk a zöld fűszer csokrot, a szegfűszeggel megtűzdelt hagymát, a zellert, a sárgarépát, a borsot és egy gerezd fokhagymát, majd közepes lángon 20 percig főzzük.
A nyulat a fűszeres vízbe merítjük, és gyöngyöző vízben addig főzzük, amíg a hús szinte elválik a csonttól. A lábast levesszük a tűzről, és a húst a főzővízben hagyjuk kihűlni.
A fokhagymát vékonyra szeleteljük.
A nyulat kicsontozzuk, a főtt húst kisebb darabokra szedjük, és a fokhagymával, a rózsaborssal, a borókabogyóval valamint a zsályalevelekkel váltakozva befőttesüvegbe rakjuk.
A fűszeres húst felöntjük extraszűz olívaolajjal, lezárjuk, és tálalás előtt legalább fél napig hűtőszekrényben állni hagyjuk. Előételként tálaljuk.

A recept a Recept és Rejtvény magazin 2012/1. számában jelent meg.

mercoledì 12 dicembre 2012

Capricciosa saláta

Végre! Végre! Az idén már másodszor  jött el az idő, hogy majonézes saláta kerüljön az asztalra! Tudom, otthon sok helyen készül francia saláta az ünnepekkor, íme egy alternatíva...giusto per cambiare. ;-) Mehet bele kapribogyó, savanyú uborka vagy petrezselyemzöld, a sonka helyett sült csirke...meg ami még van otthon - szigorúan a jóérzés határain belül!

Capricciosa saláta

Hozzávalók 4 személyre: 150 g sárgarépa, 150 g zellergyökér, 1 nyáron friss, télen ecetes kaliforniai paprika, 50 g gruyère sajt, 50 g főtt sonka
Az öntethez: 2 tojás sárgája, 250 ml napraforgó olaj, ½ citrom leve, 1 tk. fehérborecet, 1 kk. mustár, só, őrölt fehérbors




A sárgarépát, a zellergyökeret, a paprikát, a sonkát és a sajtot julienne-re vágjuk (esetleg nagy lyukú reszelőn lereszeljük), félretesszük.
A tojások sárgáját egy kevés sóval, borssal és az ecettel együtt egy keverőtálba tesszük. Kézimixerrel folyamatosan keverve az olajat vékony sugárban hozzáadjuk, és addig keverjük, amíg sűrű majonézt kapunk. Ezután citromlével, sóval, fehérborssal és mustárral ízesítjük, majd összekeverjük a félretett zöldségekkel, sonkával és sajttal. Tálalás előtt hűtőben legalább 30 percig pihentetjük. Pirítóssal tálaljuk.

A recept a Kifőztük magazin augusztusi számában jelent meg.

martedì 14 febbraio 2012

Csillagánizsos narancslekvár

A narancslekvár, amit évek óta halogatok, mert rémhíreket terjesztenek róla - ti. hogy keserű lesz, mert a narancs szőröstől-bőröstől benne van. Nem lett, sőt! A legfinomabb narancslekvár lett, amit valaha készítettem, tehát ismétlés jövőre is, talán valamivel kevesebb cukorral.
Vékony, puha héjú, érett!, tarocco fajtát használtam. 


Csillagánizsos narancslekvár

Hozzávalók: 2 kg kezeletlen narancs, 1,5 kg kristálycukor, 1 egész csillagánizs, 2 közepes sárgarépa, 1 citrom
A narancsokat megmostam, alul, felül a héjából 2-3 mm-t levágtam, a narancsokat kettévágtam, amelyiknek a belsejében volt fehér rész, kiszedtem.
A fél gyümölcsöket héjastól nagyon vékonyan felszeleteltem, a citrom frissen facsart levével, a csillagánizzsal, a citrom frissen facsart levével, és a két megtisztított, egészben hagyott sárgarépával együtt feltettem főni. Rázúdítottam a cukrot, összekevertem, és amikor a cukor elolvadt, hozzáadtam 1,5 l vizet. Az egészet másfél órán keresztül főztem, asárgarépát és a csillagánizst kidobtam, a lekvárt tiszta üvegekbe töltöttem, lezártam, és vizes dunsztban még 20 percig főztem. (Az üvegeket itt hagytam kihűlni.)


venerdì 4 novembre 2011

Cezerye

Jó kis tematikus hetek kerekedtek ki itt a blogban az elmúlt időszakban. Volt már tökös, most sütis, jövő héten tésztákat hozok, aztán meg majd minden visszatér szépen a régi kerékvágásba.
A mai dolce neve Cezerye. Óriási késztetész éreztem arra, hogy olaszosítsam, így a masszába került egy kevés amaretti is. A golyóbisok felét mogyorókrokantba forgattam; igen, ezek azok, amik nincsenek a képen. Eltűntek.
Tejkrémre már sajnos nem volt idő, de legközelebb mindenképp beépítem, mondjuk egy kis mandula- vagy mogyorólikőrrel ízesítve.
Az eredeti recept Edinától van, köszönöm szépen!
Cezerye all'italiana
Hozzávalók: 500 g sárgarépa, fél csésze nádcukor (1 csésze 2,5 dl), 1,5 dl víz, 1 tk. étkezési keményítő, 50 g háztartási keksz, 50 g amaretti, fél csésze törökmogyoró, kókuszreszelék vagy mogyorókrokant
A répát megtisztítjuk, finomra reszeljük, hozzáadjuk a cukrot és 1dl vizet, majd kb. egy óra alatt, lefedve, alacsony lángon, olykor-olykor megkeverve puhára főzzük. Ekkor hozzáadjuk a 0,5 dl vízzel elkevert keményítőt, és 1-2 perc alatt az egészet sűrű masszává főzzük. 
A tűzről levéve alaposan elkeverjük benne a keksszel együtt ledarált amarettit, az apróra tört mogyorót, és hagyjuk kihűlni.
A masszából gombócokat formálunk, a gombócokat mogyorókrokantba vagy kókuszreszelékbe forgatjuk, és tálalásig hűtőben tároljuk.

giovedì 15 settembre 2011

A Pacal - paradicsommal és parmigianoval

Vannak ételek, amelyek olyan jól sikerülnek, hogy képes lennék órákon keresztül "ülni" rajtuk. És aztán a maradékba újra meg újra beletúrni, kívánni, mint a mesében, hogy sose fogyjon el....
Ez a pacal  ilyen lett. Jók voltak az alapanyagok: gyönyörű, tiszta, vékony, (nem előfőzött) pacal; édesre fáradt nyárvégi paradicsom, friss, magyar citrusos petrezselyemzöld, a raktár csendjében másfél évig ücsörgő, aznap megszelt Parmigiano...
Legutóbb, amikor készítettem annyira telítődtem a nehéz pacal-párával, hogy mire elkészült az étel, ahhoz sem volt kedvem, hogy megkóstoljam. A következő adagnál aztán megkértem anyósomat, készítse el ő, úgy, ahogy azt a környékünkön szokás. Fantasztikus lett! Ezt próbáltam most csak úgy, érzésből rekonstruálni, és tessék, azonnal sikerült. Vállver, vállver...


Tehát felkockáztam egy vöröshagymát és két cikk fokhagymát. Egy magas falú cserépedényben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam egy rozmaringágacskát, a hagymát, a fokhagymát, hagytam, hadd pötyögjenek... Ezalatt, apróra vágtam két húszcentis zellerszárat, majd a hagymához dobtam, megkevertem. Kis kockára vágtam egy termetes sárgarépát, a zelleres hagymához adtam, elkevertem. Nagyobbra tekertem a lángot, és hagytam, hogy a zöldségek a saját levükben süljenek-párolódjanak. Ez nem volt több, mint 5-6 perc, közben néha-néha megrázogattam, hogy a hagyma ne tapadjon az edény falához.
Ekkor a rozmaringágat kihalásztam, kidobtam, a zöldségeket pedig nyakonöntöttem kb. egy-másfél deci friulanoval, és erős tűz fölött addig főztem, amíg az összes folyadék elpárolgott. 
Hozzáadtam egy teáskanálnyi házi pirospaprikát, a felcsíkozott pacalt, (fél kilónyi lehetett), sót, borsot, egy maréknyi felaprított petrezselyemzöldet, négy teniszlabda nagyságú, négyfelé vágott paradicsomot, beletépkedtem négy bazsalikomlevelet, és az egészet cirka három óra alatt készre főztem - négyszer adtam hozzá egy kevés vizet, hogy le ne égjen. Mielőtt elzártam volna a lángot elkevertem benne négy evőkanálnyi frissen reszelt parmigianot.
Az egészet jó hosszú lére hagytam, nem si tudom eldönteni, hogy ropogós héjú, friss fehérkenyérrel vagy a grillezett polentával volt-e jobb.
Megenném ma is. Meg holnap is, sőt valószínűleg holnapután is - mint a gyerek, amikor rákap egy ízre, és napokig/hetekig csak egyfajta ételen él. Na de nem főzhetek minden nap pacalt, igaz?!?!

giovedì 9 giugno 2011

Petrezselymes csacsihal fetás sárgarépával

Múlt szombaton főétel és köret.
Előételnek készítettem egy majonézes scampi koktélt rózsaszín grapefruittal, első fogásnak spagettit fokhagymás-bazsalikomos datolyaparadicsommal és bivalymozzarellával, az egészhez nem kellett több, mint 1 óra.
Bocs, bocs, most ilyen receptekkel kísérletezek...
Párolt csacsihal fetás sárgarépával
Hozzávalók:
A halhoz: 4 csacsihal (hekk) filé, extraszűz olívaolaj, 1 cikk fokhagyma, 0,5 dl száraz fehérbor, só, bors, petrezselyemzöld
A sárgarépához: 400 g sárgarépa, 4 olajos ajóka, extraszűz olívaolaj, 100 g feta, 10-12 db zöld olajbogyó vagy 1 evőkanálnyi kapribogyó (eredetileg kapribogyóval terveztem, de most épp nem volt itthon, így löttyent egy kis fehérborecet is a tört répára), só, bors, fél kk. őrölt kömény (a képen pirított egész kömény van, nagyon kilógott az egész köret állagából, viszont az íze mindenképp kell bele, szóval legközelebb őröltet fogok használni)
Az olívaolajon megpirítottam a szétnyomott fokhagymagerezdeket, hozzáadtam a halat, sóztam, borsoztam, felöntöttem a borral, lefedtem, és félkészre pároltam. Ekkor a halat megfordítottam, sóztam, borsot tekertem erre az oldalára is, hozzáadtam a felaprított petrezselymet, és mostmár fedő nélkül készre pároltam.
Közben a sárgarépát megtisztítottam, felkarikáztam, és bő, sós vízben megfőztem, leszűrtem, a főzőlevéből egy keveset félretettem, magát a répát pedig egy villával megnyomkodtam, de épp csak annyira, hogy még darabos maradjon.
Egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, hozzáadtam az ajókát, a karikára vágott olajbogyót, a fűszereket. Az egészet lepirítottam, majd összekevertem a tört répával, a kockára vágott sajttal. Kóstolás után öntöttem hozzá egy kevés fehérborecetet, és a párolt csacsihallal együtt tálaltam.

giovedì 18 febbraio 2010

Orecchiette con carota, sedano e funghi - Orecchiette sárgarépával, zellerrel és gombával

L'Uomo non può vivere senza la pasta, perciò ieri ho preparato anche un primo semplicissimo:

Orecchiette saltate con carota, sedano e funghi

Ingredienti per 1 persona:
  • 80 g di orecchiette
  • 1 piccola carota
  • un gambo di sedano lungo circa 10 cm
  • 100 g di funghi misti
  • un mazzetto di prezzemolo
  • pecorino stagionato grattuggiato
  • olio d'oliva extravergine

Lavate le verdure, tagliate le carote e il sedani a cubetti piccolissimi, spezzettate i funghi.
Riscaldate l'olio, unitevi i cubetti di verdure, salate, pepate e cuocete per circa 3-4 minuti. Aggiungete i funghi, salate, pepate e cuocete fino a quando le verdure saranno morbide. (Eh, eh, gli uomini....quando preparo le verdure per me, preferisco lasciarle un po' al dente. Mah...!)
Cuocete la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolatela con le verdure.
Saltate a fuoco vivace, condite con un filo d'olio e aromatizzate con il prezzemolo tritato e il pecorino grattuggiato.

giovedì 9 luglio 2009

VKF! XXVI. Nyári előételek 2. Polipsaláta krumplival és brokkolival

Polipsaláta krumplival és brokkolival


Hozzávalók:
  • 1 kb. 800 g-os polip
  • 3-4 közepes nagyságú krumpli
  • 200 g brokkoli
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 közepes fej hagyma
  • 1 ek. vörösborecet
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 és 1/2 citrom
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt feketebors
Az itt leírt módon tisztítsuk meg a polipot.
Egy fazékban forraljunk vizet egy kevés sóval, dobjuk bele a babérlevelet, a sárgarépát, a zellert. Amikor a víz forr, merítsük bele a polipot kétszer-háromszor majd főzzük kb. 1 órán keresztül és hagyjuk a főzővízben kihűlni. (Általában 30 perc főzési időt szoktak számolni 3-400 g polipra.)
A hagymát vágjuk apró kockára és egy kevés olívaolajon dinszteljük meg, majd adjuk hozzá a felaprított petrezselyemzöldet, és pirítsuk nem több, mint 1-1,5 percig.
A krumplit hámozzuk meg, kockázzuk fel, és sós vízben főzzük puhára. (Ha kiflikrumplival dolgozunk, akkor főzzük meg héjastól, majd hámozzuk meg, és vágjuk karikára.)
A megmosott, rózsáira szedett brokkolit szintén sós vízben főzzük roppanósra.
Amikor a polip teljesen kihűlt, vegyük ki a vízből, húzzuk le a bőrét (a lábain lévő tapadókorongok környékén akár rajta is hagyhatjuk), vágjuk kisebb darabokra, adjuk hozzá a brokkolit, a krumplit, és a petrezselymes hagymát. Ezután sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg a citromlével és a vörösborecettel, és óvatosan, hogy a zöldségeket össze ne törjük, keverjük össze az egészet. Langyosan tálaljuk!

giovedì 29 gennaio 2009

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:

Tagliatelle szalonka raguval

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam
.

martedì 27 gennaio 2009

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik...fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)
Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal

Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

venerdì 16 gennaio 2009

Pasta e fasoi - Bableves tésztával

Na, ha már így belemerültem a tömény ételek sorába, a pasta e fagiolit (vagy ahogy errefelé hívják "pasta e fasoi") nem hagyhatom ki.

Ezt a levest gyakorlatilag Olaszország minden részén ismerik, és a hozzávalók is majdnem mindenhol ugyanazok. Végre! Micsoda összetartás! ;-)

Pasta e fagioli
Hozzávalók:
  • 200 g szárazbab (lehetőség szerint Borlotti)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 100 g húsos szalonna (otthonról hoztam bele finom füstöltet ;-)
  • 2 közepes krumpli
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • frissen őrölt bors
  • 80 g bucatini tészta (hosszú cső)
  • a leves tetejére egy kevés érlelt Latteria sajt és 1 tk. olívaolaj

A babot este langyos vízbe beáztatjuk, másnap a babérlevelekkel együtt puhára főzzük (nem kell sózni!). Ezalatt a szalonnát felszeleteljük, a zsírját kisütjük, a pörcöt félretesszük, majd a visszamaradt zsíron megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát és a fokhagymanyomón áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, zellerszárat és a krumplit, felöntjük vízzel, majd az egészet addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak.

A babot leszűrjük, a felét a zöldségekhez adjuk, még kb. 10 percig együtt főzzük, majd botmixerrel pépesítjük.

Hozzáadjuk a leszűrt bab másik felét, fűszerezzük, beledobjuk a rozmaringágat, és felforraljuk.

A bucatinit 2-3 cm-es csíkokra tördeljük (de használhatunk akár más tésztát is; ha jól emlékszem, a legtöbb helyen spagettit tördelnek bele), a levesbe dobjuk, és kicsit roppanósra főzzük. (Mondjuk olyan "molto, molto al dentére", ugyanis később a tészta még puhul a levesben.)

Tálalásnál a levest megszórjuk egy kevés durvára reszelt Latteriával, és meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal.

(Venetoi származású anyósom mesélte, hogy náluk sertésbőrrel készült ez a leves. Jövőre mindenképp kipróbálom!)

Szalonnás-sárgarépás lencse - nem csak Szilveszterre

A szilveszteri menü összeállítása nem volt egyszerű feladat. A levessel nem volt probléma, egyértelmű volt, hogy jó ecetes, káposztás bableves lesz füstölt csülökkel, az jólesik másnap is a megfáradt gyomornak, a főétel viszont gondot okozott: a szülők kacsát szerettek volna, Ember halat, én marhát. A szülők köretnek lehetőleg krumplit és párolt káposztát óhajtottak, Ember zöldsalátát, de minimum valami párolt zöldséget (lehetőség szerint káposztán kívül bármit), én lencsét. Ajjaj, a "jólét"!
Végül én engedtem.
Lemondtam a marháról (a lencséhez szigorúan ragaszkodtam!), és Ember ill. a hal mellett voksoltam. Aztán megtrágyaltuk, hogy ugye a halat nem mindenki szereti, a lencséhez meg egyébként sem passzol, s végül engedtünk a nagyok kívánságának: legyen kacsa. (Tudom én, hogy a kacsa nem az a kapirgálós fajta, de szárnyas no, és azért titkon bíztam benne, hogy friss kacsát nem fogok kapni Nyíregyházán ;-)
Így is lett. De nem hogy kacsa nem volt, a hal a Piaccsarnokban botrányos kinézetű volt, a marhahús meg elfogyott. Mindez december 30-án délelőtt tizenegy óra körül. (Meg is dicsértem a nyíregyháziakat, amiért ilyen korán keltek, és felvásárolták az összes friss halat, kacsát és marhát -már ha korán reggel volt a Csarnokban...)
Maradt tehát a malac. S ha már így megjártuk, és senkinek nem tettünk a kedvére, gondoltam, legalább a köretek készüljenek mindenki kívánsága szerint.
Volt végül
- sütőben sült krumpli, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé,
- ecetes főtt cékla,
- párolt vöröskáposzta,
- szalonnás lencse.
A szalonnás lencse receptjét mindenképp postolni szerettem volna, mert nagyon finom lett, és félek, hogy jövő Szilveszterig elfelejtem a receptet. :-)

Szalonnás-sárgarépás lencse
- nem csak Szilveszterre
Hozzávalók:
  • 100 g húsos füstölt szalonna
  • 250 g lencse
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 kisebb sárgarépa
  • 1 kicsi petrezselyemgyökér
  • 1 babérlevél
  • bors


A lencsét néhány órára beáztatom (tudom, hogy elvileg nincs rá szükség, de így sokkal hamarabb elkészül, és ami a lényeg, nekem így nem esnek szét a szemek), majd bő, sós vízben a babérlevéllel együtt roppanósra főzöm.

Ezalatt a szalonnát vékonyra szeletelem, majd lassú tűzön, lassan kisütöm a zsírját. A pörcöt félreteszem, a visszamaradt zsíron megpirítom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkockázott zöldségeket és a lencse főzőlevével folyamatosan locsolgatva az egészet puhára párolom.

Amikor a lencse majdnem megpuhul, leszűröm, alaposan összekeverem a párolt zöldségkockákkal, sózom, borsozom, és lefedve még néhány percig együtt párolom. Ha a pörcöt közben nem lopják el a torkos családtagjaink, felhasználhatjuk a díszítéshez.

Almás-pezsgős sült malac

Kicsit össze vagyok meg vissza. Bizonyára az új életmód az oka. Azért változhatott volna egy kicsit az óriási lemaradásom is...lassan már ott tartok, hogy a tavaly nyári recepteket az idén nyáron fogom postolni :-) (Vagy jövőre???)
Most hirtelen a szilveszteri malac képe került elő. Szigorúan csak a képe, mert hogy a recept honnan van, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni. Se az idén, se jövőre. Két napja keresem. Az biztos, hogy egy olasz gasztronómiai magazinban volt (novemberiben vagy decemberiben, ezeket vittem ugyanis haza, hogy az üres perceimben ne unatkozzak) de most nem találom. Legyen hát fejből:
Almás-pezsgős sült malac
Hozzávalók:
  • 1,5 kg bőrös malachús
  • 80 g vaj
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 közepes alma (Pink Ladyt használtam, ennek a húsa nehezen esik szét, így kiválóan alkalmas a hosszú ideig tartó főzésre, párolásra)
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyemgyökér
  • kakukkfű
  • szerecsendió
  • kb. 3 dl száraz pezsgő
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl tejszín
  • metélőhagyma
  • fehérbors


A malachúst a sóval, borssal és a kakukkfűvel befűszereztem, a bőrét éles késsel bevagdaltam, majd egy közepes méretű tepsibe helyeztem.

A hagymát nagyon vékonyan felkarikáztam (ill. felfélkarikáztam, mert bőven elég volt egy fél fej hagyma), a fokhagymát felszeleteltem, a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret apró kockára, az almát gerezdekre vágtam.

A hagymákat, a zöldségkockákat és az almát a hús köré szórtam, majd ide-oda vajdarabkákat pakoltam, és az egészet meglocsoltam a pezsgő egyharmadával.

Alufólia alatt 160 fokos sütőben kb. 2,5 órán keresztül sütöttem, közben a maradék pezsgővel locsolgattam. (Az utolsó fél órában levettem róla az alufóliát, és hagytam, hogy a malac bőre ropogósra piruljon.)

Amikor a hús megpuhult, kiszedtem a tepsiből, meleg helyre raktam, és az alatta keletkezett zöldéges szaftot egy szűrőn keresztül átpasszíroztam. Egy serpenyőben felforraltam, hozzáadtam a tejszínt, egy kevés szerecsendiót, kicsit vártam, míg besűrűsödik, megszórtam apróra vágott friss metélőhagymával (olasz betegség: mindenre/be kell valami friss) és a felszeletelt sült malachússal tálaltam.

venerdì 12 dicembre 2008

Fácántekercs Karácsonyra

Írtam már arról, hogy az idén itt Olaszországban nem készülök karácsonyi menüvel, mert az ünnepeket otthon töltjük. Nemisbéka karácsonyi recptverseny-kiírásának azonban nem tudtam ellenállni, a fácán is kapóra jött, ja, és épp hiánycikk a szilikonos grillecset a konyhámban, úgyhogy most erre pályázok. ;-)
A fácántekercs a hagyományos friulán konyha remeke. Kicsit időigényes, kicsit macerás, kell hozzá némi kézügyesség, és gyakorlat, de szerintem a második-harmadik alkalommal már tökéletesre lehet fejleszteni a technikát (mert ugye nem vagyunk gyakorlott hentesek, hogy egyik percről a másikra, csak úgy hipp-hopp szétkapjunk egy madarat :-).
A tekercs természetesen elkészíthető csirkéből is, sőt, nálunk a tekercs-specialista Ember nagynéni nyúlból is csinál hasonlót.
Két éve történt, hogy elmentem ehhez a nagynénihez, hogy megnézzem, hogyan is kell készíteni ezt a tekercset. A fácánt a férje lőtte, és mire én megérkeztem a madár már megkopasztva várt rám az asztalon. (Ez, tegnapi fácánkopasztós tapasztalataimból kiindulva nagyban könnyít a műveletsor elvégzésén :-) Emlékszem, nagynéninek kb. 10 percig tartott a csontozás, még 10 percig a töltés-tekerés. Olyan gyorsan csinálta, hogy csak ámultam meg bámultam! No és persze mivel fotókat nem készítettem, másnap fogalmam sem volt, hogy hol is kezdte...
Most azonban nem hozzá mentem. Tudtam, hogy anyós is ismeri a tekercs-rejtelmeket, megkértem hát, hogy tekerjünk együtt. (Szabadkozott ugyan, hogy de az övé nem lesz soha olyan szép, mint a "Rózsikáé", de aztán végül mégis ráált.)
A receptben megpróbálom részletesen leírni az egyes teendőket.
A tölteléknek csak a fantáziánk szab határt, mi most főtt sonkát, specket és kolbászt raktunk bele, de ettem már zöldségekkel töltöttet is, és következő alkalommal mindenképp ki fogom próbálni füstölt sonkával és savanyú uborkával is.

Karácsonyi fácántekercs
Hozzávalók:
A tekercshez:
  • 1 fácán
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt főtt sonka
  • 50 g hajszálvékonyra szeletelt speck
  • 100 g kolbász
  • néhány zsályalevél
  • 2 ágacska rozmaring
  • só, bors

És ahhoz, amiben majd a fácánunk megsül/fő:

  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl Brandy vagy 1 dl száraz vörösbor (Brandyvel szerintem finomabb)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 zsályalevél
  • 1 babérlevél
  • néhány szem borókabogyó


A fácánt kicsontozzuk. A hátán kezdjük, a gerinc mellett. Először az egyik, majd a másik oldalról is lefejtjük a húst, aztán haladunk a melle felé mindaddig, míg a hát-és a mellcsont együtt, egészben elválik. (Őszintén szólva ez a legnehezebb az egészben, innen már gyerekjáték a folytatás.) Nem kell megijedni, ha itt-ott marad nagyobb darab hús a csonton, ezt majd a többi hozzávalóval együtt a tekercs belsejébe pakoljuk. Anyóssal ellentétben érdemes kicsi, éles, hegyes végű csontozókést használni.


Ezután a combcsont végét, ott, ahol az inak vannak, bárddal, egy határozott mozdulattal lecsapjuk, a combcsontokat kivágjuk, és a húsban maradt inakat -ha sikerül- eltávolítjuk. (A bárdos művelet nélkül is működik a dolog, ez csupán azért kell, hogy a combcsontot könnyebben ki tudjuk venni.)


Ekkor a fácánt alaposan átmossuk, hogy az esetleges csontszilánkok ne maradjanak benne, majd egy vágódeszkán kiterítjük, ha véletlenül valahol lyukat látunk rajta, azt egy-egy darab hússal befedjük. Megszórjuk egy kevés apróra vágott rozmaringgal, zsályával, frissen őrölt borssal, és ha a töltelékünk nem túl sós, akkor sózzuk is.

A kiterített, befűszerezett fácánra fektetjük először a sonka-, majd a speckszeleteket. Ráhalmozzuk a bélből kiszedett, szétmorzsolt kolbásztölteléket, végül az egészet feltekerjük, egy ágacska rozmaringot és néhány levél zsályát teszünk a tetejére majd szorosan összekötözzük. Kívül is sózzuk, borsozzuk.

Egy lábasban felhevítjük az olívaolajat, hozzáadjuk a fokhagymát, majd ezen az illatos olajon a tekercsünket jól átforgatjuk, kissé megpirítjuk. Meglocsoljuk a Brandyvel, 1-2 percig még fedő nélkül, nagy lángon főzzük/pirtjuk, hadd párologjon el minél gyorsabban az a kevés folyadék, ami a hús alatt képződik.

Ezután hozzáadjuk az apró kockára vágott zöldségeket, egy kis tüllzacskóban a fűszereket. Lefedjük, és a legkisebb lángon puhára pároljuk. (A főzési idő természetesen a fácán korától is függ. Ha főzés közben a leve elpárolog, öntsünk hozzá egy kevés vizet, de fontos, hogy mindig csak keveset, így szép, sűrű, szaftot kapunk majd a végén.)

Amikor a fácántekercs elkészül, eltávolítjuk róla a zsineget és a zöldfűszereket, felszeleteljük tálra rendezzük, ráöntjük a zöldséges szaftot, és grillezett vagy sütőben sült polentaszeletekkel tálaljuk.

Azért jó ünnepekkor ez a tekercs, mert a munka nagy részét előző nap el lehet végezni, (sőt, a zöldségeket is fel lehet aprítani előző nap), így nem marad más hátra, mint az a néhány perces pirítás és Brandyvel való locsolgatás.

Ha polentával tálaljuk, akkor tulajdonképpen ezzel sincs sok tennivaló: előző nap elkészítjük, másnap már csak szeletelni és 5-10 percig grillezni kell!

Ó, igen, még eszembe jutott valami! Megmarad ugye a fácán szíve, mája, zúzája, nyaka és egy kevés hús, ami a csontokon marad. Ehhez egy gyors recept:

Hagymát dinsztelünk, hozzáadjuk az apróra vágott maradékokat és némi zöldfűszert, kevés vörösborral meglocsoljuk, mehet bele még egy kockára vágott sárgarépa, szárzeller, paradicsom, só, bors, és mártás sűrűségűre főzzük. Gnocchival vagy házi tagliatellével az igazi (akár karácsonyi első fogásnak is a fácántekercs előtt)!

Aggiornamento!

Azóta már elkészült.

A recept itt található.

mercoledì 24 settembre 2008

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 21

Kertem utolsó cukkinijéből:

Pappardelle tejszínes-cukkinis csirkefalatkákkal
Pappardelle alla panna con zucchine e bocconcini di pollo

Hozzávalók:

  • 2 kicsontozott csirkecomb
  • 2 közepes sárgarépa
  • 1 közepes cukkini
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • extra szűz olívaolaj
  • 1,5 dl tejszín
  • só, frissen őrölt fehérbors

A kicsontozott csirkecombokat kb. 2X2 cm-es kockára vágjuk. A hagymát felaprítjuk, egy kevés olívaolajon megdinszteljük, majd nagy lángon a húskockákat hirtelen átpirítjuk rajta. Ezután felöntjük a fehérborral, és amíg a bor nagy része elpárolog, a sárgarépát is apró kockára vágjuk (kb. fele olyan nagyságúra, mint a csirkecombokat), majd a répát is a húshoz adjuk. Felöntjük egy kevés vízzel, sózzuk, picit borsozzuk, és addig főzzük, amíg a sárgarépa majdnem megpuhul. Ekkor adjuk hozzá a “félkarikára” vágott cukkinit, fedő nélkül az egészet még 3-4 percig főzzük, tejszínnel sűrítjük. Tálalásnál frissen őrölt fehérborssal vagy egy kevés parmezánnal szórjukmeg.

giovedì 24 aprile 2008

Vitello tonnato - Az egyik nagy kedvenc

VITELLO TONNATO ALLA PIEMONTESE
TONHALAS BORJÚCOMB PIEMONTE-I MÓDRA
Szeretem! Igaz, nem könnyű étek, de forró nyári napokon kitűnő eledel! Anyósomtól. Remélem, sok-sok szeretettel ;-)Hasznos, mert előre el lehet készíteni, ugyanakkor költséges mulatság... a borjú igen drága errefelé... :-(





Hozzávalók:
80 dkg borjú hátsó comb,
1 közepes fej hagyma,
1 db szárzeller,
1 közepes sárgarépa,
1 csokor tetszes szerinti zöldfűszer (nálam: kakukkfű, babérlevél, zsálya, rozmaring),
1 dl száraz fehérbor,
1,5 dl napraforgó olaj,
1 tojás,
1 citrom leve,
20 dkg olívaolajas tonhal konzerv,
1 ek. kapribogyó,
só, bors






Tisztítsuk meg a sárgarépát, a zellert, és a hagymát. Ez utóibbit vágjuk ketté. A zöldfűszereket kötözzük össze, és a zöldségekkel együtt rakjuk egy nagy lábasba. Öntsünk rá 3 liter vizet, sózzuk, majd adjunk hozzá 0,8dl száraz fehérbort. Forraljuk fel, rakjuk bele a borjúcombot, és főzzük kb.35-40 percig. A húst ebben a lében hagyjuk kihűlni.
Merülő mixerrel pépesítsük a kapribogyót a maradék fehérborral és a tonhalkonzervvel. (Tetszés szerint hozzáadhatjuk a hús levében főtt zöldségek bármelyikét – én egy kis darab sárgarépát szoktam.) A tojásból, olajból és a citromléből majonézt készítünk, és a kapribogyós-tonhalas masszát belekeverjük. Ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá 1-2 ek. húslét. I'zles szerint sózzuk, borsozzuk.
A borjúcombot kivesszük a vízből, alaposan lecsepegtetjük, es 2-3 mm-es szeletekre vágjuk, majd egy nagy tányéron, félig egymásra csúsztatva elhelyezzük a szeleteket. A majonézes-tonhalas mártást ráöntjük, az egészet folpackkal letakarjuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Galambbegy-hónaposretek-fekete olajbogyó salátával isteni!